Macskarisztokraták - Aristocats 1970

Széltől is óvott, tündéri macskacsalád él a századforduló Párizsának egyik fényűző otthonában. Boldogságuk azonban csak addig tart, amíg a ház úrnője közzé nem teszi végrendeletét, melyben halála esetén a cicákra hagyja vagyonát - ha ők már nem lennének, akkor viszont a komornyik örököl mindent. A sanda szolga azonnal kész az ármányra és a cicák csakhamar az utcán - jobban mondva, az egyik messzi réten találják magukat. A szerencse azonban segítségükre siet, és a Párizs utcáin, kertjeiben, háztetőin élő macskák, cicák, cicusok, macsekok, valamint Roquefort, a családhoz hű egér segítségével visszaküzdik magukat otthonukba - mindezt rengeteg bájos kaland, szívbemarkoló jelenet, gyönyörű betétdal kíséretében.

Gyermekkorom egyik legkedvesebb rajzfilmje, de még ma is meg tud nevettetni. Hihetetlen jó gegek vannak benne, remek karakterekre épít a történet. Edgar, az inas egyszerűen zseniális. Annyira hülye szerencsétlen, hogy az ember már sajnálja, hogy semmi se sikerül neki. VénKujon, az ügyvéd szavakkal leírhatatlan. :)))

A cicák gyönyörűen rajzoltak, és nagyon helyesek, különösen a kis vörös. Elképesztő a kis pofikájuk minden egyes kockán. Elképesztő! A két ostoba kutya telitalálat, a kisegér pedig már tényleg sok a jóból.
Merem állítani, hogy az egyik legjobb, ha nem A LEGJOBB eredeti Disney rajzfilm, amit anno készítettek.

Ami miatt különösen kedves a szívemnek, hogy nem erős, határozott, kemény körvonalakkal rajzolták meg a figurákat, hanem olyan hatást keltenek, mintha több vonallal húzva, folyamatosan tökéletesítették, pontosították volna őket. Ceruzarajz-hatású az egész. A kisegér füle és a kis haja pl legalább 3-4 vonalban "mozog", amikor az egérke forog a vásznon.

Hogy miért szeretem mindezeken felül? Mert van benne humor, romantika, jó zene, mert értéket közvetít, miszerint nem szabad a külső alapján ítélni, meg kell ismerni a másikat. Megtanít a felelősségvállalásra, a bizalom fontosságára, arra, hogy milyen az igaz barátság, és még az emberi kapcsolatok bonyolultságába is bepillantást enged, mindezt 76 perc alatt. Múlhatatlan érdemei vannak, és még hercegnő is van benne. Őt szerintem az össz-Disney konferencián a non-princess klub tagjai simogatják O'Pamacskával együtt.

Gyerekkori emlékeim alapján az út vissza Párizsba sokkal hosszabbnak tűnt, ma kicsit meg is lepődtem, hogy csak ennyit mentek a kiscicák, de abszolút nem vont le a film élvezeti értékéből. A butuska libáknál azonnal a Vuk részeg libáira asszociáltam, az egykerekű szénaboglyánál pedig már fájt a hasam a nevetéstől.

Kedvenc jelenet: Mikor Lafayette megkérdezi Napóleon-tól (aki előtte részletes leírást adott a nyikorgó cipőről) hogy milyen színű a cipő. Napóleon pedig azt feleli fekete. (és nagyrészt igaza lesz) Majd felháborodik, hogy honnan tudhatná ő a színt. Erről mindig a profilozókkal kapcsolatos poén jut eszembe, melyben ugye felállítottak egy profilt egy elkövetőről, és ilyesmik szerepeltek benne, hogy "kétsoros öltönyt visel" és még ez is stimmelt. Persze ez vicc, meg irónia, de Napóleon-t látva mindig arra gondolok, hogy őt is felvehetné a rendőrség. Szuperül nyomozna. Csak kéne mellé Lafayette. Meg valaki, akinek azért esze is van, nem csak füle. Meg orra.

10/10

Herkules - Hercules 1997

Nagy az öröm az Olümposzon, Zeusznak és feleségének, Hérának gyermeke született. Csak a főisten fivére, Hadész nem örül az erős kis Herkules érkezésének, utód híján esélye sincs, hogy Zeusz örökébe lépjen. Az alvilág ura megbízza a két ügyefogyott szolgáját, Pechet és Pánikot, hogy tegyék el láb alól Herkulest. A dolog félig sikerül, a varázsitaltól Herkules elveszti halhatatlanságát, az ereje viszont megmarad. Más kérdés, hogy mindenáron be akarja bizonyítani az apjának, hogy hős a javából. A saját bőrén tanulja meg, hogy nem elég az erő, hanem szív is kell ahhoz, hogy valakiből igazi hős legyen.

Sokadik szakítás az addigi tradíciókkal, ötletes, újszerű, remek színekkel és remek hangokkal. A poénok a felnőtt korosztályt is elszórakoztatják, talán a  legkisebbeknek nem is érthetőek, ezért csak nagyobbacska gyerekeknek ajánlott.

Megara a "non-princess club" oszlopos tagja, akiről mindig mindenki elfeledkezik, ha a Disney-hercegnőket sorolja. Méltatlan dolog.
Hádész zseniális, Phil elképesztő, Pegazus pedig a személyes favoritom.

Pain & Panic a két legszerencsétlenebb gonoszka a filmes univerzumban. :)

9/10

Csipkerózsika - Sleeping Beauty 1959

A Grimm-testvérek meséjének főhőse a szépséges Auróra hercegnő, akit születésekor átokkal sújt egy gonosz boszorkány: az átok szerint mielőtt nagykorú lesz a lány, egy mérgezett tű szúrása végez majd vele! A mit sem sejtő hercegnő sorsát apja három jószívű tündérre bízza, akik mindent elkövetnek, hogy ne teljesedjék be az átok, de hiába. A végzetet elkerülni még ők sem tudják, csupán enyhíteni a gonosz boszorkány átkának hatását: amikor Auróra megszúrja magát, nem hal meg, csak hosszú álomba szenderül, amelyből csak egy herceg szerelmes csókja ébresztheti fel!

Szeretnivalóan balfék tündérek, csúnya gonosz, csodaszép hercegnő, és egy dallal szerelembe eső herceg, aki ezután a töviserdőn is képes átkelni a szerelméért? Hamisítatlan Disney mese, mely bár kissé kiforgatja az eredeti Grimm-történetet, de sebaj. A szépség, a báj, és a gyermekkor oltárán az feláldozható.

8/10

Hamupipőke 2 - Cinderella II: Dreams come true 2002

A boldogságtól ragyogó pár, Hamupipőke és a herceg hazatérnek nászútjukról palotájukba, ahol az egykoron lencsét válogató, mostoha körülmények között élő lánynak szokatlan szerepbe kell beletanulnia. El kell sajátítania minden csínját-bínját annak, hogyan viselkedik egy hercegnői fenség. A tündér dadus és a folyton rosszalkodó egérsereg hathatós segítsége mellett Hamupipőke rájön, egyetlen módja van megfelelni az elvárásoknak, mégpedig az, ha nem akar más lenni, mint amilyen.
A varázslatos mesében az álmok ismét valóra válnak...

Kiüresedett, ötlettelen, felesleges folytatás, amiben ugyan Hamupipőke kiáll magáért, és Jacques is rájön mennyivel jobb egérnek lenni, mégsem érte meg a befektetett időt és energiát.

Az egerek és a cicák (különösen Lucifer) dögönyöznivalóak, Hamupipőke pedig most is nagyon szép, bár kissé újrafazonírozták.

Anastasia jó útra tér, az öreg király habókos, mint mindig... A többiek pedig... Egyáltalán nem érdekesek.

4.5/10

Hamupipőke - Cinderella 1950

A szorgos és csodaszép Hamupipőke jobb életről és romantikus kalandokról álmodozik, de szegényke sajnos ki van szolgáltatva gonosz mostohaanyja és két irigy mostohatestvére kénye-kedvének. Három huncut kisegér és a Jótündér varázslata segítségével azonban Hamupipőke eljut a bálba, ahol találkozik álmai hercegével. A varázsige éjfélkor elveszti hatását, ezért Hamupipőkének sebtében el kell hagynia a kastélyt, hogy ki ne derüljön az igazság. Ám a nagy sietségben maga mögött hagyja egyik üvegcipőjét...

Bájos és szeretnivaló mese, melyben a főhősnő az 50-es évek nőideáljának minden tulajdonságával bír, imádja a házimunkát, képes alárendeltségben élni, és a férfitől a megváltást várja. Emellett bájos, kedves, szereti az állatokat, és képes ellátni egy nagyobb családot.

A herceg jóképű és kedves, jelleme azonban szinte egyáltalán nincs. Tipikus Disney -sablon, akiről bármelyik kislány álmodozhat, hogy felnőve hasonlót talál. Az 5 éves lányomnak én is ilyen férfit mutatnék, akiben egy csipetnyi veszély sincs. Bár 10 körül már kiábrándító lehet a valóság.

A kisállatok tündériek, gyönyörűre vannak rajzolva, a zene kellemes, a negatív karakterek is csak a mindennapi mocskosságokat követik el, olyan bűnöket,  amiknél egy átlagos öt éves több rosszat fog kapni egy átlagos óvodában.

A jótündér aranyos és esetlen. Az egereket imádtam. Czák-czák!

9/10

Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak 2012

Avagy Genndy Tartakovski Dexter, a laboratóriuma, a Pindur Pandúrok, és a Szamuráj Jack után. Engem már a Dexterrel megvett kilóra, és nem is bohó gyermekkoromban, hanem áldott-áldatlan kamaszkorom idején. A kis vörös tudósgyerek annyira jó karakter volt, és annyira jó volt a rendezés, hogy Genndy-t már alapból a zsenik közé soroltam.

Vérszívó vagy nászúton? Farkasember családi lazuláson? Rémkoppantó, aki belefáradt a szürke hétköznapok egyformaságába? Vár a Hotel Transylvania - minőségi pihenés és felfrissülés mindennemű rémnek, szörnynek és gonosz torzszülöttnek.
Drakula gróf ötcsillagos erdélyi luxusszállodájában (főszakács: Quasimodo) a szörnyek és családjuk távol kerülhetnek az emberi világ zajától. Itt ejtőzik Frankenstein és a menyasszonya, Múmia, a láthatatlan ember, egy egész farkas falka és kollégáik - míg egyszer egy halandó nem téved közéjük. A bajt csak fokozza, hogy a gróf nemcsak szállodaigazgató, hanem apa is, aki eddig sikerrel óvta csemetéjét a valódi világ borzalmaitól: most azonban minden megváltozik.

A félig véres, félig prémes rémmese kicsit békebeli, olyan aranyosan régies, nem annyira formabontó és nem is annyira egyedi, mint a fentebb felsorolt Tartakovski nevéhez köthető rajzfilmek. A szörnyek között persze látunk nagyon egyedieket is, nem csak a máshonnan ismert figurák újragondolását, és a mimikára, gesztusokra épülő geg abszolút működik, folyamatosan mosolyra húzódik tőle a néző szája széle. Valami mégis hiányzik. De így elsőre meg se tudnám mondani, mi.

Mert a történet jó, a rajzok imádnivalóak, és remekül kidolgozottak, a cselekmény egy percre sem laposodik el, folyamatosan zajlanak az események, szusszanni sincs időnk. A zene fülbemászó, a rajzolt figurák igazi karakterek, van személyiségük, motivációjuk, múltjuk és jelenük. Tulajdonképpen többet nyújtanak néhány valós színésznél. Mégis ott az a de...

A központi téma, a szülőről való leválás, az elengedés problematikája, a felnőtteket is elgondolkoztathatja, ennek ellenére marad egy pici fanyar szájíz. Érezni, hogy nem a korosztályomnak szánták a mesét, az intellektuális humor, a frappáns odamondogatások hiányát magán viseli. És valami mást is... Amit még mindig nem tudok meghatározni. Nem feltétlenül a happy end a gond, nem az elnagyolt, gyerekes szerelmi szál... Csak az ingerküszöbünk lehet talán máshol.

A mosoly tehát konstans, de igazi nevetés nincs. A Twilight-paródia persze jó, én még durvábban ekéztem volna a helyükben.
A szinkron kellemesen enervált, szóval ha tehetitek, eredeti nyelven nézzétek meg, és ugorjátok át az 1.20 körüli éneket :)

6/10