Ez a film olyan őrületesen unalmas és rossz, hogy esküszöm jobban féltem Claire Holt előző szerepét nézve. Egy horrornak pedig elég rossz reklám az, ha a H2O Just add water tinisorozat több izgalmat kínál mint a 87 perc borzongást ígérő mozi. Amit persze az alkotók is csak DVDn mertek kiadni, mert ők is tudták, hogy annyira szar, hogy senki nem fizetné ki érte a mozijegyet.
A madárijesztő előzményfilm a javából, nagyjából az előzmény előzményének filmje. Az első részben riogató szellemek, amelyek erősen hajaznak az átok, a kör, és hasonló keleti csodák szellemeire még kb meg sem születtek itt, nem hogy meghaltak és szellemmé váltak volna. Nincs más, csak a végtelen napraforgómező (szerintem napraforgó volt a messenger 1ben), ami itt még kukorica. Vannak varjak, először élő kukoricafelzabáló formátumban találkozunk velük, majd döglötten borítanak be mindent. És ott a szerencsétlen családját megmenteni kívánó apa, akinek a legfontosabb mégiscsak a farm, ahol élnek, és a föld, amiből.
Kiteszi hát a sufni titkos rekeszében talált első látásra valóban ijesztő madárijesztőt, de ez után nem történik abszolúte semmi. Persze a férfiak kedvéért villan a cici, egy közepesen dekoratív szőke, a nemhivatalos Rosanna Arquette hasonmásverseny 10. helyezettje, kétszer is megszabadul a testét fedő pamuttól, aztán beindul az ijesztgetős biznisz is, de még csak nevetésre se ingerelnek a képi és hanghatások. Vannak szellemek, de annyira nem kötött le a film, hogy még abban sem vagyok egészen biztos, hogy az a másik család, akiket a fickó hallucinál és/vagy lát ténylegesen szellemek-e. Főleg az utolsó jelenet bizonytalanított el, amikor a kislány szépen okosan összeszedte a zsákba a darabokra szaggatott gyilkos madárijesztőt.
Claire Holt élete legrosszabb döntését hozta, hogy kiszállt a sikeres sorozatból, és ehhez a hatalmas semmihez adta a nevét, amit rajongó tinilányokon kívül eddig se ismert senki, de most aztán végképp nem fog.
2/10
A Messengers első részének 6/10ével szemben ez igencsak szánalmas teljesítmény.
A madárijesztő előzményfilm a javából, nagyjából az előzmény előzményének filmje. Az első részben riogató szellemek, amelyek erősen hajaznak az átok, a kör, és hasonló keleti csodák szellemeire még kb meg sem születtek itt, nem hogy meghaltak és szellemmé váltak volna. Nincs más, csak a végtelen napraforgómező (szerintem napraforgó volt a messenger 1ben), ami itt még kukorica. Vannak varjak, először élő kukoricafelzabáló formátumban találkozunk velük, majd döglötten borítanak be mindent. És ott a szerencsétlen családját megmenteni kívánó apa, akinek a legfontosabb mégiscsak a farm, ahol élnek, és a föld, amiből.
Kiteszi hát a sufni titkos rekeszében talált első látásra valóban ijesztő madárijesztőt, de ez után nem történik abszolúte semmi. Persze a férfiak kedvéért villan a cici, egy közepesen dekoratív szőke, a nemhivatalos Rosanna Arquette hasonmásverseny 10. helyezettje, kétszer is megszabadul a testét fedő pamuttól, aztán beindul az ijesztgetős biznisz is, de még csak nevetésre se ingerelnek a képi és hanghatások. Vannak szellemek, de annyira nem kötött le a film, hogy még abban sem vagyok egészen biztos, hogy az a másik család, akiket a fickó hallucinál és/vagy lát ténylegesen szellemek-e. Főleg az utolsó jelenet bizonytalanított el, amikor a kislány szépen okosan összeszedte a zsákba a darabokra szaggatott gyilkos madárijesztőt.
Claire Holt élete legrosszabb döntését hozta, hogy kiszállt a sikeres sorozatból, és ehhez a hatalmas semmihez adta a nevét, amit rajongó tinilányokon kívül eddig se ismert senki, de most aztán végképp nem fog.
2/10
A Messengers első részének 6/10ével szemben ez igencsak szánalmas teljesítmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése