Egy könyv, amiről szinte csak jókat lehet mondani...
És egy film, amiről igazából nem sok jót...
Különös szépségű film az emberi tartásról, a titkokról, az egymás iránti megbecsülésről és szeretetről.
A Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regényéből készült film, két szigorú elvek szerint élő asszony portréja. A házvezetőnő és a ház asszonyának apránként kibontakozó és sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép története.
Magda, az írónő bejárónőt keres. Megismeri Emerencet a meglehetősen öntörvényű, nyers asszonyt. A kezdetben egymás iránt érzett gyanakvás és közöny helyét, lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom. Ahogy Emerencről leválik a ridegség máza, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó.
Helen Mirren persze zseniális, hiszen ő Helen Mirren, de nem ő Emerenc. Egy kemény francia nő, ez igaz, de nem képes hitelesen alakítani a paraszti élet edzette szikár házvezetőnőt.
Martina Gedeck úgy rossz, ahogy van. Semmi sincs benne Szabó Magdából. Ez még a kisebb gond, de mintha a forgatás alatt végig gyengélkedett volna... Vagy csak teljesen híján van minden színészi tehetségnek.
Eperjes Károly még életében nem játszott jól, mindig a szerencsétlen hülyét adja, akkor is, ha mást kéne mutatni. Itt ez különösen kínos.
A bakik szemet szúróak, a pasztell émelyítően árad túl, főleg a szépia emlékekben. A történetből pedig az igazán fontos részek, az árnyalatok maradnak ki. A kapcsolatok fejlődése, az út az origóból a végkifejlet felé. Szabó István olyan filmet rendezett, melyből kapásból az origó hányzik. CGI viszont került bele, olyan bőségesen mérve, hogy az embernek sírni támad kedve.
Szomorú, hogy úgy akar értéket közvetíteni, hogy középszerű és kommersz módon ábrázol egy ilyen zseniális könyvet.
4/10
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 31., vasárnap
2013. január 8., kedd
Bűnök és szerelmek
Nem, ez nem legújabb mexikói telenovella címe... Bár az lenne.
Ez az a pont, ahol a TV2 belenyúlt a szarosbödönbe, először könyékig merült benne, majd vállig, és miután így sem ért az aljára, bedugta a fejét is.
A Csillag születik szellemi kútmérgezése kiscserkész volt ahhoz képest, ami itt zajlik most, kérem szépen. Egyszerűen felfoghatatlan, hihetetlen, és egyelőre nem találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam azt a borzalmat, amit az első rész megtekintése közben átéltem.
A történet a port.hu szerint:
"Az elképesztő izgalmakat, meghökkentő fordulatokat, titkokat és szerelmi drámákat ígérő magyar sorozat történetének középpontjában három társaság áll. A Bodzás klán, melynek tagjai családi "üzlet" címén leginkább piszkos ügyletekkel keresik a napi betevőt; a Kapus család, élén Kapus Tiborral, aki rendőrfőnökként mindent megtesz azért, hogy felszámolja Bodzásék bandáját, valamint néhány nevelőintézetben nevelkedett fiatal, akik miközben kisebb-nagyobb stiklikkel próbálnak érvényesülni, szoros kapcsolatot ápolnak az alvilággal és Kapusékkal is. A három társaság tagjai között titkos szerelmek, régi és új barátságok, ellentétek és szövetségek szövődnek, valamint egy régi konfliktus is felszínre kerül, amely ellentétes oldalra sodorta az egykori gyermekkori barátokat: a maffiózó Bodzás Lajost és a rendőrfőnök Kapus Tibort..."
Már ez önmagáért beszélhetne, ennél jobb ajánlólevél nem is kell ahhoz, hogy az ember azonnal áramtalanítson minden létező monitort, tv-t, bármilyen mozgókép lejátszására alkalmas eszközt... De a mazochistábbja kitart. Hátha nem lesz ez olyan rossz, gondolja. Végülis szerepelnek benne színészek, pl. az a Bánovits Vivianne, aki a nemrég súlyos pénzekből forgatott Pillangó Zsuzsikájaként domborított. (Hogy arról a filmről mi a véleményem, az más kérdés.) Meg a történet is eléggé valóság-illatú... Miért ne működhetne ez?
Aztán következik a főcím, majd az első percek... A narrátor hangja egy másodpercig izgatottan cseng, mintha örülne az új munkának, vagy legalábbis az összegnek, amit átutalnak, vagy kézbe adnak neki cserébe, aztán dögunalmasan, monotonon zakatol tovább. És a "pokol" elszabadul.
Rondábbnál rondább emberek érkeznek, hiteltelenebbnél hiteltelenebb színészi játékkal. Nem tudom eldönteni, hogy trash sorozatot nézek, vagy trash reality-t. Már a komplett Bodzás (?!?!?!) klán kiveri a biztosítékos nálam, de csak a rész vége felé pattan el az utolsó húr, amikor megérkezik Kapus (?!?!??!?) rendőr úr, talpig egyenruhában, majd a biztonság kedvéért kiírják mellé, hogy Kapus GipszJakab. Rendőr. Mert ugye a néző nem lát. Sőt, a néző azt gondolja, hogy farsang van, netán Halloween... Esetleg április 1. Ez esetben el is várnám, nyilván, hogy tisztázzák a helyzetet, és kiírják, hogy Tóth Ottó hidegburkoló helovinkor(!) mentőtisztnek öltözött, de ameddig valaki pontosan az, ahogy kinéz, köszönöm, nem kérek belőle.
De vonatkoztassunk el az idióta nevektől, az idióta narrálástól és kiírogatástól. Ha mindezt lefejtjük a sorozatról, akkor azt kell mondanom, jobb mint vártam. Nagyjából arra számítottam, hogy épp annyira fog szórakoztatni, mint egy kupac meleg, gőzölgő tehéntrágya... Ehhez képest voltak pozitív csalódások. Például az alkesz mamát játszó nőn kimondottan jót nevettem, és határozottan kíváncsi vagyok, kit lőttek le. Remélem mindenkit, és vége is. De nincs nekünk olyan szerencsénk. Ha a történettel nem is, esetleg néhány letakart majd véletlenül mégis felvillanó márkajelzéssel tehát a továbbiakban is szórakoztathatjuk magunkat...
A színpadias lassítások, a pocsék hang, és a még pocsékabb fényképezés számomra azt jelzi, hogy mindent azért ezek se gondolnak komolyan, ott a csatornánál... De aztán egy másik csatornára gondolok, és a Marslakókra, amit a végén már az se nézett, aki játszott benne, mégis meglepően sokáig műsoron maradt... Szóval ebből is lehet akár új Jóban-Rosszban.
Hello 2013. Hello Magyarország. Az Rtl Klub pedig már bőszen dolgozik a nagy visszavágón. Hát, előttük a pálya. Tessék ezt alulmúlni. Bár előre szólok, nem lesz könnyű... De ahogy azt a másik csatornát "ismerem", sikerülni fog nekik.
1.5/10
Ez az a pont, ahol a TV2 belenyúlt a szarosbödönbe, először könyékig merült benne, majd vállig, és miután így sem ért az aljára, bedugta a fejét is.
A Csillag születik szellemi kútmérgezése kiscserkész volt ahhoz képest, ami itt zajlik most, kérem szépen. Egyszerűen felfoghatatlan, hihetetlen, és egyelőre nem találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam azt a borzalmat, amit az első rész megtekintése közben átéltem.
A történet a port.hu szerint:
"Az elképesztő izgalmakat, meghökkentő fordulatokat, titkokat és szerelmi drámákat ígérő magyar sorozat történetének középpontjában három társaság áll. A Bodzás klán, melynek tagjai családi "üzlet" címén leginkább piszkos ügyletekkel keresik a napi betevőt; a Kapus család, élén Kapus Tiborral, aki rendőrfőnökként mindent megtesz azért, hogy felszámolja Bodzásék bandáját, valamint néhány nevelőintézetben nevelkedett fiatal, akik miközben kisebb-nagyobb stiklikkel próbálnak érvényesülni, szoros kapcsolatot ápolnak az alvilággal és Kapusékkal is. A három társaság tagjai között titkos szerelmek, régi és új barátságok, ellentétek és szövetségek szövődnek, valamint egy régi konfliktus is felszínre kerül, amely ellentétes oldalra sodorta az egykori gyermekkori barátokat: a maffiózó Bodzás Lajost és a rendőrfőnök Kapus Tibort..."
Már ez önmagáért beszélhetne, ennél jobb ajánlólevél nem is kell ahhoz, hogy az ember azonnal áramtalanítson minden létező monitort, tv-t, bármilyen mozgókép lejátszására alkalmas eszközt... De a mazochistábbja kitart. Hátha nem lesz ez olyan rossz, gondolja. Végülis szerepelnek benne színészek, pl. az a Bánovits Vivianne, aki a nemrég súlyos pénzekből forgatott Pillangó Zsuzsikájaként domborított. (Hogy arról a filmről mi a véleményem, az más kérdés.) Meg a történet is eléggé valóság-illatú... Miért ne működhetne ez?
Aztán következik a főcím, majd az első percek... A narrátor hangja egy másodpercig izgatottan cseng, mintha örülne az új munkának, vagy legalábbis az összegnek, amit átutalnak, vagy kézbe adnak neki cserébe, aztán dögunalmasan, monotonon zakatol tovább. És a "pokol" elszabadul.
Rondábbnál rondább emberek érkeznek, hiteltelenebbnél hiteltelenebb színészi játékkal. Nem tudom eldönteni, hogy trash sorozatot nézek, vagy trash reality-t. Már a komplett Bodzás (?!?!?!) klán kiveri a biztosítékos nálam, de csak a rész vége felé pattan el az utolsó húr, amikor megérkezik Kapus (?!?!??!?) rendőr úr, talpig egyenruhában, majd a biztonság kedvéért kiírják mellé, hogy Kapus GipszJakab. Rendőr. Mert ugye a néző nem lát. Sőt, a néző azt gondolja, hogy farsang van, netán Halloween... Esetleg április 1. Ez esetben el is várnám, nyilván, hogy tisztázzák a helyzetet, és kiírják, hogy Tóth Ottó hidegburkoló helovinkor(!) mentőtisztnek öltözött, de ameddig valaki pontosan az, ahogy kinéz, köszönöm, nem kérek belőle.
De vonatkoztassunk el az idióta nevektől, az idióta narrálástól és kiírogatástól. Ha mindezt lefejtjük a sorozatról, akkor azt kell mondanom, jobb mint vártam. Nagyjából arra számítottam, hogy épp annyira fog szórakoztatni, mint egy kupac meleg, gőzölgő tehéntrágya... Ehhez képest voltak pozitív csalódások. Például az alkesz mamát játszó nőn kimondottan jót nevettem, és határozottan kíváncsi vagyok, kit lőttek le. Remélem mindenkit, és vége is. De nincs nekünk olyan szerencsénk. Ha a történettel nem is, esetleg néhány letakart majd véletlenül mégis felvillanó márkajelzéssel tehát a továbbiakban is szórakoztathatjuk magunkat...
A színpadias lassítások, a pocsék hang, és a még pocsékabb fényképezés számomra azt jelzi, hogy mindent azért ezek se gondolnak komolyan, ott a csatornánál... De aztán egy másik csatornára gondolok, és a Marslakókra, amit a végén már az se nézett, aki játszott benne, mégis meglepően sokáig műsoron maradt... Szóval ebből is lehet akár új Jóban-Rosszban.
Hello 2013. Hello Magyarország. Az Rtl Klub pedig már bőszen dolgozik a nagy visszavágón. Hát, előttük a pálya. Tessék ezt alulmúlni. Bár előre szólok, nem lesz könnyű... De ahogy azt a másik csatornát "ismerem", sikerülni fog nekik.
1.5/10
2012. november 1., csütörtök
100 Feet
Újabb gyenge horror, egy közepes forgatókönyv végletekig egyszerű megvalósítása némi magyar közreműködéssel és Famke Janssen-nel.
Marnie hosszas szenvedés és több hiába tett feljelentés után megölte az őt bántalmazó zsaru férjét, emiatt több év börtönre, majd egy év házi őrizetre ítélték. A zsaru egykori társa, a valaha volt családi barát Shanks kíséri haza, és zárja otthona börtönébe a testileg-lelkileg megtört nőt. Marnie csinos pittyegő bokapántot is kap, hogy ne juthasson 30-31 méternél távolabb lakása közepén elhelyezett központi egységtől. Ha kilép a kütyü hatósugarából, pl. kiviszi a szemetet, akkor az pittyegni kezd, majd meghatározott idő után riaszt a rendőrségen. A bejárati ajtót is csak széles terpeszben, bokapántos lábát a nappali küszöbén belül tartva nyithatja ki, ha nem akarja hallani a csipogást. A ház sötét, nyomott hangulatú, bizarr, senki se költözne be szívesen, de Marnie-nak nincs választása. Lassan berendezkedik, lefesti a falat, hogy ne kelljen nap mint nap szembesülnie a tette nyomaival, megszervezi a mindennapjait, futárral rendeli az ételt, telefonos otthonról végezhető munkát vállal. Mike azonban nem törődik bele ilyen könnyen az események alakulásába.
Nem tipikus szellemes film, sőt, nem is tipikus horror, inkább csak egy combos thriller-nek mondanám, ami, ha valaki képes elhinni és kész tényként kezelni az univerzumot, amiben játszódik, még akár működhet is. A CGI ugyan rettentően gagyi, a szellem-Mike táncoló körvonalai, a körülötte tekergőző szürke árnyék, a japánosra vett sminkje inkább mosolyra fakasztják az embert, nem rettegést váltanak ki belőle. A feszültség főleg Famke játékának köszönhető, meglepően komolyan veszi a szerepét, és szépen sikoltozik, szépen fogadkozik, hogy őt nem űzi el innen az egykori férj. A nő viszont borzasztóan öregszik, és a mellé választott Edward Cullen-nek sminkelt kifutófiú mellett a saját öreganyjának tűnik, emiatt kettőjük vonzalma és szexjelenete egyszerűen röhejessé válik. Nem is értem miért erőltették. A férj persze rendesen megveri a fiatal csábítót is, olyan szögekbe állítva a végtagjait, amilyenekbe szerintem törni sem tud egy ember. Aztán vérben fürdő arccal feleségére és egykori kollegájára ront.
A befejezés kiszámítható, és rém gyenge. Ha nem tudtam volna már a megtekintés előtt, akkor is biztosra vettem volna, hogy az Asylum-nak köze van hozzá. Ilyen botrányosan béna horrorokat ők szoktak gyártani. Ezt elvileg csak forgalmazzák, de nyilván nem véletlenül. Másoknak érthető okokból nem kellett.
Olvastam olyan cikkeket, hogy a film nagy részét itt nálunk forgatták, hát... Erre annyit tudok csak mondani, hogy olyan is lett. De ha kint forgatják, se hiszem, hogy jobban sikerült volna.
Nem tudom eldönteni, hogy trashmovie-e, mert azért vannak benne egészen értékelhető gondolatok, amikből lehetett volna filmet csinálni. Csak nem így.
2/10
Marnie hosszas szenvedés és több hiába tett feljelentés után megölte az őt bántalmazó zsaru férjét, emiatt több év börtönre, majd egy év házi őrizetre ítélték. A zsaru egykori társa, a valaha volt családi barát Shanks kíséri haza, és zárja otthona börtönébe a testileg-lelkileg megtört nőt. Marnie csinos pittyegő bokapántot is kap, hogy ne juthasson 30-31 méternél távolabb lakása közepén elhelyezett központi egységtől. Ha kilép a kütyü hatósugarából, pl. kiviszi a szemetet, akkor az pittyegni kezd, majd meghatározott idő után riaszt a rendőrségen. A bejárati ajtót is csak széles terpeszben, bokapántos lábát a nappali küszöbén belül tartva nyithatja ki, ha nem akarja hallani a csipogást. A ház sötét, nyomott hangulatú, bizarr, senki se költözne be szívesen, de Marnie-nak nincs választása. Lassan berendezkedik, lefesti a falat, hogy ne kelljen nap mint nap szembesülnie a tette nyomaival, megszervezi a mindennapjait, futárral rendeli az ételt, telefonos otthonról végezhető munkát vállal. Mike azonban nem törődik bele ilyen könnyen az események alakulásába.
Nem tipikus szellemes film, sőt, nem is tipikus horror, inkább csak egy combos thriller-nek mondanám, ami, ha valaki képes elhinni és kész tényként kezelni az univerzumot, amiben játszódik, még akár működhet is. A CGI ugyan rettentően gagyi, a szellem-Mike táncoló körvonalai, a körülötte tekergőző szürke árnyék, a japánosra vett sminkje inkább mosolyra fakasztják az embert, nem rettegést váltanak ki belőle. A feszültség főleg Famke játékának köszönhető, meglepően komolyan veszi a szerepét, és szépen sikoltozik, szépen fogadkozik, hogy őt nem űzi el innen az egykori férj. A nő viszont borzasztóan öregszik, és a mellé választott Edward Cullen-nek sminkelt kifutófiú mellett a saját öreganyjának tűnik, emiatt kettőjük vonzalma és szexjelenete egyszerűen röhejessé válik. Nem is értem miért erőltették. A férj persze rendesen megveri a fiatal csábítót is, olyan szögekbe állítva a végtagjait, amilyenekbe szerintem törni sem tud egy ember. Aztán vérben fürdő arccal feleségére és egykori kollegájára ront.
A befejezés kiszámítható, és rém gyenge. Ha nem tudtam volna már a megtekintés előtt, akkor is biztosra vettem volna, hogy az Asylum-nak köze van hozzá. Ilyen botrányosan béna horrorokat ők szoktak gyártani. Ezt elvileg csak forgalmazzák, de nyilván nem véletlenül. Másoknak érthető okokból nem kellett.
Olvastam olyan cikkeket, hogy a film nagy részét itt nálunk forgatták, hát... Erre annyit tudok csak mondani, hogy olyan is lett. De ha kint forgatják, se hiszem, hogy jobban sikerült volna.
Nem tudom eldönteni, hogy trashmovie-e, mert azért vannak benne egészen értékelhető gondolatok, amikből lehetett volna filmet csinálni. Csak nem így.
2/10
2012. szeptember 30., vasárnap
I love Gjoni
Remélem ezt a műsort komolyan gondolják, mert viccnek elég szar.
Életemben nem láttam még szürreálisabb dolgot, pedig néztem a Benkő arakeresőjét és Alekosz prostiválasztóját is. De ez, Delhusa Gjoni filozofálásával, meg a fényceremóniával MINDENT VITT. Ahogy a "hölgyek" átkeltek a vízen, ezzel mintegy megtisztulva, újjászületve egy másik világban, Dzsoni világító nyakláncáért... Hát... Tátva maradt a szám. Hogy ilyen van. Mert rendben, volt ilyen 2010-ben, leforgatták, és valamikor le kellett adni, már így is ciki volt a tologatás, de azért vasárnap este főműsoridőben, vagy előtte egy paraszthajszállal? Hihetetlen.
Egyetlen dolgon gondolkoztam csak el a műsor kapcsán, méghozzá azon, hogy érezhetik magukat ezek a nők most, bő két évvel később, amikor a saját ezerszer elátkozott bal****ságukat nézhetik vissza a képernyőn, immáron tudva, hogy hiába másztak rá az 59 éves buzukisra, nem lettek celebek.
A felhozatal egyébként jobb mint Benkőnél és Alekinnyónál volt, bár szerintem ez csak annak köszönhető, hogy pár lelkes önkéntes kemény munkával ostromolta az online társkeresők párra váró nőit, és komolyabb összegeket ajánlott a műsorban való szereplésért. Kicsit sok a komolyan televarrt, azonban itt első ránézésre nem 400% a prostik aránya, bár még nem tudni túl sokat a hölgyekről, így ebben nem lehetek biztos. Ahogy elnéztem ezt nem is a pornóvillában forgatták, vagy ha igen, szépen átalakították, mert nem ismertem fel. Ez azért komoly pluszpont a műsornak. Ha nem láttam volna Dzsonit táncolni, és nem hallottam volna beszélni, nem is hánynék ordítva, mert a legirritálóbb nőket Keleti Andreára hallgatva már a mai ceremónián hazaküldte, de sajnos láttam a "remek mozdulatait". Eszméletlen. ESZMÉLETLEN.
Évekkel ezelőtt nem hittem volna, hogy ez a csatorna tud még mélyebbre süllyedni, de újra és újra bizonyítja, hogy tud. Dzsoni még 8 részen keresztül keresi álmai asszonyát, akivel persze nem marad együtt, mint az elmúlt 2 évben már megtudhattuk. Majd hamarosan Házasodik a gazda... Előre várom...
-10/-10
Életemben nem láttam még szürreálisabb dolgot, pedig néztem a Benkő arakeresőjét és Alekosz prostiválasztóját is. De ez, Delhusa Gjoni filozofálásával, meg a fényceremóniával MINDENT VITT. Ahogy a "hölgyek" átkeltek a vízen, ezzel mintegy megtisztulva, újjászületve egy másik világban, Dzsoni világító nyakláncáért... Hát... Tátva maradt a szám. Hogy ilyen van. Mert rendben, volt ilyen 2010-ben, leforgatták, és valamikor le kellett adni, már így is ciki volt a tologatás, de azért vasárnap este főműsoridőben, vagy előtte egy paraszthajszállal? Hihetetlen.
Egyetlen dolgon gondolkoztam csak el a műsor kapcsán, méghozzá azon, hogy érezhetik magukat ezek a nők most, bő két évvel később, amikor a saját ezerszer elátkozott bal****ságukat nézhetik vissza a képernyőn, immáron tudva, hogy hiába másztak rá az 59 éves buzukisra, nem lettek celebek.
A felhozatal egyébként jobb mint Benkőnél és Alekinnyónál volt, bár szerintem ez csak annak köszönhető, hogy pár lelkes önkéntes kemény munkával ostromolta az online társkeresők párra váró nőit, és komolyabb összegeket ajánlott a műsorban való szereplésért. Kicsit sok a komolyan televarrt, azonban itt első ránézésre nem 400% a prostik aránya, bár még nem tudni túl sokat a hölgyekről, így ebben nem lehetek biztos. Ahogy elnéztem ezt nem is a pornóvillában forgatták, vagy ha igen, szépen átalakították, mert nem ismertem fel. Ez azért komoly pluszpont a műsornak. Ha nem láttam volna Dzsonit táncolni, és nem hallottam volna beszélni, nem is hánynék ordítva, mert a legirritálóbb nőket Keleti Andreára hallgatva már a mai ceremónián hazaküldte, de sajnos láttam a "remek mozdulatait". Eszméletlen. ESZMÉLETLEN.
Évekkel ezelőtt nem hittem volna, hogy ez a csatorna tud még mélyebbre süllyedni, de újra és újra bizonyítja, hogy tud. Dzsoni még 8 részen keresztül keresi álmai asszonyát, akivel persze nem marad együtt, mint az elmúlt 2 évben már megtudhattuk. Majd hamarosan Házasodik a gazda... Előre várom...
-10/-10
2012. szeptember 23., vasárnap
X határon innen és túl
Mivel a magyar merítés a válogatók adásai alapján katasztrófa, és alig 10 olyan embert tudnék mondani, akiket elviselhető volt hallgatni és maximum 3-at, akiket jól esett, továbbá ez a maroknyi "sztárjelölt" is régóta ismert ember (színházból, innen-onnan), megunva a szemfényvesztést és az RTL Klub már most halott tehetségkutatóját, úgy gondoltam körülnézek külföldön is, hogy ott mi a helyzet.
Rá kellett döbbennem, hogy mi se rekesztünk Dunát a tehetségekkel, és mások se Delaware-t, se Temzét, de még csak az ausztrálok sem emelhetnek gátat belőlük a Darling-ra. Ez az idei év rém gyenge nálunk, és Amerikában is, és épp csak megüti a mércét az ausztráloknál. Így őket most ebből a sárdobálásból kihagyom. A UK Factor bevonásán még gondolkozom. A britekre kitérve ugyanis nem tudom, hogy érdemes-e méltatnom vagy szidnom egy olyan műsort, ami a világra szabadította a One Direction-t (mintha enélkül nem utálnám eléggé Nicole Scherzinger-t), akiket a legutóbbi hazai Csillag Születik során olyan ügyesen másolt le az Immigrants. Komoly dilemmában vagyok. De amíg ezt eldöntöm, csak az USA-ra és kis hazánkra koncentrálok.
Színvonalbeli különbséget igazából csak a műsorvezetők és a mentorok között látok, de azt sem tudom eldönteni, hogy valóban jobban működik-e a dolog külföldön, vagy csak annyira utálom már a honiakat, hogy azt is élvezettel nézném végig, ha egy falusi nyugdíjas kórus énekelne nekik magyar nótákat 8 órán keresztül szünet nélkül, miközben a vérben forgó szemű Korda György pisztolyt fogna a fejükhöz, és kényszerítené őket, hogy a helyükön maradjanak. Mert a tény, hogy itthon Keresztes Ildikó, Geszti Péter, Malek Miklós és Nagy Feró ülnek ennél az asztalnál, sok-sok ponttal rontja az értékelésemet. Malek pofavágásaitól, és Mount Everest-szerű egójától kiver a víz, Keresztes műsírásai, hisztériája, és plasztikai sebészek által évről évre rémisztőbbre varrt arcának torzulásai szimplán idegesítenek, Geszti horrorfilmbe illő ábrázata, és bicskanyitogató stílusa viszont adásról adásra kihozza belőlem az állatot. Nyoma sincs már benne annak az embernek, aki a Rapülők tagjaként messziről nézve olyan ígéretesnek tűnt. Vagy csak annyival fiatalabb voltam akkor, hogy képtelen voltam reálisan megítélni őt. Most annak látom ami, tenyérbe mászó, öntelt alaknak, aki azt képzeli hogy valaki. Miközben nem.
De a legnagyobbat Feróban csalódtam. Az előző években ő volt az egyetlen, akit képes voltam akár még kedvelni is, de idén elásta magát, az a nyílt ellenszenv, ami a kövérebb, "kevésbé képernyőképes" nők felé árad belőle, egyszerűen sok. Felfoghatatlan, és tűrhetetlen, hogy képes gondolkodás nélkül igent mondani két kipakolt szilikonmellnek, akármilyen hang is jön a viselőjének torkából, de undorító megjegyzéseket tesz a színpadon teljesen hibbant módon táncoló, ám sok 4 igennel távozónál lényegesen jobb hangi adottságokkal rendelkező dundi nőre, és arra kéri mentortársait, hogy szabadítsák meg tőle. Szánalmasnak tartom, hogy 2012-ben egy tehetségkutató ennyire nyíltan és szájba rágósan képviselje azt a már a 90-es években túlhaladott nézetet, miszerint egy sztárnak elég, ha jól mutat a klipekben, és szépen mosolyog a fotókon, a többit majd "megoldják okosba". Pont Ferónak, aki maga sem egy szép ember, ennek ellenére tehetséges, kéne a legmerevebben elutasítania ezt a diszkriminációt, hogy csak ab ovo előnyös külsejűek juthatnak közel a kondérhoz, mindenki más pedig választódjék ki "természetes szelekció" útján. Keresztes mama is szót emelhetne ez ellen, hiszen hazánkba szakadt erdélyi lányként anno több együttes hang nélküli üresfejű cicababája helyett is énekelt, szintén a már említett 90-es években. Mind a 4 mentor megélte és végigküzdötte azt az időszakot, amikor az egész hazai zenei világ tele volt hazugságokkal ön- és nézőáltatással. Ennek ellenére most mindezt feledve mégis mind a négyen aktívan részt vesznek ennek a tradíciónak a folytatásában.
Geszti Pétertől - aki már korábban is hozott rémesen rossz döntéseket, elég csak az élő show-ig tolt Ikrekre gondolni, akik biztos nem az X faktor, inkább a csöcs-faktor miatt kerültek az adásba, vagy a nem túl tehetséges, de cserébe rendkívül idegesítő Domokos Fannira, aki helyett akár Szirota Dzseni, akár Németh Katica is sokkal jobb választás lehetett volna - idén sem vártam semmit, esetleg csak azt, hogy megpróbál kevésbé tenyérbe mászó lenni, de még ezt se volt képes teljesíteni.
A koronát az egész idei évadra, és a tehetségtelen, legjobb esetben középszerű énekesek özönére Ördög Nórika ostobácska megjegyzései, és reakciói tették fel. Semmi jót nem várok az idei X-től, a jobbak biztosan elvéreznek még a Táborban, a Mentorok Házában, vagy az első döntők egyikén, és a végén majd három átlagos, semmi pluszt nem mutató, de tollas bazári majomnak öltöztetett szerencsétlen közül kell kiválasztania a nézőknek, hogy ki kevésbé szar. Itthon az X kifulladt, ahogy anno a Megasztár is a másik csatornán. Ezzel a felállással legalábbis biztosan. Ez a 4 mentor már semmi újat nem tud mutatni nekünk, hiába ültették őket más sorrendbe, hiába lett új frizurája Ilda mamának, és hiába öregedett újabb évet Geszti. A műsor vérfrissítésért, vagy kaszáért kiált (én az utóbbira szavazok, mert nem tudom van-e 4 olyan személyiség itthon, aki méltó lenne arra, hogy a székbe üljön, ez a 4 ember ugyanis sajnos nem az).
Külföldön is érezték, hogy valami nem klappol, mert idén 2 mentort is újítottak, a meglepően fiatal és sok megpróbáltatáson épp csak túlevickélt Demi Lovato-t, valamint a teljes összeomlásból önmaga darabjait szorgalmasan egymáshoz illesztgető Britney Spears-t, akik a promóképeken mindketten elveszettnek és töröttnek tűntek továbbra is. Simon Cowell 19-re húzott lapot, két időzített bombát választott maga mellé, akikről sem a közönség, sem a szakma nem tudhatta előre, robbannak-e, vagy profikhoz méltó módon teszik a dolgukat, és azt hiszem mindenkit hatalmas meglepetés ért. Britney ugyanis bájos kislányhangon, édesen mosolyogva árasztotta magából a vitriolos megjegyzéseket már az első válogatón, ha mondhatom ezt, sokkal keményebb volt, mint Simon valaha is. Demi pedig egészen összeszedettnek tűnt, és majdhogynem boldognak, bár eleinte nem igazán találta a helyét.
Mivel a formátum azonos, Amerikában sem hagyhatták ki az önkritika nélküli önégetőket, nyilván a gyökérparádé hozza eleinte a nézettséget, azonban amíg a hazai idióták helyett általában én szégyelltem magam, az amerikaiakon néhol nevetni is tudtam. Valahogy bájosan, naivan voltak hülyék, illetve a szerkesztők ügyeltek arra, hogy ne csak szánni való majdhogynem a gyengeelméjűség határát súroló embereket mutassanak tölteléknek, hanem olyan magamutogató hülyéket, akiknek vagy jól jön egy nevelő hatású pofon az élettől, vagy kellő öniróniával rendelkeznek ahhoz, hogy ők is tudjanak röhögni magukon. Persze itt is megvoltak a szokásos körök, bájosan mosolygó gyereksztárok, tragikus sorsú fiatal felnőttek életének felvillantása, nekem gyerekem van, én meg kutyát hoztam magammal, hogy szeressetek - körök, mégis kicsit összeszedettebbnek, profibbnak érződik az egész. Ez pedig nem a beleölt pénz mennyiségén múlik, hanem azon, hogy partnernek tekintik-e a nézőket, vagy teljesen ostoba birkacsordának, akiknek bármi jó, amit ők, a magasságos kertévé eléjük vetnek. Simon és a stuff partnernek tekinti a nézőket, és Britney odamondogatásai sem hasonlíthatóak a honi Csillag Születik (tudom más licence) Puzsérjének öncélúskodásához. Britney egyszerűen csak kimondja, ha valami nem jó. Nem olvad el egy farokfogdosó bárpultostól, ahogy Keresztes tenné, nem fakad könnyekre, ha szorongva lép színpadra előtte egy gyerek. Ha nem tud énekelni, kidobja, és kész. 20 éve a szakmában van, pontosan tudja mit jelent ez, és azt is pontosan tudja, hogy az itt próbálkozóknak is sokkal jobb, ha időben megtudják, hogy ebből nem fognak megélni. Íme egy újabb dolog, amiben a magyar mentorok le vannak maradva, amiben az RTL Klub le van maradva (sok más mellett).
Demi egyelőre inkább kedves kislány, mint vérbeli ítész, de a későbbiekben biztosan jobban kibontakozik majd. Jó füle és jó szeme van a tehetségre, nem féltem. Egyelőre azonban ő tűnik a leginkább vérszegénynek. De még ezzel a teljesítményével is messze felülmúlja a magyarokat, legalább nem ugyanazokból az elkoptatott frázisokból válogat, ha dicsérni kell. Ez külön pluszpont.
Amerikában mindenkit hagynak kibontakozni, végigénekelhetik a számot a transzvesztiták is, sőt, ha szórakoztatóak, megkapják a maguk 3 igenjét a továbbjutáshoz. Én pedig csak sárgulok az irigységtől, mert ezek a "nők" úgy járkálnak, úgy táncolnak, úgy guggolnak 15-17 centis sarkú cipőkben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekem pedig már a 10 centi is kihívás. De ez most lényegtelen.
A két gyengus műsor közül tehát magasan az amerikai nyer, és ha az igeneket bezsebelők nem is kiugróan tehetségesek, legalább szimpatikusak és valóban eddig fel nem fedezettnek tűnnek. Bárcsak elmondható lenne ez a magyar mentorált-jelöltekről is.
Összesítve:
X Faktor Hungary 2/10
X Factor US 5/10
UK és Ausztrália faktoráról pedig később.
Rá kellett döbbennem, hogy mi se rekesztünk Dunát a tehetségekkel, és mások se Delaware-t, se Temzét, de még csak az ausztrálok sem emelhetnek gátat belőlük a Darling-ra. Ez az idei év rém gyenge nálunk, és Amerikában is, és épp csak megüti a mércét az ausztráloknál. Így őket most ebből a sárdobálásból kihagyom. A UK Factor bevonásán még gondolkozom. A britekre kitérve ugyanis nem tudom, hogy érdemes-e méltatnom vagy szidnom egy olyan műsort, ami a világra szabadította a One Direction-t (mintha enélkül nem utálnám eléggé Nicole Scherzinger-t), akiket a legutóbbi hazai Csillag Születik során olyan ügyesen másolt le az Immigrants. Komoly dilemmában vagyok. De amíg ezt eldöntöm, csak az USA-ra és kis hazánkra koncentrálok.
Színvonalbeli különbséget igazából csak a műsorvezetők és a mentorok között látok, de azt sem tudom eldönteni, hogy valóban jobban működik-e a dolog külföldön, vagy csak annyira utálom már a honiakat, hogy azt is élvezettel nézném végig, ha egy falusi nyugdíjas kórus énekelne nekik magyar nótákat 8 órán keresztül szünet nélkül, miközben a vérben forgó szemű Korda György pisztolyt fogna a fejükhöz, és kényszerítené őket, hogy a helyükön maradjanak. Mert a tény, hogy itthon Keresztes Ildikó, Geszti Péter, Malek Miklós és Nagy Feró ülnek ennél az asztalnál, sok-sok ponttal rontja az értékelésemet. Malek pofavágásaitól, és Mount Everest-szerű egójától kiver a víz, Keresztes műsírásai, hisztériája, és plasztikai sebészek által évről évre rémisztőbbre varrt arcának torzulásai szimplán idegesítenek, Geszti horrorfilmbe illő ábrázata, és bicskanyitogató stílusa viszont adásról adásra kihozza belőlem az állatot. Nyoma sincs már benne annak az embernek, aki a Rapülők tagjaként messziről nézve olyan ígéretesnek tűnt. Vagy csak annyival fiatalabb voltam akkor, hogy képtelen voltam reálisan megítélni őt. Most annak látom ami, tenyérbe mászó, öntelt alaknak, aki azt képzeli hogy valaki. Miközben nem.
De a legnagyobbat Feróban csalódtam. Az előző években ő volt az egyetlen, akit képes voltam akár még kedvelni is, de idén elásta magát, az a nyílt ellenszenv, ami a kövérebb, "kevésbé képernyőképes" nők felé árad belőle, egyszerűen sok. Felfoghatatlan, és tűrhetetlen, hogy képes gondolkodás nélkül igent mondani két kipakolt szilikonmellnek, akármilyen hang is jön a viselőjének torkából, de undorító megjegyzéseket tesz a színpadon teljesen hibbant módon táncoló, ám sok 4 igennel távozónál lényegesen jobb hangi adottságokkal rendelkező dundi nőre, és arra kéri mentortársait, hogy szabadítsák meg tőle. Szánalmasnak tartom, hogy 2012-ben egy tehetségkutató ennyire nyíltan és szájba rágósan képviselje azt a már a 90-es években túlhaladott nézetet, miszerint egy sztárnak elég, ha jól mutat a klipekben, és szépen mosolyog a fotókon, a többit majd "megoldják okosba". Pont Ferónak, aki maga sem egy szép ember, ennek ellenére tehetséges, kéne a legmerevebben elutasítania ezt a diszkriminációt, hogy csak ab ovo előnyös külsejűek juthatnak közel a kondérhoz, mindenki más pedig választódjék ki "természetes szelekció" útján. Keresztes mama is szót emelhetne ez ellen, hiszen hazánkba szakadt erdélyi lányként anno több együttes hang nélküli üresfejű cicababája helyett is énekelt, szintén a már említett 90-es években. Mind a 4 mentor megélte és végigküzdötte azt az időszakot, amikor az egész hazai zenei világ tele volt hazugságokkal ön- és nézőáltatással. Ennek ellenére most mindezt feledve mégis mind a négyen aktívan részt vesznek ennek a tradíciónak a folytatásában.
Geszti Pétertől - aki már korábban is hozott rémesen rossz döntéseket, elég csak az élő show-ig tolt Ikrekre gondolni, akik biztos nem az X faktor, inkább a csöcs-faktor miatt kerültek az adásba, vagy a nem túl tehetséges, de cserébe rendkívül idegesítő Domokos Fannira, aki helyett akár Szirota Dzseni, akár Németh Katica is sokkal jobb választás lehetett volna - idén sem vártam semmit, esetleg csak azt, hogy megpróbál kevésbé tenyérbe mászó lenni, de még ezt se volt képes teljesíteni.
A koronát az egész idei évadra, és a tehetségtelen, legjobb esetben középszerű énekesek özönére Ördög Nórika ostobácska megjegyzései, és reakciói tették fel. Semmi jót nem várok az idei X-től, a jobbak biztosan elvéreznek még a Táborban, a Mentorok Házában, vagy az első döntők egyikén, és a végén majd három átlagos, semmi pluszt nem mutató, de tollas bazári majomnak öltöztetett szerencsétlen közül kell kiválasztania a nézőknek, hogy ki kevésbé szar. Itthon az X kifulladt, ahogy anno a Megasztár is a másik csatornán. Ezzel a felállással legalábbis biztosan. Ez a 4 mentor már semmi újat nem tud mutatni nekünk, hiába ültették őket más sorrendbe, hiába lett új frizurája Ilda mamának, és hiába öregedett újabb évet Geszti. A műsor vérfrissítésért, vagy kaszáért kiált (én az utóbbira szavazok, mert nem tudom van-e 4 olyan személyiség itthon, aki méltó lenne arra, hogy a székbe üljön, ez a 4 ember ugyanis sajnos nem az).
Külföldön is érezték, hogy valami nem klappol, mert idén 2 mentort is újítottak, a meglepően fiatal és sok megpróbáltatáson épp csak túlevickélt Demi Lovato-t, valamint a teljes összeomlásból önmaga darabjait szorgalmasan egymáshoz illesztgető Britney Spears-t, akik a promóképeken mindketten elveszettnek és töröttnek tűntek továbbra is. Simon Cowell 19-re húzott lapot, két időzített bombát választott maga mellé, akikről sem a közönség, sem a szakma nem tudhatta előre, robbannak-e, vagy profikhoz méltó módon teszik a dolgukat, és azt hiszem mindenkit hatalmas meglepetés ért. Britney ugyanis bájos kislányhangon, édesen mosolyogva árasztotta magából a vitriolos megjegyzéseket már az első válogatón, ha mondhatom ezt, sokkal keményebb volt, mint Simon valaha is. Demi pedig egészen összeszedettnek tűnt, és majdhogynem boldognak, bár eleinte nem igazán találta a helyét.
Mivel a formátum azonos, Amerikában sem hagyhatták ki az önkritika nélküli önégetőket, nyilván a gyökérparádé hozza eleinte a nézettséget, azonban amíg a hazai idióták helyett általában én szégyelltem magam, az amerikaiakon néhol nevetni is tudtam. Valahogy bájosan, naivan voltak hülyék, illetve a szerkesztők ügyeltek arra, hogy ne csak szánni való majdhogynem a gyengeelméjűség határát súroló embereket mutassanak tölteléknek, hanem olyan magamutogató hülyéket, akiknek vagy jól jön egy nevelő hatású pofon az élettől, vagy kellő öniróniával rendelkeznek ahhoz, hogy ők is tudjanak röhögni magukon. Persze itt is megvoltak a szokásos körök, bájosan mosolygó gyereksztárok, tragikus sorsú fiatal felnőttek életének felvillantása, nekem gyerekem van, én meg kutyát hoztam magammal, hogy szeressetek - körök, mégis kicsit összeszedettebbnek, profibbnak érződik az egész. Ez pedig nem a beleölt pénz mennyiségén múlik, hanem azon, hogy partnernek tekintik-e a nézőket, vagy teljesen ostoba birkacsordának, akiknek bármi jó, amit ők, a magasságos kertévé eléjük vetnek. Simon és a stuff partnernek tekinti a nézőket, és Britney odamondogatásai sem hasonlíthatóak a honi Csillag Születik (tudom más licence) Puzsérjének öncélúskodásához. Britney egyszerűen csak kimondja, ha valami nem jó. Nem olvad el egy farokfogdosó bárpultostól, ahogy Keresztes tenné, nem fakad könnyekre, ha szorongva lép színpadra előtte egy gyerek. Ha nem tud énekelni, kidobja, és kész. 20 éve a szakmában van, pontosan tudja mit jelent ez, és azt is pontosan tudja, hogy az itt próbálkozóknak is sokkal jobb, ha időben megtudják, hogy ebből nem fognak megélni. Íme egy újabb dolog, amiben a magyar mentorok le vannak maradva, amiben az RTL Klub le van maradva (sok más mellett).
Demi egyelőre inkább kedves kislány, mint vérbeli ítész, de a későbbiekben biztosan jobban kibontakozik majd. Jó füle és jó szeme van a tehetségre, nem féltem. Egyelőre azonban ő tűnik a leginkább vérszegénynek. De még ezzel a teljesítményével is messze felülmúlja a magyarokat, legalább nem ugyanazokból az elkoptatott frázisokból válogat, ha dicsérni kell. Ez külön pluszpont.
Amerikában mindenkit hagynak kibontakozni, végigénekelhetik a számot a transzvesztiták is, sőt, ha szórakoztatóak, megkapják a maguk 3 igenjét a továbbjutáshoz. Én pedig csak sárgulok az irigységtől, mert ezek a "nők" úgy járkálnak, úgy táncolnak, úgy guggolnak 15-17 centis sarkú cipőkben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekem pedig már a 10 centi is kihívás. De ez most lényegtelen.
A két gyengus műsor közül tehát magasan az amerikai nyer, és ha az igeneket bezsebelők nem is kiugróan tehetségesek, legalább szimpatikusak és valóban eddig fel nem fedezettnek tűnnek. Bárcsak elmondható lenne ez a magyar mentorált-jelöltekről is.
Összesítve:
X Faktor Hungary 2/10
X Factor US 5/10
UK és Ausztrália faktoráról pedig később.
