X határon innen és túl

Mivel a magyar merítés a válogatók adásai alapján katasztrófa, és alig 10 olyan embert tudnék mondani, akiket elviselhető volt hallgatni és maximum 3-at, akiket jól esett, továbbá ez a maroknyi "sztárjelölt" is régóta ismert ember (színházból, innen-onnan), megunva a szemfényvesztést és az RTL Klub már most halott tehetségkutatóját, úgy gondoltam körülnézek külföldön is, hogy ott mi a helyzet.

Rá kellett döbbennem, hogy mi se rekesztünk Dunát a tehetségekkel, és mások se Delaware-t, se Temzét, de még csak az ausztrálok sem emelhetnek gátat belőlük a Darling-ra. Ez az idei év rém gyenge nálunk, és Amerikában is, és épp csak megüti a mércét az ausztráloknál. Így őket most ebből a sárdobálásból kihagyom. A UK Factor bevonásán még gondolkozom. A britekre kitérve ugyanis nem tudom, hogy érdemes-e méltatnom vagy szidnom egy olyan műsort, ami a világra szabadította a One Direction-t (mintha enélkül nem utálnám eléggé Nicole Scherzinger-t), akiket a legutóbbi hazai Csillag Születik során olyan ügyesen másolt le az Immigrants. Komoly dilemmában vagyok.  De amíg  ezt eldöntöm, csak az USA-ra és kis hazánkra koncentrálok.

Színvonalbeli különbséget igazából csak a műsorvezetők és a mentorok között látok, de azt sem tudom eldönteni, hogy valóban jobban működik-e a dolog külföldön, vagy csak annyira utálom már a honiakat, hogy azt is élvezettel nézném végig, ha egy falusi nyugdíjas kórus énekelne nekik magyar nótákat 8 órán keresztül szünet nélkül, miközben a vérben forgó szemű Korda György pisztolyt fogna a fejükhöz, és kényszerítené őket, hogy a helyükön maradjanak. Mert a tény, hogy itthon Keresztes Ildikó, Geszti Péter, Malek Miklós és Nagy Feró ülnek ennél az asztalnál, sok-sok ponttal rontja az értékelésemet. Malek pofavágásaitól, és Mount Everest-szerű egójától kiver a víz, Keresztes műsírásai, hisztériája, és plasztikai sebészek által évről évre rémisztőbbre varrt arcának torzulásai szimplán idegesítenek, Geszti horrorfilmbe illő ábrázata, és bicskanyitogató stílusa viszont adásról  adásra kihozza belőlem az állatot. Nyoma sincs már benne annak az embernek, aki a Rapülők tagjaként messziről nézve olyan ígéretesnek tűnt. Vagy csak annyival fiatalabb voltam akkor, hogy képtelen voltam reálisan megítélni őt. Most annak látom ami, tenyérbe mászó, öntelt alaknak, aki azt képzeli hogy valaki. Miközben nem.

De a legnagyobbat Feróban csalódtam. Az előző években ő volt az egyetlen, akit képes voltam akár még kedvelni is, de idén elásta magát, az a nyílt ellenszenv, ami a kövérebb, "kevésbé képernyőképes" nők felé árad belőle, egyszerűen sok. Felfoghatatlan, és tűrhetetlen, hogy képes gondolkodás nélkül igent mondani két kipakolt szilikonmellnek, akármilyen hang is jön a viselőjének torkából, de undorító megjegyzéseket tesz a színpadon teljesen hibbant módon táncoló, ám sok 4 igennel távozónál lényegesen jobb hangi adottságokkal rendelkező dundi nőre, és arra kéri mentortársait, hogy szabadítsák meg tőle. Szánalmasnak tartom, hogy 2012-ben egy tehetségkutató ennyire nyíltan és szájba rágósan képviselje azt a már a 90-es években túlhaladott nézetet, miszerint egy sztárnak elég, ha jól mutat a klipekben, és szépen mosolyog a fotókon, a többit majd "megoldják okosba". Pont Ferónak, aki maga sem egy szép ember, ennek ellenére tehetséges, kéne a legmerevebben elutasítania ezt a diszkriminációt, hogy csak ab ovo előnyös külsejűek juthatnak közel a kondérhoz, mindenki más pedig választódjék ki "természetes szelekció" útján. Keresztes mama is szót emelhetne ez ellen, hiszen hazánkba szakadt erdélyi lányként anno több együttes hang nélküli üresfejű cicababája helyett is énekelt, szintén a már említett 90-es években. Mind a 4 mentor megélte és végigküzdötte azt az időszakot, amikor az egész hazai zenei világ tele volt hazugságokkal ön- és nézőáltatással. Ennek ellenére most mindezt feledve mégis mind a négyen aktívan részt vesznek ennek a tradíciónak a folytatásában.

Geszti Pétertől - aki már korábban is hozott rémesen rossz döntéseket, elég csak az élő show-ig tolt Ikrekre gondolni, akik biztos nem az X faktor, inkább a csöcs-faktor miatt kerültek az adásba, vagy a nem túl tehetséges, de cserébe rendkívül idegesítő Domokos Fannira, aki helyett akár Szirota Dzseni, akár  Németh Katica is sokkal jobb választás lehetett volna - idén sem vártam semmit, esetleg csak azt, hogy megpróbál kevésbé tenyérbe mászó lenni, de még ezt se volt képes teljesíteni.

A koronát az egész idei évadra, és a tehetségtelen, legjobb esetben középszerű énekesek özönére Ördög Nórika ostobácska megjegyzései, és reakciói tették fel. Semmi jót nem várok az idei X-től, a jobbak biztosan elvéreznek még a Táborban, a Mentorok Házában, vagy az első döntők egyikén, és a végén majd három átlagos, semmi pluszt nem mutató, de tollas bazári majomnak öltöztetett szerencsétlen közül kell kiválasztania a nézőknek, hogy ki kevésbé szar. Itthon az X kifulladt, ahogy anno a Megasztár is a másik csatornán. Ezzel a felállással legalábbis biztosan. Ez a 4 mentor már semmi újat nem tud mutatni nekünk, hiába ültették őket más sorrendbe, hiába lett új frizurája Ilda mamának, és hiába öregedett újabb évet Geszti.  A műsor vérfrissítésért, vagy kaszáért kiált (én az utóbbira szavazok, mert nem tudom van-e 4 olyan személyiség itthon, aki méltó lenne arra, hogy a székbe üljön, ez a 4 ember ugyanis sajnos nem az).

Külföldön is érezték, hogy valami nem klappol, mert idén 2 mentort is újítottak, a meglepően fiatal és sok megpróbáltatáson épp csak túlevickélt Demi Lovato-t, valamint a teljes összeomlásból önmaga darabjait szorgalmasan egymáshoz illesztgető Britney Spears-t, akik a promóképeken mindketten elveszettnek és töröttnek tűntek továbbra is. Simon Cowell 19-re húzott lapot, két időzített bombát választott maga mellé, akikről sem a közönség, sem a szakma nem tudhatta előre, robbannak-e, vagy profikhoz méltó módon teszik a dolgukat, és azt hiszem mindenkit hatalmas meglepetés ért. Britney ugyanis bájos kislányhangon, édesen mosolyogva árasztotta magából a vitriolos megjegyzéseket már az első válogatón, ha mondhatom ezt, sokkal keményebb volt, mint Simon valaha is. Demi pedig egészen összeszedettnek tűnt, és majdhogynem boldognak, bár eleinte nem igazán találta a helyét.

Mivel a formátum azonos, Amerikában sem hagyhatták ki az önkritika nélküli önégetőket, nyilván a gyökérparádé hozza eleinte a nézettséget, azonban amíg a hazai idióták helyett általában én szégyelltem magam, az amerikaiakon néhol nevetni is tudtam. Valahogy bájosan, naivan voltak hülyék, illetve a szerkesztők ügyeltek arra, hogy ne csak szánni való majdhogynem a gyengeelméjűség határát súroló embereket mutassanak tölteléknek, hanem olyan magamutogató hülyéket, akiknek vagy jól jön egy nevelő hatású pofon az élettől, vagy kellő öniróniával rendelkeznek ahhoz, hogy ők is tudjanak röhögni magukon. Persze itt is megvoltak a szokásos körök, bájosan mosolygó gyereksztárok, tragikus sorsú fiatal felnőttek életének felvillantása, nekem gyerekem van, én meg kutyát hoztam magammal, hogy szeressetek - körök, mégis kicsit összeszedettebbnek, profibbnak érződik az egész. Ez pedig nem a beleölt pénz mennyiségén múlik, hanem azon, hogy partnernek tekintik-e a nézőket, vagy teljesen ostoba birkacsordának, akiknek bármi jó, amit ők, a magasságos kertévé eléjük vetnek. Simon és a stuff partnernek tekinti a nézőket, és Britney odamondogatásai sem hasonlíthatóak a honi Csillag Születik (tudom más licence) Puzsérjének öncélúskodásához. Britney egyszerűen csak kimondja, ha valami nem jó. Nem olvad el egy farokfogdosó bárpultostól, ahogy Keresztes tenné, nem fakad könnyekre, ha szorongva lép színpadra előtte egy gyerek. Ha nem tud énekelni, kidobja, és kész. 20 éve a szakmában van, pontosan tudja mit jelent ez, és azt is pontosan tudja, hogy az itt próbálkozóknak is sokkal jobb, ha időben megtudják, hogy ebből nem fognak megélni. Íme egy újabb dolog, amiben a magyar mentorok le vannak maradva, amiben az RTL Klub le van maradva (sok más mellett).

Demi egyelőre inkább kedves kislány, mint vérbeli ítész, de a későbbiekben biztosan jobban kibontakozik majd. Jó füle és jó szeme van a tehetségre, nem féltem. Egyelőre azonban ő tűnik a leginkább vérszegénynek. De még ezzel a teljesítményével is messze felülmúlja a magyarokat, legalább nem ugyanazokból az elkoptatott frázisokból válogat, ha dicsérni kell. Ez külön pluszpont.

Amerikában mindenkit hagynak kibontakozni, végigénekelhetik a számot a transzvesztiták is, sőt, ha szórakoztatóak, megkapják a maguk 3 igenjét a továbbjutáshoz. Én pedig csak sárgulok az irigységtől, mert ezek a "nők" úgy járkálnak, úgy táncolnak, úgy guggolnak 15-17 centis sarkú cipőkben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekem pedig már a 10 centi is kihívás. De ez most lényegtelen.

A két gyengus műsor közül tehát magasan az amerikai nyer, és ha az igeneket bezsebelők nem is kiugróan tehetségesek, legalább szimpatikusak és valóban eddig fel nem fedezettnek tűnnek. Bárcsak elmondható lenne ez a magyar mentorált-jelöltekről is.

Összesítve:

X Faktor Hungary 2/10
X Factor US 5/10

UK és Ausztrália faktoráról pedig később.