RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2009. július 19., vasárnap

The Reader

Bajban vagyok megint, mert Oscar-díjas filmet nem szokás annyira leszólni, amennyire én éppen szeretném. Bajban voltam a könyvvel is, amit egy álmatlan reggelen Budapest felé olvastam el a buszon. A könyv mondjuk 8/10. De a film gyengébb a könyvnél. És kicsit más. Nagyon hiányoltam belőle azokat a részeket, amikben a Hannában rejlő agresszivitás megmutatkozik, a film csak az áldozat, az eltévelyedett nő arcát mutatta meg, de nem láthattuk azt a Hannát, aki övvel üti Michaelt. Kellett volna a történetbe, hogy aki nem olvasta, az is értse, nem olyan egyszerű minden, amilyennek látszik, nem olyan egyszerű Michaelnek szeretni ezt a nőt. Bár nem szeretni még nehezebb.

Amivel nem tudtam mit kezdeni, az az angol nyelv volt. Nyilván senki sem várhatja a főszereplőktől, hogy tanuljanak meg németül, és játsszák el németül, de ha már minden egyes szereplőt sikerült német néven nevezni, akkor szerencsétlen Michael Berg (miháel berg) hogy lett májkül börg? HOGYAN? Legalább ehhez kellett volna ragaszkodni.

Zsidókérdésben nem foglalnék állást, mert csak egy nagyon ízléstelen viccet tudnék ide beírni az öreg bácsiról, akit megkérdeznek van-e náluk antiszemitizmus, majd nagy bölcsen azt feleli, nincs, de igény volna rá. Sem a könyvből sem a filmből nem derül ki, hogy az író melyik oldalon áll. Hogy kinek ad"igazat". Felvonultat szereplőket mindkét oldalon, aztán döntsünk és ítéljünk belátásunk szerint.

Hanna jogosan kerül börtönbe, hiszen bűnös, de egy nappal sem kellene többet ülnie, mint a többi nőnek, mégis emelt fővel és büszkén vállalja az életfogytiglant, annak ellenére, hogy egyetlen mozdulattal, egyetlen szóval be tudná bizonyítani, ő nem írt hazug jelentéseket, hiszen még írni sem tud. Nem árulja el magát, ez a hiányossága sosem derül ki a bíróság előtt.

A kis Michael Berg, akit megrontott, tönkretett, és aki örökké a Hanna-hoz hasonló nőket kereste egész életében, ennek köszönhetően tönkrement a házassága, és minden későbbi kapcsolata is halálraítélten kezdődött, mégis örökké kötődött a nőhöz, és amint rájött, hogy Hanna analfabéta, úgy határozott folytatja a felolvasást. Kazettákat küld a börtönbe, ezzel is bizonyítva, ő sem lépett tovább.

Hogy ez egy szerelmi történet lenne, amiben nincs happy end? Nem tudom eldönteni. Fogalmam sincs, hogy Hanna szerette-e a fiúcskát, ahogy ő hívta. Az utolsó cselekedete erről árulkodik, de ennek ellenére sem vagyok biztos benne. Abban sem vagyok biztos Hanna szeretett-e egyáltalán valakit valaha.

6/10

2 megjegyzés:

sway írta...

[elvileg irodalmi nobel-díjas könyvet sem szokás leszólni, aztán a sorstalanság mekkora szar már. szóval szerintem firkáld csak nyugodtan >8)]

Orange Green írta...

azt már nagyon leszóltam :)))) szóval... :))) valóban egy kalap khm.

Megjegyzés küldése