Elég vegyes érzésekkel ültem neki ennek a kritikának, mert a The Entitled az a film, amit háromszor kellett megnéznem, hogy egyszer emlékezzek arra, miről is szólt valójában. Nem a történettel volt gond, az a második képkockától visszajött teljes egészében, mikor újra át akartam pörgetni, egyszerűen a címhez nem tudtam emléket kötni, bő egy héttel az első megtekintés után. Ehhez a szóhoz - a "jogosult"- nem tartozott semmilyen többletinformáció (főleg mivel nálunk Megfontolt szándékkal címen adta a tv), azonban a szereplőgárdához már igen. Szóval a címadás nem legjobb, de ettől még a filmről érdemes szót ejteni.
A történet dióhéjban összefoglalható:
"Paul Dynan (Kevin Zegers) élete teljesen felfordul, amikor úgy dönt, hogy elrabol három ismert fiatalembert és fogva tartja őket váltságdíj ellenében. A három fiatal mindenáron szabadulni szeretne, s Dynannek igencsak össze kell szednie magát, ha meg akarja akadályozni a szökésüket." forrás: port.hu
De ennél ezért jóval több minden történik a vásznon. Egy kétségbeesett srác próbálja megváltoztatni a lapjárást, mert elégedetlen a kártyákkal, amiket eddigi élete során leosztottak neki. Egy remek stratéga tervezi meg, és bonyolítja le a tökéletes bűntényt, és nem is bukik bele. Paul már a film első percében a motivációjáról mesél, és érdemes meghallgatni, érdemes odafigyelni minden szavára, ugyanis már ezekből a mondatokból sejthető, mi is lesz a történet vége. Pontosan levezethető, hogyan fog bánni az elraboltakkal, és hogyan azokkal, akiket a terve kivitelezéséhez eszközként használ. A kis csapat tagjai nem egyenlő felek, Paul mind intellektusában, mind motivációját tekintve kiemelkedik közülük, és ennek bizony a későbbiekben komoly jelentősége lesz. Érdemes figyelni minden egyes múltidéző képkockát, minden - ami elsőre jelentéktelennek tűnhet - fontos információt hordoz.
Paul rendkívül összetett karakter, nem jó, nem rossz, nem fekete, nem fehér. Egyrészt törekszik a jóra, szeretne a helyes úton járni, másrészt végső elkeseredése, a kilátástalanság, a reménytelenség elemi erővel vonzzák a könnyebb út felé. Ő az a srác, akinek megbocsátjuk, hogy embereket rabol és tart fogva, hogy bármikor szavalhatna József Attilát (tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök), és hogy nem érez bűntudatot semmiért. Ő az a srác, akinél el lehet fogadni mindezt, megismerve az életét ugyanis belátható, hogy nem is lehetett ez másként. Nem juthatott volna máshová.
De mi a helyzet a 3 elrabolt fiatal szüleivel? Megismerjük a 3 apát, akiknél nagyobb szélhámost, hazugot, és szarabb alakot nem igen hordott a hátán a föld. Hazudnak a gyerekeiknek, egymásnak, és önmaguknak is. A történet egyik csúcspontján, egy kulcsjelenetben még arra is képes a 3 görény közül 2, hogy a szerencsétlen harmadikat hamis illúziókba ringassák, csak hogy pénzt csikarhassanak ki tőle, és ezzel a saját, valamint gyerekeik bőrét mentsék. Ray Liotta nagyszerűen alakítja a pénzét és tisztességét is elherdáló Takony Elemér No1-et, elég az arcára nézni, és rá van írva minden. Stephen McHattie kellően tétova és kellően aljas Takony Elemér No2-nek, Victor Garber pedig zseniálisan vetkőzik ki a joviális nagypapa bőréből, és változik tomboló őrültté. Hiába írja minden filmes oldal, hogy ez Kevin Zegers filmje, hogy ez Paul története, véleményem szerint nem az. A 3 vén róka hadakozásának és az álarcok lehullásának filmje A jogosult, amiben az egyébként zseniális "főszereplők" mellékszereplővé fokozódnak le a "nagy öregek mellett". Pedig mind Tatiana Maslany, mind Devon Bostick megőrül a vásznon.
Miss Maslany-ra egyébként érdemes odafigyelni, mert az Orphan Black-ben nyújtott alakításai is zseniálisak, és ebben a filmben is tökéletesen hozza a hatalomtól megrészegült, keménykedő szociopata szukát, aki meg van győződve arról, hogy már a törvények felett áll. Kevin Zegers is próbál megdolgozni a pénzéért, finom metszésű arcával és gyönyörű szemeivel nagyon elszántan mered a kamerába, közben pedig körüllengi valami vészjósló hideg, amitől csak még egyértelműbb, hogy egy pszichopatát látunk. Igazi színészi teljesítményt kizárólag a film elején valamint végén érdemes várni tőle, ha a két nagyjelenetét, és az azokban mutatott arcát összevetjük egymással, akkor kalapot emelhetünk előtte is.
Nem egy világmegváltó film, de egy feszes tempójú, feszült, elgondolkodtató darab, ami megfelelő hangulatban remek esti szórakozás lehet.
7 pont
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 7/10. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 7/10. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 28., szerda
2013. április 28., vasárnap
Circle of friends - Halálos egybeesés/Baráti kör/Gyilkos a nyomodban 2006
Három magyar címmel is betámadták ezt a filmet, azt hihették, hogy a Gyilkos a nyomodban majd jobban eladja, mint a Baráti kör. Pedig véleményem szerint sokkal izgalmasabb, és sokkal több titkot rejtene az eredeti cím.
A történet nem nagy durranás, de a csodálatos Julie Benz mindenkit mindenért kárpótol
A négy barátnő egy újabb temetésen találkozik. Egykori osztálytársuk állítólag öngyilkos lett, ám a nőknek feltűnik, hogy milyen sok osztálytársuk halt már meg. Maggie (Julie Benz), Susan (Venus Terzo), Joan (Paula Costain) és Emily (Adrianne Richards) rájönnek, hogy már rájuk is vadásznak. A megoldás kulcsa egy fotó. Szinte mindenki halott, aki szerepel a képen. A kérdés már csak az, ki készítette a fényképet?
A leírás teljesen félrevezető, nem a 4 barátnő kezdi gyanítani a dolgokat, hanem csak Maggie... De egyebekkel nem akarok spoilerezni.
Könnyed esti krimi, szép szerelmi szállal, és mérsékelt izgalommal, melyben ízléses, romantikus egymásra találást élvezhet, aki véletlenül belefut a tévében.
Hosszabban nem érdemes írni róla, annyi újdonságot nem nyújt. Julie-t pedig hiába dicsérném, nem mindenki értene egyet velem. Sajnos. Pedig Julie egy tiszta arcú, csodaszép színésznő, aki egyszerre bájos és természetes, valamint dögös.
Alapvetően tetszett a film, még úgy is, hogy nem estem hanyatt tőle.
7/10
A történet nem nagy durranás, de a csodálatos Julie Benz mindenkit mindenért kárpótol
A négy barátnő egy újabb temetésen találkozik. Egykori osztálytársuk állítólag öngyilkos lett, ám a nőknek feltűnik, hogy milyen sok osztálytársuk halt már meg. Maggie (Julie Benz), Susan (Venus Terzo), Joan (Paula Costain) és Emily (Adrianne Richards) rájönnek, hogy már rájuk is vadásznak. A megoldás kulcsa egy fotó. Szinte mindenki halott, aki szerepel a képen. A kérdés már csak az, ki készítette a fényképet?
A leírás teljesen félrevezető, nem a 4 barátnő kezdi gyanítani a dolgokat, hanem csak Maggie... De egyebekkel nem akarok spoilerezni.
Könnyed esti krimi, szép szerelmi szállal, és mérsékelt izgalommal, melyben ízléses, romantikus egymásra találást élvezhet, aki véletlenül belefut a tévében.
Hosszabban nem érdemes írni róla, annyi újdonságot nem nyújt. Julie-t pedig hiába dicsérném, nem mindenki értene egyet velem. Sajnos. Pedig Julie egy tiszta arcú, csodaszép színésznő, aki egyszerre bájos és természetes, valamint dögös.
Alapvetően tetszett a film, még úgy is, hogy nem estem hanyatt tőle.
7/10
2013. április 2., kedd
Halálra szóló barátság - New Best Friend 2002
Alicia, a szerény ösztöndíjas lány egy szociológiai kutatómunka kapcsán megismeri Hadley-t, aki gyönyörű, mesésen gazdag és hihetetlenül népszerű. Új barátnője bevezeti Aliciát az elit klikk világába, aki úgy tűnik gyorsan beletanul a felső tízezer életvitelébe. Az új barátnő hamar a társaság központi figurája lesz, és minden tökéletesnek tűnik, talán túl tökéletesnek is.
A fentebbi leírásnak semmi köze a történethez, talán az egyetlen igaz gondolat Hadley szépsége és gazdagsága, meg a szociológiai kutatás. Minden más teljesen másként történik.
Mia Kirshner remekül alakítja a manipulatív, törekvő, közben a végletekig züllő fiatalt, sokáig nem is lehet biztosan tudni, hogy mindez a terv része-e, vagy csak járulékos veszteség, hogy a tisztességét is feláldozza.
Meredith Monroe is jól hozza a leheletvékony, kőgazdag, szívtelen szukát, aki, ha a lelke mélyére pillantunk, nem is annyira szívtelen.
Dominique Swain ezt a filmet is a testével akarja eladni, bár lassan megérthetné, hogy a kislányos bája már rég oda, és felnőttként kigyúrva, derék és mellek nélkül kevéssé vonzó, bár az arca még mindig szép. A biszexuális dögöt pedig legalább olyan jól játssza, mint anno a kis manipulatív Lolitát.
A cselekmény erősen hajaz a Kegyetlen játékokra, még erősebben érezhető rajta, hogy Egyedülálló nő megosztaná, de van benne egy pici Spinédzserek, és A csaj nem jár egyedül is. Leszámítva a humort. Mert ebben egyetlen poén sincs. Kőkemény züllésfilmmel van dolgunk, amit drámának akarnak eladni, de thriller címszó alatt. Érdekes koncepció. Legalább annyira zavaros, amennyire az a Colby Főiskola hallgatóinak élete. Egyik főszereplő lány se szimpatikus igazán, nincs köztük példakép, jellemfejlődést se mutatnak 1.5 óra alatt... A fiúk csak gondolatok nélküli, üres párzóeszközök, akiket ezek a lányok csak használnak. Hátborzongató korrajz a 2000-es évek elejéről, és az azóta eltelt 12 évről.
Feloldást, enyhülést hiába várunk. Az igazságszolgáltatás malmai őrölnek, de ez vajon elégtétel egy emberéletért?
7/10
A fentebbi leírásnak semmi köze a történethez, talán az egyetlen igaz gondolat Hadley szépsége és gazdagsága, meg a szociológiai kutatás. Minden más teljesen másként történik.
Mia Kirshner remekül alakítja a manipulatív, törekvő, közben a végletekig züllő fiatalt, sokáig nem is lehet biztosan tudni, hogy mindez a terv része-e, vagy csak járulékos veszteség, hogy a tisztességét is feláldozza.
Meredith Monroe is jól hozza a leheletvékony, kőgazdag, szívtelen szukát, aki, ha a lelke mélyére pillantunk, nem is annyira szívtelen.
Dominique Swain ezt a filmet is a testével akarja eladni, bár lassan megérthetné, hogy a kislányos bája már rég oda, és felnőttként kigyúrva, derék és mellek nélkül kevéssé vonzó, bár az arca még mindig szép. A biszexuális dögöt pedig legalább olyan jól játssza, mint anno a kis manipulatív Lolitát.
A cselekmény erősen hajaz a Kegyetlen játékokra, még erősebben érezhető rajta, hogy Egyedülálló nő megosztaná, de van benne egy pici Spinédzserek, és A csaj nem jár egyedül is. Leszámítva a humort. Mert ebben egyetlen poén sincs. Kőkemény züllésfilmmel van dolgunk, amit drámának akarnak eladni, de thriller címszó alatt. Érdekes koncepció. Legalább annyira zavaros, amennyire az a Colby Főiskola hallgatóinak élete. Egyik főszereplő lány se szimpatikus igazán, nincs köztük példakép, jellemfejlődést se mutatnak 1.5 óra alatt... A fiúk csak gondolatok nélküli, üres párzóeszközök, akiket ezek a lányok csak használnak. Hátborzongató korrajz a 2000-es évek elejéről, és az azóta eltelt 12 évről.
Feloldást, enyhülést hiába várunk. Az igazságszolgáltatás malmai őrölnek, de ez vajon elégtétel egy emberéletért?
7/10
2013. április 1., hétfő
Borotvaélen - Man on a ledge 2012
A kihagyott ziccerek és az alig mutatott mélység filmje.
Nick Cassidy (Sam Worthington) volt New York-i rendőrtiszt börtönbüntetését tölti, miután a méregdrága gyémánt, amelynek biztonságos szállításáért ő felelt, eltűnt. A gyémánt tulajdonosa, David Englander (Ed Harris) Cassidyt tette felelőssé az esetért, és ezért Cassidyt 25 év börtönre ítélték, Englander pedig felvette a kártérítés díját.
A volt rendőrtiszt megszökik, majd váratlan döntést hoz: kilép egy New York-i szálloda 20. emeleti szobájának ablakán. A szálloda alig arasznyi párkányán egyensúlyozva igyekszik meggyőzni Lydia Spencer tárgyalót (Elizabeth Banks) az ártatlanságáról. A kibontakozó cselekmény során kiderül, hogy sokkal több forog kockán annál, mint hogy egy ember elvesztheti az egyensúlyát.
Minden irónia nélkül mondhatom, hogy tényleg remek szereplők játszanak, elképesztően profik, és hogy a film nem bukott ordas nagyot, csak nekik köszönhetjük. Sam Worthington 10 pontosat alakít, róla senki sem hinné, hogy van terve... Miközben minden a terv szerint halad. Ed Harris pont olyan tenyérbemászó, aljas és gusztustalan, amilyennek David Englander-ként lennie kell. Elizabeth Banks pedig az a fajta jó csaj, akinek (bár csak felületesen említve, de) múltja is van, és esze is, az átlag férfiember szex előtt és szex után is szívesen beszélgetne vele. Különösen jó napokon akár szex helyett is. Ez ugyan nem igaz az öccs barátnőjét alakító Genesis Rodriguez-re, ő nyilvánvalóan csak az akciófilmekben szinte már kötelező mellfaktor miatt került be, de ahhoz képest amit vártak tőle, ő is zseniális.
Tipikus egyszer nézős akcióról van szó, ami a "poénok" és "csavarok" ismeretében már nem üt akkorát, amekkorát elsőre, talán épp emiatt kapott méltatlanul alacsony pontszámot az imdb-n. Kár, hogy hiába ötvözte remekül a különböző műfajokat, a különböző stílusokat, a rendező (Asger Leth) gyenge keze és a forgatókönyv (Pablo F. Fenjves) hiányosságai sokat levonnak a film értékéből. Pedig tényleg mindent kapunk, amiről csak álmodhatunk, korrupt zsarukat, mocskos kártérítési csaló milliárdost, és egy hatalmas gyémántot... De a történet csak a második felére pörög fel, nagyon lassan és vontatottan indul, sokaknak talán nincs is türelme kivárni...
Pedig érdemes. Még ha nem is ütnek le minden magas labdát...
7/10
Nick Cassidy (Sam Worthington) volt New York-i rendőrtiszt börtönbüntetését tölti, miután a méregdrága gyémánt, amelynek biztonságos szállításáért ő felelt, eltűnt. A gyémánt tulajdonosa, David Englander (Ed Harris) Cassidyt tette felelőssé az esetért, és ezért Cassidyt 25 év börtönre ítélték, Englander pedig felvette a kártérítés díját.
A volt rendőrtiszt megszökik, majd váratlan döntést hoz: kilép egy New York-i szálloda 20. emeleti szobájának ablakán. A szálloda alig arasznyi párkányán egyensúlyozva igyekszik meggyőzni Lydia Spencer tárgyalót (Elizabeth Banks) az ártatlanságáról. A kibontakozó cselekmény során kiderül, hogy sokkal több forog kockán annál, mint hogy egy ember elvesztheti az egyensúlyát.
Minden irónia nélkül mondhatom, hogy tényleg remek szereplők játszanak, elképesztően profik, és hogy a film nem bukott ordas nagyot, csak nekik köszönhetjük. Sam Worthington 10 pontosat alakít, róla senki sem hinné, hogy van terve... Miközben minden a terv szerint halad. Ed Harris pont olyan tenyérbemászó, aljas és gusztustalan, amilyennek David Englander-ként lennie kell. Elizabeth Banks pedig az a fajta jó csaj, akinek (bár csak felületesen említve, de) múltja is van, és esze is, az átlag férfiember szex előtt és szex után is szívesen beszélgetne vele. Különösen jó napokon akár szex helyett is. Ez ugyan nem igaz az öccs barátnőjét alakító Genesis Rodriguez-re, ő nyilvánvalóan csak az akciófilmekben szinte már kötelező mellfaktor miatt került be, de ahhoz képest amit vártak tőle, ő is zseniális.
Tipikus egyszer nézős akcióról van szó, ami a "poénok" és "csavarok" ismeretében már nem üt akkorát, amekkorát elsőre, talán épp emiatt kapott méltatlanul alacsony pontszámot az imdb-n. Kár, hogy hiába ötvözte remekül a különböző műfajokat, a különböző stílusokat, a rendező (Asger Leth) gyenge keze és a forgatókönyv (Pablo F. Fenjves) hiányosságai sokat levonnak a film értékéből. Pedig tényleg mindent kapunk, amiről csak álmodhatunk, korrupt zsarukat, mocskos kártérítési csaló milliárdost, és egy hatalmas gyémántot... De a történet csak a második felére pörög fel, nagyon lassan és vontatottan indul, sokaknak talán nincs is türelme kivárni...
Pedig érdemes. Még ha nem is ütnek le minden magas labdát...
7/10
2013. március 15., péntek
Eleven testek - Warm Bodies 2013
Ha bizonyos jelenetek, pl a mezőn lágy napfényben arcukat fürdető ifjú szerelmesek évődése, nem lennének annyira egyértelműen a tvájfájtra hajazó koppincsok, akkor talán többen vállalnák be a filmet, talán végig is néznék... A gyengus baseball -utalás, a szőke Kristen Stewart utánzat, azaz a csalóka látszat sokakat lebeszél, pedig szerintem egyszer érdemes megnézni.
R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól. R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. Mikor egy titokzatos vírus ütötte fel fejét a Földön, elpusztította a civilizációt, és a fertőzötteket vérszomjas emberevőkké változtatta, így lett a fiatal srácból is zombi. Csak néhány ember maradt, akik egykori szeretteiktől rettegve élnek, hogy mikor is jön el értük az eleven testekre éhezők csapata. Julie R-rel való találkozása után apjához (John Malkovich), a kegyetlen zombi vadászhoz siet, hogy elújságolja neki a nagy hírt: találkozott egy olyan sráccal, aki nem csak egy csoszogó, üres tekintetű zombi, hanem valami más. De az élő halottaktól rettegő embereket nehéz meggyőzni bármiről is. A háború elkezdődik élők és holtak között, veszélybe sodorva a fiatal szerelmesek jövőjét. Pedig abban a pillanatban minden egy csapásra megváltozott, mikor R, az egzisztenciális válságban lévő zombi srác szíve megdobbant, és hideg testét a szerelem felhevítette. Olyasmi történt vele, ami talán az egész emberiséget megmenthetné mert ez a szerelem nem egy halott ügy.
Nem az évezred vígjátéka, nem is az évezred romantikus filmje, de vitathatatlanul jobb mint az Alkonyat-széria bármelyik része. Először is, egy másodpercig nem veszi magát komolyan, másodszor, lényegesen jobb regényen alapul, mint az a hulladék.
Persze rengeteg olyan momentum van benne, amiben az egyszeri Alkonyat-utáló az idióta herélt Edward-ot és a végtelenül debil Bella-t látja, mert valamilyen perverz megfontolásból szinte az egész filmen végigvitték a romantikus jelenetek másolását (garázsban kézfogás, réveteg egymásra nézés, autóban nyúlkálás a fűtés felé).
Mindkét mozi tele van Rómeó és Júlia utalásokkal, Julie és R. párocskája révén ez itt kicsit konkrétabb, bár ha azt nézzük, hogy a másik említett filmben monológokat idéznek a drámából... Fene se tudja. Az erkély-jelenet kicsit erős áthallás.
Hogy miért ajánlom mégis? Julie és R két olyan karakter, akiknek lehet drukkolni, John Malkovich pedig azért mégiscsak John Malkovich.
Teresa Palmer nem tehet arról, hogy rendkívül hasonlít Kristen-re, arról sem, hogy úgy rendezték, hogy ezekre a hasonlóságokra rá is játsszon... Nicholas Hoult pedig generációnk egyik valóban tehetséges ifjú színésze.
Ha kicsit mélyebbre tekintünk, akkor elég kemény társadalomkritikát is felfedezhetünk (sminkelés, hatalmas fal a "két világ" között). Ha magunkba nézünk, rá kell jönnünk, hogy így élünk mi is. Falak mögé rejtőzve, elzárva magunkat mindentől és mindenkitől, aki kicsit furcsa, kicsit más, akit nem értünk. Sminkelésre buzdítjuk a kevésbé előnyös külsejűt, hogy be tudjon illeszkedni, "sminkeljük" a lelkünket is... Elfedjük a hazugságot, de elfedjük az igazságot is, mert mindkettőtől félünk.
Nem zombifilm ez, hanem a valóság.
Még tanulsága is van.
7/10
R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól. R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. Mikor egy titokzatos vírus ütötte fel fejét a Földön, elpusztította a civilizációt, és a fertőzötteket vérszomjas emberevőkké változtatta, így lett a fiatal srácból is zombi. Csak néhány ember maradt, akik egykori szeretteiktől rettegve élnek, hogy mikor is jön el értük az eleven testekre éhezők csapata. Julie R-rel való találkozása után apjához (John Malkovich), a kegyetlen zombi vadászhoz siet, hogy elújságolja neki a nagy hírt: találkozott egy olyan sráccal, aki nem csak egy csoszogó, üres tekintetű zombi, hanem valami más. De az élő halottaktól rettegő embereket nehéz meggyőzni bármiről is. A háború elkezdődik élők és holtak között, veszélybe sodorva a fiatal szerelmesek jövőjét. Pedig abban a pillanatban minden egy csapásra megváltozott, mikor R, az egzisztenciális válságban lévő zombi srác szíve megdobbant, és hideg testét a szerelem felhevítette. Olyasmi történt vele, ami talán az egész emberiséget megmenthetné mert ez a szerelem nem egy halott ügy.
Nem az évezred vígjátéka, nem is az évezred romantikus filmje, de vitathatatlanul jobb mint az Alkonyat-széria bármelyik része. Először is, egy másodpercig nem veszi magát komolyan, másodszor, lényegesen jobb regényen alapul, mint az a hulladék.
Persze rengeteg olyan momentum van benne, amiben az egyszeri Alkonyat-utáló az idióta herélt Edward-ot és a végtelenül debil Bella-t látja, mert valamilyen perverz megfontolásból szinte az egész filmen végigvitték a romantikus jelenetek másolását (garázsban kézfogás, réveteg egymásra nézés, autóban nyúlkálás a fűtés felé).
Mindkét mozi tele van Rómeó és Júlia utalásokkal, Julie és R. párocskája révén ez itt kicsit konkrétabb, bár ha azt nézzük, hogy a másik említett filmben monológokat idéznek a drámából... Fene se tudja. Az erkély-jelenet kicsit erős áthallás.
Hogy miért ajánlom mégis? Julie és R két olyan karakter, akiknek lehet drukkolni, John Malkovich pedig azért mégiscsak John Malkovich.
Teresa Palmer nem tehet arról, hogy rendkívül hasonlít Kristen-re, arról sem, hogy úgy rendezték, hogy ezekre a hasonlóságokra rá is játsszon... Nicholas Hoult pedig generációnk egyik valóban tehetséges ifjú színésze.
Ha kicsit mélyebbre tekintünk, akkor elég kemény társadalomkritikát is felfedezhetünk (sminkelés, hatalmas fal a "két világ" között). Ha magunkba nézünk, rá kell jönnünk, hogy így élünk mi is. Falak mögé rejtőzve, elzárva magunkat mindentől és mindenkitől, aki kicsit furcsa, kicsit más, akit nem értünk. Sminkelésre buzdítjuk a kevésbé előnyös külsejűt, hogy be tudjon illeszkedni, "sminkeljük" a lelkünket is... Elfedjük a hazugságot, de elfedjük az igazságot is, mert mindkettőtől félünk.
Nem zombifilm ez, hanem a valóság.
Még tanulsága is van.
7/10
2013. március 8., péntek
Django elszabadul - Django Unchained 2012
Eljutottam addig, hogy végre erről is írjak. De mire ide kerültem a blog elé, annyian írtak és annyifélét, hogy már nem látom értelmét hosszas elemzésnek.
Előre le kell szögeznem, hogy aki szereti Tarantino-t, annak meg kell néznie ezt a filmet (EREDETI NYELVEN). Aki nem szereti Tarantino-t, annak is meg kell néznie ezt a filmet (SZINKRONOSAN).
Miért? Mert jó. Persze túlzó, tipikus tarantino-s, pontosan olyan szerkezetű mint a Becstelen Brigantyk, még a poénok is hasonlóak, de mégis működik a dolog.
Annak ellenére is működik, hogy itt-ott tényleg ellaposodik a rettentően hosszú játékidő miatt. Volt legalább 4-5 olyan jelenet, amikor az órámat néztem, hogy megtudjam mennyi van még vissza belőle, nem feltétlenül amiatt, mert untam, hanem mert úgy éreztem, hogy a következő 1.5 óra, 1 óra annyira sok idő, hogy a történet ezen pontján elképzelhetetlennek tartom, hogy tartalommal lehessen megtölteni.
Félig igazam volt, félig tévedtem. Voltak üresjáratok, voltak furcsaságok, de a moziból kifelé mégis elégedett és lelkes voltam. (Tegyük hozzá, hogy rajongó vagyok.)
Ami nagyon tetszett:
- Samuel L. Jackson
- Leo DiCaprio
- Christoph Waltz
- a vászon bal feléről szolidan a jelenet közepébe öntött vödör vizelet
- a suttyó vidéki bunkók ábrázolása
- a zenék
- kikacsintás más filmekre
- cameok
Ami kevésbé/nem tetszett
- Jamie Foxx
- Django karaktere/jelleme (nekem túl semmilyen volt)
- a befejezés (pont Django karaktere miatt, mert üres, mert nem elég, hogy kitöltsön fél órát, hogy betöltse a vásznat)
- a gengszterrap a zenék között (nem vicces, legalábbis számomra)
- Broomhilda semmilyensége (érdekes és merész vállalkozás, hogy egy semmilyen főhős küzd egy semmilyen nőért, és a nézőnek őket kéne megkedvelnie, de a dolog nálam bukta)
Amiről nem tudom eldönteni
- a KKK gondjai az első csuklyákkal (nekem kicsit south park-os volt a jelenet)
Megnézném-e újra?
- igen (csak eredeti nyelven)
7/10
Előre le kell szögeznem, hogy aki szereti Tarantino-t, annak meg kell néznie ezt a filmet (EREDETI NYELVEN). Aki nem szereti Tarantino-t, annak is meg kell néznie ezt a filmet (SZINKRONOSAN).
Miért? Mert jó. Persze túlzó, tipikus tarantino-s, pontosan olyan szerkezetű mint a Becstelen Brigantyk, még a poénok is hasonlóak, de mégis működik a dolog.
Annak ellenére is működik, hogy itt-ott tényleg ellaposodik a rettentően hosszú játékidő miatt. Volt legalább 4-5 olyan jelenet, amikor az órámat néztem, hogy megtudjam mennyi van még vissza belőle, nem feltétlenül amiatt, mert untam, hanem mert úgy éreztem, hogy a következő 1.5 óra, 1 óra annyira sok idő, hogy a történet ezen pontján elképzelhetetlennek tartom, hogy tartalommal lehessen megtölteni.
Félig igazam volt, félig tévedtem. Voltak üresjáratok, voltak furcsaságok, de a moziból kifelé mégis elégedett és lelkes voltam. (Tegyük hozzá, hogy rajongó vagyok.)
Ami nagyon tetszett:
- Samuel L. Jackson
- Leo DiCaprio
- Christoph Waltz
- a vászon bal feléről szolidan a jelenet közepébe öntött vödör vizelet
- a suttyó vidéki bunkók ábrázolása
- a zenék
- kikacsintás más filmekre
- cameok
Ami kevésbé/nem tetszett
- Jamie Foxx
- Django karaktere/jelleme (nekem túl semmilyen volt)
- a befejezés (pont Django karaktere miatt, mert üres, mert nem elég, hogy kitöltsön fél órát, hogy betöltse a vásznat)
- a gengszterrap a zenék között (nem vicces, legalábbis számomra)
- Broomhilda semmilyensége (érdekes és merész vállalkozás, hogy egy semmilyen főhős küzd egy semmilyen nőért, és a nézőnek őket kéne megkedvelnie, de a dolog nálam bukta)
Amiről nem tudom eldönteni
- a KKK gondjai az első csuklyákkal (nekem kicsit south park-os volt a jelenet)
Megnézném-e újra?
- igen (csak eredeti nyelven)
7/10
2013. január 29., kedd
If only 2004 - Bárcsak (Ha másért nem is)
Íme egy példa arra, hogyan kell romantikus filmet rendezni. A LOL rendezőjének meg se merném mutatni, úgysem értené. Egy vérbeli drámával van dolgunk, ami egyszerre őszinte, szép, tiszta, és mint minden romantikus film, kissé persze klisés is, mégis szerethető.
2012. szeptember 21., péntek
Death Note 2006
Előre le kell szögeznem, nem vagyok Japán-mániás, sőt anime rajongó se, az Inuyasha-n kívül csak a Vampire Knight-ot és annak második évadát a Vampire Knight Guilty-t láttam, de ezekből se minden részt, és annyira nem is gerjedtem rájuk, hogy például a fél karomat adjam értük, vagy bármilyen rajzfilmért, netán mívesen rajzolt mangáért. Azonban volt egy történet, ami régóta izgatta a fantáziámat, egyrészt a sztori, másrészt a karakterek (főként az almaevő halálistenek) miatt. Ez pedig nem más mint a Death Note.
Az animével még csak barátkozom, de úgy döntöttem, hogy a filmet előre veszem a várólistámon, és legyen bármilyen, leküzdöm, még akkor is, ha alulmúlja a szánalmasan megvalósított (pedig könyvben zseniális) Battle Royale-t is. Elöljáróban annyit mondanék el, hogy szerencsére ezt azért überelte. Amíg a Battle Royale filmes megvalósítása egy katasztrófa, a Death Note egészen kellemes, és meglepően szórakoztató, korrekt forgatókönyvű, bár a színészi játék itt is levon az értékelésemből.
A történet igazából elég egyszerű:
A fényes jövő előtt álló, kiváló tanuló Yagami Light unalmas élete hirtelen fordulatot vesz, amikor megtalálja a renegát halálisten, Ryuk listáját. Az ember, akinek a neve a listára kerül, meghal.
Light a Halállistával végre életcélt talál: egy új, bűnözés nélküli világ létrehozását. A sorozatos halálesetek azonban a rendőrség figyelmét sem kerülik el: az ügyre L, az Interpol zseniális nyomozója száll rá. Olyan játszma veszi kezdetét, amiben csak egyvalami biztos: a vesztes az életével fizet.
7/10
Az animével még csak barátkozom, de úgy döntöttem, hogy a filmet előre veszem a várólistámon, és legyen bármilyen, leküzdöm, még akkor is, ha alulmúlja a szánalmasan megvalósított (pedig könyvben zseniális) Battle Royale-t is. Elöljáróban annyit mondanék el, hogy szerencsére ezt azért überelte. Amíg a Battle Royale filmes megvalósítása egy katasztrófa, a Death Note egészen kellemes, és meglepően szórakoztató, korrekt forgatókönyvű, bár a színészi játék itt is levon az értékelésemből.
A történet igazából elég egyszerű:
A fényes jövő előtt álló, kiváló tanuló Yagami Light unalmas élete hirtelen fordulatot vesz, amikor megtalálja a renegát halálisten, Ryuk listáját. Az ember, akinek a neve a listára kerül, meghal.
Light a Halállistával végre életcélt talál: egy új, bűnözés nélküli világ létrehozását. A sorozatos halálesetek azonban a rendőrség figyelmét sem kerülik el: az ügyre L, az Interpol zseniális nyomozója száll rá. Olyan játszma veszi kezdetét, amiben csak egyvalami biztos: a vesztes az életével fizet.
Azt még én is tudom, hogy a film alapja egy 108 részes manga, szóval ez minden nálam felkészültebb számára kb. ezer éve ismert információ, ezért a mangáról nem mesélek. Amiatt se, mert a forgatókönyvön az eredeti történethez képest csavartak párat, hogy azok se unják el magukat, akik a kis fekete füzettel fekszenek-kelnek.
Light (Kira) és L az első pillanattól fogva játszanak egymással, L lebuktatni akarja a gyilkost, Kira pedig titkolni akarja, hogy ki ő valójában, és ennek érdekében bármire képes. Ha tehetné, megölné L-t, de nem ismeri a kilétét, nem tudja a nevét, sosem látta az arcát, így nem tudja felírni a nevét a kis notesz egyik lapjára. Azonban megöl rengeteg más embert, zömmel (és eleinte) csak gyilkosokat, majd később olyan bűnözőket, akik ugyan gyilkosságot nem követtek el, de ezen kívül bőven van a rovásukon, később már olyanok is a tolla hegyére kerülnek, akik semmit sem ártottak a társadalomnak, nem kriminális magatartásúak, egyszerűen csak akadályozzák a munkáját, veszélyeztetik a szabadságát.
Ryuk, a halálisten, aki Light-hoz juttatta a füzetet, mindenki más számára láthatatlan társként, és folyamatosan almát rágcsálva segíti Light-ot az úton, néhol támogatva őt, néhol értetlenkedve a döntései felett. Ő a film egyik húzó karaktere, egész korrektre sikerült az animációja is, bár bevallom animében jobban tetszik a mimikája, és az arca is. Ezt a valós, létező, tapintható formát nem találták el 100%-osan, viszont cserébe legalább a humora zseniális.
De ha lehántjuk a történetről ezt az animációval és humorral dúsított héjat, és megnézzük a magját, akkor bizony komoly erkölcsi dilemmákba ütközünk.
Vajon tényleg a jó és a rossz harcáról van itt szó? És ha igen, ki a rossz? A bűnözők nyilvánvalóan, hiszen öltek. Mellettük nyilván a jól tanuló rendőrnek készülő Light a jófiú. De Light a kezébe veszi a füzetet, és megindul az öldöklés. Akkor miben is különbözik az általa olyannyira megvetett bűnözőktől? Ahogy egy zseniális jelenetben Ryuk is kérdezi tőle, bennem is felmerült a kérdés, hogy lehet a gyilkosok ellen, a bűnözés ellen gyilkossággal (bűncselekmény elkövetésével) harcolni?
Light ugyan egy idea megszállottja, a tiszta, bűnözésmentes társadalom utópiájáért harcol, a maga által helyesnek tartott eszközökkel, de vajon emiatt, mert egy idea vezette erre az útra, fel kéne oldoznunk minden egyes gyilkosság alól? Ettől tisztábbá válnak az ő ölési cselekményei, mint azoké, akiket más cél vezérelt? Legyen az akár szexuális indíttatás, akár féltékenység, akár anyagi haszonszerzés? Nyilván más íze van a szánknak ha egy olyan gyilkosságról hallunk, ahol ártatlan áldozattal végeztek brutális módon, mintha egy olyanról, ahol valami olyan hal meg, aki "megérdemelte", akit "nem érdemes az adófizetők pénzén etetni". De vajon valóban létezik ilyen kategória? Van, aki nem érdemli meg? Erről biztosan elgondolkozik az, aki megnézi a filmet.
Továbbá el lehet merengeni L cukorfüggésén, azon, hogy honnan is tud ennyi mindent, hogyan és mikor ismerte ki Kira-t, vajon tud-e a füzetekről, és a halálistenekről, esetleg több köze van-e Light-hoz, mint azt elsőre gondoltuk, és az ő fehér oldalaként jelenik-e meg a történetben. Nagyon sok lehetőség van, amivel érdemes eljátszani, ha még nem unjuk az animét szinte 100%-os pontossággal másoló mozdulatait, gesztusait, akkor érdemes alaposan megfigyelni őt. Tény, hogy a teáscsésze kiürítésére kicsavart kézzel tett kísérlete közben Matsuyama Kenichi tulajdonképpen önmaga karikatúrájává válik, és levonható a tanulság, hogy ami animéban működik, és helyén van, az a filmen azért elég furcsán mutat majd, kár, hogy Shusuke Kaneko rendező nem gondolt erre.
Ennek ellenére Kenichi sokkal jobbat alakít, mint a Light-ot megformálni próbáló Tatsuya Fujiwara. Ő már a Battle Royale-ban is botrányosan gyenge volt, különösebben pedig még csak jóképűnek se nevezném (bár a japán férfiideál olyan mértékben tér el az én ízlésemtől, hogy erről jobb ha nem nyilatkozom, annyit viszont elmondanék, ha nem hordott volna egyértelműen férfias ruhákat, hosszú percekig kellett volna gondolkoznom, hogy milyen nemű egyáltalán) így nem értem, miért is kapott ennyi főszerepet. Még az a csúnya kérdés is felmerült bennem, hogy talán valakinek a valakije...
Nyitva maradt még rengeteg kérdés, például az, hogy hogy jön ide Nietzsche, és ad-e valami pluszt a történethez a folyamatosan előkerülő könyv? Vajon mi alapján válogatnak a halálistenek, és hogyan döntik el kinek dobják oda a füzetet (hiszen ők minden fontosabb adatot látnak az emberről - épp mint a terminátor)? Vajon a kis csíkos zoknis Kira rajongó kislányka mihez kezd az ölébe hullott másik füzettel? Mi lesz Light és L sorsa? A film nagyon okosan óriási cliffhangerekkel ér véget, több olyan szálat is elvarratlanul hagy, amikből egy is elég lenne ahhoz, hogy az ember meg akarja nézni a második részt.
7/10
2010. augusztus 9., hétfő
Acacia 2003
Mivel is kezdjem... Koreai horrorfilmmel van dolgunk, mint az a kép alapján már egyértelmű. Mégse nevezném horrornak, legalábbis nem hagyományos horrornak. Ha kategorizálnom kellene, akkor valahová félútra helyezném Shyamalan és Hitchkock közé, horrorelem ugyanis igencsak kevés van benne, feszültség és borzongás viszont annál több. Már az első percektől egyértelmű, hogy ez a gyerek más, valami több, nem átlagember, ez a misztikusság a végsőkig körüllengi a filmet.
A történet elég hétköznapi, adott egy nő, és egy férfi, akiknek nem lehet gyerekük. Hosszas vívódás után, és nagyrészt az após nyomására rábólintanak az örökbefogadásra, és az árvaházban a hihetetlenül tehetségesen rajzoló, ám zárkózott, furcsa kisfiút Jin - seongot választják. Őt viszik haza. Nehezen válnak családdá, az összeszokás lassú, és göröngyös az út, amin haladnak, főképp a fiúcska furcsa szokásai miatt. Szereti az undorító döglött bogarakat, szeret életveszélyes magasságba mászva üldögélni az élettelen akácfán, és hihetetlenül tehetségesen rajzol, azonban mindig arc nélküli embereket. Mintha Munk Sikoly c. képe reprodukálódna újra és újra a fiú művészetében (persze képzőművészetben járatos olvasóim most biztos le fognak hurrogni, hogy teljesen más stílus, más ecsetkezelés, más színek, stb, nekem akkor is ez jutott eszembe róla, ugyanis kusza vonalak, torz alakok, félelem látszódnak a rajzain)
A további események is hétköznapiak, az anya megnyugodva, és nem hajszolva a gyermekáldást végre teherbe esik, és kislányt szül. A fiúcska akkor is nehezen barátkozna meg a dologgal, ha ő is édesgyermekük lenne, de mivel csak örökbe fogadták, még nehezebb neki. Egyre furcsábban viselkedik, az anya félni kezd tőle, a nagymama ki is mondja, hogy a fiú tekintetéből a gonosz néz vissza rá, egyedül az apa próbál némiképp a normalitás határain belül maradni, ám ő sem bírja sokáig. Egy nap úgy dönt kivágja az akácfát. A fiú rombolni kezd, amihez csak ér, mindent igyekszik tönkretenni, majd egy összetűzés során 6 éves létére borzasztó dolgokat vág az anyja fejéhez, és elszökik otthonról. Eltűnik. Az eltűnését bejelentik a rendőrségen, de hiába. Az akácfa viszont szárba szökken, a család hatalmas meglepetésére.
Az igazán furcsa és tragikus dolgok azonban csak ekkor kezdődnek, a film 50. perce körül. Innen már nem akarom lelőni a poént, nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy igazán ütős befejezés vár arra, aki végignézi.
A képi világa, leszámítva a nem túl bőven adagolt művért, igen szép, szemnek jóleső színek, és megdöbbentően jó vágások jellemzik az Acaciát. Sikerült igazán szép szereplőket is találniuk. Ritkán mondom azt egy keleti arcra, hogy szép, de itt mind a férfi mind a nő vonásai szépek európai szem számára is. Sőt. Meg is tudom különböztetni őket más férfiaktól és nőktől, ami nálam rekord, ha koreai filmekről van szó. Igazán hálás vagyok tehát a castingoló embereknek, remek munkát végeztek. Azt nem tudom, Koreában minden gyerek ilyen pszichó-e, mint ez a két kicsi, akiket főhősnek sikerült választaniuk, de ők ketten valóban döbbenetesen ijesztően néznek a kis bandzsa szemükkel.
Vicces, könnyed jelenet talán 1 vagy 2 van a történet során összesen, és az egyikben, milyen fura az élet, pont arról magyaráz a kislány a kisfiúnak, hogy neki nincs elég vére, ő vámpír, majd a másikban arcon puszilja, és közli, hogy ezzel ő is vámpírrá vált. Ha nem lenne ez a beteges vámpírrajongásom, akkor nem is érezném ezt igazi Szamos marcipánnak, amit külön az én kedvemért rejtettek a filmbe, de mivel gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok minden vérszívós történetbe, még azokban is, amik bűnrosszak, így ez az édes gyermeki poén számomra emeli a film színvonalát.
Letöltés:
http://duckload.com/download/782840/Acacia2.avi
Felirat:
http://www.4shared.com/document/gNuYbFjR/Acacia.html
Én innen néztem meg.
7/10
A történet elég hétköznapi, adott egy nő, és egy férfi, akiknek nem lehet gyerekük. Hosszas vívódás után, és nagyrészt az após nyomására rábólintanak az örökbefogadásra, és az árvaházban a hihetetlenül tehetségesen rajzoló, ám zárkózott, furcsa kisfiút Jin - seongot választják. Őt viszik haza. Nehezen válnak családdá, az összeszokás lassú, és göröngyös az út, amin haladnak, főképp a fiúcska furcsa szokásai miatt. Szereti az undorító döglött bogarakat, szeret életveszélyes magasságba mászva üldögélni az élettelen akácfán, és hihetetlenül tehetségesen rajzol, azonban mindig arc nélküli embereket. Mintha Munk Sikoly c. képe reprodukálódna újra és újra a fiú művészetében (persze képzőművészetben járatos olvasóim most biztos le fognak hurrogni, hogy teljesen más stílus, más ecsetkezelés, más színek, stb, nekem akkor is ez jutott eszembe róla, ugyanis kusza vonalak, torz alakok, félelem látszódnak a rajzain)
A további események is hétköznapiak, az anya megnyugodva, és nem hajszolva a gyermekáldást végre teherbe esik, és kislányt szül. A fiúcska akkor is nehezen barátkozna meg a dologgal, ha ő is édesgyermekük lenne, de mivel csak örökbe fogadták, még nehezebb neki. Egyre furcsábban viselkedik, az anya félni kezd tőle, a nagymama ki is mondja, hogy a fiú tekintetéből a gonosz néz vissza rá, egyedül az apa próbál némiképp a normalitás határain belül maradni, ám ő sem bírja sokáig. Egy nap úgy dönt kivágja az akácfát. A fiú rombolni kezd, amihez csak ér, mindent igyekszik tönkretenni, majd egy összetűzés során 6 éves létére borzasztó dolgokat vág az anyja fejéhez, és elszökik otthonról. Eltűnik. Az eltűnését bejelentik a rendőrségen, de hiába. Az akácfa viszont szárba szökken, a család hatalmas meglepetésére.
Az igazán furcsa és tragikus dolgok azonban csak ekkor kezdődnek, a film 50. perce körül. Innen már nem akarom lelőni a poént, nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy igazán ütős befejezés vár arra, aki végignézi.
A képi világa, leszámítva a nem túl bőven adagolt művért, igen szép, szemnek jóleső színek, és megdöbbentően jó vágások jellemzik az Acaciát. Sikerült igazán szép szereplőket is találniuk. Ritkán mondom azt egy keleti arcra, hogy szép, de itt mind a férfi mind a nő vonásai szépek európai szem számára is. Sőt. Meg is tudom különböztetni őket más férfiaktól és nőktől, ami nálam rekord, ha koreai filmekről van szó. Igazán hálás vagyok tehát a castingoló embereknek, remek munkát végeztek. Azt nem tudom, Koreában minden gyerek ilyen pszichó-e, mint ez a két kicsi, akiket főhősnek sikerült választaniuk, de ők ketten valóban döbbenetesen ijesztően néznek a kis bandzsa szemükkel.
Vicces, könnyed jelenet talán 1 vagy 2 van a történet során összesen, és az egyikben, milyen fura az élet, pont arról magyaráz a kislány a kisfiúnak, hogy neki nincs elég vére, ő vámpír, majd a másikban arcon puszilja, és közli, hogy ezzel ő is vámpírrá vált. Ha nem lenne ez a beteges vámpírrajongásom, akkor nem is érezném ezt igazi Szamos marcipánnak, amit külön az én kedvemért rejtettek a filmbe, de mivel gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok minden vérszívós történetbe, még azokban is, amik bűnrosszak, így ez az édes gyermeki poén számomra emeli a film színvonalát.
Letöltés:
http://duckload.com/download/782840/Acacia2.avi
Felirat:
http://www.4shared.com/document/gNuYbFjR/Acacia.html
Én innen néztem meg.
7/10
2010. augusztus 8., vasárnap
A grófnő 2008
Rengeteg filmrendezőt és szépírót ihletett a 17. században él titokzatos özvegy nemesasszony Báthory Erzsébet grófnő története. A csejtei úrnőé aki férje halála után a nádor házassági ajánlatát visszautasítva kemény kézzel uralkodott a csejtie vár környékén. Valószínűleg ennek köszönhetően alakult ki a néphit hogy 600 szüzet mészárolt le, hogy a vérükben megfürödhessen ezzel megőrizve fiatalságát. így nyerhette el a félelmetes neveket : Vámpírkirálynő, Vérgrófnő. A Julie Delpy rendezte film Báthory grófnő kétségbeesett küzdelmét állítja középpontba, amellyel megpróbálja visszaszerezni fiatal szerelmét Thurzó Istvánt, és felvenni a harcot az öregedéssel és saját démonaival. István apja, a nagyhatalmú Thurzó György mindent megtesz, hogy megakadályozza a szerelmesek boldogulását, a grófnőt lassan az őrületbe kergetve. A film valós történelmi eseményeket dolgoz fel, a vitatott személyiségű és legendák övezte Báthory Erzsébet grófnő életét.
A botrányosan rossz Báthory után mindenképpen szerettem volna írni erről a filmről is. A tényekről, és a mítoszról, ami körüllengi az alakját. Ami biztos, vagy legalábbis javarészt annak tűnik, az bizony igen kevés adat. Báthory Erzsébet (1560-1614) - akinek nagybátyja, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király lett - és a török elleni harcokban kegyetlensége és bátorsága okán "Fekete Bégként" elhíresült Nádasdy Ferenc 1575-ben házasodtak össze, s (öt gyerek után) 1604-ben az asszony megözvegyült.
Minden más valóban csak szóbeszéd, legenda, koholmány lenne? Ha semmi sem valós, amivel a grófnőt vádolták, akkor mi oka lehetett Thurzó-nak arra, amit tett? Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én tartóztatta le Thurzó György nádor. Valóban az Erzsébet körül keringő pletykák miatt? Elég ennyi, hogy élete végéig fogságban tartsanak egy valójában ártatlan asszonyt? Szerepet játszott a nádor döntésében az, hogy a Báthory család rokonságba került a Zrínyi családdal, sőt magával a nádorral is? Talán sosem tudjuk meg biztosan. Ami azonban tény, az a vád, mely szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve. A lányokon súlyos sérülések nyomai voltak láthatóak. (Hogy valóban találtak-e ilyen testeket, vagy csapdába csalták a visszavonultan élő asszonyt, ezt a mai napig homály fedi. Kínvallatás hatására azonban szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Sorsuk a lefejezés lett egy héttel később, testüket máglyán elégették. Nádasdy özvegyét élete végéig a csejtei várban tartották fogva (hogy befalazva-e, vagy csak a toronyba zárva, ez szintén kérdéses). Perre és ítéletre nem került sor. Erzsébet itt halt meg elborult elmével 1614. augusztus 21-én.
Erzsébet rossz időben volt rossz helyen, és olyan ellenségeket szerzett magának, akikkel szemben kevés volt a hatalma. Vélt vagy valós bűnei alapján koncepciós per áldozata lett, tárgyalás és ítélet nélkül szabtak ki rá büntetést. Nem ölték meg, nem akartak bonyolult örökösödési procedúrát, egyszerűen arrébb lökték. Érdemes elgondolkozni kire, kikre is jellemző ez a módszer? Tán csak nem a Habsburg-házra? Hiszen folyamatosan anyagi gondjaik voltak, a fényűzést és az úri villongások költségeit alig tudta kigazdálkodni a kamara. Csodával határos volt, hogy érte őket utol a fenyegető államcsőd. Szinte egyértelmű, hogy az első adandó alkalommal lecsaptak, és próbáltak némi vagyont szerezni.
Ennyi a történelmi vonatkozás. Azt hiszem sejthető, hogy szimpatikusabb számomra ez a film, mint a Báthory, különben nem írnék róla oldalakat. Azért teszem, mert érdemes. Persze ennek a filmnek is vannak hibái, nem is kevés, elsőként az, hogy még kevesebb valós történelmi adatot, és valósághűen ábrázolt karaktert tartalmaz, mint a szlovák filmes próbálkozás. Második hibaként azt említeném, hogy ez a film Julie Delphy-ről szól, nem Erzsébet grófnőről. A cím- és főszerepen túl a francia színésznő maga vállalta a forgatókönyvírás, a rendezés és a zeneszerzés (no meg a társ-produceri munka) feladatát. Hiányoltam az akciójeleneteket is, nem tudom, hogy Delphy tervei vagy a költségvetés miatt maradtak el.
A történetben nem a kegyetlen asszonyt látom, hanem a középkorú és önmagával és az öregedéssel harcoló elkeseredett nőt. Szerelmes, és fiatal akar maradni. Gazdag, és meg akarja tartani a pozícióját. De nincs benne elég tűz, elég vágy, elég lobogás. Álmos, és bágyatag, mint Julie Delphy maga, főként Daniel Brühl hamvas fiatalsága mellett. Borzasztóan öregnek, és kopottnak hat, a megtört fényű egykor gyönyörű nő, ahogy küszködik az ifjú Thurzó figyelmének felkeltéséért, megtartásáért. Korábbi csodálatosságának csak halvány visszfényét láthatja a tükörben, ez az, amibe képtelen beletörődni. Ez a motiváció.
Nem is történelmi filmet látunk, hanem drámát, csordultig töltve szerelemmel. Miért tartom mégis jobbnak, mint a Báthory címen futó alkotást? Mert röhejes hibái ellenére (a stáblistán Nádasdy Ferencet „Nadasky” néven tüntetik fel, Thurzó Györgyöt módszeresen „Giorgi”-nak”, Báthoryt „Erzébet”-nek ejtik, és a fő intrikusok egyike a Dominic Vizakna névre hallgat) mégis tanulsággal szolgál a 21. század minden szépséget és fiatalságot hajhászó lányának. A plasztiktündéreknek már nincs szükségük szüze vérére, ahhoz, hogy -majdnem- örökké fiatalok maradjanak, elég ha pénzük van. A grófnő innentől kezdve tanmese jóról és rosszról, és megpróbálja felnyitni a szemünket. Csak rajtunk múlik, sikerül-e neki.
7/10
A botrányosan rossz Báthory után mindenképpen szerettem volna írni erről a filmről is. A tényekről, és a mítoszról, ami körüllengi az alakját. Ami biztos, vagy legalábbis javarészt annak tűnik, az bizony igen kevés adat. Báthory Erzsébet (1560-1614) - akinek nagybátyja, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király lett - és a török elleni harcokban kegyetlensége és bátorsága okán "Fekete Bégként" elhíresült Nádasdy Ferenc 1575-ben házasodtak össze, s (öt gyerek után) 1604-ben az asszony megözvegyült.
Minden más valóban csak szóbeszéd, legenda, koholmány lenne? Ha semmi sem valós, amivel a grófnőt vádolták, akkor mi oka lehetett Thurzó-nak arra, amit tett? Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én tartóztatta le Thurzó György nádor. Valóban az Erzsébet körül keringő pletykák miatt? Elég ennyi, hogy élete végéig fogságban tartsanak egy valójában ártatlan asszonyt? Szerepet játszott a nádor döntésében az, hogy a Báthory család rokonságba került a Zrínyi családdal, sőt magával a nádorral is? Talán sosem tudjuk meg biztosan. Ami azonban tény, az a vád, mely szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve. A lányokon súlyos sérülések nyomai voltak láthatóak. (Hogy valóban találtak-e ilyen testeket, vagy csapdába csalták a visszavonultan élő asszonyt, ezt a mai napig homály fedi. Kínvallatás hatására azonban szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Sorsuk a lefejezés lett egy héttel később, testüket máglyán elégették. Nádasdy özvegyét élete végéig a csejtei várban tartották fogva (hogy befalazva-e, vagy csak a toronyba zárva, ez szintén kérdéses). Perre és ítéletre nem került sor. Erzsébet itt halt meg elborult elmével 1614. augusztus 21-én.
Erzsébet rossz időben volt rossz helyen, és olyan ellenségeket szerzett magának, akikkel szemben kevés volt a hatalma. Vélt vagy valós bűnei alapján koncepciós per áldozata lett, tárgyalás és ítélet nélkül szabtak ki rá büntetést. Nem ölték meg, nem akartak bonyolult örökösödési procedúrát, egyszerűen arrébb lökték. Érdemes elgondolkozni kire, kikre is jellemző ez a módszer? Tán csak nem a Habsburg-házra? Hiszen folyamatosan anyagi gondjaik voltak, a fényűzést és az úri villongások költségeit alig tudta kigazdálkodni a kamara. Csodával határos volt, hogy érte őket utol a fenyegető államcsőd. Szinte egyértelmű, hogy az első adandó alkalommal lecsaptak, és próbáltak némi vagyont szerezni.
Ennyi a történelmi vonatkozás. Azt hiszem sejthető, hogy szimpatikusabb számomra ez a film, mint a Báthory, különben nem írnék róla oldalakat. Azért teszem, mert érdemes. Persze ennek a filmnek is vannak hibái, nem is kevés, elsőként az, hogy még kevesebb valós történelmi adatot, és valósághűen ábrázolt karaktert tartalmaz, mint a szlovák filmes próbálkozás. Második hibaként azt említeném, hogy ez a film Julie Delphy-ről szól, nem Erzsébet grófnőről. A cím- és főszerepen túl a francia színésznő maga vállalta a forgatókönyvírás, a rendezés és a zeneszerzés (no meg a társ-produceri munka) feladatát. Hiányoltam az akciójeleneteket is, nem tudom, hogy Delphy tervei vagy a költségvetés miatt maradtak el.
A történetben nem a kegyetlen asszonyt látom, hanem a középkorú és önmagával és az öregedéssel harcoló elkeseredett nőt. Szerelmes, és fiatal akar maradni. Gazdag, és meg akarja tartani a pozícióját. De nincs benne elég tűz, elég vágy, elég lobogás. Álmos, és bágyatag, mint Julie Delphy maga, főként Daniel Brühl hamvas fiatalsága mellett. Borzasztóan öregnek, és kopottnak hat, a megtört fényű egykor gyönyörű nő, ahogy küszködik az ifjú Thurzó figyelmének felkeltéséért, megtartásáért. Korábbi csodálatosságának csak halvány visszfényét láthatja a tükörben, ez az, amibe képtelen beletörődni. Ez a motiváció.
Nem is történelmi filmet látunk, hanem drámát, csordultig töltve szerelemmel. Miért tartom mégis jobbnak, mint a Báthory címen futó alkotást? Mert röhejes hibái ellenére (a stáblistán Nádasdy Ferencet „Nadasky” néven tüntetik fel, Thurzó Györgyöt módszeresen „Giorgi”-nak”, Báthoryt „Erzébet”-nek ejtik, és a fő intrikusok egyike a Dominic Vizakna névre hallgat) mégis tanulsággal szolgál a 21. század minden szépséget és fiatalságot hajhászó lányának. A plasztiktündéreknek már nincs szükségük szüze vérére, ahhoz, hogy -majdnem- örökké fiatalok maradjanak, elég ha pénzük van. A grófnő innentől kezdve tanmese jóról és rosszról, és megpróbálja felnyitni a szemünket. Csak rajtunk múlik, sikerül-e neki.
7/10
2010. augusztus 7., szombat
H2O - 3. évad
A legkiforrottabb, legjobban sikerült évad szerintem.
Kim egy undorító szörnyeteggé fejlődött, gonosz kishúgból elviselhetetlen taknyossá nőtt, majdnem minden részben fel tudnám pofozni.
Bella megjelenése üdítőleg hatott a sztorira, bár az ügyetlenkedésük Will-el néhol inkább röhejes, mint szánni való. Ettől függetlenül mint új arc, új hang, igazi vérfrissítés.
Cleo élettel telibb lett, Emma uralmának megszűnte után végre kinyílt, képessé vált önálló döntéseket hozni. Lewis távolléte is csak jót tett neki, végre elkezdett gondolkozni.
Rikki továbbra is kilóg kicsit a lányok közül, még mindig magányos farkas, és még mindig ő a legvadabb. Érdekes, hogy Zane és ő ismét elveszítik egymást. Pedig annyira hasonlítanak.
A legjobb újítás, ami csak jöhetett, hogy végre nem az alap erőikkel oldják meg a problémáikat. Nem csak arról szólnak az egyes epizódok, hogy valaki fagyaszt, valaki vizet mozgat, valaki tüzet gyújt. Felnőttebb, profibb, összetettebb az egész. Van fő szál (a vízi szörny), ami végigvonul az egész évadon (bár egy halványabb fonál már a 2. évadban is megjelent Charlotte személyében), itt azonban több az izgalom, és több az akció. Több a szárazföldi jelenet is.
Will kisfiús bája, és ártatlansága viccesen hat Zane rafináltsága mellett, kidolgozott felsőteste viszont kárpótol mindenkit az esetlenségéért.
Ha van ember, aki jobban rühellek Kim-nél a szériában, az Sophie, Will nővére, de őt annyira utálom, hogy írni se vagyok hajlandó róla.
A nyilvánvaló bakik ellenére ezt az évadot szerettem a legjobban. Ha véletlenül lenne 4., akkor bizony nagyon magasra tették a mércét. Kíváncsian várom megugorják-e.
H2O első évad 5/10
H2O második évad 7/10
H2O harmadik évad 9.5/10
Kim egy undorító szörnyeteggé fejlődött, gonosz kishúgból elviselhetetlen taknyossá nőtt, majdnem minden részben fel tudnám pofozni.
Bella megjelenése üdítőleg hatott a sztorira, bár az ügyetlenkedésük Will-el néhol inkább röhejes, mint szánni való. Ettől függetlenül mint új arc, új hang, igazi vérfrissítés.
Cleo élettel telibb lett, Emma uralmának megszűnte után végre kinyílt, képessé vált önálló döntéseket hozni. Lewis távolléte is csak jót tett neki, végre elkezdett gondolkozni.
Rikki továbbra is kilóg kicsit a lányok közül, még mindig magányos farkas, és még mindig ő a legvadabb. Érdekes, hogy Zane és ő ismét elveszítik egymást. Pedig annyira hasonlítanak.
A legjobb újítás, ami csak jöhetett, hogy végre nem az alap erőikkel oldják meg a problémáikat. Nem csak arról szólnak az egyes epizódok, hogy valaki fagyaszt, valaki vizet mozgat, valaki tüzet gyújt. Felnőttebb, profibb, összetettebb az egész. Van fő szál (a vízi szörny), ami végigvonul az egész évadon (bár egy halványabb fonál már a 2. évadban is megjelent Charlotte személyében), itt azonban több az izgalom, és több az akció. Több a szárazföldi jelenet is.
Will kisfiús bája, és ártatlansága viccesen hat Zane rafináltsága mellett, kidolgozott felsőteste viszont kárpótol mindenkit az esetlenségéért.
Ha van ember, aki jobban rühellek Kim-nél a szériában, az Sophie, Will nővére, de őt annyira utálom, hogy írni se vagyok hajlandó róla.
A nyilvánvaló bakik ellenére ezt az évadot szerettem a legjobban. Ha véletlenül lenne 4., akkor bizony nagyon magasra tették a mércét. Kíváncsian várom megugorják-e.
H2O első évad 5/10
H2O második évad 7/10
H2O harmadik évad 9.5/10
2010. augusztus 5., csütörtök
Dracula 1931
A horrorfilm műfajának ez a korai klasszikusa Bram Stoker ismert regényének színpadi változatán alapul. A német némafilm egyik legjobb operatőre, Karl Freund sejtelmesen ködös képeihez Csajkovszkijtól kölcsönözték a zenét. A film sikere számtalan folytatást szült, és világsztárrá tette a vérszívó erdélyi grófot alakító Lugosi Bélát. "A gróf éppen akkor lép be a szobába, amikor Harker a tükör előtt borotválkozik. Borotválkozás közben Harker nézi magát a tükörben, maga mögött pedig nem látja Drakulát, hiszen az igazi vámpír nem látszik a tükörben, mivel nincs lelke. A lélek ugyanis olyan alak, melyet a hívő csak az isteni tükörben láthat." (Jure Mikuž: A tükör és a film) - port.hu
http://www.megavideo.com/?v=AL7O3WED A film teljes terjedelmében itt megtekinthető
"Lugosi Béla egy fogalom. Hazánk egyik legnagyobb büszkesége. Mély drámai alakítások, és neves díjak tömkelege nélkül írta be magát a filmtörténelembe. Adott egy rémisztő smink-púder, szemceruza, némi rúzs, egy fekete köpeny, és maga Lugosi Béla. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy jár- egy ikonná tették ezt a MAGYAR színészt. Na és persze ez a film. A mai horroron felnőtt társadalom nyilván csak ásítozik rajta, én azonban zsenge 20 évvel a hátam mögött is azt érzem, hogy bizony EZ az igazi horror. Ködös éjszakák, sötétben járkáló fura alakok, farkasüvöltés, nyekergő fakéregajtó, hátborzongató ósdi házak, kastélyok, tejfehér ködbe lengő pókhálók, mozivásznon is szinte átfújó hűvös őszi szél- klasszikus momentumok, amiket ha a valóságban él át az ember, meg se mer mozdulni. Ezt 1931-ben olyan színvonalon vitték a vászonra, hogy utána is nagyon kevés ilyen típusú mozi ért a nyomába, gyakorlatilag majdnem hogy egy sem. Szinte gyönyörű ahogy Drakula előtűnik a fák mögül, vagy ahogy a hátborzongató, poros, pókhálós, visszhangos kastélyba belép Mr. Renfield, valahol érezve, hogy sorsa megpecsételődött. Nagyon érdekes az elején az eredetileg is magyar mondatokat hallani, aztán Lugosi kissé szerencsétlen kiejtése, ami alakjához szintén hozzájárul, magunkénak érezzük őt is, a filmet is kicsit talán. Tod Browning ásott a klasszikus horror műfajába egy hatalmas gödröt, amibe utána maximum csak beleugráltak, felhasználva mélységét, de szélesíteni nem tudták, hisz ezt így bemutatni, egy vámpírtörténetet szinte a valódi borzongásba átemelni- csak ő tudta.. Én pedig büszke vagyok hogy egyik lényegeleme ennek a létfontosságú "gödör"-nek a mi fiaink közül került ki." - filmkatalogus.hu Sokdudu felhasználó kommentje
"Szerintem egyszerűen gyenge film, kár ezen szépíteni. Nem is akartam elhinni, hogy Browning rendezte, mert ő azért igen jó volt a szakmájában. A pár évvel korábbi filmje, az ismeretlen is egy nagyon feszült, jó mozi, egy karizmatikus főszereplővel (Lon Chaney, akit elvileg Drakula szerepére szeretett volna, de idejekorán meghalt), az egy évvel későbbi hírhedt-híres szörnyszülöttek is erőteljes alkotás. Na most ehhez képest a Drakula egy összehányt film benyomását kelti, amivel abszolút nem foglalkoztak vagy csak igen keveset. Főleg a vágás tragikus, bár tisztában vagyok vele, hogy a stúdió kaszabolta össze a kész filmet. A film gyakorlatilag szinte másodpercekre sem ijesztő, de még a hangulata sem igazán borzongató, és meglehetősen unalmas. Szegény Lugosi meg, hát inkább paródia, amit csinál, komolyan vehetetlen, azzal meg, hogy állandóan kiemelték a szemeit végképp komikus hatást kelt." - port.hu Coleman felhasználó kommentje
Személy szerint engem elbűvölt ez a verzió, a sötét, poros, pókhálós, elhagyatottnak látszó kastély, ahova sosem lépnék be, akármennyit is ajánlanak. Persze a műpókok röhejesek, és a díszlet itt-ott inkább komikus semmint félelmetes, de egy filmtörténeti klasszikus ennyit megengedhet magának. Lugosi elborult tekintete több mint zseniális.
"Valóban Murnau Nosferatuja volt az első Drakula feldolgozás, viszont azért pár elsőséggel ezen mű is dicsekedhet. Például ez volt az első hangosfilm feldolgozása Stoker könyvének, és ez volt az első olyan mozi, amire a "horror" elnevezést használták. Előtte ugyanis a macabre vagy a rémfilm szavakat alkalmazták. Bram Stoker könyvétől azért eléggé eltér, míg a Nosferatu – ahogy Czeppelin is megemlítette – jogi problémák miatt tért el, addig ez pénzügyi problémák miatt. Ilyenkor a Universalnak még nem volt annyi pénze, hogy az örökösöktől, egy az egybe megvegye a jogokat, így a Broadway-en bemutatott színdarab jogait vásárolták meg és jogutódoktól pedig csak a nevet. A rendezői székbe Tod Browningot ültették, a címszerepet meg a magyar származású Lugosi Bélára osztották (bár eredetileg Lon Chaney kapta volna, de még a forgatások előtt meghalt), aki a színdarabban is már a vérszopó grófot játszotta.. Úgy igazából nem tudom megmondani, hogy mitől működik a film még ma is, és miért van az, hogy a damilon lógatott denevérek, pókok látványán sem mosolygok. Persze a tisztelet is motivál, de valahogy a magyarul imádkozó és aggódó statiszták, Bélánk akcentusa, a németektől áthozott expresszionista megvilágítás, a gótikus díszletek mind-mind halmozzák az élvezeteket, és bár senki nem fog maga alácsinálni, azért ez még mindig FILM! Csupa nagy betűvel!!" - filmkatalogus.hu MrMojoRisin1 felhasználó kommentje
Lugosi modoros, az akcentusa nevetséges, de mégis képes hatni az egész, Lugosi tényleg a vesénkbe lát, és a csontokig hatol. Hibái és költségvetése ellenére is bőven megérdemel egy hetest.
7/10
http://www.megavideo.com/?v=AL7O3WED A film teljes terjedelmében itt megtekinthető
"Lugosi Béla egy fogalom. Hazánk egyik legnagyobb büszkesége. Mély drámai alakítások, és neves díjak tömkelege nélkül írta be magát a filmtörténelembe. Adott egy rémisztő smink-púder, szemceruza, némi rúzs, egy fekete köpeny, és maga Lugosi Béla. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy jár- egy ikonná tették ezt a MAGYAR színészt. Na és persze ez a film. A mai horroron felnőtt társadalom nyilván csak ásítozik rajta, én azonban zsenge 20 évvel a hátam mögött is azt érzem, hogy bizony EZ az igazi horror. Ködös éjszakák, sötétben járkáló fura alakok, farkasüvöltés, nyekergő fakéregajtó, hátborzongató ósdi házak, kastélyok, tejfehér ködbe lengő pókhálók, mozivásznon is szinte átfújó hűvös őszi szél- klasszikus momentumok, amiket ha a valóságban él át az ember, meg se mer mozdulni. Ezt 1931-ben olyan színvonalon vitték a vászonra, hogy utána is nagyon kevés ilyen típusú mozi ért a nyomába, gyakorlatilag majdnem hogy egy sem. Szinte gyönyörű ahogy Drakula előtűnik a fák mögül, vagy ahogy a hátborzongató, poros, pókhálós, visszhangos kastélyba belép Mr. Renfield, valahol érezve, hogy sorsa megpecsételődött. Nagyon érdekes az elején az eredetileg is magyar mondatokat hallani, aztán Lugosi kissé szerencsétlen kiejtése, ami alakjához szintén hozzájárul, magunkénak érezzük őt is, a filmet is kicsit talán. Tod Browning ásott a klasszikus horror műfajába egy hatalmas gödröt, amibe utána maximum csak beleugráltak, felhasználva mélységét, de szélesíteni nem tudták, hisz ezt így bemutatni, egy vámpírtörténetet szinte a valódi borzongásba átemelni- csak ő tudta.. Én pedig büszke vagyok hogy egyik lényegeleme ennek a létfontosságú "gödör"-nek a mi fiaink közül került ki." - filmkatalogus.hu Sokdudu felhasználó kommentje
"Szerintem egyszerűen gyenge film, kár ezen szépíteni. Nem is akartam elhinni, hogy Browning rendezte, mert ő azért igen jó volt a szakmájában. A pár évvel korábbi filmje, az ismeretlen is egy nagyon feszült, jó mozi, egy karizmatikus főszereplővel (Lon Chaney, akit elvileg Drakula szerepére szeretett volna, de idejekorán meghalt), az egy évvel későbbi hírhedt-híres szörnyszülöttek is erőteljes alkotás. Na most ehhez képest a Drakula egy összehányt film benyomását kelti, amivel abszolút nem foglalkoztak vagy csak igen keveset. Főleg a vágás tragikus, bár tisztában vagyok vele, hogy a stúdió kaszabolta össze a kész filmet. A film gyakorlatilag szinte másodpercekre sem ijesztő, de még a hangulata sem igazán borzongató, és meglehetősen unalmas. Szegény Lugosi meg, hát inkább paródia, amit csinál, komolyan vehetetlen, azzal meg, hogy állandóan kiemelték a szemeit végképp komikus hatást kelt." - port.hu Coleman felhasználó kommentje
Személy szerint engem elbűvölt ez a verzió, a sötét, poros, pókhálós, elhagyatottnak látszó kastély, ahova sosem lépnék be, akármennyit is ajánlanak. Persze a műpókok röhejesek, és a díszlet itt-ott inkább komikus semmint félelmetes, de egy filmtörténeti klasszikus ennyit megengedhet magának. Lugosi elborult tekintete több mint zseniális.
"Valóban Murnau Nosferatuja volt az első Drakula feldolgozás, viszont azért pár elsőséggel ezen mű is dicsekedhet. Például ez volt az első hangosfilm feldolgozása Stoker könyvének, és ez volt az első olyan mozi, amire a "horror" elnevezést használták. Előtte ugyanis a macabre vagy a rémfilm szavakat alkalmazták. Bram Stoker könyvétől azért eléggé eltér, míg a Nosferatu – ahogy Czeppelin is megemlítette – jogi problémák miatt tért el, addig ez pénzügyi problémák miatt. Ilyenkor a Universalnak még nem volt annyi pénze, hogy az örökösöktől, egy az egybe megvegye a jogokat, így a Broadway-en bemutatott színdarab jogait vásárolták meg és jogutódoktól pedig csak a nevet. A rendezői székbe Tod Browningot ültették, a címszerepet meg a magyar származású Lugosi Bélára osztották (bár eredetileg Lon Chaney kapta volna, de még a forgatások előtt meghalt), aki a színdarabban is már a vérszopó grófot játszotta.. Úgy igazából nem tudom megmondani, hogy mitől működik a film még ma is, és miért van az, hogy a damilon lógatott denevérek, pókok látványán sem mosolygok. Persze a tisztelet is motivál, de valahogy a magyarul imádkozó és aggódó statiszták, Bélánk akcentusa, a németektől áthozott expresszionista megvilágítás, a gótikus díszletek mind-mind halmozzák az élvezeteket, és bár senki nem fog maga alácsinálni, azért ez még mindig FILM! Csupa nagy betűvel!!" - filmkatalogus.hu MrMojoRisin1 felhasználó kommentje
Lugosi modoros, az akcentusa nevetséges, de mégis képes hatni az egész, Lugosi tényleg a vesénkbe lát, és a csontokig hatol. Hibái és költségvetése ellenére is bőven megérdemel egy hetest.
7/10
