watched twice... hátha másodszorra jobb lesz.
nem lett jobb.
ékes példája annak hogy kell a majmot selyembe öltöztetni és eladni embernek... vagy a szart csomagban...
Forks besárgult, aranyló búzamezők és Ausztráliát megszégyenítő napsütésben szikrázó sziklák... Vérvörös Victoria, cseresznyepiros ajkak és hatalmas rikító sárga kontaktlencsék, rizspor, de arcon, kötött pulóverek, idegesítő kendők és kabátok, alig látható Cullen család, alig látható farkasfiúk, alig látható Charlie. Röviden ez jellemzi az Twilight Saga második részét... Ezek a vámpírok nem halottak, nem hidegek, nem kemények, egyszerűen csak rondák. Az első rész hideg báját elvesztették, úgy festenek, mint bohócok a színpadon.
Jacob Black parókája lényegesen jobb mint az első részben, de a legjobb mégis az, amikor leveszik róla. A kigyúrt farkasfiúk biztos benedvesítenek pár bugyit, de be kell valljam, engem hidegen hagytak. Még mindig jobban vonzanak a szép arcok, mint a kidolgozott testek. Hát helyes fiú egy sem volt köztük. Quilt is teljesen másnak képzeltem, Embry-t is, azzal együtt, hogy előre tudtam, kiket választottak ki a szerepre.
A zene a film alatt pocsék... Kevésbé cizelláltan mondva kritikán alulian szar, ahogy a jellemábrázolás is. Nincs egy olyan perce a filmnek, amibe bele tudná élni magát az egyszeri néző, amiben azt érezhetné, hogy igen, én is így szenvedek, velem is megtörtént már. Edward felbukkanásai Bella látomásaiként inkább röhejesek, mint megindítóak, Taylor Lautner fogai pedig úgy világítják be a forksi éjszakát, hogy az újhold elbújhat mögötte. El is bújik, mert nincs. Egyszerűen nem látunk újholdat. Semmit se látunk.
Nem tudom mit lehetett ezen több mint 2 órát húzni, úgy, hogy pont a vége, amikor történik is valami, az van 10 percben összecsapva. Chris Weitz mélyen alulmúlta Catherine Hardwicket, ami tulajdonképpen szánalmas, mert ha ekkora költségvetésből csak ezt tudta tető alá hozni, akkor súlyos gondok vannak. Személyesen vele. No meg a nem létező tehetségével. Persze a könyv után nem vártam mást. Ott se történik semmi. Itt se.
Talán a filmbeli Bellában kicsit több élet van, mint a könyv szereplőjében, de ez semmiképpen nem Kristen Stewart (továbbiakban Sztyupika) érdeme. Úgy vélem Taylor Lautner életereje, frissessége tükröződik vissza a tehetségtelen, koszlott, továbbra is antinő Sztyupperzon alakjáról, és ennek köszönhetően láthatunk belé valamit, ami egy paraszthajszállal kevésbé utálnivalóvá teszi, mint a Twilight-ban volt. Persze a száját most sem képes becsukni, érzelmek kimutatására ugyanúgy képtelen... A trailerben is látható híres-neves "It's my birthday... Kiss me..." jelenetben pedig a vászon lehányására ösztökéli a nézőt. Vagy legalábbis azt gondolhatjuk ő fogja arcon küldeni szerencsétlen Pattinsont egy félig emésztett ebéddel, amiben garantáltan lesz répa. Mondjuk Pattinson sminkjét elnézve ez majdnem érthető.
A mellékszereplőket egyszerűen kiírták. Velük eddig se történt semmi, de most meg aztán főleg nem. Jessica locsog 10 mondatot, Angela mosolyog kettőt, és Mike végül megteszi azt, amit a jóérzésű nézők 90%a szeretne, kiadja a gyomra tartalmát.
Ha összevetjük Mr. Nyegle Pattinson sminkkel kockássá tett hófehér hasát, és Mr. Gyúrunkvazze' Lautner aranybarna vonalait, akkor csak egy szellemileg súlyosan sérült egyed nevezné Edwardot isteni testtel megáldottnak, és csak egy 3 éves gyerek gondolná azt, hogy Edward testén próbál diót törni Jacob helyett.
Mivel ez a film Edward elvesztéséről szól, nem kellett volna beérni Mrs. Mormon Meyer "edvárd szép, edvárd csodálatos, szerelmes vagyok edvárdba" koncepciójával. Elég nehéz ugyanis eladni egy filmet úgy, hogy aki köré építik az egészet, az nincs jelen.
Anna Kendrick Jessicája messze a legjobb alakítás a történetben, de Anna kezét megmarkolhatja jó szorosan Rachelle Lefevre is (akit nagyon elmésen menesztett a Summit a harmadik részből, és aki helyére berakta a korábban is szerényen teljesítő Brünhildát, Bryce Dallas Howardot), mert az erdőben száguldozó Victoriaként mutat valami vámpírosat. Végre. Egy mély levegő. Szívjuk be jól, mert a film végéig nem lesz több.
Csak nyomorék farkasok, akik jöhettek volna a Kis Vukból is, mert legalább annyira bágyatag, idétlen mozgású és balfasz módon kidolgozott figurák. De hát kérem, biztos ez a koncepció. Mindig van koncepció.
Show me the love. Megmutatták. Aki megtalálja ebben a filmben a szerelmet, az szóljon nekem is. Nincs türelmem még egyszer megtekinteni, hogy keressem.
Ami nekem komoly szívfájdalom - annak ellenére, hogy nem vagyok RP rajongó - hogy semmi teret nem hagytak neki, hogy kibontakoztassa tehetségét. RP ugyanis egy jobb sorsra érdemes nagyon tehetséges fiatal színész, aki az első filmben hozta is a karaktert, és hozott valami pluszt magával bele. Itt azonban mintha korpa közé keveredett volna... Sztyupika lihegései, mormogásai mögött valahol elvesztek azok a mély, szívből jövő sóhajok. (igen, ironizálok) És a sok smink alatt megszűnt a mimika. Alice külsejét tönkrevágták, pocsék ahogy van. Jaspert szintén, ondolált hajú díszbuzivá sikerült alakítani, mintha épp most készülne a Csillag születikbe énekelni egy duettet Vásáry Andréval... Rosalie talán kicsit kupálódott, de ez feltehetőleg csak a jobb paróka érdeme. Esme, alias Elisabeth Reaser abban a luxusban részesült, hogy hordhatta a saját haját. Nem sokat segített rajta. Viszont kövezettek meg, Peter Facinelli szerintem szexi szőke doktorként. Benne látok egyedül valamit, amire azt mondanám, hogy ez már igen. Engem is megharaphat.
A rendezés csapnivalóan szar, a fényképezés se egy Zsigmond Vilmos, a vágás kritikán aluli, a trailerben még élvezhetőnek gondolt részek felszívódtak, gondolom csak DVD extraként találkozhatunk velük. De ezzel együtt felszívódtak az érzelmek is. Nincs szerelem, nincs atyai gondoskodás, nincs családi élet. Nincs semmi. Kibaszott nagy nihil van. Erről szól ez a film.
Nézhetetlen. Nem ér meg 2 órát.
1/10
