Tinédzsernek lenni alapvetően nem egyszerű. Farkasvérű tinédzsernek lenni azonban még ennél is bonyolultabb. A 14 éves Maddy szereti különleges adottságával járó képességeit, szeret gyorsabb, erősebb és kecsesebb lenni, de utálja, hogy emiatt titkolóznia kell.
A farkasvérűek évszázadok óta élnek az emberek között, ám titkolják kifinomult érzékeiket és különleges képességeiket, így legtöbbjük egyszerűen elvegyül a hétköznapi emberek között.
Csakúgy, mint a tinédzser Maddy és szülei, akik az egyedüli farkasvérűek a környékükön. A helyzet azonban teljesen megváltozik, amikor egy új srác érkezik az iskolába.
Anglia a Disney csatornán is támad. De micsoda támadást vezet, te jó ég! A Wolfblood úgy lett a vérfarkasmitológia meglepően újszerű, friss rebootolása, hogy egy pillanatig sem távolodik el a "hagyományos" vérfarkasképtől. Nem facsarja ki, ahogy a Twilight tette, nem heréli ki őket, ezek bizony tényleg farkasok. Bundában, tépőfogakkal. Ezek a farkasok veszélyesek, de közben végtelenül szerethetőek. Hiszen bunda nélkül ők is csak a mindennapi élettel küzdő emberek. Az apa és az anya próbálnak megbirkózni kamaszlányuk hangulatváltozásaival, a lány a gimnáziumban kénytelen a bullyinggal szembesülni, mintha a farkasság keresztje nem lenne elég. És megjelenik Rhydian, AZ A FIÚ... Az a titokzatos, jóképű, aki felkavarja az állóvizet. Először csak barátként lesz Maddy életének része, később azonban szorosabb kapcsolatba kerülnek.
Ha van a gyerekeknek/kiskamaszoknak készült "egy kaptafa" sorozatok között olyan, ami valóban minőséget képvisel, akkor a Wolfblood bizony az. A színészek komolyan vették a feladatukat, nem ripacskodták el a könnyedebb, néhol gyerekesebb karakterek megformálását sem. Megtisztelték a nézőt azzal, hogy dolgoztak azért, hogy szórakoztathassák. Bobby Lockwood (Rhydian) és Aimee Kelly (Maddy) is szépek, fiatalok, tehetségesek, és bónusznak olyan forgatókönyvből dolgozhattak, aminek még értelme is van. A karakterek jellemfejlődése szinte tapintható, a konfliktusok valósághűek, szinte minden epizódban sikerül eljutni "valahonnan valahová". Néhol a magyar szinkron ugyan botladozik, de kiemelkedően jók a dialógusok is, és - ami különösen nagy piros pont - a mellékszereplőkre sem lehet panasz. Élvezet nézni a mimikájukat, a gesztusaikat, és általánosságban minden filmre vett megmozdulásukat, olyan éles kontrasztban áll ez a finom, visszafogott színészi játék a Disney-nél (Amerikában) megszokott, túljátszott poénkodással.
Aránylag kis költségvetésből dolgoztak, de a látványvilágra sem lehet panasz, a farkasok CGI-je messze felülmúlja a Twilight béna súlytalan rajzkutyáit, és külön meg kell dicsérnem az operatőrt (operatőröket), akinek (akiknek) sikerült a maga teljességében és gyönyörűségében ábrázolni az angol tájat.
A Wolfblood eddig 3 évad, összesen 39 résznyi izgalmas kamasz farkaskaland, amiben a felnőtté válás (és persze a farkaslét) nagy kérdései mellett helyet kap az első szerelem is. A negyedik évad jelenleg még forog, valamikor 2016-ban lesz látható.
10 pont
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 10/10. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 10/10. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 25., vasárnap
2013. április 7., vasárnap
Macskarisztokraták - Aristocats 1970
Széltől is óvott, tündéri macskacsalád él a századforduló Párizsának egyik fényűző otthonában. Boldogságuk azonban csak addig tart, amíg a ház úrnője közzé nem teszi végrendeletét, melyben halála esetén a cicákra hagyja vagyonát - ha ők már nem lennének, akkor viszont a komornyik örököl mindent. A sanda szolga azonnal kész az ármányra és a cicák csakhamar az utcán - jobban mondva, az egyik messzi réten találják magukat. A szerencse azonban segítségükre siet, és a Párizs utcáin, kertjeiben, háztetőin élő macskák, cicák, cicusok, macsekok, valamint Roquefort, a családhoz hű egér segítségével visszaküzdik magukat otthonukba - mindezt rengeteg bájos kaland, szívbemarkoló jelenet, gyönyörű betétdal kíséretében.
Gyermekkorom egyik legkedvesebb rajzfilmje, de még ma is meg tud nevettetni. Hihetetlen jó gegek vannak benne, remek karakterekre épít a történet. Edgar, az inas egyszerűen zseniális. Annyira hülye szerencsétlen, hogy az ember már sajnálja, hogy semmi se sikerül neki. VénKujon, az ügyvéd szavakkal leírhatatlan. :)))
A cicák gyönyörűen rajzoltak, és nagyon helyesek, különösen a kis vörös. Elképesztő a kis pofikájuk minden egyes kockán. Elképesztő! A két ostoba kutya telitalálat, a kisegér pedig már tényleg sok a jóból.
Merem állítani, hogy az egyik legjobb, ha nem A LEGJOBB eredeti Disney rajzfilm, amit anno készítettek.
Ami miatt különösen kedves a szívemnek, hogy nem erős, határozott, kemény körvonalakkal rajzolták meg a figurákat, hanem olyan hatást keltenek, mintha több vonallal húzva, folyamatosan tökéletesítették, pontosították volna őket. Ceruzarajz-hatású az egész. A kisegér füle és a kis haja pl legalább 3-4 vonalban "mozog", amikor az egérke forog a vásznon.
Hogy miért szeretem mindezeken felül? Mert van benne humor, romantika, jó zene, mert értéket közvetít, miszerint nem szabad a külső alapján ítélni, meg kell ismerni a másikat. Megtanít a felelősségvállalásra, a bizalom fontosságára, arra, hogy milyen az igaz barátság, és még az emberi kapcsolatok bonyolultságába is bepillantást enged, mindezt 76 perc alatt. Múlhatatlan érdemei vannak, és még hercegnő is van benne. Őt szerintem az össz-Disney konferencián a non-princess klub tagjai simogatják O'Pamacskával együtt.
Gyerekkori emlékeim alapján az út vissza Párizsba sokkal hosszabbnak tűnt, ma kicsit meg is lepődtem, hogy csak ennyit mentek a kiscicák, de abszolút nem vont le a film élvezeti értékéből. A butuska libáknál azonnal a Vuk részeg libáira asszociáltam, az egykerekű szénaboglyánál pedig már fájt a hasam a nevetéstől.
Kedvenc jelenet: Mikor Lafayette megkérdezi Napóleon-tól (aki előtte részletes leírást adott a nyikorgó cipőről) hogy milyen színű a cipő. Napóleon pedig azt feleli fekete. (és nagyrészt igaza lesz) Majd felháborodik, hogy honnan tudhatná ő a színt. Erről mindig a profilozókkal kapcsolatos poén jut eszembe, melyben ugye felállítottak egy profilt egy elkövetőről, és ilyesmik szerepeltek benne, hogy "kétsoros öltönyt visel" és még ez is stimmelt. Persze ez vicc, meg irónia, de Napóleon-t látva mindig arra gondolok, hogy őt is felvehetné a rendőrség. Szuperül nyomozna. Csak kéne mellé Lafayette. Meg valaki, akinek azért esze is van, nem csak füle. Meg orra.
10/10
Gyermekkorom egyik legkedvesebb rajzfilmje, de még ma is meg tud nevettetni. Hihetetlen jó gegek vannak benne, remek karakterekre épít a történet. Edgar, az inas egyszerűen zseniális. Annyira hülye szerencsétlen, hogy az ember már sajnálja, hogy semmi se sikerül neki. VénKujon, az ügyvéd szavakkal leírhatatlan. :)))
A cicák gyönyörűen rajzoltak, és nagyon helyesek, különösen a kis vörös. Elképesztő a kis pofikájuk minden egyes kockán. Elképesztő! A két ostoba kutya telitalálat, a kisegér pedig már tényleg sok a jóból.
Merem állítani, hogy az egyik legjobb, ha nem A LEGJOBB eredeti Disney rajzfilm, amit anno készítettek.
Ami miatt különösen kedves a szívemnek, hogy nem erős, határozott, kemény körvonalakkal rajzolták meg a figurákat, hanem olyan hatást keltenek, mintha több vonallal húzva, folyamatosan tökéletesítették, pontosították volna őket. Ceruzarajz-hatású az egész. A kisegér füle és a kis haja pl legalább 3-4 vonalban "mozog", amikor az egérke forog a vásznon.
Hogy miért szeretem mindezeken felül? Mert van benne humor, romantika, jó zene, mert értéket közvetít, miszerint nem szabad a külső alapján ítélni, meg kell ismerni a másikat. Megtanít a felelősségvállalásra, a bizalom fontosságára, arra, hogy milyen az igaz barátság, és még az emberi kapcsolatok bonyolultságába is bepillantást enged, mindezt 76 perc alatt. Múlhatatlan érdemei vannak, és még hercegnő is van benne. Őt szerintem az össz-Disney konferencián a non-princess klub tagjai simogatják O'Pamacskával együtt.
Gyerekkori emlékeim alapján az út vissza Párizsba sokkal hosszabbnak tűnt, ma kicsit meg is lepődtem, hogy csak ennyit mentek a kiscicák, de abszolút nem vont le a film élvezeti értékéből. A butuska libáknál azonnal a Vuk részeg libáira asszociáltam, az egykerekű szénaboglyánál pedig már fájt a hasam a nevetéstől.
Kedvenc jelenet: Mikor Lafayette megkérdezi Napóleon-tól (aki előtte részletes leírást adott a nyikorgó cipőről) hogy milyen színű a cipő. Napóleon pedig azt feleli fekete. (és nagyrészt igaza lesz) Majd felháborodik, hogy honnan tudhatná ő a színt. Erről mindig a profilozókkal kapcsolatos poén jut eszembe, melyben ugye felállítottak egy profilt egy elkövetőről, és ilyesmik szerepeltek benne, hogy "kétsoros öltönyt visel" és még ez is stimmelt. Persze ez vicc, meg irónia, de Napóleon-t látva mindig arra gondolok, hogy őt is felvehetné a rendőrség. Szuperül nyomozna. Csak kéne mellé Lafayette. Meg valaki, akinek azért esze is van, nem csak füle. Meg orra.
10/10
2011. január 11., kedd
MAB - The webseries
Itt ez a sorozat, aminek jelenleg még se füle, se farka, se támogatottsága, se komoly országos hírneve... Egyelőre 3 dolgot tud felmutatni: nézettséget, rengeteg bátorságot, és egy merőben egyedi kezdeményezést.
Többen kattintottak rá a jutyubon, mint ahányan megnézték az elmúlt év magyar húzódarabjait a mozikban. Ez már azért szép teljesítmény, főleg, hogy a semmiből hozták tető alá. Az ingyen dolgozó színészek megdöbbentően jól játszottak. REC, Stephen King, Kontroll, Paranormal Activity valamint Álmosvölgy utóérzet van, ez igaz, de van benne újdonság is. A Mab legendát például még nem láttam sehol feldolgozva. Van egyáltalán Mab legenda? Erről sem tudtam.
Amikor többen linkelték az első részt, féltem tőle. Nem is kattintottam rá egészen addig, míg ki nem jött az ötödik is. Akkor kezdtem hinni a sorozatban, úgy véltem ha 5× is akarták látni, lehet benne valami. És igazam lett. Tényleg van benne valami. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi. Hiszen tele van hibákkal... Pocsék a hang, nagyon kiszámítható... Stb... Rengeteg negatívumot fel lehet sorolni, ha az ember akar. Kérdés, hogy akar-e.
Nem akarok. Az ötödik rész után ki kell jelentenem, hogy nekem tetszik. Minden amatőrség ellenére. Nekem "profi". És messze jobbnak tartom mint a celebekkel forgatott mozikba szánt habkönnyű vígjátékokat, amiket nézve az ember legszívesebben zokogna, hogy erre (is) költik a keserves munkával megkeresett adóforintjait. Fogalmam sincs lelkesednék-e ennyire, ha komoly állami támogatásból forgatták volna le ezt a 16 részt, a MAB első évadát. De így, hogy úgymond olcsó hús... Max riszpekt az alkotóknak. Nem lett híg a leve.
Ha tehetitek, vigyétek hírét mindenfelé, hogy végre mi magyarok is megpróbáltunk valamit. Hogy reagálunk az igények átalakulására, próbálunk ebben a dinamikusan változó világban is talpon maradni. És végre egyszer nem egy kalap fost tettünk az asztalra (lásd Álom.net, Kis Vuk) hanem valami olyasmit, ami megállná a helyét a nemzetközi piacon.
Mivel kategóriájában itthon unikum, külföldi példákkal összehasonlítani pedig szemétség lenne
10/10
Többen kattintottak rá a jutyubon, mint ahányan megnézték az elmúlt év magyar húzódarabjait a mozikban. Ez már azért szép teljesítmény, főleg, hogy a semmiből hozták tető alá. Az ingyen dolgozó színészek megdöbbentően jól játszottak. REC, Stephen King, Kontroll, Paranormal Activity valamint Álmosvölgy utóérzet van, ez igaz, de van benne újdonság is. A Mab legendát például még nem láttam sehol feldolgozva. Van egyáltalán Mab legenda? Erről sem tudtam.
Amikor többen linkelték az első részt, féltem tőle. Nem is kattintottam rá egészen addig, míg ki nem jött az ötödik is. Akkor kezdtem hinni a sorozatban, úgy véltem ha 5× is akarták látni, lehet benne valami. És igazam lett. Tényleg van benne valami. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi. Hiszen tele van hibákkal... Pocsék a hang, nagyon kiszámítható... Stb... Rengeteg negatívumot fel lehet sorolni, ha az ember akar. Kérdés, hogy akar-e.
Nem akarok. Az ötödik rész után ki kell jelentenem, hogy nekem tetszik. Minden amatőrség ellenére. Nekem "profi". És messze jobbnak tartom mint a celebekkel forgatott mozikba szánt habkönnyű vígjátékokat, amiket nézve az ember legszívesebben zokogna, hogy erre (is) költik a keserves munkával megkeresett adóforintjait. Fogalmam sincs lelkesednék-e ennyire, ha komoly állami támogatásból forgatták volna le ezt a 16 részt, a MAB első évadát. De így, hogy úgymond olcsó hús... Max riszpekt az alkotóknak. Nem lett híg a leve.
Ha tehetitek, vigyétek hírét mindenfelé, hogy végre mi magyarok is megpróbáltunk valamit. Hogy reagálunk az igények átalakulására, próbálunk ebben a dinamikusan változó világban is talpon maradni. És végre egyszer nem egy kalap fost tettünk az asztalra (lásd Álom.net, Kis Vuk) hanem valami olyasmit, ami megállná a helyét a nemzetközi piacon.
Mivel kategóriájában itthon unikum, külföldi példákkal összehasonlítani pedig szemétség lenne
10/10
