1) Rumer Willis kegyetlen ronda. 2) Ismét egy legalább 30 ránccal rendelkező "hamvasleány".
3) A filmben az első fél órában nem történik semmi, jó persze balul sül el egy hülye vicc, és a becsavarodott pasi megöli Megant, de ezt leszámítva tömény unalom következik.
4) 1983-as film remake-je. nem biztos, hogy volt értelme rimékelni. 5) Tűsarkak és kereszteződő gazellalábak minden mennyiségben.
6) Mindig is volt egy olyan érzésem, ködös gondolatom, hogy ezek az amcsi leányszövetségek tétova útkereső kislányok kőgazdag kitartott ribanccá válásához adnak kapaszkodót, erre az érzetre a film kiválóan ráerősít. 7) A 6-os pontot kiegészítendő megjegyezném, hogy itt azért elég félresiklott ribancokat sikerült produkálni. 8) A pszichomókus legyilkolása egész érdekes. Itt repül Tibi bácsi pontos fejszéje! 9) A 38. percben megtudhatjuk miért nem szabad fekve üvegből vodkát vedelni. Bár hogy vodka volt-e, erre nem mernék fogadni. Valami alkohol. 10) A 42. percben a sminkben tusolás művészete címmel tanfolyamot indít egy keleti csaj... Még a szemhéjpúdere se mosódik le! Rólam a tus patakokban folyik, és én leszek a Joker, ő olyan tökéletes mékáppal jön ki a zuhany alól, ahogy oda a sminkesek betolták. 11) 45. perc: kegyetlenül ronda inas lábak lépkednek vizesen a fürdőben. Unalmas. De láthatjuk ahogy azzal a keréknél csavaranyákat énnemtudommiket meglazító eszközzel aminek nem tudom a nevét, és a Dani is képtelen volt értelmesen megmondani, szóval azzal állbaszúrja a csajt, úgy hogy az agyán jön ki. Persze nem a Dani, hanem a gyilkos. 12) Rumer Willis nem is játszik jól. 13) Habparti nem játék, ahogy a medve sem. 14) Csöcs van, csöcs van - kéretik a sex bomb dallamára énekelni 15) A horrorfilmek sötétben játszódnak. 1 óra után be is sötétedik. Taps. 16) Húú. Kinyírták a csajt és világít a szája. Ez mekkora lol. 17) Mekkora fordulat van a végén (nincs). Jó éjszakát gyerekek.
Jézus, most veszem észre, hogy olyan szar volt, hogy le se pontoztam.
Amerikában mindenki olyan rohadtul tehetséges, hogy nem elég a tucatnyi tehetségkutató, meg az oda utazókról szóló filmek tömkelege, le kell porolni az egyik igazán kult darabot is. Ez a porolás még jó ötlet is lehetne, hiszen néha jó a dolgokat portalanítani, és egy kis Prontoval áttörölni, de ha az eredetileg is több sebből vérző történetet a sebeivel együtt helyezzük át a múltból a jelenbe, mindenféle műtéti korrekció nélkül, akkor annak csúfos bukás lesz a vége. Na persze nem a tinik, hanem a kritikusok szemében.
A trailer kecsegtető volt. Úgy véltem 1 óra 40 perc az életemből nem sok érte. Utólag kicsit másként látom. Meg sem közelíti az eredetit, a párbeszédek gyengék, a megvalósítás amatőr. Még a High School Musical is élvezetesebb volt ennél, ez pedig súlyos sértés.
Nem a srácokkal van baj. Egészen tehetségesek, de tényleg. Szépen énekelnek, szépen táncolnak. Hogy egyikük sem potenciális sztáralkat? És egyiküknek se járna a "fame"? Hát istenem. Volt már ilyen a világtörténelemben, hogy olyan emberek kerültek színpadra, akiknek feltétlenül lenne ott a helyük. Szóval nem a srácokkal van a baj. A baj a forgatókönyvíróval és a rendezővel van. Nem tudtak mit kezdeni a szereplőkel, nem tudtak olyan karaktereket alkotni, akiket érdemes lett volna eljátszani. Nincs jellemfejlődés, csak tinglitangli egyik teremből a másikba, egyik színpadról a másikra.
2 perce kapcsoltam ki, de már nem emlékszem a nevekre, sem arra ki mit csinált, pedig néztem. A románc gyenge, a végkifejlet közepes.
2 csöcs 20 perc alatt... 25 perc alatt 1 pók és 1 popsi.
Az öreg humora azonban tetszik. Bezárta az okoskodó professzort a pajtába a pókhoz. Végülis döglött. Nem kell félni. Velem ennek ellenére bezárhatott volna 2 csomag Liberot is.
Félelmetesen szar film. És az öreget leszámítva röhögni sem lehet rajta.
Mint minden szinte minden külföldi filmnél, itt is sikerült olyan magyar címet kreálni (Holtak birodalma), aminek köze sincs a történethez, és amitől az ember esze megáll. És újra se indul percekig, főleg a film megtekintése után. Értem én, hogy hangzatosnak kell, lennie és olyannak amire bukik a jó nép, de mindig azt remélem ennyire nem lehet hülye a honi forgalmazó, és mindig csalódok, mert de. Lehet még hülyébb is.
A film számomra egy hatalmas döbbenettel indult, kiderült ugyanis, hogy ez bizony keleti, és nem töltöttem hozzá sub-ot. Szóval 17 perc kínai (kínai??) tanulás után úgy döntöttem keresek egy angol feliratot, hogy értsem mit ír a képernyőre, és mit mond a barátnőjének. stb. Be kell vallanom, jobban jártam volna ha nem teszem, mert az eleje elég semmilyen volt. Ami volt valamilyen benne, az felirat nélkül is érthető maradt.
Annyit spoilerezés nélkül is elmondhatok, hogy ebben a filmben se a szöveg, a monológok, vagy a párbeszédek adják a lényeget. A képi hatásokkal viszont egészen jól operál. Néhol határozottan megrezzentem. De ezeket a jeleneteket nem lőném le, hátha valaki meg akarja nézni, ne miattam számítson rá. Azért felmerült bennem a kérdés, honnan van ennyi pénze az írással kacérkodó fiatal nőnek, hogy ilyen hi-tech lakásban éljen, ami ráadásul nagyobb mint 4 átlag keleti otthona együttvéve. De ne kukacoskodjunk. Ez már csak az élő fába való belekötés.
Enyhe Death Note utóérzetem van, vagy ez inkább annak előzöngéje? Persze semmi köze nincs hozzá, csak nekem flashbackben jön az élet. Az meg, hogy én mennyire unom az előrefésült hajú fekete lánykákat, legyenek azok gyermekek, nők, vagy asszonyok... Az meg szavakkal már kifejezhetetlen.
Aztán itt következett az éles váltás, és a történet bizony unalomba fulladt. Pedig fel kellett volna pörögnie. Legalább akkora huszárvágás van benne, mint mikor Alice Csodaországba kerül, azonban amíg ott fokozódnak az izgalmak, itt szépen elsimul minden. A majdnem 2 óra játékidőt irracionálisan soknak tartom, 90 perc bőven sok lett volna.
Azért az elhalt magzatok között sétálva abban a gigantikus méhben... Na az nem volt semmi. A végén a fordulat pedig... Már a mezőn számítottam rá, hogy ez lesz. De azért csillagos ötös az alkotónak.
Az alapelgondolás jó. A kivitelezés erős közepes, de ez főleg a forgatókönyv hibája. Tekintettel a kultúrák közti különbségekre, kicsit feljebb húzom mint eredetileg terveztem. A virágszórás miatt pedig hozzátoldok még egy felet. Lányoknak kötelező darab. Nem horror. Inkább dráma.
Megnézhettem volna már novemberben, de úgy gondoltam, hogy a karácsonyi ének karácsonyra való. Szóval most izzítottam be a play gombot, és döntöttem úgy, hogy diós és mákos beigli rágcsálása közben elnyammogom a filmet is. Persze utálom a diósat, mert mindig én harapok héjra, és utálom a négymilliomodszor feldolgozott történeteket is. Ez a film lehetne hiánypótló is, hiszen ilyen élethű, szép, stb animáció még nem készült Dickens regényéből, de mégis az a véleményem, hogy mindent még Jim Carrey-vel sem lehet eladni.
Ez nekem valahogy nem jött át. A technikai megvalósítás valóban fergeteges, a karikatúrák érdekesek, szinte mindegyikben segítség nélkül felismerhető az eredeti színész, akiről mintázták, de az arcjáték, a mimika gyenge. Márpedig ha valaki a valósághoz ennyire hű, és ennyire életszerű karaktereket álmodik a vászonra, nem elégszik meg a Pixar Up! figuráival és arcberendezésük kidolgozottsági szintjével, akkor többet kell mutatnia ennél, mint amit itt mutatott. Forgó szem, szájtátás. mindez Jeff Dunham bábjait juttatja eszembe, meg Madame Tussauds panoptikumát. A mozdulatok egészen hitelesek, már van ívük, nem darabosak, Scrooge kézfeje a 16 perc körül, amikor másodszor rémül halálra tényleg csodaszépen kimunkált, de mindez nekem már kevés.
A mondanivaló, az érzelmi mélység, az átélés lehetősége hiányzik, talán pont ezek rovására ment a forma. A köpködő szellem, a láncokkal és súlyokkal terhelt sikoltozó bűnbánó tömeg... Dickens idején ezzel tán még hithű katolikussá vagy jó protestánssá lehetett nevelni a tömeget, de most a videojátékokon felnőtt 2009-es generáció gyerekeiről beszélünk, akik 12 év felett már meg sem rezdülnek ezeket a szellemeket látva, 6 év alatt azonban jobb ha bepelenkázzuk őket a moziba ülés előtt.
Mivel magát a történetet szeretem, és elfogultságom nem tudom levetkőzni, így magasabb pontszámot fogok kiosztani, mint tenném, ha nem lenne karácsony. És plusz 1 ponttal megdobom a dolgot a bál miatt, ahol Ebenezer első látásra szerelmes lesz egy szép leányba. Bár ez az, ahol a leginkább hiányolom a mimikát, és ahol sokkal szívesebben nézem volna Jim Carrey-t magát, ahogy elrévedezik a hölgy egynémely szaván. Na de mindent nem kaphatunk meg. Majd máskor lesz olyan is. Most ez van.
Na ha az előbb szidtam a 666 - The Childot, akkor most vitriolba fogok fulladni, legalábbis a neten talált kritikák alapján.
Ez az a hely, ahová az angyalok is csak félve merészkednek. Igen. A föld.
Az első pár perc határozottan ütős, az angyal földet ér, a zene gyilkos, a sebei vérben áznak, a szeme égkék (bár én akkor már durvább kontaktlencsét választottam volna)... Szóval a főcím egészen jó filmet ígér. Botladozó léptek a murván, majd kegyetlen kontaktlencsekavalkád... A hangzásvilága nagyon ott van, betölti a teret a zene, és a színészek hangja.
Folyékony bűn lüktet vérként az erekben! Büszke lehetsz magadra! Bár nyugodtan alhatnánk!
Kövezzetek meg, de nekem tetszett. Persze az alacsony költségvetés és a béna operatőr nem javít a dolgokon, de a legtöbbet mégis az 1 óra 50 perces játékidő ront az egészen. Sok az üresjárat, a forgatókönyvben több a hiátus, mint egy ementáli sajtban, de a film hangulata, a folyamatos sötétség, és a mitológia bizarr kifacsarása az megér egy misét. Kettőt semmiképpen, de egynek tényleg jó.
Gábriel csodálatos... És igazi jellem. Sammael pedig... Na hát itt a csattanó. :) És az örök dilemma. A szabad akarat. Annak a legnagyobb a hatalma.
Még nem jártál a 12mellszőr.com-on? Még én sem. Ennek ellenére a Cloverfield megvett kilóra. Félelmetesnek nem mondanám, de látványos, monumentális, tiszta, szép munka. Egy percig se unatkoztam rajta, pedig sok ilyen szörnyeshez volt szerencsém az utóbbi hetekben, hónapokban. Ahogy túltöltöm magam filmekkel, egyre kevésbé fognak meg a korábban még magas pontszámmal jutalmazott darabok, egyre alacsonyabb értékeléseket osztok ki, de a Cloverfield kivétel. Spoilerezés nélkül sok mindent nem tudnék írni, úgyhogy csak a rendezést, a CGIt, meg az alapötletet dicsérem. Bár, jobban átgondolva, az alapötletet mégse, csak a megvalósítást.
Kicsit élettelen nekem a film, nincsenek valósághű beszólások, idióta poénok, se lemerülő akksi, se elhomályosodó kamera, se összetörő lencse, se semmi. Ezek kellettek volna bele, és elhinném, basszus tényleg elhinném... A szörny ugyan... nem is tudom mire emlékeztet, olyan mint egy mutáns sáska, amit megerőszakolt egy Alien, majd lenyelette vele hajléktalanszálló asztalát, és ezek után transzplantálta rá egy kenguru lábait. De ennek ellenére is elhinném. Ha pókok létrejöhettek az evolúció során, akkor ilyenek miért ne.
Odette Yustman horrorfilmekre pazarolja a szépségét... Először a The unborn, most pedig ez Michael Stahl-David... Na róla eddig sosem hallottam, de amennyit játszani kellett ehhez a filmhez, azt hozta. Maximálisan hozta.
1) szeretem Lars von Triert 2) szeretem Willem Dafoet 3) szégyen nem szégyen nem tudtam ki Charlotte Gainsbourg
Akkor annak egyenes következménye lesz, hogy az Antichrist 2009 megtekintése után bevésődik CG neve, de úgy, hogy kitörölhetetlen lesz a későbbiekben. Végülis Cannesban is elismerték a tehetségét.
Ezek után a filmről írni... Nehéz lesz, és nem is túl nemes feladat. A történet sokkal több, mint boldogtalanság és a halál mezsgyéjén tinglitanglizó házasság extrém jeleneteinek sora, Trier olyan szimbólumokkal, utalásokkal zsúfolta tele, hogy miközben egyik sokkból esel a másikba, csak kapkodod a fejed, hogy aha, most ez erre, az arra. Egy idő után pedig kezded nem érteni. Újra kell nézni. Igen, ez mindenképpen 2× vagy többször nézős, mint von Trier minden alkotása, nem lehet popcorn mellett emésztgetni, mert megfekszi a gyomrot. Le kell ülni, a részévé kell válni.
Már a prologue maga egy őrület. Apuci és anyuci vadul szexelnek, és akkor érnek a csúcsra, amikor a mosógép megáll. Ehhez lágy zene szól, és a szobájában macijával játszó tündéri szőke kisgyerek pedig kiugrik az ablakon megnézni a havat. Épp akkor ér földet, amikor anyuci elélvez, és apuci anyuci melleire borul. A maci lehuppan a hóba, és még a legmegrögzöttebb kőszívűből is előtörnek a könnyek. Mert ezt nem lehet bírni sírás nélkül, még az első 5 percet se. És még csak ez után következik a gyász. Az arctalan menet, amiből csak a 2 szülő emelkedik ki (ez a motívum, bár kicsit másként, az epilogue-ban visszatér).
Kinek a bűne egy gyermek halála? Ki a szörnyeteg? Ki vált istentelenné, átkozottá? Hogy lesz egy nő az antikrisztus? Jól írták a filmkeltésen, kereszten van az emberiség, más szemszögből nézve meg a kereszt ott a hátán. Cipeljük a félelmeket, a fájdalmat, a gyűlöletet, az önsanyargatást... És nem jön el a feloldozás. Múlik az idő, de nem jön el a feloldozás. A fojtogató gyász és a rájuk záródó lakás elől menekülni kell, de ha önmaguk elől próbálnak futni, akkor egy idő nincs hová. Maguk után húzzák a múltat, és benne minden szennyet. Ezen a környezetváltozás sem segít. I want to die to... A halál sem hozna megkönnyebbülést. Élni kell. Tovább élni. A férfi meg is tesz mindent ezért, hogy feleségét újra az igazán élők sorában tudja, miközben maga is gyógyulni próbál, de mint ezt már az elején érzékelhettük, ez olyannyira nem lesz könnyű, hogy a lehetetlennel határos.
Kétszereplős darab, 1 fő helyszínnel... Az erdő, a természet közelsége sem könnyít azonban a gyászoló szíveken, sőt, a nőnek csak elmélyíti a félelmeit. Dobogó szív, zakatoló lélek. A férj leírhatatlan türelme még furcsa is. Mintha túl könnyen lépne tovább, mintha a kötelességtudat kiölné belőle a fájdalmat, legalábbis pillanatokra, és mintha olyan sziklaszilárd lenne, hogy minden erejét képes csak a nejére áldozni, a felállásra nem is tartalékol. De elég csak a szemébe nézni, elveszni a Willem Dafoe által megcsillantott tekintetben, és máris egyértelművé válik, hogy sokkal többről van szó. A férj is szenved, ugyanúgy. De jó férj, és jó szakember. Tudja mi a dolga.
A színek, a hangok, a képi hatások, és a vágások maximumig fokozzák a tragikumot. A horrorelemek nem öncélúak, hiszen ugyanilyen horror van mindannyiunkban. A szex és a meztelenség sem önmagáért van, csak a kegyetlenséget, a sivárságot igyekszik ábrázolni. Azt, hogy bár mindannyian baszunk, milyen messze áll ez a közelségtől, a szeretkezéstől, a jótól. Milyen nehéz is feloldódni egymásban, és úgy érni a másikhoz, hogy ne csak a dühöt és a bennünk levő görcsöt akarjuk kielégíteni, hanem a testünk egészét és a lelkünket is.
Persze vannak jó pillanatok. A tragédia közben még nevetünk is néha. Mert az ember ilyen, a legnagyobb lelki nyomorban is képes a legapróbb jónak örülni, hiszen a túlélése a cél. Az elsuhanó erdő szörnyalakjai, azok a rémpofák, amik kirajzolódnak a természet egyenletességéből még Freddy Kruegert is halálra rémítenék. Nyomasztóak, mint a hideg, ami árad a vászonról lefelé. A jelenetek sorát nézve fázni kezdek az ágyamon, és szorosabban húzom magamra a takarót. CG suttog, én pedig remegek, mert olyan hátborzongató az egész. A hangjuk, a képek, a hangulat. Érzem a ködöt magam körül, és meg tudnék fulladni. Legszívesebben beugranék Willem Dafoe karjaiba, hogy öleljen át, és legyen ennek vége. Mintha meghallgatná a kérésemet, virágágyra fekteti a sötétben ténfergő asszonyát. Zöld, nagyon zöld minden, és csodaszép. Megkönnyebbülés. Napsugarak. Rét. Beleolvadunk a zöldbe, nem harcolunk ellene tovább. Békesség. De mint minden, ez a pár pillanat is törékeny. A férfi még nem tudja, hogy nem tarthatja meg a nőt, ilyen módon sem maradhat az övé. Még küzd. Még vergődnek. A közös kirándulás sem a jó, inkább a rossz érzetet erősíti a nézőben, valaminek vége van, valami rothad valahol. És nem a döglött róka az.
A káosz uralkodik. A képi világ egyre zaklatottabb, oda nem illő szürreális, irreális és borzasztó elemek sokasága vonul végig a vásznon. A kiszáradt fák, a lélekben egyre távolabb kerülő asszony, mind baljós jelek, de a férj még remél. Becsukja a szemét, és inkább magában keres válaszokat. Az álomból történő bizarr ébredése, és a kézfeje még mindig kevés. Nekem elszorul a torkom, és ordítanék, ő csak kifújja a levegőt, és némán tisztogatja a sebeket. Mindent az asszonyért. Walk together. Live together. Love each other.
A hullámzó talajtól szédülök. Be vagyok zárva önmagamba, ahogy a CG által megformált karakter. Együtt fulladunk. Döglődő kismadarat esznek a hangyák, majd a kis fehér tollast elragadja egy nagyobb madár. Felháborít és undorít. Megráz és felkavar.
Hallani a gyereksírást, ez vezeti ki az anyát újra az erdőbe. A gyermekünkért mindent, nem igaz? Élünk érte. Halunk érte. Futunk érte. Meg is őrülünk, ha kell. És ott a kérdőjel a piramis tetején. Ki a Sátán? Hol kezdődik a gonosz és hol ér véget a természet? Saját magát tépve beszélő róka kerül elénk. Itt mondjuk nevettem, túlzónak éreztem a hangot hozzá... Elég lett volna a látvány. A káosz tapintható, kezdve a varázslatos gyógyulással, és a hídon, tócsában, fűben tapicskoló nővel, mindenről ordít, hogy nem normális. Nem kell ehhez a róka. Legalábbis a hangja nem. De ennyi engedtessék meg von Triernek, essen túlzásba 1× a film során. Még így is rendben vagyunk
Akik szerint a film horrorpornó, azoknak fel kell még nőniük ehhez, de legalábbis elő kell szedniük a 100as IQ felett mozgó énjüket, és le kell ülniük még 1×. Mindenképpen elkeserítő, hogy amíg a Twilight trailere alatt 14milliárd komment található, addig itt az egész film megtalálható a jutyubon, és az első résznél árválkodik 3 hozzászólás. Persze itt még hihetnénk, hogy amiatt, mert mindenki elmélyülve, magába szállva nézte végig, de a 294 megtekintésből, amiből több mint 10 én voltam, csak más ipkről, még erre sem lehet következtetni.
Pedig lehetne kultfilm. A Let The Right One In óta nem hittem volna, hogy lehet még filmben bizarr szexjelenetet mutatni, de az erdőben a fa gyökerébe kapaszkodó nő őrült maszturbálása, és az erre odaérkező férfi, aki ezután pofozni kezdi, miközben egyre mélyebbre hatol belé... Hát ez, ez... Mint a kommunista munkásököl kérem, úgy odabasz. Nincs rá szebb szó.
A gyerek egyébként hasonlít a Danira. Kicsiben. De ez nem tartozik a tárgyhoz. Nordikus szösszenet. Persze nem a Dani, hanem a kisfiú a filmben. Mindegy. Komolyan csak egy kisautó kéne a kezébe, és ... De szerencsére nincs a kezében kisautó. A piramis tetején azonban végre a kérdőjel, a természet, és a sátán után, a self helyezkedik el. A házaspárt már semmi sem tartja össze, csak a szex, de a nő annak is egyre kevesebb teret enged. Ami pedig ez után történik, az leírhatatlan. A férfiből mindenhonnan jönni fog a vér, amit a nő tesz... Az egyszerűen... Nem, arra nincsenek szavak.
A random minden különösebb ráció nélkül felbukkanó állatok is értelmet kapnak. Mert a nő látta... Látta. Látta a gyereket. És minden élvezetért meg kell büntetnie magát. Az olló, annál durvábbat én még soha.
Mély mondanivalójú film ez. Álmosan, fáradtan, rosszkedvűen nem szabad leülni elé. Én 3× aludtam el rajta, de ez nem kritika, hanem a végkimerülés tökéletes leírása. Von Trier a filmet magának forgatta, örök tanulságul, hogy sose felejtse el, a nőkkel és a depresszióval bizony vigyázni kell.
Na ha vannak a világon eszméletlenül felesleges filmek, akkor ez köztük van. Persze hihetetlen humorral is találkozunk benne, pl amikor a fűtéscső agyoncsapja a pihenőben (takarítószertárban, akárhol) a doktor úron bőszen lovagló éjszakás nővérkét, a dokit pedig megcsapja a forró gőz, és azzal a lendülettel el is veszti szeme világát. Abban is van némi irónia, hogy az Áldott vérű asszony árvaház adja örökbe magát a Sátánt a tévéseknek, de új ötlet, új szín, új íz az bizony nincs benne. A fűtéscső lezuhanását pl már a jelenet első századmásodpercében megjósoltam, Agatha nővér baljós kiüresedett tekintetén csak röhögni tudtam. A "ne sírj anyu" mondat pedig csak az én fülemnek volt erős a megismerkedés másodpercében?
A film az Omen koppintásának indult, a rémisztgetés helyett azonban csak arról győz meg, hogy a gonosz bizony keletről érkezik. A fiú legalábbis kifejezetten úgy néz ki, mint aki keleti. Hát mégse a kapitalizmus öl meg minket, hanem a keleti kultúra? :))
A film tipikus Asylum film, amiben a leginkább térdet csapkodós röhögtető jelenet a fogorvos valamint az asszisztens halála, a sugárban spriccelő paradicsompiros vérrel. A ventilátor által lefejezett, ledarált nagyapa már viccnek is gyenge. De hogy a hullák őrült szaporodása senkit se tölt el nyugtalansággal, és senki se kezd gyanakodni? Ez egyszerűen hihetetlen. :)))
Megfigyelés no2. Nem elég, hogy keleti fejű a kiscsákó, de még balkezes is. Jegyezzük is meg, az ürdüng bal kézzel rajzol. Mindig. A szereplők annyira rosszak, hogy önmaguk paródiájának se felelnek meg, egyetlen őszinte, vagy őszintének látszó mozdulatuk sincs.
Fényképezés pocsék, a rendezés még annál is rosszabb. Ha egy szóval kéne összefoglalnom a film lényegét, és minőségét, azt kéne mondanom: megagigarattyer! Pedig nem sűrűn használok ilyen szavakat.
Még a sejtelmes zenék is röhejesek. Kedvem lenne néhol belevisítani a csendbe, hogy muhahaha. De végig tartom magam. Letöltött filmet félbe nem hagyunk, mert ha már foglalta a helyet a vinyómon, akkor legalább ennyi esélyt adok neki.
33 perc alatt fél évet haladtunk előre a történetben, már meghalt az őrült nővér, aki egyedüli szerencsésként képes volt felismerni a gonoszt. A kis gonoszka elé térdelő dadus pedig, aki éveket várt az antikrisztus megjelenésére, hát ő kérem a gonosz kardja és pajzsa...
Möhöhö. Möhh. Most 6 vagy 9? 9 vagy 6? A kórházi szobában a kételybe belehalhatsz.
2/10
De csak a kefélő doktor kinyiffantása miatt. Különben nullát adnék rá. Asylum filmet soha többé. Még akkor se, ha fűnyírók ölnek benne embert fúrógépekkel kooperálva.
Kedvenc karácsonyi hobbimnak hódolok, horrorfilmet nézek. A The Hills Run Red egy olyan horror, aminek az első 40 percében nem történik semmi. Ez pedig bizony nagy kár, mert 77 perc a film. A 41. percben a helyi sudribunkókat, akik épp a szép kislányokat igyekeznek megerőszakolni. kinyírja Babyface. A barna hajú barátját megcsaló muff sörénye beleakad a bokorba, a jelzőfényt lóbáló szerencsétlen lyuksógor kurafit meg lelövi a torzpofa. Hullát cipelve a vállán csörgő mobilra talál a porcelánmaszkos, a főfőnyomoronc, aki meg az elveszett horrort kereste, megtalálja a házban a filmet, ami folyamatosan forog tovább. Ez a mozi sosem érhet véget, újabb és újabb tekercsek készülnek hozzá, egyre több halott, egyre több szörnyűség...
Kézikamerás felvételek, hiszen a filmet nem álmodod, hanem éled. A mozi rekurzív, magába forduló. A közönséget azzal teszik a dráma részesévé, hogy jól megölik. Mit lehet erről mondani? Csattanó van, a rendezés érdekes, a színészek erős közepesek... A sztori nem új, hiszen ezerszer láttunk már hasonlót, de mégis más ízt hagy a szánkban, mint a többi hasonló mozi. Annyit elöljáróban már most is elmondhatok, hogy ha szögesdróttal kötnek le, abból kihúzni a csuklód az kegyetlen szar lehet. A sztori folytatásért kiált? Egy második rész végülis benne van a lezárás alapján. Hogy értelme mennyi lesz?Azt hiszem nem sok. Horrornak kevés. Ötletnek meg már lelőttük egyszer. Egy emberről egy bőrt lehúzni elég.
"Legyek én a washingtoni szarházi? És még finoman fogalmaztam. És törvényt is hozzak? Legyek én egy zsíros fazon, akinek ugyanott van a választéka, mint a többieknek? Akinek be nem áll a szája, de soha nem mond semmit? Legyek olyan pasas, aki az erkölcsről prédikál másoknak, miközben az asztal alatt kiverik neki? Aaa, igen. Az a tévés prédikátor elsikkaszt egy milliót aztán élő adásban zokogva esedezik bocsánatért. És hányat nem kapnak el. Ha ez komolyabb, mint hogy tisztes átlagpolgár legyek... Leszarom!"
Erről ugyan nem szól a film, de ez szó szerint benne van. Ez a rész tetszett a legjobban, biztos azért mert én sem jártam Redford órájára, nem borítékoltam, és nem csináltam semmi olyat, amit itt Tom Cruise, vagy Meryl Streep, vagy Andrew Garfield. De jobb is, hogy nem, mert ők se csinálnak semmit.
Redfordnak nem volt még olyan filmje, amire azt kellett mondanom, hogy rossz... De ez most olyan, aminél szívom a fogam. Alapvetően ugyanis ez a film unalmas. Elgondolkoztató még csak-csak lenne, de amikor maga Redford sem tudja eldönteni, hogy propaganda-e, vagy ellenkampány, elmésen tiltakozó, vagy szellemesen anti... Akkor én is itt ülök meglőve.
A mindig csodálatos Meryl Streep botladozik a szerepében, mintha nem tudná eldönteni a saját érzéseire hallgasson, vagy Redford irányító kezét kövesse. Cruise egészen ügyesen veszi az akadályokat, a Mission Impossible filmek után végre úgy tűnik, mintha valóban színész lenne, nem csak egy majom fegyverrel.
Itt ülök meglőve... Ez nem demokratikus film. Ez nem demokratikus ország. Ezek az egyszerű kérdések, amiket felvet, nehéz kérdések. A filmben benne van Redford válasza. De hol az enyém? Hol a tiéd? Hol a másé?
ha valaki nem tudja miről beszélek... akkor ott lehet informálódni.
pár vélemény tőlem.
1) Meredith Monroe rohadtul megöregedett a Dawson's Creek óta, és nem is áll jól neki. Hogy döbbenetesen szexi lenne, ebben nem tudok nyilatkozni, szerintem aszott. 2) A Coraline-t játszó nő testben kellemes, arcban inkább ronda, mint szép, de hát ízlések és pofonok... Őt sem tartottam bitang szexi karakternek, inkább túljátszott volt, idegesítő, és unalmas. Nem éppen a film fénypontja... 3) Beth Turner megszemélyesítője sem egy eyecandy, és nem nagyon tudok szimpatizálni vele, bár nem nebáncsvirág, hanem erős nő, mégsem elég az én szótáram szerint. 4) Alex O'Loughlin vitte el a hátán az egészet, és bár ez a B kategóriára nem jellemző, még csak nem is a testével. Szerintem nagyszerűen hozta a búskomor magányos lovagot, és egyes villanásaiban a szenvedélyt is. 5) Alex hangja valami fenomenális. Belerezdül a nő minden egyes rezgő része, de komolyan. 6) A 12. rész valóban elég gagyi finálé lett volna, főleg így hogy elkaszálták, cliffhangernek esetleg még ült volna a dolog, de zárásnak... Na azt már nem. Így kapott még 4 részt, amiben igazából nem történik semmi... Sőt, zuhanórepülésbe kezd az egész film, bár mindenki sorsa rendeződni látszik... de na 7) SPOILER 2 szerencsétlen 150 éve együtt élő vámpírt együtt végez ki a vámpírtanács, mert a nő megszegte a törvényeket... Mick és Beth ebből eltérő következtetésre jutnak, Beth szakítani akar, hiszen nincs értelme, Mick elmegy, majd visszajön, és egy óvodai csókkal és egy záródó ajtóval game over... Na de... Hát a nemlétező földimogyorót beléjük! És a vámpírlista, amit megkapott az ügyész? Azzal mi lesz? És Joseph meg a csinos barna nő kapcsolata? És Beth meg Mick lefekszenek végre 16 rész agonizálás után? És egyébként is! Ha a 12. rész után hagyják abba, jobb lett volna. Vagy ha más véget írnak ide, akkor is. És mi lesz a gyógyulással? Hiszen Mick ember volt... Hetekig... Coraline meg elvitte a szert. Váááá. Tépem a hajam, és gyűlölöm a CBS-t, meg a forgatókönyvírókat. SPOILER vége 8) Jason Dohringot mégmégmégmég. A Veronica Marsban is úúúúúúúúúúúúgy szerettem. 9) Nekem ez a kis sorozat egészen tetszett. Nem lett tőle orgazmusom, szóval nem egy Dexter, vagy egy House, de még csak nem is True blood... De azért tanulós estéken javallott. Néha. Bárkinek.
"Oké, horror kilőve, marad a vámpírfilmek másik tartópillére: az erotika. Erre bátran számíthatunk (gondoljuk naivan), hisz a főszereplők nagykorúak (Edward, a jóképű vámpírfiú már vagy 100 éve), így kijár nekik egy kis entyem-pentyem. Hát, szerintünk ez talán így van, az írónő szerint azonban távolról sem. A vallását tekintve mormon, bónuszban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nevű közösség tagjaként működő Meyer vasszigorral irányítja hormontúltengésben szenvedő hőseit, akiknek még smacizni is csak nagyon ritkán, többnyire halálközeli élmények után és valami számunkra megfejthetetlen oknál fogva kizárólag sírva szabad."
Na. Egy új információ. Szeretettel ajánlom csillagvirágnak.:)
Jennifer Connelly hálisten visszavonul a filmezéstől. Ez egy igazán jó hír. Eddig se kellett volna neki ezzel fárasztania magát. Bár a Requiem for a dream-et és a Beautiful Mind-ot köszönjük neki.
Antal Nimródot szereti Amerika. Antal Nimródot mi is szerettük (volna). Kár, hogy nem volt elég pénz, lehetőség, kitartás ebben az országban, hogy belőle itt lehessen nagy rendező.
James Cameron előtt meg leborult a fél világ, köszönhetően az Avatarnak.
