RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2009. július 15., szerda

Apropó vámpírok

Én a Buffyban sosem értettem, hogy adott egy kisváros, aminek baszki saját reptere meg egyeteme lesz hirtelen, pedig alig nagyobb mint 3 utca (na de most nem ez a lényeg)... Szóval adott egy kisváros, ahol kb mindenki ismer mindenkit, és úgy 10 rész után azért a város már kapizsgálja a vámpírok létezését, de 1-2 évad után már biztosan tudniuk kell, mert olyan sűrűségben fordulnak el, mint máshol a fű, vagy mint elhízott ember a McDonaldsban, erre ott vannak ezek a veszettül jóképű, titokzatos, vonzó, teljesen tökéletesen ismeretlen, foglalkozás és pénz nélkül élő, esténként a hentesnél disznóvérért sorban álló fekete kabátos úriemberek, mint Angel meg Spike, és ez baszki nem tűnik fel senkinek? Ilyen a világon nincs. Ha én lennék a hentes már a második este összepisiltem volna magam tőlük, amikor üveggel jöttek. De biztos csak túl élénk a fantáziám, vagy az is lehet, hogy túl korlátolt, és ezért foglalkoztatnak ilyen fontos kérdések így fél 5kor.

Az Angelben már nem különösebben érdekelt a kérdés, mert L.A. elég nagy város, hogy az ember, khm vámpír ne tűnjön fel benne senkinek. Na de egy Sunnydale? Könyörgöm... Bár az iróniát mindenképpen értékelni kell, hogy ilyen nevű városkát építettek közvetlenül a pokol szája fölé. Ha mélyebben belegondolok, nincs ebben semmi meglepő, ma már minden város a pokol szája fölé épül, mert mi magunk emberek vagyunk a pokol. De ez most más téma megint. Az Angelben erről is volt egy jó jelenet, amikor elindulnak lefelé egy lifttel a pokolba, mennek-mennek nagyon sokáig. Megáll a lift, és kilépnek ugyanoda ahonnan elindultak. Mert minden rossz itt van, a valós és a képzelt bűnök, a valós és a képzelt ellenségek. Az isten, az ördög, a vámpír, a farkas... Mind bennünk van. Mi vagyunk a gonosz.

(És csak hogy csillagvirágot is cinkeljem egy picinkét, megjegyezném, hogy kivételt ez alól csak az edvárdkállön képez, mert ő cunci! Poén vége.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése