RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2009. július 16., csütörtök

Sydney White

Tipikus amerikai vígjáték, amiből ismét csak az derült ki számomra, hogy ahol azonnal agyvérzést kapnék, de legkésőbb két perc után, az egy amerikai lányszövetség. Rohadék kegyetlen könyörtelen rosszindulatú falkába tömörülő birkák előfordulási helye, és a hülye libák elkurvulásának melegágya. Legalábbis a filmeken. De gondolom van alapja, és van ahol tényleg léteznek ilyen életformák, mint ezek a lánynak kinéző szörnyek. Borzalmas, önálló gondolatok nélküli lények, akiktől égnek áll a hajam, és akiket szeretnék egy komoly jobb egyenessel kiütni. De ha nem sikerülne, akkor jöhet a balhorog is.

Egyébként egészen jól összerakott kis film ez, már ha csak a műfajában levő többihez hasonlítjuk. Poénok ugyan nem nagyon vannak, de szépen beolvasztották a Hófehérke elemeit, meglepő vagy sem, ebben a modern környezetben is létezhet igazmondó tükör, hála az internetnek, és egy ott megjelent hot or not listának, amiről hamar lekerül a ronda főboszorkány, akit Sara Paxton személyesít meg. És a bájos, de legalábbis intelligens és kedves Sidney White lesz az új kedvenc. Megvan a 7 törpe, igaz itt inkább 7 furcsa srác segíti a hősnőt, zsenik és őrültek egszerre, de mindegyikük egyéniség. Szegénykének kijut mindenből, nyilvánosan megalázzák, egy vírus töröl mindent a gépéről, és az egész éjszakáját a dolgozatának újraírásával kénytelen tölteni, beköltözik a kreténeknek fenntartott házba, majd onnan is kiköltöztetik, majdnem lekési az elnöki vitát, de ahogy az eredeti mesében, itt is megváltja a lányt a herceg csókja.

A történetnek még tanulsága is van, a modern Hófehérkénk ki is mondja a fél főiskola előtt, ha valakinek enélkül nem lett volna egyértelmű: mindannyian különcök vagyunk.

7/10.

Mert én is különc vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése