Egy nemzetközi iskolában, Jakartában, az érettségi előtti utolsó filozófiaórán egy fiatal tanár úgy dönt, még egy utolsó kihívással szembesíti a diákjait. A húszfős csoportnak szituációs játékot kell játszania, azt kell eldönteniük, melyik 10 társuk menekülhet meg a bekövetkező nukleáris katasztrófa után, és kik népesíthetik be a bunkerból történő szabadulásuk után a földet.
Ennyi lenne a rövid tartalom. A filmre egyébként Bonnie Wright és James D'Arcy miatt figyeltem fel, és a meglepően izgalmas tartalom miatt akartam mindenképpen megnézni. Hát, ekkora pofont sem kívánok senkinek, amekkorát a blokkokra osztott történet 3. etapja adott. Nemhogy a fal adta a másikat, átvittem a falat, majd a keleti határt, és kikötöttem Csernobilban.
Az alapötlet kiváló, adott 20 intelligens gyerek, akiktől komoly viták, brilliáns érvelések várhatók, egy doboz, melyből mindenki kihúzza, kicsoda valójában (építészmérnök, vagy éppen meleg borszakértő), és máris csillog a néző szeme, hiszen végre a helyére kerülnek a dolgok, mindenki felismerheti a valós értékét a társadalomban. Azt az értéket, amit immáron nem termelt GDP-ben, hanem egymásra rakott kövekben - bizony, kétkezi munkában - mérnek.
A 1.5 órás filmet 3 blokkra osztották, 3 szálon indulnak el a fiatalok, melyből - nem nagy meglepetés - 2 kísérletük csúfos kudarccal végződik. Az elsőben bár a legjobbakat választják maguk közül, s bár túlélik a nukleáris telet, de Petra emocionális alapokon meghozott döntése miatt végül mindenki meghal. A második körben szintén Petra hülyesége miatt buknak el. Ezek után pedig, mikor a lány arra kéri a társait, hogy adják a kezébe a döntés jogát, és engedjék, hogy vezesse őket, egyszerűen lemondanak a harmadik menetről, és tétlenül nézik, ahogy ez a lófejű Steven Seagal epigon ismételten csak emocionális alapokon dönt életről és halálról. A harmadik gondolatkísérlet komoly trauma nézőnek és színészeknek egyaránt, és totálisan agyoncsapja a film kezdetben érdekesnek tűnő problémafelvetéseit.
A nagy csavar a történet végén olyannyira szánalmas, hogy a bőrt szerettem volna levakarni az arcomról, amikor rájöttem, hogy a botsáska újabb szerelmi drámája miatt jutottunk idáig. Az álom és a valóság már rég egymásba folyt, és mikor eldörrent az az utolsó lövés, csak reménykedni tudtam, hogy igazi volt, és a szőke szörnyeteg kapta az arcába. A várt filozófia, érvelés, vérre menő viták helyett egy szerelmi csalódástól morózus, vágyakozással és haraggal átitatott, végletekig manipulált bosszújátékot láthattunk, ami egyrészt unalmas volt, másrészt legalább ennyire szánalmas is.
Hogy a főszereplőkről is ejtsek pár szót: Sophia Lowe filmlistája imdb-n görgetve indokolatlanul hosszú, főleg akkor, ha ebből az alakításából indulunk ki. Tökéletes antitalentum, aki olyan rezignáltan üli/állja/lépkedi végig ezt a másfél órát, hogy őszintén hiányolni kezdtem Kristen Stewart-ot. Bonnie Wright benne volt ugyan a filmben, de hogy minek, azt nem sikerült megállapítanom. Az 1.91 m magas James D'Arcy pedig magas volt, jóképű, és ... Nos ennyi. Bár az ő játéka vitte a hátán az egész filmet, mert abból a kalap szarból, amit karakterül kapott, tényleg a legtöbbet hozta ki, szomorú a forgatókönyvíróra nézve, hogy ez volt a legtöbb, amit kihozhatott.
Nem véletlen tehát, hogy az eredetileg a The philosophers címen futó film végül After the Dark címen bukott hatalmasat.
4 pont, de kizárólag az alapötlet és James D'Arcy miatt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4/10. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4/10. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 25., vasárnap
2013. április 1., hétfő
Szavak és érzések - Bee Season 2005
Kevés olyan film van, amit ha egyszer megnézek, ne tudnék mit mondani róla, vagy ne tudnék mit kezdeni vele. Még kevesebb olyan, amit hiába látok többször, továbbra se tudok összerakni egy értelmes mondatot is se. A Bee Season azonban ilyen film.
A tizenegy éves Eliza családjában mindenki a saját gondjával van elfoglalva. Szülei, Saul és Miriam a házasságuk problémái elől a munkába temetkeznek, csak a karrierjük érdekli őket. A bátyja zenei tehetség, de bezárkózik a maga kamasz világába. Amikor Elizáról kiderül, hogy milyen érzéke van a helyesíráshoz, a megszokott családi rend kezd felborulni. Az újonnan felismert tehetsége azonban nemcsak örömet okoz a család életében, rengeteg, korábban nem sejtett titkok bukkannak napvilágra.
Tulajdonképpen nem szól semmiről, de eközben mélynek próbálja mutatni magát. Hallucináló kislány, akinek minden bizonnyal súlyos mentális problémái vannak, kleptomániás és kissé őrült anya, akinek fogalma sincs arról, mi a valóság. Talán ő örökítette át a lányára a terheltséget. Egy megalomániás apa, aki mindent a kezében akar tartani, miközben minden kifolyik az ujjai közül. A családja, az élete. Még a zsidó vallást se képes úgy megmutatni a gyerekeinek, hogy azok valóban gyakorolni akarják. Elfojtás, rejtegetés, őrjítő szabálykövetés jellemzi a karaktereket, akik a saját útját kereső fiún kívül mind borzalmasak...
Persze, tudhatnám előre, hogy amiben J. Binoche szerepel, azzal vigyázni kell, de sosem tanulok a korábbiakból. Ha nagyon akarnék, belemagyarázhatnék olyan dolgokat, amik ebben a filmben nincsenek, Isten keresését, a szabad akarat fontosságát, elemezhetném a kulcsjelenetet, amiben Eliza úgy DÖNT, mégsem az hozza vissza az édesanyját a való világba, ha nyer, és inkább szánt szándékkal veszít, csak újra teljes családban élhessen. De ennek a pár kockának épp úgy nincs semmi értelme, ahogy a történetnek se sok. Már maga a betűzőverseny is nevetséges. Sosem értettem, mi olyan nehéz ezen. Világéletemben jó helyesíró voltam (az internet persze sokat rontott rajtam), de nekem a betűzés annyira könnyen ment (menne), annyira természetesen, hogy ebben képtelen vagyok meglátni a kihívást. Biztos rendkívül fontos az USA-ban, és még annál is fontosabb a történet szempontjából, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy kinevessem az egészet. Számomra komolytalan. Súlytalan. Ahogy súlytalan az egész film is. Nem kedvelünk meg egyetlen karaktert sem, nem tudunk senkivel azonosulni, nem drukkolunk senkinek. Merem állítani, hogy Gere a pályája legellenszenvesebb figuráját hozza, ez pedig (tekintve, hogy tisztes családapát játszik) nem semmi. Binoche pocsék, mint mindig. Van ez a rendkívül irritáló "lágy, finom nő vagyok, és ez minden mozdulatomon látszik" karaktere, amibe belefagyott 20 évvel ezelőtt, most ebből próbált kiordítani a pszichiátrián, kevés sikerrel.
Akik miatt mégis érdemes megnézni a filmet: Kate Bosworth és Max Minghella. Jó látni őket "ilyen fiatalon". Ugyanez sajnos nem mondható el a rémisztően pszichopata külsejű Flora Cross-ról.
4/10
A tizenegy éves Eliza családjában mindenki a saját gondjával van elfoglalva. Szülei, Saul és Miriam a házasságuk problémái elől a munkába temetkeznek, csak a karrierjük érdekli őket. A bátyja zenei tehetség, de bezárkózik a maga kamasz világába. Amikor Elizáról kiderül, hogy milyen érzéke van a helyesíráshoz, a megszokott családi rend kezd felborulni. Az újonnan felismert tehetsége azonban nemcsak örömet okoz a család életében, rengeteg, korábban nem sejtett titkok bukkannak napvilágra.
Tulajdonképpen nem szól semmiről, de eközben mélynek próbálja mutatni magát. Hallucináló kislány, akinek minden bizonnyal súlyos mentális problémái vannak, kleptomániás és kissé őrült anya, akinek fogalma sincs arról, mi a valóság. Talán ő örökítette át a lányára a terheltséget. Egy megalomániás apa, aki mindent a kezében akar tartani, miközben minden kifolyik az ujjai közül. A családja, az élete. Még a zsidó vallást se képes úgy megmutatni a gyerekeinek, hogy azok valóban gyakorolni akarják. Elfojtás, rejtegetés, őrjítő szabálykövetés jellemzi a karaktereket, akik a saját útját kereső fiún kívül mind borzalmasak...
Persze, tudhatnám előre, hogy amiben J. Binoche szerepel, azzal vigyázni kell, de sosem tanulok a korábbiakból. Ha nagyon akarnék, belemagyarázhatnék olyan dolgokat, amik ebben a filmben nincsenek, Isten keresését, a szabad akarat fontosságát, elemezhetném a kulcsjelenetet, amiben Eliza úgy DÖNT, mégsem az hozza vissza az édesanyját a való világba, ha nyer, és inkább szánt szándékkal veszít, csak újra teljes családban élhessen. De ennek a pár kockának épp úgy nincs semmi értelme, ahogy a történetnek se sok. Már maga a betűzőverseny is nevetséges. Sosem értettem, mi olyan nehéz ezen. Világéletemben jó helyesíró voltam (az internet persze sokat rontott rajtam), de nekem a betűzés annyira könnyen ment (menne), annyira természetesen, hogy ebben képtelen vagyok meglátni a kihívást. Biztos rendkívül fontos az USA-ban, és még annál is fontosabb a történet szempontjából, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy kinevessem az egészet. Számomra komolytalan. Súlytalan. Ahogy súlytalan az egész film is. Nem kedvelünk meg egyetlen karaktert sem, nem tudunk senkivel azonosulni, nem drukkolunk senkinek. Merem állítani, hogy Gere a pályája legellenszenvesebb figuráját hozza, ez pedig (tekintve, hogy tisztes családapát játszik) nem semmi. Binoche pocsék, mint mindig. Van ez a rendkívül irritáló "lágy, finom nő vagyok, és ez minden mozdulatomon látszik" karaktere, amibe belefagyott 20 évvel ezelőtt, most ebből próbált kiordítani a pszichiátrián, kevés sikerrel.
Akik miatt mégis érdemes megnézni a filmet: Kate Bosworth és Max Minghella. Jó látni őket "ilyen fiatalon". Ugyanez sajnos nem mondható el a rémisztően pszichopata külsejű Flora Cross-ról.
4/10
2013. március 31., vasárnap
The Door - Az ajtó 2012
Egy könyv, amiről szinte csak jókat lehet mondani...
És egy film, amiről igazából nem sok jót...
Különös szépségű film az emberi tartásról, a titkokról, az egymás iránti megbecsülésről és szeretetről.
A Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regényéből készült film, két szigorú elvek szerint élő asszony portréja. A házvezetőnő és a ház asszonyának apránként kibontakozó és sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép története.
Magda, az írónő bejárónőt keres. Megismeri Emerencet a meglehetősen öntörvényű, nyers asszonyt. A kezdetben egymás iránt érzett gyanakvás és közöny helyét, lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom. Ahogy Emerencről leválik a ridegség máza, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó.
Helen Mirren persze zseniális, hiszen ő Helen Mirren, de nem ő Emerenc. Egy kemény francia nő, ez igaz, de nem képes hitelesen alakítani a paraszti élet edzette szikár házvezetőnőt.
Martina Gedeck úgy rossz, ahogy van. Semmi sincs benne Szabó Magdából. Ez még a kisebb gond, de mintha a forgatás alatt végig gyengélkedett volna... Vagy csak teljesen híján van minden színészi tehetségnek.
Eperjes Károly még életében nem játszott jól, mindig a szerencsétlen hülyét adja, akkor is, ha mást kéne mutatni. Itt ez különösen kínos.
A bakik szemet szúróak, a pasztell émelyítően árad túl, főleg a szépia emlékekben. A történetből pedig az igazán fontos részek, az árnyalatok maradnak ki. A kapcsolatok fejlődése, az út az origóból a végkifejlet felé. Szabó István olyan filmet rendezett, melyből kapásból az origó hányzik. CGI viszont került bele, olyan bőségesen mérve, hogy az embernek sírni támad kedve.
Szomorú, hogy úgy akar értéket közvetíteni, hogy középszerű és kommersz módon ábrázol egy ilyen zseniális könyvet.
4/10
És egy film, amiről igazából nem sok jót...
Különös szépségű film az emberi tartásról, a titkokról, az egymás iránti megbecsülésről és szeretetről.
A Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regényéből készült film, két szigorú elvek szerint élő asszony portréja. A házvezetőnő és a ház asszonyának apránként kibontakozó és sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép története.
Magda, az írónő bejárónőt keres. Megismeri Emerencet a meglehetősen öntörvényű, nyers asszonyt. A kezdetben egymás iránt érzett gyanakvás és közöny helyét, lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom. Ahogy Emerencről leválik a ridegség máza, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó.
Helen Mirren persze zseniális, hiszen ő Helen Mirren, de nem ő Emerenc. Egy kemény francia nő, ez igaz, de nem képes hitelesen alakítani a paraszti élet edzette szikár házvezetőnőt.
Martina Gedeck úgy rossz, ahogy van. Semmi sincs benne Szabó Magdából. Ez még a kisebb gond, de mintha a forgatás alatt végig gyengélkedett volna... Vagy csak teljesen híján van minden színészi tehetségnek.
Eperjes Károly még életében nem játszott jól, mindig a szerencsétlen hülyét adja, akkor is, ha mást kéne mutatni. Itt ez különösen kínos.
A bakik szemet szúróak, a pasztell émelyítően árad túl, főleg a szépia emlékekben. A történetből pedig az igazán fontos részek, az árnyalatok maradnak ki. A kapcsolatok fejlődése, az út az origóból a végkifejlet felé. Szabó István olyan filmet rendezett, melyből kapásból az origó hányzik. CGI viszont került bele, olyan bőségesen mérve, hogy az embernek sírni támad kedve.
Szomorú, hogy úgy akar értéket közvetíteni, hogy középszerű és kommersz módon ábrázol egy ilyen zseniális könyvet.
4/10
2012. október 5., péntek
Step Up 4 - Revolution 2012
Nem hittem volna, hogy a Mátrix után lesz még bármi, ami ilyen forradalmi címmel akarja eladni magát. De ezek szerint a Step Up-osok nagyot álmodtak. A két próbálkozás között igazából "csak" annyi a különbség, hogy amíg a Mátrix - trilógia 3 film (nem is akármilyen), addig a Step Up sorozat 4 (eddigi?? vagy összesen???) része se tesz ki egyet se, ha az értékeit nézzük.
Emily (Kathryn McCormick) profi táncosi karrierről álmodik, ezért Miamiba költözik. Itt hamarosan beleszeret egy Sean nevű fiúba (Ryan Guzman), aki a Banda nevű tánccsoportot vezeti, amely profin kidolgozott, látványos flash mobokkal hívja fel magára a figyelmet. Amikor egy dúsgazdag üzletember épp a Banda területén tervez szállodákat építeni, és emiatt emberek ezrei veszítenék el az otthonukat, Emily kötelességének érzi, hogy csatlakozzon Seanhoz és a Bandához. Együtt dolgoznak azért, hogy a táncot puszta előadó-művészetből a tiltakozás művészetévé változtassák, és a nagy ügyért még az álmaikat is készek feláldozni.
Nem sok jó dolog mondható el erről a részről sem, megkapjuk az átkötést, hiszen ettől sorozat a sorozat, felbukkan Moose és Camille, kapunk egy dekoratív főszereplő hölgyet, aki tényleg már az anyaméhben is balettozott, és ez minden mozdulatán látszik, és persze megkapjuk Calvin Klein kedvenc alsónemű modelljét 2009-ből, aki ugyan a táncban nem olyan erős, de ha megfelelő szögből veszi a kamera, akkor több millió tinilány nyálelválasztása indul be tőle. Ha még ennél is jobb szögből és messziről mutatják, akkor még én is elgondolkozom néhány pillanatra, hogy a 183 cm magas texasi születésű úriembernek vajon mennyi mexikói vér csörgedezik az ereiben. A mozdulatai (és a családneve) alapján azért örökölt az apjától bőven, szerencsére.
Férfi főszereplőben tehát az egyik legrondább hollywoodi (Channing Tatum) után egész szép fejlődési ívet írtak le, bár már a harmadik rész főhőse is elment szódával, ez a Guzman gyerek kimondottan finom példány. Talán a női főszereplők közül is McCormick a leginkább szemrevaló, a mozgása mindenesetre neki a legszebb.
A film viszont a szokásos hibákkal terhelt. Nulla, zéró, semmi történet. Még annál is nullább. Gyök kettő színészi játék, ezek a főszereplők is csak táncolni tudnak, immáron úgy tűnik a kollízió feloldhatatlan. Vagy táncolnak, vagy karaktert formálnak meg. A kettő együtt nem létezhet. Pont. Mondjuk a fiataloknak könnyű dolguk van, ugyanis ebben a történetben sincsenek karakterek, ergo nem is kell megformálni senkit. Megy a tánci-tánci, céllal vagy anélkül, most épp az eddigiekhez képest agresszívebb flashmob formájában. Néhol érdekesek a mozdulatok, néhol olyan "láttam már" érzésem van, és untat.
Hiába a hangzatos cím, a Forradalom sem fogja megváltani a világot, ahogy az előző részt sem mentette meg az unalomtól a kettős szerelmi(??) történet sem. Vannak olyan forgatókönyvek, amiken nem nagyon lehet segíteni. Hát, tulajdonképpen ezen se. De lesz happy end, meg sok olyan mozdulat, amitől már akkor kiújul a lumbágóm, ha csak nézem.
Ha a tisztelt készítők nem érnék be ennyivel, és újabb bőrt akarnak lehúzni az évek óta döglött rókáról, arra alapozva, hogy azóta újabb kislányok léptek preteen korba, és nekik ez biztosan hatalmas élmény lesz majd, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy férfi fronton érdemes még magasabbra tenni a lécet, és talán egy picikét hitelesebben ábrázolni a társadalmi különbözőségeket. Mert ha valakit szegény "népfiának" akarnak eladni, akkor nem igazán esik jól a néző kicsi lelkének, ha a gardróbja teljes tartalma nem ér annyit, mint a csórébéla egy cipője a filmben.
4/10
Emily (Kathryn McCormick) profi táncosi karrierről álmodik, ezért Miamiba költözik. Itt hamarosan beleszeret egy Sean nevű fiúba (Ryan Guzman), aki a Banda nevű tánccsoportot vezeti, amely profin kidolgozott, látványos flash mobokkal hívja fel magára a figyelmet. Amikor egy dúsgazdag üzletember épp a Banda területén tervez szállodákat építeni, és emiatt emberek ezrei veszítenék el az otthonukat, Emily kötelességének érzi, hogy csatlakozzon Seanhoz és a Bandához. Együtt dolgoznak azért, hogy a táncot puszta előadó-művészetből a tiltakozás művészetévé változtassák, és a nagy ügyért még az álmaikat is készek feláldozni.
Nem sok jó dolog mondható el erről a részről sem, megkapjuk az átkötést, hiszen ettől sorozat a sorozat, felbukkan Moose és Camille, kapunk egy dekoratív főszereplő hölgyet, aki tényleg már az anyaméhben is balettozott, és ez minden mozdulatán látszik, és persze megkapjuk Calvin Klein kedvenc alsónemű modelljét 2009-ből, aki ugyan a táncban nem olyan erős, de ha megfelelő szögből veszi a kamera, akkor több millió tinilány nyálelválasztása indul be tőle. Ha még ennél is jobb szögből és messziről mutatják, akkor még én is elgondolkozom néhány pillanatra, hogy a 183 cm magas texasi születésű úriembernek vajon mennyi mexikói vér csörgedezik az ereiben. A mozdulatai (és a családneve) alapján azért örökölt az apjától bőven, szerencsére.
Férfi főszereplőben tehát az egyik legrondább hollywoodi (Channing Tatum) után egész szép fejlődési ívet írtak le, bár már a harmadik rész főhőse is elment szódával, ez a Guzman gyerek kimondottan finom példány. Talán a női főszereplők közül is McCormick a leginkább szemrevaló, a mozgása mindenesetre neki a legszebb.
A film viszont a szokásos hibákkal terhelt. Nulla, zéró, semmi történet. Még annál is nullább. Gyök kettő színészi játék, ezek a főszereplők is csak táncolni tudnak, immáron úgy tűnik a kollízió feloldhatatlan. Vagy táncolnak, vagy karaktert formálnak meg. A kettő együtt nem létezhet. Pont. Mondjuk a fiataloknak könnyű dolguk van, ugyanis ebben a történetben sincsenek karakterek, ergo nem is kell megformálni senkit. Megy a tánci-tánci, céllal vagy anélkül, most épp az eddigiekhez képest agresszívebb flashmob formájában. Néhol érdekesek a mozdulatok, néhol olyan "láttam már" érzésem van, és untat.
Hiába a hangzatos cím, a Forradalom sem fogja megváltani a világot, ahogy az előző részt sem mentette meg az unalomtól a kettős szerelmi(??) történet sem. Vannak olyan forgatókönyvek, amiken nem nagyon lehet segíteni. Hát, tulajdonképpen ezen se. De lesz happy end, meg sok olyan mozdulat, amitől már akkor kiújul a lumbágóm, ha csak nézem.
Ha a tisztelt készítők nem érnék be ennyivel, és újabb bőrt akarnak lehúzni az évek óta döglött rókáról, arra alapozva, hogy azóta újabb kislányok léptek preteen korba, és nekik ez biztosan hatalmas élmény lesz majd, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy férfi fronton érdemes még magasabbra tenni a lécet, és talán egy picikét hitelesebben ábrázolni a társadalmi különbözőségeket. Mert ha valakit szegény "népfiának" akarnak eladni, akkor nem igazán esik jól a néző kicsi lelkének, ha a gardróbja teljes tartalma nem ér annyit, mint a csórébéla egy cipője a filmben.
4/10
2012. szeptember 25., kedd
Step Up 2 - The Streets 2008
Avagy egy másik film a millióból.
Eleven utcai táncok, amelyben mozgásba lendül a test, felforrósodik a szív és szárnyra kap a képzelet. Új diák érkezik a marylandi művészeti iskolába: a lázadó Andie (Briana Evigan) megpróbál beilleszkedni új közösségébe, miközben arról álmodozik, hogy baltimore-i utcai táncosokkal dolgozhasson. Közben az iskola legnagyobb reménysége, Chase (Robert Hoffman) új kihívások után kutat, ezért létrehoz egy táncegyüttest, mellyel benevez Baltimore legnagyobb, legkeményebb utcai táncversenyére. Chase beveszi a csapatba a tehetséges Andie-t is, akitől ugyan egy világ választja el, a győzelem érdekében mégis kénytelenek megtalálni a közös hangot és mozdulatokat. Andie két világ - elit táncos-társai és az utca szabadsága - között őrlődik, s ahogy egyre forróbbá válik körülötte a levegő, rá kell jönnie arra, hogy építhet hidat a szerelem és lojalitás, a függetlenség és a karrier között. Mert csak így találhatja meg helyét az életben.
Eltelt két év az első rész óta, és újra támadásba lendült a Summit, de most az utcára vitte a táncot és a zenét, hátha mindez érdekesebbé, szenvedélyesebbé, pezsgőbbé válik. Kiemelte a steril környezetből a karaktereket, életet csepegtetett a történésekbe, és ez nagyon jót tett a film... elejének...
Sajnos fogalmam sincs, ki táncolt Channing Tatum helyett, de ezúton is üzenem neki, hogy elismerésem. Tyler szerepében valami eszméletlen volt, amit lenyomott a párbajon, hogy ezzel motiválja Andie-t. Az átkötés mondjuk harmatos, és felesleges is, ezzel azért nem tudták a Tatum-rajongó tiniket a mozikba csábítani. De szépen felvezette a későbbi igazán dinamikus jeleneteket.
A színészi játék szokás szerint gyök kettő, a drámaiság szintén. Jellemfejlődés 0, a szereplőkről szinte semmit sem tudunk meg, így a mezei jellemábrázolás is zéró. A romantika az előző részhez képest mínusz három, de a tánc, az csillagos ötös. Nekem ugyan kicsit sok ilyen töménységben az utcai stílus, és néhol hiányoltam az első rész egyes táncainak kifinomultságát, eleganciáját. Ott valahogy megvolt az egyensúly, ami innen hiányzik, de ugye ízlések és pofonok.
Az utolsó jelenet az esővel igazán ütős lett, bár kicsit úgy éreztem, mintha az első rész "lemenő nap fényében romantikusan táncikálunk" jelenetét forgatták volna ki, és alkották volna újra "éjszaka a közvilágítás fénykörei és az esőcseppeken megtörő sugarak között járunk násztáncot" jelenetre. Mintha az a kapcsolat, ami a Step up-ban kezdődött, itt jutott volna egy másik fázisba. A swingerklubban a csoportos előjátékig.
Nem vártam csodát a filmtől, de az első pár perc annyira klassz volt, hogy a maradék egy és negyed óra mégis csalódást okozott. A főszereplő páros különösen. Egyáltalán nem volt közöttük szikra, nem éreztem, hogy nekik kezdeniük kéne egymással valamit. A nagy egymásra találás, a csók, egyszerűen erőltetett volt. Kár is volt bele.
4/10
Sajnos fogalmam sincs, ki táncolt Channing Tatum helyett, de ezúton is üzenem neki, hogy elismerésem. Tyler szerepében valami eszméletlen volt, amit lenyomott a párbajon, hogy ezzel motiválja Andie-t. Az átkötés mondjuk harmatos, és felesleges is, ezzel azért nem tudták a Tatum-rajongó tiniket a mozikba csábítani. De szépen felvezette a későbbi igazán dinamikus jeleneteket.
A színészi játék szokás szerint gyök kettő, a drámaiság szintén. Jellemfejlődés 0, a szereplőkről szinte semmit sem tudunk meg, így a mezei jellemábrázolás is zéró. A romantika az előző részhez képest mínusz három, de a tánc, az csillagos ötös. Nekem ugyan kicsit sok ilyen töménységben az utcai stílus, és néhol hiányoltam az első rész egyes táncainak kifinomultságát, eleganciáját. Ott valahogy megvolt az egyensúly, ami innen hiányzik, de ugye ízlések és pofonok.
Az utolsó jelenet az esővel igazán ütős lett, bár kicsit úgy éreztem, mintha az első rész "lemenő nap fényében romantikusan táncikálunk" jelenetét forgatták volna ki, és alkották volna újra "éjszaka a közvilágítás fénykörei és az esőcseppeken megtörő sugarak között járunk násztáncot" jelenetre. Mintha az a kapcsolat, ami a Step up-ban kezdődött, itt jutott volna egy másik fázisba. A swingerklubban a csoportos előjátékig.
Nem vártam csodát a filmtől, de az első pár perc annyira klassz volt, hogy a maradék egy és negyed óra mégis csalódást okozott. A főszereplő páros különösen. Egyáltalán nem volt közöttük szikra, nem éreztem, hogy nekik kezdeniük kéne egymással valamit. A nagy egymásra találás, a csók, egyszerűen erőltetett volt. Kár is volt bele.
4/10
2012. szeptember 22., szombat
Babysitter Wanted 2008
A belső démonokon kívül még egy dolog van, ami igazán félelmetes tud lenni, mégpedig a "pszicho" kinézetű gyerek/gyerekek. Bár egy teljesen pszicho kisfiút kapunk ebben a filmben, mégis egy dögunalmas kliséhalom marad az egész.
Adott a sablontörténet, amiben a bébisintérnek álló Angie kiautózik a sunnyogóson túlra egy farmra, hogy ott pesztrálja a már első látásra hibbant kisgyereket, amíg a szintén teljesen hülyének tűnő szülők kikapcsolódnak. A Sarah Thompson alakította lány sajnos kicsit debil, így nem lát semmi gyanúsat abban, hogy a kölyök reggeltől estig cowboy-ruhában és kalapban feszít, folyamatosan éhes, és vértől csöpögő nyers vörös húst fogyaszt, mert különleges diétán van. Ahányszor felharsan a síri hangú "ÉHES VAGYOK!" a kis szörnyeteg szájából, máris tányérra borítja a hűtőben dobozokban tárolt borzalmat, és tesz is a mikróba.
Előbb-utóbb persze kiderül a turpisság, hogy Jim és Violet Stanton nem a vér szerinti szülei a kisfiúnak, ő ugyanis a kalapja alatt helyes kis szarvakat visel, mert az ördög fia. A filmben megjelenik még egy titokzatos alak, aki el akarja tenni a gyereket láb alól, hogy ezzel megfossza az ördögöt az utánpótlástól, mivel azonban Angie imbecillis, megdöbbentően sokáig védi a szörnyivadékot, és áll a rossz oldalon.
Klisét klisé követ, a film szereplőgárdájának 80%-a elhalálozik, különösebben nem is izgalmas módokon. Erős közepes feszültséggel zajlanak az események, majd persze, jó horrorfilmekhez méltóan a hülye tyúk megmenekül, a kis gnóm pedig új nevelőszülőket talál magának.
Sarah Thompson hozza a kötelezőt, meregeti a kis kökényszemeit, hogy a férfiaknak se fulladjon teljes unalomba a film, Matt Dallas pedig kinőve a Kyle XY szépfiúskatulyájából most ügyes fiút próbál alakítani. Szegény nem tehet róla, hogy annyi férfiasság sem szorult belé, mint egy átlagos jól fejlett óvodásba, ahogy arról sem, hogy Thompson lényegesen tökösebbnek hat nála.
Tény, hogy láttam már rosszabbat is, de azért ettől még ez egy rossz film.
4/10
Adott a sablontörténet, amiben a bébisintérnek álló Angie kiautózik a sunnyogóson túlra egy farmra, hogy ott pesztrálja a már első látásra hibbant kisgyereket, amíg a szintén teljesen hülyének tűnő szülők kikapcsolódnak. A Sarah Thompson alakította lány sajnos kicsit debil, így nem lát semmi gyanúsat abban, hogy a kölyök reggeltől estig cowboy-ruhában és kalapban feszít, folyamatosan éhes, és vértől csöpögő nyers vörös húst fogyaszt, mert különleges diétán van. Ahányszor felharsan a síri hangú "ÉHES VAGYOK!" a kis szörnyeteg szájából, máris tányérra borítja a hűtőben dobozokban tárolt borzalmat, és tesz is a mikróba.
Előbb-utóbb persze kiderül a turpisság, hogy Jim és Violet Stanton nem a vér szerinti szülei a kisfiúnak, ő ugyanis a kalapja alatt helyes kis szarvakat visel, mert az ördög fia. A filmben megjelenik még egy titokzatos alak, aki el akarja tenni a gyereket láb alól, hogy ezzel megfossza az ördögöt az utánpótlástól, mivel azonban Angie imbecillis, megdöbbentően sokáig védi a szörnyivadékot, és áll a rossz oldalon.
Klisét klisé követ, a film szereplőgárdájának 80%-a elhalálozik, különösebben nem is izgalmas módokon. Erős közepes feszültséggel zajlanak az események, majd persze, jó horrorfilmekhez méltóan a hülye tyúk megmenekül, a kis gnóm pedig új nevelőszülőket talál magának.
Sarah Thompson hozza a kötelezőt, meregeti a kis kökényszemeit, hogy a férfiaknak se fulladjon teljes unalomba a film, Matt Dallas pedig kinőve a Kyle XY szépfiúskatulyájából most ügyes fiút próbál alakítani. Szegény nem tehet róla, hogy annyi férfiasság sem szorult belé, mint egy átlagos jól fejlett óvodásba, ahogy arról sem, hogy Thompson lényegesen tökösebbnek hat nála.
Tény, hogy láttam már rosszabbat is, de azért ettől még ez egy rossz film.
4/10
2011. január 11., kedd
Jack Hunter and the Curse of Akhenaten's Tomb - 2
És igen, még mindig 2008-as írunk, még mindig virágzik a kaland reneszánsza, és Ivan Sergei ismét felvette kalapját, hogy kis tarisznyájával újra megmentse a világot. Vélhetően közvetlenül az első rész után forgatták le, mondhatni egy levegővel ment a kettő, talán ennek is köszönhető, hogy ez sikerült jobban. Kicsit valóságosabbak a karakterek, kicsit jobb a fényképezés, már majdnem beszélhetünk látványvilágról is. A film elején például sikerül egy nagy-nagy tüzet rakni, és máris nem fáznak az emberek.
A történet (az előzővel ellentétben) úgy tűnik kapott forgatókönyvet is. Jack Egyiptomban ismét találkozik Nadjával és kotnyeles szír segítőjükkel, Tariq-kal. Követik a rendelkezésre álló nyomokat, hogy megtalálják Akhenaton fáraó rejtett sírhelyét, mielőtt hataloméhes kalandorok kezébe kerülnének Ugarit elveszett kincsei. Az odavezető út tele van veszélyekkel és nehéz akadályokkal. Sokan szeretnék megszerezni maguknak a rendkívüli hatalommal bíró ókori ereklyéket és nem riadnak vissza erőszak alkalmazásától sem céljaik eléréséhez. Jacknek, Nadjának és Tariq-nak régi ellenségükön, Lettermanon kívül meg kell küzdeniük a korrupt egyiptomi rendőrökkel és egy titokzatos ellenféllel is.
Ivan jobban beleéli magát a karakterbe, és még szexisebb, mint az első részben volt. Eyecandynek bekerül egy igéző szemű szőkeség, Alaina Huffman, így a film máris barátságosabb képet mutat férfi nézői felé is. A Daphne Zuniga -szerű nő természetesen Susan Ward, és rá is gondoltam már az előbbi post írásakor, csak zavar állt be az erőben, és sikerült elrontanom. Ő sincs csúcsformában, de azért kellemes jelenség továbbra is.
A trilógia második része már tényleg egész kellemes pattogatott kukoricás délutáni tv-film, moziban esélye sem lenne, de nem is oda készült. Inkább csak hiátust kitölteni a délutáni, koraesti műsorsávban.
4/10
A történet (az előzővel ellentétben) úgy tűnik kapott forgatókönyvet is. Jack Egyiptomban ismét találkozik Nadjával és kotnyeles szír segítőjükkel, Tariq-kal. Követik a rendelkezésre álló nyomokat, hogy megtalálják Akhenaton fáraó rejtett sírhelyét, mielőtt hataloméhes kalandorok kezébe kerülnének Ugarit elveszett kincsei. Az odavezető út tele van veszélyekkel és nehéz akadályokkal. Sokan szeretnék megszerezni maguknak a rendkívüli hatalommal bíró ókori ereklyéket és nem riadnak vissza erőszak alkalmazásától sem céljaik eléréséhez. Jacknek, Nadjának és Tariq-nak régi ellenségükön, Lettermanon kívül meg kell küzdeniük a korrupt egyiptomi rendőrökkel és egy titokzatos ellenféllel is.
Ivan jobban beleéli magát a karakterbe, és még szexisebb, mint az első részben volt. Eyecandynek bekerül egy igéző szemű szőkeség, Alaina Huffman, így a film máris barátságosabb képet mutat férfi nézői felé is. A Daphne Zuniga -szerű nő természetesen Susan Ward, és rá is gondoltam már az előbbi post írásakor, csak zavar állt be az erőben, és sikerült elrontanom. Ő sincs csúcsformában, de azért kellemes jelenség továbbra is.
A trilógia második része már tényleg egész kellemes pattogatott kukoricás délutáni tv-film, moziban esélye sem lenne, de nem is oda készült. Inkább csak hiátust kitölteni a délutáni, koraesti műsorsávban.
4/10
2010. augusztus 19., csütörtök
Case 39 - Védtelen gyermek
Adott egy horror-thriller, aminek igencsak kecsegtető a leírása:
Emily Jenkins (Renée Zellweger) egy fiatal agilis nő, aki a gyermekvédelmi hatóságnál dolgozik és nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját. Ennek az odaadásnak köszönhetően felfedezi a 39-es aktát, amiben egy ártatlan kislányt vélhetően bántalmaznak a szülei. Lelkiismeretes és kitartó munkájának köszönhetően megmenti a kislányt egy brutális gyilkosságtól amit a saját szülei akartak ellene elkövetni. Kényszermegoldásként magához veszi a kislányt, és hivatalosan is ő lesz az ideiglenes nevelő szülő. Viszont ahogy telnek a napok, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az ártatlan kislány nem teljesen az akinek mutatja magát.
És amiben már a szereplők nevének felsorolása garancia lehet a sikerre:
Renée Zellweger, Jodelle Ferland, Ian McShane, Kerry O'Malley, Bradley Cooper, Callum Keith Rennie,Adrian Lester,Georgia Craig
Valamiért ez a film mégis évekig készül, porosodik a polcon, Jodelle Ferland felnő, beáll a Tvájlájt nímandok sorába, és eljátssza Bree Tanner-t, díjátadókon vesz részt, "sztárrá" növi ki magát, a Case 39 pedig még mindig nem jut sehova. 2008-tól 2010ig altatják, majd hirtelen felindulásból most augusztusban megjelentetik DVDn, hátha valaki kíváncsi rá. Gyanítom elég kevesen kíváncsiak a húzónevek ellenére is. Elvakult Tvájlájterek és Röné Zellervég rajongók biztosan kosárba teszik majd, de másoktól ne nagyon várják a forgalmazók, ugyanis okkal porosodott két évig a film. Szerintem a készítők is érezték, hogy valami nem jó. Valami nagyon nem jó.
Ha fel kéne sorolnom, mi nem volt jó a filmben, arra rámenne a délelőttöm maradéka, ennyit meg az egész nem ér, így inkább lemondok a szőrszálhasogatásról. Csak az ordítóan szar dolgokat említeném.
Elsőként Röné Zellervéget. Mert ő aztán igazán szar volt. Fülsértő hangon sipítozta végig a filmet, a hideg kirázott tőle már a felénél, és legszívesebben lenyomtam volna a torkán valamit, csak fogja már be végre. Arról, hogy iszonyatos, súlytalan, sablonos, kidolgozatlan karaktert álmodtak meg neki, nem ő tehet, de abban, hogy a leírtakhoz a játékával semmit nem tett hozzá, igencsak hibás. A film nem igazán bővelkedik horror-elemekben, így talán mégis érthető Zellervég szerepeltetése, agyonbotoxozott totyakos arca, táskás szemei, szétszabott ráncai, és merev cserepes ajkai ugyanis közeli képeken legalább olyan rémisztőek, mint az Ördögűző méltán híres jelenetei. Bizonyos szögből szegény Renée egy kiöregedett kurtizánra hasonlít, profilból viszont inkább mosónőre hajaznak vonásai. Ha összeadjuk a külsejét és a minősíthetetlen alakítást, akkor nem nehéz rájönni, hogy amit szeretett volna, nem sikerült. Az Oscar után visszakapaszkodni a hálivúdi elitbe biztos nem ezzel a filmmel fog. Ha szerencsénk van, akkor semmilyen filmmel. Nem nagyon tudok elképzelni olyan szerepet, amit ezzel az arcberendezéssel elvállalhatna, esetleg további rémfilmeket, amikben már ő a rém.
Külleménél már csak az tragikusabb, hogy a felvételek készültekor kb. 13 éves Jodelle Ferland egyszerűen megsemmisíti a kockákon. Nem csak azért, mert ő a megtestesült gonosz, aki pokolra akarja juttatni az összes jó embert, akihez csak hozzáfér, hanem mert egyszerűen jó. 2 éves kora óta játszik, emlékezetes szerepek fűződnek a nevéhez (bár zömmel horrorfilmek), gondoljunk csak a Silent Hill-re, ahol 3 különböző személyt alakított hihetetlen profizmussal. Mindhárom szerepet sikerült megtöltenie gondolatokkal, érzésekkel, és mindhármat sikerült úgy formálnia, hogy el se hiszem, hogy ugyanaz a kislány.
A film elején kissé modoros, egyes vélemények szerint idegesítően túljátssza a bajba jutott védtelen gyermek szerepét, szerintem ez volt a koncepció. Egyszerűen teljesen tökéletesen idiótának akarták beállítani a gyámügyes nőt, olyan szerencsétlennek, aki még a szeme előtt levő nyilvánvalót se képes meglátni. Sikerült. Zellervég rajong a gyerekért, feltámad benne az anyatigris, magához veszi, a kis szörny pedig elveszi mindenét.
Ferland átváltozása nem is igazi átváltozás, hiszen már a film kezdetén is egyértelmű volt, hogy nem egy szeretnivaló kislány. Mindenki látta, kivéve a gyámügy dolgozóit. A Doug-gal (Cooper) való beszélgetése pedig egyértelműen a film csúcspontja. A két főhősnőn kívüli szereplők még Zellervéghez képest is elnagyoltak, semmi értelme annak, hogy ott legyenek, se a helyet nem töltik ki a filmen, se az idő nem múlik gyorsabban. A cselekményt szinte egyáltalán nem lendítik előre, szép csendben el is hullanak. One by one. Hogy egy kedvencemet, a Harper sziget gyűlölt kis taknyosát, Madisont idézzem.
A mélypont valahol a röhejesen mű számítógéppel kreált darazsak körül van, mind látványban, mint történetileg ott érjük el a gödör alját. Mintha 2 perc alatt Paint Shop Pro-ban "nyomdázták" volna ezeket a rovarokat, még örülhetünk, hogy egyáltalán van testük. Amikor Cooper szeméből előbújik a darázs, a kamera ráközelít, hát nagyon jóindulatúnak kell lenni hozzá, hogy azt mondhassuk, hasonlít egy igazi darázsra.
A trailer pedig, mintha teljesen más filmet mutatna be, egy alapjaiban eltérő történetről szól. A film gyatra vágásai után persze ezen már nem kéne meglepődnöm.
A DVD-t illetően az Intercom kitett magáért. Van ezen minden, mi szem szájnak ingere, kiváló lehet pl. nyelvtanuláshoz, ha az ember elég bátor, hogy pl cseh szinkronnal és litván felirattal egyszerre próbálkozzon. De a lengyel-arab kombináció sem tűnik rossznak. Aki jót akar magának, angolul csak 2 feles után nézze, mert Zellweger nyávogása egyszerűen tolerálhatatlan.
4/10
És amiben már a szereplők nevének felsorolása garancia lehet a sikerre:
Renée Zellweger, Jodelle Ferland, Ian McShane, Kerry O'Malley, Bradley Cooper, Callum Keith Rennie,Adrian Lester,Georgia Craig
Valamiért ez a film mégis évekig készül, porosodik a polcon, Jodelle Ferland felnő, beáll a Tvájlájt nímandok sorába, és eljátssza Bree Tanner-t, díjátadókon vesz részt, "sztárrá" növi ki magát, a Case 39 pedig még mindig nem jut sehova. 2008-tól 2010ig altatják, majd hirtelen felindulásból most augusztusban megjelentetik DVDn, hátha valaki kíváncsi rá. Gyanítom elég kevesen kíváncsiak a húzónevek ellenére is. Elvakult Tvájlájterek és Röné Zellervég rajongók biztosan kosárba teszik majd, de másoktól ne nagyon várják a forgalmazók, ugyanis okkal porosodott két évig a film. Szerintem a készítők is érezték, hogy valami nem jó. Valami nagyon nem jó.
Ha fel kéne sorolnom, mi nem volt jó a filmben, arra rámenne a délelőttöm maradéka, ennyit meg az egész nem ér, így inkább lemondok a szőrszálhasogatásról. Csak az ordítóan szar dolgokat említeném.
Elsőként Röné Zellervéget. Mert ő aztán igazán szar volt. Fülsértő hangon sipítozta végig a filmet, a hideg kirázott tőle már a felénél, és legszívesebben lenyomtam volna a torkán valamit, csak fogja már be végre. Arról, hogy iszonyatos, súlytalan, sablonos, kidolgozatlan karaktert álmodtak meg neki, nem ő tehet, de abban, hogy a leírtakhoz a játékával semmit nem tett hozzá, igencsak hibás. A film nem igazán bővelkedik horror-elemekben, így talán mégis érthető Zellervég szerepeltetése, agyonbotoxozott totyakos arca, táskás szemei, szétszabott ráncai, és merev cserepes ajkai ugyanis közeli képeken legalább olyan rémisztőek, mint az Ördögűző méltán híres jelenetei. Bizonyos szögből szegény Renée egy kiöregedett kurtizánra hasonlít, profilból viszont inkább mosónőre hajaznak vonásai. Ha összeadjuk a külsejét és a minősíthetetlen alakítást, akkor nem nehéz rájönni, hogy amit szeretett volna, nem sikerült. Az Oscar után visszakapaszkodni a hálivúdi elitbe biztos nem ezzel a filmmel fog. Ha szerencsénk van, akkor semmilyen filmmel. Nem nagyon tudok elképzelni olyan szerepet, amit ezzel az arcberendezéssel elvállalhatna, esetleg további rémfilmeket, amikben már ő a rém.
Külleménél már csak az tragikusabb, hogy a felvételek készültekor kb. 13 éves Jodelle Ferland egyszerűen megsemmisíti a kockákon. Nem csak azért, mert ő a megtestesült gonosz, aki pokolra akarja juttatni az összes jó embert, akihez csak hozzáfér, hanem mert egyszerűen jó. 2 éves kora óta játszik, emlékezetes szerepek fűződnek a nevéhez (bár zömmel horrorfilmek), gondoljunk csak a Silent Hill-re, ahol 3 különböző személyt alakított hihetetlen profizmussal. Mindhárom szerepet sikerült megtöltenie gondolatokkal, érzésekkel, és mindhármat sikerült úgy formálnia, hogy el se hiszem, hogy ugyanaz a kislány.
A film elején kissé modoros, egyes vélemények szerint idegesítően túljátssza a bajba jutott védtelen gyermek szerepét, szerintem ez volt a koncepció. Egyszerűen teljesen tökéletesen idiótának akarták beállítani a gyámügyes nőt, olyan szerencsétlennek, aki még a szeme előtt levő nyilvánvalót se képes meglátni. Sikerült. Zellervég rajong a gyerekért, feltámad benne az anyatigris, magához veszi, a kis szörny pedig elveszi mindenét.
Ferland átváltozása nem is igazi átváltozás, hiszen már a film kezdetén is egyértelmű volt, hogy nem egy szeretnivaló kislány. Mindenki látta, kivéve a gyámügy dolgozóit. A Doug-gal (Cooper) való beszélgetése pedig egyértelműen a film csúcspontja. A két főhősnőn kívüli szereplők még Zellervéghez képest is elnagyoltak, semmi értelme annak, hogy ott legyenek, se a helyet nem töltik ki a filmen, se az idő nem múlik gyorsabban. A cselekményt szinte egyáltalán nem lendítik előre, szép csendben el is hullanak. One by one. Hogy egy kedvencemet, a Harper sziget gyűlölt kis taknyosát, Madisont idézzem.
A mélypont valahol a röhejesen mű számítógéppel kreált darazsak körül van, mind látványban, mint történetileg ott érjük el a gödör alját. Mintha 2 perc alatt Paint Shop Pro-ban "nyomdázták" volna ezeket a rovarokat, még örülhetünk, hogy egyáltalán van testük. Amikor Cooper szeméből előbújik a darázs, a kamera ráközelít, hát nagyon jóindulatúnak kell lenni hozzá, hogy azt mondhassuk, hasonlít egy igazi darázsra.
A trailer pedig, mintha teljesen más filmet mutatna be, egy alapjaiban eltérő történetről szól. A film gyatra vágásai után persze ezen már nem kéne meglepődnöm.
A DVD-t illetően az Intercom kitett magáért. Van ezen minden, mi szem szájnak ingere, kiváló lehet pl. nyelvtanuláshoz, ha az ember elég bátor, hogy pl cseh szinkronnal és litván felirattal egyszerre próbálkozzon. De a lengyel-arab kombináció sem tűnik rossznak. Aki jót akar magának, angolul csak 2 feles után nézze, mert Zellweger nyávogása egyszerűen tolerálhatatlan.
- Szinkron nyelv(ek): lengyel (DD 5.1), cseh (DD 5.1), angol (DD 5.1), magyar (DD 5.1)
- Felirat nyelv(ek): szlovén, szlovák, szerb, román, portugál, litván, lengyel, izlandi, horvát, hindi, héber, görög, észt, bolgár, arab, angol, magyar
4/10
