Vannak olyan filmek, amik annyira rosszak, hogy már jók. Az eredeti Alkonyat -széria nem ilyen.
Vannak olyan filmek, amik nem jók, de legalább sz*rok. Az eredeti Alkonyat -széria nem ilyen.
Az első rész még úgy-ahogy, a második azonban már büntet, a harmadik említésre sem méltó, a negyedik fáj, a záróakkord pedig gyilkos.
Szóval már az alap is borzalmas, milyen paródiát lehetne ebből csinálni? A könyvekből se sikerült, a New Moan - New Mona is elvetélt próbálkozás volt. A Vampires suck film is altesti poénokra épített, és rém gyenge volt, Hilly és Hannah Hindi 10 perces youtube-os szösszeneteiben ezerszer több az ötlet, mint akár az eredeti szériában, akár a korábbi paródiában. Még a színészi játék is jobb. Figyeljétek csak "edvárd" fejét majd "dzséköbét": Breaking Dawn Parody by The Hillywood Show
De a High School Musical-be oltott paródia is ezerszer jobb még az eredeti filmnél is, nemhogy a Szívnak a vámpírok-nál: HSM style
Ezek után én már biztosan nem vágtam volna a fejszémet egy újabb paródiafilm készítésébe, hacsak az nem ötletes/zenés/görbe tükröt állító/ igazán poénos. Mert ebből van hiány a piacon, de abból amit A vámpírok szaga készítői letettek az asztalra (alpári, undorító, gusztustalan mocsok) így is túltermelés van.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy teljes filmet lehet a bélgázokra és a bélsárra építeni, de a forgetókönyíró mégis ezt a koncepciót választotta. Nem viccelek. 80 percen keresztül azon "poénkodnak", hogy ki "csokizik be, ki milyen büdöset ereszt, és fel lehet-e ismerni egy állandóan zabáló vérfarkast a gázainak szagáról. Jó, ezen kívül más "rendkívül igényes" humorbonbon is száll az ég felé, a gyaníthatóan impotens Edward-ot ugyanis már a kezdő képsorokban letámadja a csattogó műfogsorú szexnagyi, és a jóérzésű nézőt itt ki is rázza a hideg.
Hogy miért nem kapcsoltam ki azonnal? 4 okból:
- meg akartam tudni, van-e még lejjebb a kezdetnél (van)
- Rosalie Bella iránti gyűlöletének ábrázolása meglepően jó, szerintem nincs olyan Bella-t utáló néző, aki ne értene egyet velem
- Bella hülyesége és csapodársága a végletekig van karikírozva, de teljesen igaz, amit ez a film állít róla
- a színészi játék még ebben a minősíthetetlen ürülékben is jobb, mint az eredeti filmben (ami azért borzasztó kellemetlen, ha belegondolunk)
Ettől függetlenül ez egy agyrothasztó pusztulat, egy ötlettelen pöcegödör, aminél nem tudom szánakozzak-e, vagy megrémüljek amiatt, hogy valaki komolyan pénzt költött rá. Figyeljétek inkább A Hindi-lányok munkásságát, és támogassátok őket! Szépek, fiatalok, tehetségesek.. Legyen az övék a jövő, ne az ilyen minősíthetetlen végbélből származó produktumoké.
-10/-10
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vámpír. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vámpír. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. január 12., szombat
2010. augusztus 8., vasárnap
A grófnő 2008
Rengeteg filmrendezőt és szépírót ihletett a 17. században él titokzatos özvegy nemesasszony Báthory Erzsébet grófnő története. A csejtei úrnőé aki férje halála után a nádor házassági ajánlatát visszautasítva kemény kézzel uralkodott a csejtie vár környékén. Valószínűleg ennek köszönhetően alakult ki a néphit hogy 600 szüzet mészárolt le, hogy a vérükben megfürödhessen ezzel megőrizve fiatalságát. így nyerhette el a félelmetes neveket : Vámpírkirálynő, Vérgrófnő. A Julie Delpy rendezte film Báthory grófnő kétségbeesett küzdelmét állítja középpontba, amellyel megpróbálja visszaszerezni fiatal szerelmét Thurzó Istvánt, és felvenni a harcot az öregedéssel és saját démonaival. István apja, a nagyhatalmú Thurzó György mindent megtesz, hogy megakadályozza a szerelmesek boldogulását, a grófnőt lassan az őrületbe kergetve. A film valós történelmi eseményeket dolgoz fel, a vitatott személyiségű és legendák övezte Báthory Erzsébet grófnő életét.
A botrányosan rossz Báthory után mindenképpen szerettem volna írni erről a filmről is. A tényekről, és a mítoszról, ami körüllengi az alakját. Ami biztos, vagy legalábbis javarészt annak tűnik, az bizony igen kevés adat. Báthory Erzsébet (1560-1614) - akinek nagybátyja, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király lett - és a török elleni harcokban kegyetlensége és bátorsága okán "Fekete Bégként" elhíresült Nádasdy Ferenc 1575-ben házasodtak össze, s (öt gyerek után) 1604-ben az asszony megözvegyült.
Minden más valóban csak szóbeszéd, legenda, koholmány lenne? Ha semmi sem valós, amivel a grófnőt vádolták, akkor mi oka lehetett Thurzó-nak arra, amit tett? Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én tartóztatta le Thurzó György nádor. Valóban az Erzsébet körül keringő pletykák miatt? Elég ennyi, hogy élete végéig fogságban tartsanak egy valójában ártatlan asszonyt? Szerepet játszott a nádor döntésében az, hogy a Báthory család rokonságba került a Zrínyi családdal, sőt magával a nádorral is? Talán sosem tudjuk meg biztosan. Ami azonban tény, az a vád, mely szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve. A lányokon súlyos sérülések nyomai voltak láthatóak. (Hogy valóban találtak-e ilyen testeket, vagy csapdába csalták a visszavonultan élő asszonyt, ezt a mai napig homály fedi. Kínvallatás hatására azonban szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Sorsuk a lefejezés lett egy héttel később, testüket máglyán elégették. Nádasdy özvegyét élete végéig a csejtei várban tartották fogva (hogy befalazva-e, vagy csak a toronyba zárva, ez szintén kérdéses). Perre és ítéletre nem került sor. Erzsébet itt halt meg elborult elmével 1614. augusztus 21-én.
Erzsébet rossz időben volt rossz helyen, és olyan ellenségeket szerzett magának, akikkel szemben kevés volt a hatalma. Vélt vagy valós bűnei alapján koncepciós per áldozata lett, tárgyalás és ítélet nélkül szabtak ki rá büntetést. Nem ölték meg, nem akartak bonyolult örökösödési procedúrát, egyszerűen arrébb lökték. Érdemes elgondolkozni kire, kikre is jellemző ez a módszer? Tán csak nem a Habsburg-házra? Hiszen folyamatosan anyagi gondjaik voltak, a fényűzést és az úri villongások költségeit alig tudta kigazdálkodni a kamara. Csodával határos volt, hogy érte őket utol a fenyegető államcsőd. Szinte egyértelmű, hogy az első adandó alkalommal lecsaptak, és próbáltak némi vagyont szerezni.
Ennyi a történelmi vonatkozás. Azt hiszem sejthető, hogy szimpatikusabb számomra ez a film, mint a Báthory, különben nem írnék róla oldalakat. Azért teszem, mert érdemes. Persze ennek a filmnek is vannak hibái, nem is kevés, elsőként az, hogy még kevesebb valós történelmi adatot, és valósághűen ábrázolt karaktert tartalmaz, mint a szlovák filmes próbálkozás. Második hibaként azt említeném, hogy ez a film Julie Delphy-ről szól, nem Erzsébet grófnőről. A cím- és főszerepen túl a francia színésznő maga vállalta a forgatókönyvírás, a rendezés és a zeneszerzés (no meg a társ-produceri munka) feladatát. Hiányoltam az akciójeleneteket is, nem tudom, hogy Delphy tervei vagy a költségvetés miatt maradtak el.
A történetben nem a kegyetlen asszonyt látom, hanem a középkorú és önmagával és az öregedéssel harcoló elkeseredett nőt. Szerelmes, és fiatal akar maradni. Gazdag, és meg akarja tartani a pozícióját. De nincs benne elég tűz, elég vágy, elég lobogás. Álmos, és bágyatag, mint Julie Delphy maga, főként Daniel Brühl hamvas fiatalsága mellett. Borzasztóan öregnek, és kopottnak hat, a megtört fényű egykor gyönyörű nő, ahogy küszködik az ifjú Thurzó figyelmének felkeltéséért, megtartásáért. Korábbi csodálatosságának csak halvány visszfényét láthatja a tükörben, ez az, amibe képtelen beletörődni. Ez a motiváció.
Nem is történelmi filmet látunk, hanem drámát, csordultig töltve szerelemmel. Miért tartom mégis jobbnak, mint a Báthory címen futó alkotást? Mert röhejes hibái ellenére (a stáblistán Nádasdy Ferencet „Nadasky” néven tüntetik fel, Thurzó Györgyöt módszeresen „Giorgi”-nak”, Báthoryt „Erzébet”-nek ejtik, és a fő intrikusok egyike a Dominic Vizakna névre hallgat) mégis tanulsággal szolgál a 21. század minden szépséget és fiatalságot hajhászó lányának. A plasztiktündéreknek már nincs szükségük szüze vérére, ahhoz, hogy -majdnem- örökké fiatalok maradjanak, elég ha pénzük van. A grófnő innentől kezdve tanmese jóról és rosszról, és megpróbálja felnyitni a szemünket. Csak rajtunk múlik, sikerül-e neki.
7/10
A botrányosan rossz Báthory után mindenképpen szerettem volna írni erről a filmről is. A tényekről, és a mítoszról, ami körüllengi az alakját. Ami biztos, vagy legalábbis javarészt annak tűnik, az bizony igen kevés adat. Báthory Erzsébet (1560-1614) - akinek nagybátyja, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király lett - és a török elleni harcokban kegyetlensége és bátorsága okán "Fekete Bégként" elhíresült Nádasdy Ferenc 1575-ben házasodtak össze, s (öt gyerek után) 1604-ben az asszony megözvegyült.
Minden más valóban csak szóbeszéd, legenda, koholmány lenne? Ha semmi sem valós, amivel a grófnőt vádolták, akkor mi oka lehetett Thurzó-nak arra, amit tett? Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én tartóztatta le Thurzó György nádor. Valóban az Erzsébet körül keringő pletykák miatt? Elég ennyi, hogy élete végéig fogságban tartsanak egy valójában ártatlan asszonyt? Szerepet játszott a nádor döntésében az, hogy a Báthory család rokonságba került a Zrínyi családdal, sőt magával a nádorral is? Talán sosem tudjuk meg biztosan. Ami azonban tény, az a vád, mely szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve. A lányokon súlyos sérülések nyomai voltak láthatóak. (Hogy valóban találtak-e ilyen testeket, vagy csapdába csalták a visszavonultan élő asszonyt, ezt a mai napig homály fedi. Kínvallatás hatására azonban szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Sorsuk a lefejezés lett egy héttel később, testüket máglyán elégették. Nádasdy özvegyét élete végéig a csejtei várban tartották fogva (hogy befalazva-e, vagy csak a toronyba zárva, ez szintén kérdéses). Perre és ítéletre nem került sor. Erzsébet itt halt meg elborult elmével 1614. augusztus 21-én.
Erzsébet rossz időben volt rossz helyen, és olyan ellenségeket szerzett magának, akikkel szemben kevés volt a hatalma. Vélt vagy valós bűnei alapján koncepciós per áldozata lett, tárgyalás és ítélet nélkül szabtak ki rá büntetést. Nem ölték meg, nem akartak bonyolult örökösödési procedúrát, egyszerűen arrébb lökték. Érdemes elgondolkozni kire, kikre is jellemző ez a módszer? Tán csak nem a Habsburg-házra? Hiszen folyamatosan anyagi gondjaik voltak, a fényűzést és az úri villongások költségeit alig tudta kigazdálkodni a kamara. Csodával határos volt, hogy érte őket utol a fenyegető államcsőd. Szinte egyértelmű, hogy az első adandó alkalommal lecsaptak, és próbáltak némi vagyont szerezni.
Ennyi a történelmi vonatkozás. Azt hiszem sejthető, hogy szimpatikusabb számomra ez a film, mint a Báthory, különben nem írnék róla oldalakat. Azért teszem, mert érdemes. Persze ennek a filmnek is vannak hibái, nem is kevés, elsőként az, hogy még kevesebb valós történelmi adatot, és valósághűen ábrázolt karaktert tartalmaz, mint a szlovák filmes próbálkozás. Második hibaként azt említeném, hogy ez a film Julie Delphy-ről szól, nem Erzsébet grófnőről. A cím- és főszerepen túl a francia színésznő maga vállalta a forgatókönyvírás, a rendezés és a zeneszerzés (no meg a társ-produceri munka) feladatát. Hiányoltam az akciójeleneteket is, nem tudom, hogy Delphy tervei vagy a költségvetés miatt maradtak el.
A történetben nem a kegyetlen asszonyt látom, hanem a középkorú és önmagával és az öregedéssel harcoló elkeseredett nőt. Szerelmes, és fiatal akar maradni. Gazdag, és meg akarja tartani a pozícióját. De nincs benne elég tűz, elég vágy, elég lobogás. Álmos, és bágyatag, mint Julie Delphy maga, főként Daniel Brühl hamvas fiatalsága mellett. Borzasztóan öregnek, és kopottnak hat, a megtört fényű egykor gyönyörű nő, ahogy küszködik az ifjú Thurzó figyelmének felkeltéséért, megtartásáért. Korábbi csodálatosságának csak halvány visszfényét láthatja a tükörben, ez az, amibe képtelen beletörődni. Ez a motiváció.
Nem is történelmi filmet látunk, hanem drámát, csordultig töltve szerelemmel. Miért tartom mégis jobbnak, mint a Báthory címen futó alkotást? Mert röhejes hibái ellenére (a stáblistán Nádasdy Ferencet „Nadasky” néven tüntetik fel, Thurzó Györgyöt módszeresen „Giorgi”-nak”, Báthoryt „Erzébet”-nek ejtik, és a fő intrikusok egyike a Dominic Vizakna névre hallgat) mégis tanulsággal szolgál a 21. század minden szépséget és fiatalságot hajhászó lányának. A plasztiktündéreknek már nincs szükségük szüze vérére, ahhoz, hogy -majdnem- örökké fiatalok maradjanak, elég ha pénzük van. A grófnő innentől kezdve tanmese jóról és rosszról, és megpróbálja felnyitni a szemünket. Csak rajtunk múlik, sikerül-e neki.
7/10
2010. augusztus 5., csütörtök
Plan 9 from outer space
Nem, szó sincs tréfáról: a 9-es terv az űrből című filmet tényleg minden idők legrosszabb mozgóképes alkotásának kiáltották ki, ami nem is csoda: minden idők legrosszabb rendezője, a halhatatlan Edward D. Wood Jr. bábáskodott felette.
A filmben minden megvan, ami méltóvá teszi a megtisztelő címre: jó pár nem-éppen-különleges effektus, szaténblúzban feszítő ufók, madzagon le-felrángatott repülő csészealjak, melyek a kilencedik gyilkos tervvel igyekeznek meghódítani a Földet (hiszen az első nyolc terv befuccsolt), zombik hadserege (vagyis valójában háromé), és végül, de nem utolsó sorban Lugosi Béla felülmúlhatatlan utolsó alakítása (akinek szerepére halála után a rendező feleségének masszőre ugrott be).
Ez a valóban páratlanul egyedi film, Ed Wood Aranypolgára, valójában himnusz mindazokhoz, akik valaha is megpróbáltak létrehozni valami igazán értelmeset és maradandót- ám végül bődületesen mellényúltak.
A filmben minden megvan, ami méltóvá teszi a megtisztelő címre: jó pár nem-éppen-különleges effektus, szaténblúzban feszítő ufók, madzagon le-felrángatott repülő csészealjak, melyek a kilencedik gyilkos tervvel igyekeznek meghódítani a Földet (hiszen az első nyolc terv befuccsolt), zombik hadserege (vagyis valójában háromé), és végül, de nem utolsó sorban Lugosi Béla felülmúlhatatlan utolsó alakítása (akinek szerepére halála után a rendező feleségének masszőre ugrott be).
Ez a valóban páratlanul egyedi film, Ed Wood Aranypolgára, valójában himnusz mindazokhoz, akik valaha is megpróbáltak létrehozni valami igazán értelmeset és maradandót- ám végül bődületesen mellényúltak.
Szerettem volna erről is írni, de mások máshol olyan pazarul összefoglalták, hogy nem maradt számomra semmi mondanivaló.
http://lugosibela.blog.hu/2009/12/14/9_es_terv_a_vilagurbol_2
Ahol pedig minden hibát összefoglalnak, amit én is összefoglaltam volna:
http://www.magyar.film.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=15125&catid=3&Itemid=6
-10/-10 :)
Dracula 1931
A horrorfilm műfajának ez a korai klasszikusa Bram Stoker ismert regényének színpadi változatán alapul. A német némafilm egyik legjobb operatőre, Karl Freund sejtelmesen ködös képeihez Csajkovszkijtól kölcsönözték a zenét. A film sikere számtalan folytatást szült, és világsztárrá tette a vérszívó erdélyi grófot alakító Lugosi Bélát. "A gróf éppen akkor lép be a szobába, amikor Harker a tükör előtt borotválkozik. Borotválkozás közben Harker nézi magát a tükörben, maga mögött pedig nem látja Drakulát, hiszen az igazi vámpír nem látszik a tükörben, mivel nincs lelke. A lélek ugyanis olyan alak, melyet a hívő csak az isteni tükörben láthat." (Jure Mikuž: A tükör és a film) - port.hu
http://www.megavideo.com/?v=AL7O3WED A film teljes terjedelmében itt megtekinthető
"Lugosi Béla egy fogalom. Hazánk egyik legnagyobb büszkesége. Mély drámai alakítások, és neves díjak tömkelege nélkül írta be magát a filmtörténelembe. Adott egy rémisztő smink-púder, szemceruza, némi rúzs, egy fekete köpeny, és maga Lugosi Béla. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy jár- egy ikonná tették ezt a MAGYAR színészt. Na és persze ez a film. A mai horroron felnőtt társadalom nyilván csak ásítozik rajta, én azonban zsenge 20 évvel a hátam mögött is azt érzem, hogy bizony EZ az igazi horror. Ködös éjszakák, sötétben járkáló fura alakok, farkasüvöltés, nyekergő fakéregajtó, hátborzongató ósdi házak, kastélyok, tejfehér ködbe lengő pókhálók, mozivásznon is szinte átfújó hűvös őszi szél- klasszikus momentumok, amiket ha a valóságban él át az ember, meg se mer mozdulni. Ezt 1931-ben olyan színvonalon vitték a vászonra, hogy utána is nagyon kevés ilyen típusú mozi ért a nyomába, gyakorlatilag majdnem hogy egy sem. Szinte gyönyörű ahogy Drakula előtűnik a fák mögül, vagy ahogy a hátborzongató, poros, pókhálós, visszhangos kastélyba belép Mr. Renfield, valahol érezve, hogy sorsa megpecsételődött. Nagyon érdekes az elején az eredetileg is magyar mondatokat hallani, aztán Lugosi kissé szerencsétlen kiejtése, ami alakjához szintén hozzájárul, magunkénak érezzük őt is, a filmet is kicsit talán. Tod Browning ásott a klasszikus horror műfajába egy hatalmas gödröt, amibe utána maximum csak beleugráltak, felhasználva mélységét, de szélesíteni nem tudták, hisz ezt így bemutatni, egy vámpírtörténetet szinte a valódi borzongásba átemelni- csak ő tudta.. Én pedig büszke vagyok hogy egyik lényegeleme ennek a létfontosságú "gödör"-nek a mi fiaink közül került ki." - filmkatalogus.hu Sokdudu felhasználó kommentje
"Szerintem egyszerűen gyenge film, kár ezen szépíteni. Nem is akartam elhinni, hogy Browning rendezte, mert ő azért igen jó volt a szakmájában. A pár évvel korábbi filmje, az ismeretlen is egy nagyon feszült, jó mozi, egy karizmatikus főszereplővel (Lon Chaney, akit elvileg Drakula szerepére szeretett volna, de idejekorán meghalt), az egy évvel későbbi hírhedt-híres szörnyszülöttek is erőteljes alkotás. Na most ehhez képest a Drakula egy összehányt film benyomását kelti, amivel abszolút nem foglalkoztak vagy csak igen keveset. Főleg a vágás tragikus, bár tisztában vagyok vele, hogy a stúdió kaszabolta össze a kész filmet. A film gyakorlatilag szinte másodpercekre sem ijesztő, de még a hangulata sem igazán borzongató, és meglehetősen unalmas. Szegény Lugosi meg, hát inkább paródia, amit csinál, komolyan vehetetlen, azzal meg, hogy állandóan kiemelték a szemeit végképp komikus hatást kelt." - port.hu Coleman felhasználó kommentje
Személy szerint engem elbűvölt ez a verzió, a sötét, poros, pókhálós, elhagyatottnak látszó kastély, ahova sosem lépnék be, akármennyit is ajánlanak. Persze a műpókok röhejesek, és a díszlet itt-ott inkább komikus semmint félelmetes, de egy filmtörténeti klasszikus ennyit megengedhet magának. Lugosi elborult tekintete több mint zseniális.
"Valóban Murnau Nosferatuja volt az első Drakula feldolgozás, viszont azért pár elsőséggel ezen mű is dicsekedhet. Például ez volt az első hangosfilm feldolgozása Stoker könyvének, és ez volt az első olyan mozi, amire a "horror" elnevezést használták. Előtte ugyanis a macabre vagy a rémfilm szavakat alkalmazták. Bram Stoker könyvétől azért eléggé eltér, míg a Nosferatu – ahogy Czeppelin is megemlítette – jogi problémák miatt tért el, addig ez pénzügyi problémák miatt. Ilyenkor a Universalnak még nem volt annyi pénze, hogy az örökösöktől, egy az egybe megvegye a jogokat, így a Broadway-en bemutatott színdarab jogait vásárolták meg és jogutódoktól pedig csak a nevet. A rendezői székbe Tod Browningot ültették, a címszerepet meg a magyar származású Lugosi Bélára osztották (bár eredetileg Lon Chaney kapta volna, de még a forgatások előtt meghalt), aki a színdarabban is már a vérszopó grófot játszotta.. Úgy igazából nem tudom megmondani, hogy mitől működik a film még ma is, és miért van az, hogy a damilon lógatott denevérek, pókok látványán sem mosolygok. Persze a tisztelet is motivál, de valahogy a magyarul imádkozó és aggódó statiszták, Bélánk akcentusa, a németektől áthozott expresszionista megvilágítás, a gótikus díszletek mind-mind halmozzák az élvezeteket, és bár senki nem fog maga alácsinálni, azért ez még mindig FILM! Csupa nagy betűvel!!" - filmkatalogus.hu MrMojoRisin1 felhasználó kommentje
Lugosi modoros, az akcentusa nevetséges, de mégis képes hatni az egész, Lugosi tényleg a vesénkbe lát, és a csontokig hatol. Hibái és költségvetése ellenére is bőven megérdemel egy hetest.
7/10
http://www.megavideo.com/?v=AL7O3WED A film teljes terjedelmében itt megtekinthető
"Lugosi Béla egy fogalom. Hazánk egyik legnagyobb büszkesége. Mély drámai alakítások, és neves díjak tömkelege nélkül írta be magát a filmtörténelembe. Adott egy rémisztő smink-púder, szemceruza, némi rúzs, egy fekete köpeny, és maga Lugosi Béla. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy jár- egy ikonná tették ezt a MAGYAR színészt. Na és persze ez a film. A mai horroron felnőtt társadalom nyilván csak ásítozik rajta, én azonban zsenge 20 évvel a hátam mögött is azt érzem, hogy bizony EZ az igazi horror. Ködös éjszakák, sötétben járkáló fura alakok, farkasüvöltés, nyekergő fakéregajtó, hátborzongató ósdi házak, kastélyok, tejfehér ködbe lengő pókhálók, mozivásznon is szinte átfújó hűvös őszi szél- klasszikus momentumok, amiket ha a valóságban él át az ember, meg se mer mozdulni. Ezt 1931-ben olyan színvonalon vitték a vászonra, hogy utána is nagyon kevés ilyen típusú mozi ért a nyomába, gyakorlatilag majdnem hogy egy sem. Szinte gyönyörű ahogy Drakula előtűnik a fák mögül, vagy ahogy a hátborzongató, poros, pókhálós, visszhangos kastélyba belép Mr. Renfield, valahol érezve, hogy sorsa megpecsételődött. Nagyon érdekes az elején az eredetileg is magyar mondatokat hallani, aztán Lugosi kissé szerencsétlen kiejtése, ami alakjához szintén hozzájárul, magunkénak érezzük őt is, a filmet is kicsit talán. Tod Browning ásott a klasszikus horror műfajába egy hatalmas gödröt, amibe utána maximum csak beleugráltak, felhasználva mélységét, de szélesíteni nem tudták, hisz ezt így bemutatni, egy vámpírtörténetet szinte a valódi borzongásba átemelni- csak ő tudta.. Én pedig büszke vagyok hogy egyik lényegeleme ennek a létfontosságú "gödör"-nek a mi fiaink közül került ki." - filmkatalogus.hu Sokdudu felhasználó kommentje
"Szerintem egyszerűen gyenge film, kár ezen szépíteni. Nem is akartam elhinni, hogy Browning rendezte, mert ő azért igen jó volt a szakmájában. A pár évvel korábbi filmje, az ismeretlen is egy nagyon feszült, jó mozi, egy karizmatikus főszereplővel (Lon Chaney, akit elvileg Drakula szerepére szeretett volna, de idejekorán meghalt), az egy évvel későbbi hírhedt-híres szörnyszülöttek is erőteljes alkotás. Na most ehhez képest a Drakula egy összehányt film benyomását kelti, amivel abszolút nem foglalkoztak vagy csak igen keveset. Főleg a vágás tragikus, bár tisztában vagyok vele, hogy a stúdió kaszabolta össze a kész filmet. A film gyakorlatilag szinte másodpercekre sem ijesztő, de még a hangulata sem igazán borzongató, és meglehetősen unalmas. Szegény Lugosi meg, hát inkább paródia, amit csinál, komolyan vehetetlen, azzal meg, hogy állandóan kiemelték a szemeit végképp komikus hatást kelt." - port.hu Coleman felhasználó kommentje
Személy szerint engem elbűvölt ez a verzió, a sötét, poros, pókhálós, elhagyatottnak látszó kastély, ahova sosem lépnék be, akármennyit is ajánlanak. Persze a műpókok röhejesek, és a díszlet itt-ott inkább komikus semmint félelmetes, de egy filmtörténeti klasszikus ennyit megengedhet magának. Lugosi elborult tekintete több mint zseniális.
"Valóban Murnau Nosferatuja volt az első Drakula feldolgozás, viszont azért pár elsőséggel ezen mű is dicsekedhet. Például ez volt az első hangosfilm feldolgozása Stoker könyvének, és ez volt az első olyan mozi, amire a "horror" elnevezést használták. Előtte ugyanis a macabre vagy a rémfilm szavakat alkalmazták. Bram Stoker könyvétől azért eléggé eltér, míg a Nosferatu – ahogy Czeppelin is megemlítette – jogi problémák miatt tért el, addig ez pénzügyi problémák miatt. Ilyenkor a Universalnak még nem volt annyi pénze, hogy az örökösöktől, egy az egybe megvegye a jogokat, így a Broadway-en bemutatott színdarab jogait vásárolták meg és jogutódoktól pedig csak a nevet. A rendezői székbe Tod Browningot ültették, a címszerepet meg a magyar származású Lugosi Bélára osztották (bár eredetileg Lon Chaney kapta volna, de még a forgatások előtt meghalt), aki a színdarabban is már a vérszopó grófot játszotta.. Úgy igazából nem tudom megmondani, hogy mitől működik a film még ma is, és miért van az, hogy a damilon lógatott denevérek, pókok látványán sem mosolygok. Persze a tisztelet is motivál, de valahogy a magyarul imádkozó és aggódó statiszták, Bélánk akcentusa, a németektől áthozott expresszionista megvilágítás, a gótikus díszletek mind-mind halmozzák az élvezeteket, és bár senki nem fog maga alácsinálni, azért ez még mindig FILM! Csupa nagy betűvel!!" - filmkatalogus.hu MrMojoRisin1 felhasználó kommentje
Lugosi modoros, az akcentusa nevetséges, de mégis képes hatni az egész, Lugosi tényleg a vesénkbe lát, és a csontokig hatol. Hibái és költségvetése ellenére is bőven megérdemel egy hetest.
7/10
Lugosi Béla dicsérete
Pár napja megnéztem a Duna TV-n egy Lugosi Béláról szóló dokumentumfilmet. Érdekes volt, hogy Müller Péter, Szabó István, és más magyar szakértők angolul beszéltek benne, majd ezt hangalámondással "magyarították". Nem sokkal volt jobb az angol kiejtésük Lugosi Béláénál. Ez már nem annyira érdekes, mint inkább szomorú.
Lugosi pedig olyan szexuális energia birtokában volt, amire nagyon sok férfi irigy lehet, akár még ma is. Amilyen ronda volt az az ember, olyan ellenállhatatlan. Művész volt, a szó komplex értelmében. Kicsit életművész is, kicsit a szerelem és a szexualitás művésze... Karloff, akinek "fénye" végül elnyomta Lugosit szimplán színész volt, olyan színész, aki tudta magáról, hogy nem művész, és tudta, hogy 3× olyan erővel kell küzdenie mindenért. Lugosi azt hitte, elég az, amivel született.
Élete 3 legnagyobb hibája (nem súlyossági sorrendben) 1) nem vállalta el a Frankenstein főszerepét 2) nem tanult meg angolul normálisan 3) Ed Wood-hoz fűződő kapcsolata.
Élete 3 legnagyobb hibája (nem súlyossági sorrendben) 1) nem vállalta el a Frankenstein főszerepét 2) nem tanult meg angolul normálisan 3) Ed Wood-hoz fűződő kapcsolata.
Nosferatu: Phantom der Nacht 1979
,Az 1922-es első változat után mindenképpen sorra akartam venni az összes klasszikus vámpírfilmet. Adott volt, hogy a Murnau előtti tisztelgésként leforgatott 1979-es Werner Herzog darab, a második Nosferatu lesz a következő a sorban. A forgatókönyvet is Herzog írta, nem meglepetés, hogy nagyban egyezik az 1922-es ősfilm forgatókönyvével. Miben különbözik mégis?
Az eltelt több mint 50 év nemcsak a technikai fejlődés révén hagyott nyomott a filmművészeten. Az emberek, az igények is megváltoztak. Drakulának is változnia kellett. Nem maradhatott dimenziók nélküli patkány, ösztöneitől vezérelt állatias szörnyeteg. Nagyban hozzájárult a változáshoz a hang is, hiszen egy hangosfilmben Drakulának meg kell szólalnia, érhető mondatokat kell megfogalmaznia, ki kell mondania a gondolatait, és agyban is emberré kell válnia.
A Kinski által megformált Drakula törékeny, sérülékeny, éhes, és szenved. Iszonyatosan szenved. Megjelenése inkább szánalmas, mint félelmet keltő, pedig minden egyes kocka, melyen szerepel feszültséggel teli. Amikor Harker megvágja magát, és Drakula nem tud ellenállni a vér csábításának, hihetetlen dolog történik, Kinski remekül lényegül át természetfeletti lénnyé, olyannyira szánalmasnak, fogyatékosnak tűnik, hogy szinte megsajnálom. Zseniális. Ha még 2 percig nézne így a kimerevített vásznon, akkor saját magam nyújtanám oda a karom, hogy te szerencsétlen, gyere... Egyél.
Schreck minden képzeletet felülmúlóan rettenetes Orlok grófja nyomokban se fedezhető fel Kinski mélyen érző karakterében. Tragikus hősként jelenik meg, kisemmizett emberként, akitől mindent elvettek, ami igazán számított neki. Az életet, a fiatalságot, az éhségen kívüli érzéseket. Hajlott háta nem fenyegetést hordoz, inkább egy hosszú és küzdelmes létezés terhének nyomait viseli. Távolba révedve nosztalgiázik, miközben felhangzik a farkasüvöltés; éjfélkor természetellenesen merev tagokkal kísért, de akkor sem enyhítheti szomját. Természetfeletti képességei révén azonban megérzi, hogy a Harker-t oly hőn szerető csodálatos Lucy lehet számára a feloldozás.
Isabelle Adjani itt inkább szépségével ejti rabul a nézőket, és Drakulát, színészi kvalitásaira kevésbé kell támaszkodnia. Égi tüneményként lejt végig a jeleneteken, hatalmas szemekkel, rémült ártatlan tekintettel szemléli az eseményeket maga körül. Jonathan leveleinek elmaradásakor azonban megcsillogtatja drámai tehetségét.
Renfieldként Roland Topor meglepően jól játssza az őrültet, valamit mégis hiányolok belőle. Nem olyan súlyos hiány, hogy döntően befolyásolná az értékelésem, de mindenképpen hiány. Érdekes, hogy csak a Drakula halott és élvezi komédiában válik jelen levő segítőtárssá a gróf életében. Itt a gróf a hold fényénél egyedül kénytelen cipelni saját koporsóit. A pénze, a hatalma mit sem ér. Kiszolgáltatott.
A film horrornak semmiképpen nem mondható, inkább dráma. A fakó, hideg színek, a nyomottság, minden hiába, bár méltó újragondolása az eredeti Nosferatu-nak, mégsem rémít halálra.
7.5/10
Az eltelt több mint 50 év nemcsak a technikai fejlődés révén hagyott nyomott a filmművészeten. Az emberek, az igények is megváltoztak. Drakulának is változnia kellett. Nem maradhatott dimenziók nélküli patkány, ösztöneitől vezérelt állatias szörnyeteg. Nagyban hozzájárult a változáshoz a hang is, hiszen egy hangosfilmben Drakulának meg kell szólalnia, érhető mondatokat kell megfogalmaznia, ki kell mondania a gondolatait, és agyban is emberré kell válnia.
A Kinski által megformált Drakula törékeny, sérülékeny, éhes, és szenved. Iszonyatosan szenved. Megjelenése inkább szánalmas, mint félelmet keltő, pedig minden egyes kocka, melyen szerepel feszültséggel teli. Amikor Harker megvágja magát, és Drakula nem tud ellenállni a vér csábításának, hihetetlen dolog történik, Kinski remekül lényegül át természetfeletti lénnyé, olyannyira szánalmasnak, fogyatékosnak tűnik, hogy szinte megsajnálom. Zseniális. Ha még 2 percig nézne így a kimerevített vásznon, akkor saját magam nyújtanám oda a karom, hogy te szerencsétlen, gyere... Egyél.
Schreck minden képzeletet felülmúlóan rettenetes Orlok grófja nyomokban se fedezhető fel Kinski mélyen érző karakterében. Tragikus hősként jelenik meg, kisemmizett emberként, akitől mindent elvettek, ami igazán számított neki. Az életet, a fiatalságot, az éhségen kívüli érzéseket. Hajlott háta nem fenyegetést hordoz, inkább egy hosszú és küzdelmes létezés terhének nyomait viseli. Távolba révedve nosztalgiázik, miközben felhangzik a farkasüvöltés; éjfélkor természetellenesen merev tagokkal kísért, de akkor sem enyhítheti szomját. Természetfeletti képességei révén azonban megérzi, hogy a Harker-t oly hőn szerető csodálatos Lucy lehet számára a feloldozás.
Isabelle Adjani itt inkább szépségével ejti rabul a nézőket, és Drakulát, színészi kvalitásaira kevésbé kell támaszkodnia. Égi tüneményként lejt végig a jeleneteken, hatalmas szemekkel, rémült ártatlan tekintettel szemléli az eseményeket maga körül. Jonathan leveleinek elmaradásakor azonban megcsillogtatja drámai tehetségét.
Renfieldként Roland Topor meglepően jól játssza az őrültet, valamit mégis hiányolok belőle. Nem olyan súlyos hiány, hogy döntően befolyásolná az értékelésem, de mindenképpen hiány. Érdekes, hogy csak a Drakula halott és élvezi komédiában válik jelen levő segítőtárssá a gróf életében. Itt a gróf a hold fényénél egyedül kénytelen cipelni saját koporsóit. A pénze, a hatalma mit sem ér. Kiszolgáltatott.
A film horrornak semmiképpen nem mondható, inkább dráma. A fakó, hideg színek, a nyomottság, minden hiába, bár méltó újragondolása az eredeti Nosferatu-nak, mégsem rémít halálra.
7.5/10
2010. augusztus 4., szerda
Báthory
A hírhedt 16. századi grófnő, Báthory Erzsébet hátborzongató történetét sokan feldolgozták már: történészek, írók, költők, drámaírók, zeneszerzők, festők és filmesek próbálták leírni és megjeleníteni az elképzelhetetlent. Báthory Erzsébet az emberiség legvéresebb gyilkosaként szerepel a Guinness Rekordok Könyvében. A legenda szerint többnyire nők estek áldozatul a grófnő kegyetlenségének: megkínozta és megalázta őket, kiontott vérükben fürdött, fogaival tépte szét az áldozatok eleven húsát, majd végzett velük. De valóban ez történt a grófnő várában? Az eltelt négy évszázad alatt semmilyen történelmi dokumentum nem került elő, ami mindezt egyértelműen igazolná. A film a hagyományos elképzelésektől eltérő módon ábrázolja a grófnő alakját. A történet egy védtelen özvegyről szól, aki gazdagabb és sokkal nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint maga a király. Báthory Erzsébet modern gondolkodású, reneszánsz asszonyként szerepel a filmben, aki egy összeesküvés áldozatává válik.
A film nemcsak eltérő, hanem rossz is. Borzasztóan unalmas (nem amiatt, mert Erzsébet egy meg nem értett ártatlan asszony, kegyetlen vámpírnő helyett, hanem mert egyszerűen pocsék a forgatókönyv), szokás szerint elővették a rendkívül idegesítő Franco Nero-t is, kérdés vajon létezik-e olyan magyar vonatkozású történelmi film, ami igényesebbnek gondolja magát, és nem szerepel benne a talján... Aki tud ilyet kommentben jelezze.
Bár a mozi célja Erzsébet rehabilitálása, de még ehhez is gyenge a történet. Valós és fiktív események keverednek ugyanis olyan örvényben, hogy a néző nem tudja sírjon vagy röhögjön. A köztudottan meleg Caravaggio visszajáró vendég a magyar udvarban, Anna Friel alakítása halovány, élettelen, vértelen, mondatnánk akár azt is, hogy szar. De ilyet nem mondunk. Nem illik. A felesleges szerelmi szál, a királyként megjelenő Franco Nero, de még Thurzó nádor se tudja kitölteni a 140 percet, a film vontatott, lassú fájdalmasan hosszú. 90, maximum 100 percben összefoglalva talán még élvezhető lett volna, de így inkább csak tragikus. Felesleges művészieskedés, ál-eleganciába bújtatott gyalázás zajlik a vásznon. Nem mondják ki, de Erzsébet fiatalon tartásával egyértelműen utalnak arra, hogy itt bizony valami huncut titok lappang. Erzsébet már majdnem 50 éves, de még mindig fiatal. Bebörtönzése után napok alatt öregszik meg... Ha a néző fantáziájára bízzuk a kérdés megválaszolását, akkor a miértre csak egy racionális magyarázat van. A legenda igaz.
A történet 3 szálon fut, ezek egymásnak szinte homlokegyenest ellentmondanak. Szánalmas az egész, a szerzetesek, a misztikus (drogos) álmok, a történelmi-fiktív vonal... Mintha a rendező nem tudta volna eldönteni, hogy szép történelmi filmet forgasson, vagy komédiát. A magyarok karikatúráját tökéletesen megrajzolták, de ezen kívül nem sok minden sikerült Jakusbiko-nak. Egyedül talán Karel Roden színész kiválasztása Thurzó szerepére. Idétlen film ez, bosszantó hibákkal, és hiteltelen színészi alkotásokkal. Ha ez ad hozzá az országimázshoz, akkor ideje magunkba nézni, mert mi bizony valamit súlyosan elbas****.
2/10
A film nemcsak eltérő, hanem rossz is. Borzasztóan unalmas (nem amiatt, mert Erzsébet egy meg nem értett ártatlan asszony, kegyetlen vámpírnő helyett, hanem mert egyszerűen pocsék a forgatókönyv), szokás szerint elővették a rendkívül idegesítő Franco Nero-t is, kérdés vajon létezik-e olyan magyar vonatkozású történelmi film, ami igényesebbnek gondolja magát, és nem szerepel benne a talján... Aki tud ilyet kommentben jelezze.
Bár a mozi célja Erzsébet rehabilitálása, de még ehhez is gyenge a történet. Valós és fiktív események keverednek ugyanis olyan örvényben, hogy a néző nem tudja sírjon vagy röhögjön. A köztudottan meleg Caravaggio visszajáró vendég a magyar udvarban, Anna Friel alakítása halovány, élettelen, vértelen, mondatnánk akár azt is, hogy szar. De ilyet nem mondunk. Nem illik. A felesleges szerelmi szál, a királyként megjelenő Franco Nero, de még Thurzó nádor se tudja kitölteni a 140 percet, a film vontatott, lassú fájdalmasan hosszú. 90, maximum 100 percben összefoglalva talán még élvezhető lett volna, de így inkább csak tragikus. Felesleges művészieskedés, ál-eleganciába bújtatott gyalázás zajlik a vásznon. Nem mondják ki, de Erzsébet fiatalon tartásával egyértelműen utalnak arra, hogy itt bizony valami huncut titok lappang. Erzsébet már majdnem 50 éves, de még mindig fiatal. Bebörtönzése után napok alatt öregszik meg... Ha a néző fantáziájára bízzuk a kérdés megválaszolását, akkor a miértre csak egy racionális magyarázat van. A legenda igaz.
A történet 3 szálon fut, ezek egymásnak szinte homlokegyenest ellentmondanak. Szánalmas az egész, a szerzetesek, a misztikus (drogos) álmok, a történelmi-fiktív vonal... Mintha a rendező nem tudta volna eldönteni, hogy szép történelmi filmet forgasson, vagy komédiát. A magyarok karikatúráját tökéletesen megrajzolták, de ezen kívül nem sok minden sikerült Jakusbiko-nak. Egyedül talán Karel Roden színész kiválasztása Thurzó szerepére. Idétlen film ez, bosszantó hibákkal, és hiteltelen színészi alkotásokkal. Ha ez ad hozzá az országimázshoz, akkor ideje magunkba nézni, mert mi bizony valamit súlyosan elbas****.
2/10
Nosferatu 1922
Igen-igen. Ez bizony tényleg AZ a Nosferatu. Az 1922-es némafilm, amit Murnau rendezett, és amiben Max Schreck a vámpír. Ő még olyan vámpír volt, akiben (testét leszámítva) semmi emberit nem lehetett felfedezni, sehol egy kis önmegtartóztatás, sehol egy kis romantika. Csak éhség van, vér, és állati ösztönök.
A film Bram Stoker Drakulája alapján készült, de a rendező a címet és a szereplők nevét (Drakula például Orlok grófként ismert) megváltoztatni kényszerült, mert az író örökösei perrel fenyegették. A pert megnyerték, és felkérték a stúdiót a film összes meglévő kópiájának megsemmisítésére. Szerencsére néhány tekercs külföldi filmszínházak jóvoltából megmaradt.
A szereplők nevén kívül egyebeket is változtattak az eredeti regényen, ilyen például a Van Helsinghez fűződő cselekményszál kihagyása, de eleve a vámpír megjelenítése is – ebben a filmben, a pestis megtestesítőjeként, némileg patkányszerű vonásokkal látták el. A halálneme, a fényre való túlzott érzékenysége is merőben új, később sok vámpírtörténetben alkalmazták.
Ez a klasszikus, amivel most dolgunk van, egy igencsak jól sikerült prototípus, még magán viseli az expresszionizmus stílusjegyeit, de már kezd eltávolodni tőle. Már nem direktben csak arra épít, hogy a rém mint szimbólum kiteljesedjen. Emiatt is láthatjuk "olyan keveset" Orlok grófot. A komor, nyomasztó hangulat, a csodálatos táj kontrasztja a folyamatos fenyegetettségérzettel, a groteszk szörny, és annak állati ereje, és az a hihetetlen képi kifejezőerő, ami a későbbi filmekben a hang megjelenésével már nem maradhatott meg, ezek teszik egyedivé, és alapművé a Nosferatu-t.
A színészek zseniálisak, pontosan érzik mennyire kell túljátszani, mennyire kell modorosnak lenni, hogy a néma vászonról is pontosan értelmezhető legyen a jelenet. Egyes pillanatok komikusak az eltúlzott mimika és gesztusok okán, azonban könnyen belátható, hogy minderre szükség van, hiszen a film minősége nem teszi lehetővé, hogy csak a tekintetük játékával fejezzék ki érzelmeiket. Pontosan tisztában voltak azzal mennyi fog látszani a filmben abból, amit ők ott mutatnak, és remekül éltek adottságaikkal.
A fényképezéssel itt-ott gondjaim vannak, de ezt a korabeli technika rovására írom, annak ellenére is, hogy egyes szereplőket sikerült megdöbbentően rossz szögből felvenniük. Például a film elején a macskával játszadozó lány egy-egy rosszul elkapott kockán félelmetesen fest, legalább olyan ijesztően, mint maga Nosferatu. Íme itt egy példa.
A film Bram Stoker Drakulája alapján készült, de a rendező a címet és a szereplők nevét (Drakula például Orlok grófként ismert) megváltoztatni kényszerült, mert az író örökösei perrel fenyegették. A pert megnyerték, és felkérték a stúdiót a film összes meglévő kópiájának megsemmisítésére. Szerencsére néhány tekercs külföldi filmszínházak jóvoltából megmaradt.
A szereplők nevén kívül egyebeket is változtattak az eredeti regényen, ilyen például a Van Helsinghez fűződő cselekményszál kihagyása, de eleve a vámpír megjelenítése is – ebben a filmben, a pestis megtestesítőjeként, némileg patkányszerű vonásokkal látták el. A halálneme, a fényre való túlzott érzékenysége is merőben új, később sok vámpírtörténetben alkalmazták.
Ez a klasszikus, amivel most dolgunk van, egy igencsak jól sikerült prototípus, még magán viseli az expresszionizmus stílusjegyeit, de már kezd eltávolodni tőle. Már nem direktben csak arra épít, hogy a rém mint szimbólum kiteljesedjen. Emiatt is láthatjuk "olyan keveset" Orlok grófot. A komor, nyomasztó hangulat, a csodálatos táj kontrasztja a folyamatos fenyegetettségérzettel, a groteszk szörny, és annak állati ereje, és az a hihetetlen képi kifejezőerő, ami a későbbi filmekben a hang megjelenésével már nem maradhatott meg, ezek teszik egyedivé, és alapművé a Nosferatu-t.
A színészek zseniálisak, pontosan érzik mennyire kell túljátszani, mennyire kell modorosnak lenni, hogy a néma vászonról is pontosan értelmezhető legyen a jelenet. Egyes pillanatok komikusak az eltúlzott mimika és gesztusok okán, azonban könnyen belátható, hogy minderre szükség van, hiszen a film minősége nem teszi lehetővé, hogy csak a tekintetük játékával fejezzék ki érzelmeiket. Pontosan tisztában voltak azzal mennyi fog látszani a filmben abból, amit ők ott mutatnak, és remekül éltek adottságaikkal.
A fényképezéssel itt-ott gondjaim vannak, de ezt a korabeli technika rovására írom, annak ellenére is, hogy egyes szereplőket sikerült megdöbbentően rossz szögből felvenniük. Például a film elején a macskával játszadozó lány egy-egy rosszul elkapott kockán félelmetesen fest, legalább olyan ijesztően, mint maga Nosferatu. Íme itt egy példa.
Az ilyen apróbb hibák (vagy esetleg szándékos önirónia??) ellenére is zseniális film, hátborzongató, és a profi sminkeknek és jelmezeknek hála, gyermekkorom egyik legmeghatározóbb rossz emléke. Sosem fogom elfelejteni, milyen érzés volt először látni, ahogy Nosferatu megy fel azon a bizonyos lépcsőn... A sikoly is belém fagyott, nem kellett elolvasni a szöveget, semmi más nem kellett hozzá. Elég volt az a pár másodperc. Nosferatu halad felfelé...A zene a kellő pillanatokban némul el, pont akkor, amikor már kezdenék borzasztóan ideges lenni tőle, és a megfelelő időben kezdődik újra, hogy egy ezredmásodpercre megállítsa a már megnyugodott szíveket.
A nagyrészt eredeti helyszíneken játszódó film igazi kuriózum lehet a filmrajongók számára, bőven megéri, hogy 1.5 órát szánjunk rá az életünkből.
9.5/10
