RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2009. július 1., szerda

Nem kellesz eléggé Marley!

Veszett filmnézéssel ütöm el az időm. Ma a Marley & Me és a Nem kellesz eléggé volt porondon. A nem kellesz eléggé szerintem bugyuta, sablonos, és idétlen; képtelen vagyok felfogni hogyan lehet fontosabb egy nőnek, hogy dohányzik-e a férje, mint az, hogy megcsalja-e. Hogyan keresheti valaki CSAK a neten élete párját? Hogy lehet valaki olyan elmebeteg, hogy zaklat és követ egy fickót? Teljesen kifordult sablonok felsoroltatása a film, és majdnem mindenütt happy end lesz mégis, ezek a teljesen tökéletesen elfuserált nők és férfiak mind megtalálják a boldogságot a történet végére, kivéve azt az egyetlen szerencsétlent, aki az elején normálisnak látszott. Röhejes képet fest a mai világról, és a társadalomról, de lehet csak azért zavar ennyire mindez, mert én is ennek a röhejes társadalomnak a tagja vagyok.

Annyira idegesítően meg akarja mondani a frankót, és annyira idegesítően akar hatalmas tanulságokat levonni, és a szánkba rágni, hogy csak kikészülni lehet rajta. Drew Barrymore öregszik, Jennifer Conelly elviselhetetlen, Jennifer Aniston öregszik, Ben Affleck már nem az esetem. Egyedül a cigispasi, Bradley Cooper szexi.

10/5. Maximum. Bradley nélkül ennyi sem lenne.

A Marley & Me viszont kemény. Azt hinnéd vígjáték, és hogy nevetni fogsz, de közben egyszer sem mosolyodsz el. Sőt... Owen Wilson orrának látványa sírásra késztet, a kutya iránt szeretet ébred benned, Jennifer Aniston nem valami hiteles 3 gyermekes anyaként. De a film mindenképpen megrázó, hiszen túlcsordul belőle a mindennapok harca, a folyamatos küzdelem a fennmaradásért, a családért... Na jó, érezhetően hazudok. Megérintett, de mégis keveselltem. Néhol unalmas, néhol lapos, egyedül a kutyával meg nem lehet eladni. Ha valaki kevésbé lenne tökéletes benne, ha legalább kicsit több lenne a konfliktus... Ettől függetlenül kemény. Főleg a vége. Egészen megszerettem Marley-t, és kellett egy zsebkendő.

10/6.5 Mert az úszómedencéből volt bátorságuk havazásba költözni. Én pedig imádom a havat. Viszont az irreális méretű házakat akkor se hiszem el. Újságírófizetésből. Persze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése