András Sándor: Most éppen szörnyû
Most éppen szörnyû, hogy szeretlek,
az elme képeket õrjöng, a test
szakadozni rohanna ki magából:
szerelemben társam elhagyott, el is némult,
sok hónapnyi mindenrõl híven-beszéd után
ökölcsapás szemem közé és csend, csak a csend.
Ha te így pálfordulsz, világ szakad,
ezért szörnyû nékem, hogy szeretlek,
hiszen a szerelem nem olyan láz,
amelyet tablettákkal ki lehet ûzni a testbõl,
nem festmény, hogy le lehessen venni a lélek faláról,
nem víz a csapból, hogy nyitni és zárni
lehessen, amikor kell, és amikor nem kell,
a szerelem, ami eddig véled megosztva
csoda volt, megváltás egymástól egymáshoz,
most zúzó, õrjöngõ vadállat bennem,
megszelídíthetnéd egyetlen szóval,
kézmozdulattal, hiszen hallgatásod,
kezed visszavont simogatása vadította meg,
de elmarad az emberi szó és mozdulat;
a testcinkos pillantás végképp sehol,
én pedig így szeretlek, a szerelem így
eszi testem, szaggatja lelkem, nyughatatlanul,
és hagynom kell: nem hívtam, nem küldhetem el,
efféle erõm-hatalmam nincsen,
ha pusztul, csak úgy, hogy én pusztulok.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. június 3., szerda
2009. május 28., csütörtök
Kultúra
Ágai Ágnes:
Biztató
Szorítsd magadhoz a semmit,
törd össze, szikráztasd föl,
kiálts, ahogy a torkodon kifér,
dörömbölj, és rúgd be a vaskaput,
ne félj, váltsd meg a világot,
mert rászorul.
Akárcsak te, de ki vált meg téged?
Egy hideg égitest bámul rád éjszakánként,
sír és nevet,
fogy és hízik, akár egy földi test.
Ne hagyd magad!
Feszeng a hajnal, rúgkapál.
Életre tör, belelilul,
ordít, zihál, de létezik.
Ne félj!
Naponta megszületsz.
Biztató
Szorítsd magadhoz a semmit,
törd össze, szikráztasd föl,
kiálts, ahogy a torkodon kifér,
dörömbölj, és rúgd be a vaskaput,
ne félj, váltsd meg a világot,
mert rászorul.
Akárcsak te, de ki vált meg téged?
Egy hideg égitest bámul rád éjszakánként,
sír és nevet,
fogy és hízik, akár egy földi test.
Ne hagyd magad!
Feszeng a hajnal, rúgkapál.
Életre tör, belelilul,
ordít, zihál, de létezik.
Ne félj!
Naponta megszületsz.
2009. május 26., kedd
Paul Éluard
Five Haiku
The wind
Undecided
Rolls a cigarette of air
The mute girl talks:
It is art's imperfection.
This impenetrable speech.
The motor car is truly launched:
Four martyrs' heads
Roll under the wheels.
Ah! a thousand flames, a fire,
The light, a shadow!
The sun is following me.
A feather gives to a hat
A touch of lightness:
The chimney smokes.
The wind
Undecided
Rolls a cigarette of air
The mute girl talks:
It is art's imperfection.
This impenetrable speech.
The motor car is truly launched:
Four martyrs' heads
Roll under the wheels.
Ah! a thousand flames, a fire,
The light, a shadow!
The sun is following me.
A feather gives to a hat
A touch of lightness:
The chimney smokes.
2009. május 20., szerda
Felismered?
"Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében."
Magad? Vagy engem? És az erdőt?
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében."
Magad? Vagy engem? És az erdőt?