S01 - S03
Annyiszor és annyian írtak már arról, miért is humbug a profilozók munkája, hogy már csak ennek cáfolataként is megéri megnézni ezt a sorozatot.
Annyiszor és annyian írtak már arról, miért is "istencsászárok" a profilozók, hogy már csak ennek cáfolataként is megéri megnézni ezt a sorozatot.
S01-S02
Matthieu Pérac a párizsi rendőrség nyomozóparancsnoka és Chloé Saint-Laurent, kriminálpszichológus hatékony csapatot alkotva kutatja fel a francia fővárosban történt gyilkosságok elkövetőit.
S03
Rocher a párizsi rendőrség új nyomozóparancsnoka visszahívja az egy éve vidéken pihenő Chloé-t a csapatba, hogy tovább folytassák a gyilkosok felkutatását.
Remek dinamikájú sorozat, amely sokat alakult, finomodott az első évad óta. Chloé eleinte mintha űrlény lenne, nem is ember, külön faj, annyira nem illik a csapatba. Hihetetlen jó poénok forrása, a geg állandó körülötte. Mégis illik a másik 3 karakter köré. Fred, a kemény, majdhogynem férfias nő, Hyypolite, a hazug nőcsábász wannabe, és Matthieu, a konok, gyanakvó, ám végletekig jólelkű parancsnok eleinte kétkedve fogadják az elképesztő ruhákban járó, feltűnő, kétballábas kriminálpszichológust, de két évad alatt szépen összeszoknak. A nagy négyes remekül működik, megvan köztük az izzás, megvan köztük a pulzáló energia.
Lamarck féltő, óvó kezei alatt Chloé-ből embert farag a csapat, Matthieu megtanul ismeretlenül is bízni az emberekben, Fred rájön arra, hogy a változás nem feltétlenül rossz dolog, és Hyppolite is megtudja, hogyan nyerhet a pókerben a kollegái ellen. Szinte mindenki profitál a furcsa lány felbukkanásából, legalább annyit alakulnak, finomodnak, mint Chloé maga.
Egyes sallangokat a 3. évadra lenyiszált magáról a Profilozók, az új parancsnok pedig friss vér a történet ereiben. Chloé személyiségfejlődése újabb szintre lép, az ügyek továbbra is rendkívül izgalmasak, bár előfordul, hogy a logikára ráérezve már a 10-12. percben kitalálható a tettes kiléte. Az egyes "betegségek" is ismétlődnek, bár a csavarok, és a végkifejlet sosem.
Bár országomat Guillaume Cramoisan-ért, de el kell ismernem Philippe Bas is remek parancsnok. Vele teljesen más dinamika alakul ki a 4 főszereplő között, változnak a szerepek. Chloé még inkább a középpontba kerül, és még inkább kinyílik. Már-már normálisan funkcionál. Ahogy az emberek. Annyira bájosan idétlen, és (nem tudok rá jobb szót) néha balfasz, hogy nem lehet mást, mint szeretni. Akkor is, ha épp halálra idegesíti az embert. Odile Vuillemin tökéletesen hozza a minden tekintetben furcsa, de mégis imádnivaló sérült kislányt, aki egy hihetetlenül profi kriminológus testébe szorulva igyekszik felnőni a mindennapokhoz, az emberi kapcsolatokhoz. Néha több, néha kevesebb sikerrel.
Sokan fogalmazták meg kritikaként, hogy ez is csak egy újabb "nyomozós" sorozat, egy másolat, valami amerikai európaizálása. Nekik annyit üzennék, hogy biztosan nem látták egyik részét se. Itt egyszerűen más van a középpontban, sosem az ügy, nem a tett, hanem az ember. A tettes, az áldozat. A segítők. Minden ember ember marad, legyen bár élő, vagy halott. Valami tipikus franciás báj, finomság és tisztelet van minden epizódban, még a legbrutálisabbakban is. Különleges.
Minden más, amit írhatnék, spoiler lenne, ezért csak pontozok
S01 9/10
S02 8/10
S03 8/10
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sorozatjunkie. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sorozatjunkie. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 17., vasárnap
2013. január 19., szombat
After.Life - A halott túlélő 2009
A filmmel kapcsolatosan eléggé vegyes érzéseim voltak. Egyrészt ugye nagyon szeretem Liam Neeson-t, valamilyen bizarr módon kedvelem Justin Long-ot, aki ugyan nem sokat tett még hozzá a világ filmművészetéhez, de mégis szimpatikus, és szinte már beteges kíváncsisággal követem nyomon Christina Ricci munkásságát. Innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy ha már egyesével is leültettek volna a képernyő elé, akkor a 3 főszereplő együtt biztosan be fog rántani. Másrészt viszont rengeteg negatív kritikát, kommentet, véleményt olvastam, és az imdb értékelés is elbizonytalanított. Maga a filmes oldalakon található egyrészt félrevezető másrészt spoileres leírás azonban ismét meggyőzött.
Elöljáróban, mielőtt rátérnék a filmre, el kell mondanom valamit Liam Neeson-ről. Egyre több szerepe kapcsán érzem azt, hogy Liam bizony pszichopatákat eszik reggelire, akcióhősöket tízóraira, tankokat darabol ebédre, cápát és farkast uzsonnázik, vacsorára pedig nyárson süti meg Chuck Norris-t. Ez is egy ilyen szerep, bár az is biztos, hogy minden egyes jelenetet reggeli után, ám még a tízórai előtt forgatott le.
Nézzük a tartalmát. Anna Taylor, a fiatal, depressziós, életébe teljesen belefásult tanárnő, aki már a pasijával való együttlétet sem képes élvezni, egy hosszú, fárasztó, idegeit végképp felőrlő nap után vacsorázni készül Paul-lal, aki az elegáns étteremben készül megkérni a kezét. Anna azonban félreérti a férfi kifejezetten suta monológját, azt hiszi, hogy szakítani akar vele, így elviharzik az étteremből, majd az aznap beszedett jó pár gyógyszer és a balul sikerült vacsora előtt ivott bor ellenére autóba ül, a szakadó esőben azonban kisodródik, és súlyos, végzetes autóbalesetet szenved. Anna teste bekerül a temetkezési vállalathoz. Paul, a majdnem vőlegény képtelen belenyugodni a veszteségbe, Deacon pedig elkezdi felkészíteni a lányt a temetésre.
A történet persze nem ennyi, hiszen Anna magához tér Deacon kezei között, először ugyan meg van győződve arról, hogy félreértés történt, ő él, később azonban tudomásul veszi, hogy Deacon az egyetlen, aki képes kapcsolatot teremteni vele, már halott, csak az a dolga, hogy megbékéljen és elinduljon tovább.
Ezzel már önmagában el lehetne adni 1.5 órát, de azért csavarnak még egyet a forgatókönyvön, hogy a thrillerek rajongóit is lekössék.
A filmnek persze vannak hibái, nagyon látszik, hogy huszonpár nap alatt vették fel, és olyan alapvető dolgokra se figyeltek, mint hogy Deacon barnára festette Anna vörösre színezett haját, a koporsóban mégis vörös hajjal feküdt ismét, a temetés napján. Az ilyen hibák ellenére mégis olyan atmoszférája van, hogy aki egyszer belekerül, órákkal a vége után se szabadul belőle. Liam Neeson félelmetes, remekül hozza a társadalomba láthatatlanul belesimuló elmebeteget, Christina Ricci élve halottabb, mint a koporsóban, Justin Long pedig teljesen elborul a történet végére. Szóval a színészi alakítással nem volt semmi gond, mindenki hozta az elvártat, Neeson még annál többet is.
Ha értelmezni akarjuk a látottakat, akkor két úton indulhatunk. Hihetünk a nyilvánvalóan beteg, folyamatosan hazudozó Deacon-nek, és gondolhatjuk azt, hogy itt tényleg arról van szó, hogy készül fel egy lélek a távozásra, és hogy dolgozza fel a feldolgozhatatlant, a saját halálát. Vagy hihetünk a teljesen egyértelmű bizonyítékoknak, Anna leheletének a tükrön, a gondosan adagolt injekcióknak, és a termosztát folyamatos állítgatásának, akkor viszont egy sorozatgyilkos temeti el élve az előtte napokig bénított áldozatait. Deacon eleinte jó szándékú szellemekkel suttogónak tűnhet, de hamar egyértelművé válik, hogy nem minden az, aminek látszik. A férfi bizarr gyűjtögető, aki olyan embereket pécéz ki magának, akik élve sem élnek igazán, olyanokat, akik "elszívják mások elől a levegőt", mert nem használják ki az ölükbe hulló lehetőségeket, nem indulnak el semmilyen úton, csak vegetálnak. Szerencsére nem zuhanunk Coelho-i mélységekbe, Anna ugyan felismeri, hogy pár dolgot másként csinálna, ha lenne még egy lehetősége, mégsem hagyja el a temetkezési vállalkozó házát, amikor az kinyitja az ajtót neki. Mégsem öli meg, pedig ott van a kezében az olló, majd a kés. Nem menekül. Nem él. Paul dörömböl az ajtón, ordít, követeli Deacon-tól hogy engedje be, Anna azonban nem reagál.
Nem csak ez a furcsaság. Honnan szerez áldozatokat Deacon? Hogy követi őket? Hogy nem lett gyanús ennyi év alatt egy ilyen kis közösségben? Ki írja neki a halotti anyakönyvi kivonatokat? Egyáltalán ki az, aki több száz embernél tévesen igazolta a halál beálltált? Mindenkit előre beinjekciózott ez az elmebeteg, ezért tévedtek a kiérkező mentősök minden egyes alkalommal? Vagy összejátszik valakikkel? Megannyi kérdés, amire nincs válasz, és ami nélkül igazából csak lóg a levegőben az egész. Nem kezdődik sehol, és nem is ér véget, ez bár nagyban hozzájárul a nyomasztó hangulathoz és a komorsághoz, mégis hiányérzetet hagy maga után. Szerencsére nem csapták agyon az egész történetet egy primitív happy enddel, de ez a befejezés is furcsán sült el.
A rendezőt tulajdonképpen dicséret illeti, a filmen látszik a kemény munka, és a koncepció rendben is lenne, de a költségvetés rendkívül alacsony lehetett, és ez egyes jelenetek kivitelezésénél visszaütött. A zárt tér, amibe kerül a lány, rémisztő kellene, hogy legyen, hiszen halottakkal van körülvéve, a hentelős pornóhorrorokhoz szokott néző azonban túl tágnak, túl szépnek és túl fényesnek érez mindent, a horrornak szánt jelenetek nem nagyon forgatják fel a gyomrát. Anna egy másodpercig sem kedvelhető, nem lehet drukkolni neki, senki se akarja igazán, hogy életben maradjon, hiszen nincs miért léteznie. Paul kellemesen balfék, az ő tragédiája már jobban megérintett. De azért ez kevés.
Eredetileg Alfred Molina-t szánták a pszichopata szerepére. Vele is megnéztem volna.
6/10
Elöljáróban, mielőtt rátérnék a filmre, el kell mondanom valamit Liam Neeson-ről. Egyre több szerepe kapcsán érzem azt, hogy Liam bizony pszichopatákat eszik reggelire, akcióhősöket tízóraira, tankokat darabol ebédre, cápát és farkast uzsonnázik, vacsorára pedig nyárson süti meg Chuck Norris-t. Ez is egy ilyen szerep, bár az is biztos, hogy minden egyes jelenetet reggeli után, ám még a tízórai előtt forgatott le.
Nézzük a tartalmát. Anna Taylor, a fiatal, depressziós, életébe teljesen belefásult tanárnő, aki már a pasijával való együttlétet sem képes élvezni, egy hosszú, fárasztó, idegeit végképp felőrlő nap után vacsorázni készül Paul-lal, aki az elegáns étteremben készül megkérni a kezét. Anna azonban félreérti a férfi kifejezetten suta monológját, azt hiszi, hogy szakítani akar vele, így elviharzik az étteremből, majd az aznap beszedett jó pár gyógyszer és a balul sikerült vacsora előtt ivott bor ellenére autóba ül, a szakadó esőben azonban kisodródik, és súlyos, végzetes autóbalesetet szenved. Anna teste bekerül a temetkezési vállalathoz. Paul, a majdnem vőlegény képtelen belenyugodni a veszteségbe, Deacon pedig elkezdi felkészíteni a lányt a temetésre.
A történet persze nem ennyi, hiszen Anna magához tér Deacon kezei között, először ugyan meg van győződve arról, hogy félreértés történt, ő él, később azonban tudomásul veszi, hogy Deacon az egyetlen, aki képes kapcsolatot teremteni vele, már halott, csak az a dolga, hogy megbékéljen és elinduljon tovább.
Ezzel már önmagában el lehetne adni 1.5 órát, de azért csavarnak még egyet a forgatókönyvön, hogy a thrillerek rajongóit is lekössék.
A filmnek persze vannak hibái, nagyon látszik, hogy huszonpár nap alatt vették fel, és olyan alapvető dolgokra se figyeltek, mint hogy Deacon barnára festette Anna vörösre színezett haját, a koporsóban mégis vörös hajjal feküdt ismét, a temetés napján. Az ilyen hibák ellenére mégis olyan atmoszférája van, hogy aki egyszer belekerül, órákkal a vége után se szabadul belőle. Liam Neeson félelmetes, remekül hozza a társadalomba láthatatlanul belesimuló elmebeteget, Christina Ricci élve halottabb, mint a koporsóban, Justin Long pedig teljesen elborul a történet végére. Szóval a színészi alakítással nem volt semmi gond, mindenki hozta az elvártat, Neeson még annál többet is.
Ha értelmezni akarjuk a látottakat, akkor két úton indulhatunk. Hihetünk a nyilvánvalóan beteg, folyamatosan hazudozó Deacon-nek, és gondolhatjuk azt, hogy itt tényleg arról van szó, hogy készül fel egy lélek a távozásra, és hogy dolgozza fel a feldolgozhatatlant, a saját halálát. Vagy hihetünk a teljesen egyértelmű bizonyítékoknak, Anna leheletének a tükrön, a gondosan adagolt injekcióknak, és a termosztát folyamatos állítgatásának, akkor viszont egy sorozatgyilkos temeti el élve az előtte napokig bénított áldozatait. Deacon eleinte jó szándékú szellemekkel suttogónak tűnhet, de hamar egyértelművé válik, hogy nem minden az, aminek látszik. A férfi bizarr gyűjtögető, aki olyan embereket pécéz ki magának, akik élve sem élnek igazán, olyanokat, akik "elszívják mások elől a levegőt", mert nem használják ki az ölükbe hulló lehetőségeket, nem indulnak el semmilyen úton, csak vegetálnak. Szerencsére nem zuhanunk Coelho-i mélységekbe, Anna ugyan felismeri, hogy pár dolgot másként csinálna, ha lenne még egy lehetősége, mégsem hagyja el a temetkezési vállalkozó házát, amikor az kinyitja az ajtót neki. Mégsem öli meg, pedig ott van a kezében az olló, majd a kés. Nem menekül. Nem él. Paul dörömböl az ajtón, ordít, követeli Deacon-tól hogy engedje be, Anna azonban nem reagál.
Nem csak ez a furcsaság. Honnan szerez áldozatokat Deacon? Hogy követi őket? Hogy nem lett gyanús ennyi év alatt egy ilyen kis közösségben? Ki írja neki a halotti anyakönyvi kivonatokat? Egyáltalán ki az, aki több száz embernél tévesen igazolta a halál beálltált? Mindenkit előre beinjekciózott ez az elmebeteg, ezért tévedtek a kiérkező mentősök minden egyes alkalommal? Vagy összejátszik valakikkel? Megannyi kérdés, amire nincs válasz, és ami nélkül igazából csak lóg a levegőben az egész. Nem kezdődik sehol, és nem is ér véget, ez bár nagyban hozzájárul a nyomasztó hangulathoz és a komorsághoz, mégis hiányérzetet hagy maga után. Szerencsére nem csapták agyon az egész történetet egy primitív happy enddel, de ez a befejezés is furcsán sült el.
A rendezőt tulajdonképpen dicséret illeti, a filmen látszik a kemény munka, és a koncepció rendben is lenne, de a költségvetés rendkívül alacsony lehetett, és ez egyes jelenetek kivitelezésénél visszaütött. A zárt tér, amibe kerül a lány, rémisztő kellene, hogy legyen, hiszen halottakkal van körülvéve, a hentelős pornóhorrorokhoz szokott néző azonban túl tágnak, túl szépnek és túl fényesnek érez mindent, a horrornak szánt jelenetek nem nagyon forgatják fel a gyomrát. Anna egy másodpercig sem kedvelhető, nem lehet drukkolni neki, senki se akarja igazán, hogy életben maradjon, hiszen nincs miért léteznie. Paul kellemesen balfék, az ő tragédiája már jobban megérintett. De azért ez kevés.
Eredetileg Alfred Molina-t szánták a pszichopata szerepére. Vele is megnéztem volna.
6/10
2011. január 11., kedd
MAB - The webseries
Itt ez a sorozat, aminek jelenleg még se füle, se farka, se támogatottsága, se komoly országos hírneve... Egyelőre 3 dolgot tud felmutatni: nézettséget, rengeteg bátorságot, és egy merőben egyedi kezdeményezést.
Többen kattintottak rá a jutyubon, mint ahányan megnézték az elmúlt év magyar húzódarabjait a mozikban. Ez már azért szép teljesítmény, főleg, hogy a semmiből hozták tető alá. Az ingyen dolgozó színészek megdöbbentően jól játszottak. REC, Stephen King, Kontroll, Paranormal Activity valamint Álmosvölgy utóérzet van, ez igaz, de van benne újdonság is. A Mab legendát például még nem láttam sehol feldolgozva. Van egyáltalán Mab legenda? Erről sem tudtam.
Amikor többen linkelték az első részt, féltem tőle. Nem is kattintottam rá egészen addig, míg ki nem jött az ötödik is. Akkor kezdtem hinni a sorozatban, úgy véltem ha 5× is akarták látni, lehet benne valami. És igazam lett. Tényleg van benne valami. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi. Hiszen tele van hibákkal... Pocsék a hang, nagyon kiszámítható... Stb... Rengeteg negatívumot fel lehet sorolni, ha az ember akar. Kérdés, hogy akar-e.
Nem akarok. Az ötödik rész után ki kell jelentenem, hogy nekem tetszik. Minden amatőrség ellenére. Nekem "profi". És messze jobbnak tartom mint a celebekkel forgatott mozikba szánt habkönnyű vígjátékokat, amiket nézve az ember legszívesebben zokogna, hogy erre (is) költik a keserves munkával megkeresett adóforintjait. Fogalmam sincs lelkesednék-e ennyire, ha komoly állami támogatásból forgatták volna le ezt a 16 részt, a MAB első évadát. De így, hogy úgymond olcsó hús... Max riszpekt az alkotóknak. Nem lett híg a leve.
Ha tehetitek, vigyétek hírét mindenfelé, hogy végre mi magyarok is megpróbáltunk valamit. Hogy reagálunk az igények átalakulására, próbálunk ebben a dinamikusan változó világban is talpon maradni. És végre egyszer nem egy kalap fost tettünk az asztalra (lásd Álom.net, Kis Vuk) hanem valami olyasmit, ami megállná a helyét a nemzetközi piacon.
Mivel kategóriájában itthon unikum, külföldi példákkal összehasonlítani pedig szemétség lenne
10/10
Többen kattintottak rá a jutyubon, mint ahányan megnézték az elmúlt év magyar húzódarabjait a mozikban. Ez már azért szép teljesítmény, főleg, hogy a semmiből hozták tető alá. Az ingyen dolgozó színészek megdöbbentően jól játszottak. REC, Stephen King, Kontroll, Paranormal Activity valamint Álmosvölgy utóérzet van, ez igaz, de van benne újdonság is. A Mab legendát például még nem láttam sehol feldolgozva. Van egyáltalán Mab legenda? Erről sem tudtam.
Amikor többen linkelték az első részt, féltem tőle. Nem is kattintottam rá egészen addig, míg ki nem jött az ötödik is. Akkor kezdtem hinni a sorozatban, úgy véltem ha 5× is akarták látni, lehet benne valami. És igazam lett. Tényleg van benne valami. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi. Hiszen tele van hibákkal... Pocsék a hang, nagyon kiszámítható... Stb... Rengeteg negatívumot fel lehet sorolni, ha az ember akar. Kérdés, hogy akar-e.
Nem akarok. Az ötödik rész után ki kell jelentenem, hogy nekem tetszik. Minden amatőrség ellenére. Nekem "profi". És messze jobbnak tartom mint a celebekkel forgatott mozikba szánt habkönnyű vígjátékokat, amiket nézve az ember legszívesebben zokogna, hogy erre (is) költik a keserves munkával megkeresett adóforintjait. Fogalmam sincs lelkesednék-e ennyire, ha komoly állami támogatásból forgatták volna le ezt a 16 részt, a MAB első évadát. De így, hogy úgymond olcsó hús... Max riszpekt az alkotóknak. Nem lett híg a leve.
Ha tehetitek, vigyétek hírét mindenfelé, hogy végre mi magyarok is megpróbáltunk valamit. Hogy reagálunk az igények átalakulására, próbálunk ebben a dinamikusan változó világban is talpon maradni. És végre egyszer nem egy kalap fost tettünk az asztalra (lásd Álom.net, Kis Vuk) hanem valami olyasmit, ami megállná a helyét a nemzetközi piacon.
Mivel kategóriájában itthon unikum, külföldi példákkal összehasonlítani pedig szemétség lenne
10/10
2010. augusztus 7., szombat
H2O - 3. évad
A legkiforrottabb, legjobban sikerült évad szerintem.
Kim egy undorító szörnyeteggé fejlődött, gonosz kishúgból elviselhetetlen taknyossá nőtt, majdnem minden részben fel tudnám pofozni.
Bella megjelenése üdítőleg hatott a sztorira, bár az ügyetlenkedésük Will-el néhol inkább röhejes, mint szánni való. Ettől függetlenül mint új arc, új hang, igazi vérfrissítés.
Cleo élettel telibb lett, Emma uralmának megszűnte után végre kinyílt, képessé vált önálló döntéseket hozni. Lewis távolléte is csak jót tett neki, végre elkezdett gondolkozni.
Rikki továbbra is kilóg kicsit a lányok közül, még mindig magányos farkas, és még mindig ő a legvadabb. Érdekes, hogy Zane és ő ismét elveszítik egymást. Pedig annyira hasonlítanak.
A legjobb újítás, ami csak jöhetett, hogy végre nem az alap erőikkel oldják meg a problémáikat. Nem csak arról szólnak az egyes epizódok, hogy valaki fagyaszt, valaki vizet mozgat, valaki tüzet gyújt. Felnőttebb, profibb, összetettebb az egész. Van fő szál (a vízi szörny), ami végigvonul az egész évadon (bár egy halványabb fonál már a 2. évadban is megjelent Charlotte személyében), itt azonban több az izgalom, és több az akció. Több a szárazföldi jelenet is.
Will kisfiús bája, és ártatlansága viccesen hat Zane rafináltsága mellett, kidolgozott felsőteste viszont kárpótol mindenkit az esetlenségéért.
Ha van ember, aki jobban rühellek Kim-nél a szériában, az Sophie, Will nővére, de őt annyira utálom, hogy írni se vagyok hajlandó róla.
A nyilvánvaló bakik ellenére ezt az évadot szerettem a legjobban. Ha véletlenül lenne 4., akkor bizony nagyon magasra tették a mércét. Kíváncsian várom megugorják-e.
H2O első évad 5/10
H2O második évad 7/10
H2O harmadik évad 9.5/10
Kim egy undorító szörnyeteggé fejlődött, gonosz kishúgból elviselhetetlen taknyossá nőtt, majdnem minden részben fel tudnám pofozni.
Bella megjelenése üdítőleg hatott a sztorira, bár az ügyetlenkedésük Will-el néhol inkább röhejes, mint szánni való. Ettől függetlenül mint új arc, új hang, igazi vérfrissítés.
Cleo élettel telibb lett, Emma uralmának megszűnte után végre kinyílt, képessé vált önálló döntéseket hozni. Lewis távolléte is csak jót tett neki, végre elkezdett gondolkozni.
Rikki továbbra is kilóg kicsit a lányok közül, még mindig magányos farkas, és még mindig ő a legvadabb. Érdekes, hogy Zane és ő ismét elveszítik egymást. Pedig annyira hasonlítanak.
A legjobb újítás, ami csak jöhetett, hogy végre nem az alap erőikkel oldják meg a problémáikat. Nem csak arról szólnak az egyes epizódok, hogy valaki fagyaszt, valaki vizet mozgat, valaki tüzet gyújt. Felnőttebb, profibb, összetettebb az egész. Van fő szál (a vízi szörny), ami végigvonul az egész évadon (bár egy halványabb fonál már a 2. évadban is megjelent Charlotte személyében), itt azonban több az izgalom, és több az akció. Több a szárazföldi jelenet is.
Will kisfiús bája, és ártatlansága viccesen hat Zane rafináltsága mellett, kidolgozott felsőteste viszont kárpótol mindenkit az esetlenségéért.
Ha van ember, aki jobban rühellek Kim-nél a szériában, az Sophie, Will nővére, de őt annyira utálom, hogy írni se vagyok hajlandó róla.
A nyilvánvaló bakik ellenére ezt az évadot szerettem a legjobban. Ha véletlenül lenne 4., akkor bizony nagyon magasra tették a mércét. Kíváncsian várom megugorják-e.
H2O első évad 5/10
H2O második évad 7/10
H2O harmadik évad 9.5/10
2010. július 22., csütörtök
Vampire Diaries
Az első évad épp csak kezd bemelegedni az egyik hazai kereskedelmi csatornán (természetesen gyatra szinkronnal, ordító hibákkal, és "a pofámról lesülne a bőr, ha én írtam volna" típusú szövegekkel), de egy igazi sorozatjunkie nem ezzel foglalkozik, hanem az ősszel startoló második évadot várja, és a cliffhanger után következő eseményeket. Mert biztosan jó lesz. Jónak kell lennie.
Alapból adott Elena - Stefan - Damon szerelmi háromszöge, ami (legalábbis Damon oldaláról) már teljesen egyértelmű. Elena természetesen még Stefan karjaiban, de pattognak azok a szikrák rendesen Damon közelében is. Meghalt Pearl, meghalt Anna, nyitott a kérdés mi lesz Jeremyvel ezek után, hiszen szinte csak Anna tartotta életben. Kérdés, hogy vámpírrá válik-e, vagy ember marad, hiszen épp halni készült, vámpírvérrel a szervezetében. Kérdés, hogy a visszatérő Katherine milyen viszonyban is volt John bácsival, és egyáltalán, meghal-e John bácsi. Kérdés milyen rokoni szálak fűzik Isobelt Katherine-hez, miért is lett Isobel lánya Katherine zzinte tökéletes mása. Vajon hogyan alakul Jenna és Alaric kapcsolata? Életben marad a balesetet szenvedett Caroline? Egyáltalán micsoda a polgármester fia, és mi volt a polgármester? A második évad vajon a farkasoké? Milyen lesz a halott ex-polgármester neje mint polgármesternő? Folytatódik a vámpírüldözés? Vagy elhiszik, hogy ennyien voltak?
A kérdésekre persze Amerikában már megvan a válasz. Szeptember 9től pedig mi is nyomon követhetjük az örök tinik, na meg a magukat tininek eladni próbáló huszonévesek kalandjait. Már nagyon várom.
Addig pedig nézegetem magyarul, és új mélységeket fedezek fel benne. Exkluzív TVD komédia formájában tekinthető meg ugyanis. Sorozatjunkien csillagvirágommal folyamatosan szidtuk a szinkront, egy beteg napomon még arra is képes voltam, hogy az összes csúsztatást, félrefordítást, tartalmi bakit, angol szövegtől való eltérést összeírjam, így ettől most itt eltekintenék. Csak annyit jegyeznék meg még 1×, hogy nézhetetlen, és senkinek sem ajánlom, csak ha röhögni akar, és ismeri az eredetit.
Szinkronnal 1.5/10
Feliratosan vagy felirat nélkül 6.5/10
Alapból adott Elena - Stefan - Damon szerelmi háromszöge, ami (legalábbis Damon oldaláról) már teljesen egyértelmű. Elena természetesen még Stefan karjaiban, de pattognak azok a szikrák rendesen Damon közelében is. Meghalt Pearl, meghalt Anna, nyitott a kérdés mi lesz Jeremyvel ezek után, hiszen szinte csak Anna tartotta életben. Kérdés, hogy vámpírrá válik-e, vagy ember marad, hiszen épp halni készült, vámpírvérrel a szervezetében. Kérdés, hogy a visszatérő Katherine milyen viszonyban is volt John bácsival, és egyáltalán, meghal-e John bácsi. Kérdés milyen rokoni szálak fűzik Isobelt Katherine-hez, miért is lett Isobel lánya Katherine zzinte tökéletes mása. Vajon hogyan alakul Jenna és Alaric kapcsolata? Életben marad a balesetet szenvedett Caroline? Egyáltalán micsoda a polgármester fia, és mi volt a polgármester? A második évad vajon a farkasoké? Milyen lesz a halott ex-polgármester neje mint polgármesternő? Folytatódik a vámpírüldözés? Vagy elhiszik, hogy ennyien voltak?
A kérdésekre persze Amerikában már megvan a válasz. Szeptember 9től pedig mi is nyomon követhetjük az örök tinik, na meg a magukat tininek eladni próbáló huszonévesek kalandjait. Már nagyon várom.
Addig pedig nézegetem magyarul, és új mélységeket fedezek fel benne. Exkluzív TVD komédia formájában tekinthető meg ugyanis. Sorozatjunkien csillagvirágommal folyamatosan szidtuk a szinkront, egy beteg napomon még arra is képes voltam, hogy az összes csúsztatást, félrefordítást, tartalmi bakit, angol szövegtől való eltérést összeírjam, így ettől most itt eltekintenék. Csak annyit jegyeznék meg még 1×, hogy nézhetetlen, és senkinek sem ajánlom, csak ha röhögni akar, és ismeri az eredetit.
Szinkronnal 1.5/10
Feliratosan vagy felirat nélkül 6.5/10
Monk
Itthon is véget ért a Monk, meg is könnyeztem a finálét. Semmit se írhatok róla, mert Eszterem agyoncsapna, mert még nem látta. Kerülnöm kell a spoilereket. Így csak annyit mondok, hogy korrekten elvarrták a szálakat, és csodaszép volt.
Minden évaddal ki voltam békülve, voltak jobb-rosszabb részek, de egészében nézve rendben volt. Natalie-t sokkal jobban szerettem mint Sharona-t, ennek ellenére örültem a 8. évadban visszatérő fürtös hölgyeménynek is. Jó volt újra látni azt a temperamentumos nőt, aki nem hódol be minden hülyeségnek, amit Monk kitalál.
Monk jellemfejlődését is mosolyogva néztem, és a szédítő magasság, ameddig elért, melengette a lelkem.
A dupla sorozatzáró rész pontszáma tehát 9.5/10
A 8 évadon keresztül izgalmas és élvezhető történetet nemcsak Tony Shalhoub játéka tette feledhetetlenné, hanem a hihetetlen partnerei is. A teljesen idióta, néha már a gyengeelméjűség határát súroló Randy, valamint Leland Stottlemeyer, aki Monk ellenpontjaként a józan, normális emberek halmazát képviselte. Persze a nyomozásban sosem volt olyan jó, mint Adrian. Talán az éleslátása hiányzott, talán pont az az őrület, ami Monkot jellemezte. Natalie megjelenése igazi vérfrissítés volt a sorozatnak, a mellékszereplők pedig különleges bonbonokként lapultak az egyes epizódokban a junkiek nagy örömére. Sztárparádé, humor, krimi, csetlésbotlás... Ennyi elég is volt a sikerhez.
Mr. Monk... Hiányozni fog.
A teljes 8 évad összesítve 9/10
Minden évaddal ki voltam békülve, voltak jobb-rosszabb részek, de egészében nézve rendben volt. Natalie-t sokkal jobban szerettem mint Sharona-t, ennek ellenére örültem a 8. évadban visszatérő fürtös hölgyeménynek is. Jó volt újra látni azt a temperamentumos nőt, aki nem hódol be minden hülyeségnek, amit Monk kitalál.
Monk jellemfejlődését is mosolyogva néztem, és a szédítő magasság, ameddig elért, melengette a lelkem.
A dupla sorozatzáró rész pontszáma tehát 9.5/10
A 8 évadon keresztül izgalmas és élvezhető történetet nemcsak Tony Shalhoub játéka tette feledhetetlenné, hanem a hihetetlen partnerei is. A teljesen idióta, néha már a gyengeelméjűség határát súroló Randy, valamint Leland Stottlemeyer, aki Monk ellenpontjaként a józan, normális emberek halmazát képviselte. Persze a nyomozásban sosem volt olyan jó, mint Adrian. Talán az éleslátása hiányzott, talán pont az az őrület, ami Monkot jellemezte. Natalie megjelenése igazi vérfrissítés volt a sorozatnak, a mellékszereplők pedig különleges bonbonokként lapultak az egyes epizódokban a junkiek nagy örömére. Sztárparádé, humor, krimi, csetlésbotlás... Ennyi elég is volt a sikerhez.
Mr. Monk... Hiányozni fog.
A teljes 8 évad összesítve 9/10
2009. december 20., vasárnap
Moonlight
http://www.sorozatguru.info/?cat=181
ha valaki nem tudja miről beszélek... akkor ott lehet informálódni.
pár vélemény tőlem.
ha valaki nem tudja miről beszélek... akkor ott lehet informálódni.
pár vélemény tőlem.
1) Meredith Monroe rohadtul megöregedett a Dawson's Creek óta, és nem is áll jól neki. Hogy döbbenetesen szexi lenne, ebben nem tudok nyilatkozni, szerintem aszott.
2) A Coraline-t játszó nő testben kellemes, arcban inkább ronda, mint szép, de hát ízlések és pofonok... Őt sem tartottam bitang szexi karakternek, inkább túljátszott volt, idegesítő, és unalmas. Nem éppen a film fénypontja...
3) Beth Turner megszemélyesítője sem egy eyecandy, és nem nagyon tudok szimpatizálni vele, bár nem nebáncsvirág, hanem erős nő, mégsem elég az én szótáram szerint.
4) Alex O'Loughlin vitte el a hátán az egészet, és bár ez a B kategóriára nem jellemző, még csak nem is a testével. Szerintem nagyszerűen hozta a búskomor magányos lovagot, és egyes villanásaiban a szenvedélyt is.
5) Alex hangja valami fenomenális. Belerezdül a nő minden egyes rezgő része, de komolyan.
6) A 12. rész valóban elég gagyi finálé lett volna, főleg így hogy elkaszálták, cliffhangernek esetleg még ült volna a dolog, de zárásnak... Na azt már nem. Így kapott még 4 részt, amiben igazából nem történik semmi... Sőt, zuhanórepülésbe kezd az egész film, bár mindenki sorsa rendeződni látszik... de na
7) SPOILER 2 szerencsétlen 150 éve együtt élő vámpírt együtt végez ki a vámpírtanács, mert a nő megszegte a törvényeket... Mick és Beth ebből eltérő következtetésre jutnak, Beth szakítani akar, hiszen nincs értelme, Mick elmegy, majd visszajön, és egy óvodai csókkal és egy záródó ajtóval game over... Na de... Hát a nemlétező földimogyorót beléjük! És a vámpírlista, amit megkapott az ügyész? Azzal mi lesz? És Joseph meg a csinos barna nő kapcsolata? És Beth meg Mick lefekszenek végre 16 rész agonizálás után? És egyébként is! Ha a 12. rész után hagyják abba, jobb lett volna. Vagy ha más véget írnak ide, akkor is. És mi lesz a gyógyulással? Hiszen Mick ember volt... Hetekig... Coraline meg elvitte a szert. Váááá. Tépem a hajam, és gyűlölöm a CBS-t, meg a forgatókönyvírókat. SPOILER vége
8) Jason Dohringot mégmégmégmég. A Veronica Marsban is úúúúúúúúúúúúgy szerettem.
9) Nekem ez a kis sorozat egészen tetszett. Nem lett tőle orgazmusom, szóval nem egy Dexter, vagy egy House, de még csak nem is True blood... De azért tanulós estéken javallott. Néha. Bárkinek.
2) A Coraline-t játszó nő testben kellemes, arcban inkább ronda, mint szép, de hát ízlések és pofonok... Őt sem tartottam bitang szexi karakternek, inkább túljátszott volt, idegesítő, és unalmas. Nem éppen a film fénypontja...
3) Beth Turner megszemélyesítője sem egy eyecandy, és nem nagyon tudok szimpatizálni vele, bár nem nebáncsvirág, hanem erős nő, mégsem elég az én szótáram szerint.
4) Alex O'Loughlin vitte el a hátán az egészet, és bár ez a B kategóriára nem jellemző, még csak nem is a testével. Szerintem nagyszerűen hozta a búskomor magányos lovagot, és egyes villanásaiban a szenvedélyt is.
5) Alex hangja valami fenomenális. Belerezdül a nő minden egyes rezgő része, de komolyan.
6) A 12. rész valóban elég gagyi finálé lett volna, főleg így hogy elkaszálták, cliffhangernek esetleg még ült volna a dolog, de zárásnak... Na azt már nem. Így kapott még 4 részt, amiben igazából nem történik semmi... Sőt, zuhanórepülésbe kezd az egész film, bár mindenki sorsa rendeződni látszik... de na
7) SPOILER 2 szerencsétlen 150 éve együtt élő vámpírt együtt végez ki a vámpírtanács, mert a nő megszegte a törvényeket... Mick és Beth ebből eltérő következtetésre jutnak, Beth szakítani akar, hiszen nincs értelme, Mick elmegy, majd visszajön, és egy óvodai csókkal és egy záródó ajtóval game over... Na de... Hát a nemlétező földimogyorót beléjük! És a vámpírlista, amit megkapott az ügyész? Azzal mi lesz? És Joseph meg a csinos barna nő kapcsolata? És Beth meg Mick lefekszenek végre 16 rész agonizálás után? És egyébként is! Ha a 12. rész után hagyják abba, jobb lett volna. Vagy ha más véget írnak ide, akkor is. És mi lesz a gyógyulással? Hiszen Mick ember volt... Hetekig... Coraline meg elvitte a szert. Váááá. Tépem a hajam, és gyűlölöm a CBS-t, meg a forgatókönyvírókat. SPOILER vége
8) Jason Dohringot mégmégmégmég. A Veronica Marsban is úúúúúúúúúúúúgy szerettem.
9) Nekem ez a kis sorozat egészen tetszett. Nem lett tőle orgazmusom, szóval nem egy Dexter, vagy egy House, de még csak nem is True blood... De azért tanulós estéken javallott. Néha. Bárkinek.
2009. augusztus 4., kedd
2009. augusztus 3., hétfő
Revelations
Kis sorozat nagy nevekkel. Abszolút megnézős, még akkor is, ha az első rész nem éri el azt, hogy azonnal addict legyek. Sok értelme nem is lenne, hiszen enélkül is gyorsan darálható a maga 6 részével. Világvége, sátánisták, bosszúálló professzor, diplomás apáca, a Jelenések könyve, minden érkezik szépen sorban korrektül rendezve és fényképezve. Ennyi True Blood után még jól is esik a szememnek a sok pasztellszín, fityula, és szépség, amit megjelenítenek a tragédia árnyékában. Ennek ellenére mégis Dexter Morganbe vagyok szerelmes. Ő az új House MD. Úgyhogy 6×40 perc Jelenések után a kedvenc vérnyomelemzőmmel iszom az első kávém. Annyira várom a negyedik évadot. Annyira.
2009. augusztus 2., vasárnap
True Blood
Ledaráltam a második évad eddigi részeit is. Ez a sorozat még most se lett jobb, de egynek elmegy. Bill Compton szerintem nem jó pasi. Sőt. Mondhatni GÁZ. Azon kívül, hogy állatias, semmi vonzó nincs benne.
Az első évadban a legjobban az idegesített, hogy Jason Stackhouse többet szexelt egy rész alatt, mint én egész eddigi életemben, a második évad 6 részében pedig az, hogy ez az irreális univerzum egyre kevésbé hihető számomra. Kicsit olyan, mintha a pitesütő kalandjait nézném a Pushing Daisiesből, csak abban volt valami bájosan idegesítő, ebben meg itt van Anna Paquin, akinek egy légvédelmi bunker elférne a két első metszőfoga között, ő játssza Sookie-t a telepatikus képességekkel bíró pincérnőt. A teljesen beteg nő mellé az HBO összeválogatott még egy csokor nem evilági formát, démonok, alakváltók, idióta rendőrök képében, és háttérnek kaptak a popsijuk alá egy bárt, meg egy álmos kisvárost, szóval a kiindulóhelyzet nem is olyan rossz. Még a CGI is jobb mint a Twilightban, ezen mondjuk nincs semmi meglepő, az egész flottul fel van építve, és mivel fut a második évad, nem kapott cancelt, biztosan megvan a varázsa.
Bár engem nem kapott el a gépszíj, azért megnézegetem. Feltehetőleg úgysem tart már sokáig. Ha esetleg kapna még egy évadot, abba már lehet nem kezdek bele. Ez egyébként borzasztóan érdekes, mert a Dexter is egy beteg sorozat, és azt imádtam, még a főcímét is, a True Bloodét azonban átugrom, mert képtelen vagyok ennyi szart ilyen hosszan nézni. Talán van egy határ, mennyi művért képes bevenni a gyomrom, és túlcsordult. Talán csak az idegesít, hogy itt senki se gyászol senkit, mindenki egyszerűen továbblép, vagy az, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek, pl egy lánc minden külső erő nélkül egy nyakra tekeredik, és szorítja, esetleg az, hogy bár a nők megölése ügyében nyomoz a rendőrség, mégis bűntények tucatjai maradnak megtorlás nélkül. A második évados Jason-kalandról nem is beszélve...
Szóval mint mondtam átgondolt kis sorozat ez, csak annyi a bibi, hogy hülye aki gondolta. Ez nem az a minőség, amit az HBO-tól megszoktam, nem üti se a Huff, se a Sírhant művek, se az Angels in America szintjét.
Az első évadban a legjobban az idegesített, hogy Jason Stackhouse többet szexelt egy rész alatt, mint én egész eddigi életemben, a második évad 6 részében pedig az, hogy ez az irreális univerzum egyre kevésbé hihető számomra. Kicsit olyan, mintha a pitesütő kalandjait nézném a Pushing Daisiesből, csak abban volt valami bájosan idegesítő, ebben meg itt van Anna Paquin, akinek egy légvédelmi bunker elférne a két első metszőfoga között, ő játssza Sookie-t a telepatikus képességekkel bíró pincérnőt. A teljesen beteg nő mellé az HBO összeválogatott még egy csokor nem evilági formát, démonok, alakváltók, idióta rendőrök képében, és háttérnek kaptak a popsijuk alá egy bárt, meg egy álmos kisvárost, szóval a kiindulóhelyzet nem is olyan rossz. Még a CGI is jobb mint a Twilightban, ezen mondjuk nincs semmi meglepő, az egész flottul fel van építve, és mivel fut a második évad, nem kapott cancelt, biztosan megvan a varázsa.
Bár engem nem kapott el a gépszíj, azért megnézegetem. Feltehetőleg úgysem tart már sokáig. Ha esetleg kapna még egy évadot, abba már lehet nem kezdek bele. Ez egyébként borzasztóan érdekes, mert a Dexter is egy beteg sorozat, és azt imádtam, még a főcímét is, a True Bloodét azonban átugrom, mert képtelen vagyok ennyi szart ilyen hosszan nézni. Talán van egy határ, mennyi művért képes bevenni a gyomrom, és túlcsordult. Talán csak az idegesít, hogy itt senki se gyászol senkit, mindenki egyszerűen továbblép, vagy az, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek, pl egy lánc minden külső erő nélkül egy nyakra tekeredik, és szorítja, esetleg az, hogy bár a nők megölése ügyében nyomoz a rendőrség, mégis bűntények tucatjai maradnak megtorlás nélkül. A második évados Jason-kalandról nem is beszélve...
Szóval mint mondtam átgondolt kis sorozat ez, csak annyi a bibi, hogy hülye aki gondolta. Ez nem az a minőség, amit az HBO-tól megszoktam, nem üti se a Huff, se a Sírhant művek, se az Angels in America szintjét.
2009. július 27., hétfő
True blood
"- Persze hogy nem, ha szakítunk - mondta halkan, de nem úgy hangzott, hogy úgy gondolja, ahogyan én értettem. - Még csókolóznunk sem szabad. Azt pedig végképp nem lenne szabad, hogy hanyatt akarjalak vágni ezen a tornácon, hogy addig basszalak, amíg elalélsz."
Ez után még kérdezze meg valaki, miért is van vámpírmánia. Hiszen minden nő azt akarja...
Ez után még kérdezze meg valaki, miért is van vámpírmánia. Hiszen minden nő azt akarja...
2009. július 15., szerda
Apropó vámpírok
Én a Buffyban sosem értettem, hogy adott egy kisváros, aminek baszki saját reptere meg egyeteme lesz hirtelen, pedig alig nagyobb mint 3 utca (na de most nem ez a lényeg)... Szóval adott egy kisváros, ahol kb mindenki ismer mindenkit, és úgy 10 rész után azért a város már kapizsgálja a vámpírok létezését, de 1-2 évad után már biztosan tudniuk kell, mert olyan sűrűségben fordulnak el, mint máshol a fű, vagy mint elhízott ember a McDonaldsban, erre ott vannak ezek a veszettül jóképű, titokzatos, vonzó, teljesen tökéletesen ismeretlen, foglalkozás és pénz nélkül élő, esténként a hentesnél disznóvérért sorban álló fekete kabátos úriemberek, mint Angel meg Spike, és ez baszki nem tűnik fel senkinek? Ilyen a világon nincs. Ha én lennék a hentes már a második este összepisiltem volna magam tőlük, amikor üveggel jöttek. De biztos csak túl élénk a fantáziám, vagy az is lehet, hogy túl korlátolt, és ezért foglalkoztatnak ilyen fontos kérdések így fél 5kor.
Az Angelben már nem különösebben érdekelt a kérdés, mert L.A. elég nagy város, hogy az ember, khm vámpír ne tűnjön fel benne senkinek. Na de egy Sunnydale? Könyörgöm... Bár az iróniát mindenképpen értékelni kell, hogy ilyen nevű városkát építettek közvetlenül a pokol szája fölé. Ha mélyebben belegondolok, nincs ebben semmi meglepő, ma már minden város a pokol szája fölé épül, mert mi magunk emberek vagyunk a pokol. De ez most más téma megint. Az Angelben erről is volt egy jó jelenet, amikor elindulnak lefelé egy lifttel a pokolba, mennek-mennek nagyon sokáig. Megáll a lift, és kilépnek ugyanoda ahonnan elindultak. Mert minden rossz itt van, a valós és a képzelt bűnök, a valós és a képzelt ellenségek. Az isten, az ördög, a vámpír, a farkas... Mind bennünk van. Mi vagyunk a gonosz.
(És csak hogy csillagvirágot is cinkeljem egy picinkét, megjegyezném, hogy kivételt ez alól csak az edvárdkállön képez, mert ő cunci! Poén vége.)
Az Angelben már nem különösebben érdekelt a kérdés, mert L.A. elég nagy város, hogy az ember, khm vámpír ne tűnjön fel benne senkinek. Na de egy Sunnydale? Könyörgöm... Bár az iróniát mindenképpen értékelni kell, hogy ilyen nevű városkát építettek közvetlenül a pokol szája fölé. Ha mélyebben belegondolok, nincs ebben semmi meglepő, ma már minden város a pokol szája fölé épül, mert mi magunk emberek vagyunk a pokol. De ez most más téma megint. Az Angelben erről is volt egy jó jelenet, amikor elindulnak lefelé egy lifttel a pokolba, mennek-mennek nagyon sokáig. Megáll a lift, és kilépnek ugyanoda ahonnan elindultak. Mert minden rossz itt van, a valós és a képzelt bűnök, a valós és a képzelt ellenségek. Az isten, az ördög, a vámpír, a farkas... Mind bennünk van. Mi vagyunk a gonosz.
(És csak hogy csillagvirágot is cinkeljem egy picinkét, megjegyezném, hogy kivételt ez alól csak az edvárdkállön képez, mert ő cunci! Poén vége.)
2009. június 18., csütörtök
2009. június 9., kedd
Duplikálódok megint, de ez is olyan
Először is Stephenie Meyer egy hatásvadász szörnyeteg:) Szegényemet annyira megsértették azzal, hogy a félkész (bár jelzem félkész állapotban is ezerszer jobb könyvét), a midnight sun-t feltették a netre, hogy ő azt többet se akarja fejezni... Vagy legalábbis 2 évig nem akar hozzányúlni, mert úgy érzi megölné Cullenéket. Egy ezresbe fogadok, hogy a könyvecske készen várja 2010et, annak nyarát, amikor kb beérik majd a harmadik film, és amikor még meg lehet lovagolni a hullámokat. Mint már említettem az egészben annyi csupán a tragikus, hogy az MS ezerszer jobban sikerült, legalábbis az első 11 fejezet, mint bármelyik a másik 4 közül. Sokkal kevesebb logikai bukfenc, sokkal kevesebb hiba, pongyolaság, szóismétlés... Vagy lehet csak azért éreztem jobbnak, mert olyan régimódi vagyok mint Edward, és legalább olyan szörnyeteg, ezért tudok vele könnyebben azonosulni, és az ő látásmódjával, mint Bellácska kamaszos sirámaival. Ezen most nem akarok elgondolkozni. Viszont Stephenie-nak innen is üzenem, annak biztos tudatában, hogy sose adják át neki, hogy sokkal jobb "üzletasszony" mint író, és ehhez a képességéhez szeretnék gratulálni.
Aztán meg itt van egy film, egy sorozatocska, az El Internado. Ami ugyan fut az AXN-en is, de kinek van ideje AXN-t nézni... Inkább megszereztem máshogyan, és abszolút rajongás alakult ki. Olyan eyecandy pasi van benne... Hűűű... Még akkor is eyecandy, ha pasikra nem mondják. A feje kevésbé, de ami az alatt van... Csak pislogtam. Ha hatással lennének rám a szép férfitestek, akkor úgy kéne, hogy lefogjanak a sorozat nézése közben. Kár, hogy sose a külsőség érdekelt. Viszont, amit fontos most megjegyeznem, hogy felháborítónak tartom, hogy ilyeneket nem vesz meg mindenki számára elérhető TVcsatorna. Hanem helyette mónika sót nyomatnak. Rendben, próbálom megérteni, erre van igény, na de baszomanyulat, hogy finom legyek és nőies, nem MINDENKI akkora tajparaszt, hogy beérje fogatlan cigányok ordibálásával. Nem értem miért kell megragadni ezen szinten és miért kell degradálni az egész magyar társadalmat. Persze aztán felszállok a metróra és rájövök... Csak néha annyira szeretnék hinni abban, hogy az átlagmagyar többre vágyik mint a győzike.
Az rendben van, hogy esténként az értelmiség agyhalottan vegetál a képernyők előtt, és ilyenkor bármit le lehet nyomni a torkán, a négymilliomodszor ismételt filmeket is, de mi lenne ha megpróbálnának valami mást? Valami újat? Valami finomat? Ma este például volt szerencsém belefutni az Áll az alkuban egy lelkileg totálisan instabil szőke naívába... Bár az, hogy naíva volt-e, még kérdéses számomra, de hogy érzelmi roncs, az biztos. Ditke sikeresen elpasszolta a lehetőségeit, hogy értelmes összeget nyerjen, majd kiderült róla, hogy 2× volt futballista felesége külföldön. Gondolom nem az eszéért vették el. Annyiszor sírt, hogy meg se tudom számolni, Akkora butaságokat beszélt, hogy félelmetes, naivitásról, kihasználásról, nehéz sorsról, és arról, hogy ő szép... A végén mikor Áron azt mondta, az utazáson kívül van még egy meglepetésük, komolyan azt hittem Gaszner és Rihmer fognak besétálni karjukon Csernus Imrével, és elviszik a nőt melegebb éghajlatra, de tévedtem. Ki jött be? Na ki? Joshi Bharat. Vagy ahogy a Balogh Gábor hívta, a Borat. És Joshi empátiáról, meg műsor utáni naaagy beszélgetésről kezdett halandzsázni... Már el se tudtam fojtani a röhögésem. Nem elég, hogy Ditke 600 000 Ft helyett egyedül elmehet 3 hétre Afrikába, úgy, hogy a 16 éves fiát itthon telelteti, még emellé megkapja Joshit is, aki ott fogja osztani az észt neki, és helyreteszi lelkileg... Persze. Könyörgöm, ennek a nőnek terápia kéne... Na de majd a Joshi megoldja.
A statisztikám megőrült. Szomód, Baj, Tatabánya, és egy város amit nem nevezek nevén után most Komáromnak írja azt, ami nem is Komárom. Érdekes, hogy néha mekkorákat téved. Az IP stimmel, a gép adatai stimmelnek, böngésző stimmel, felbontás stimmel, oprendszer stimmel... Csak a várost variálja veszettül, mintha azt hinné a program, hogy ezzel át tud verni. Vannak olyan IP címek, amiket álmomból felébresztve vakon Braille-írásból kiolvasva felismerek. Ez pl egy olyan. Szóval üzenem a statisztikámnak, hogy nyugodtan írhatja, hogy Tata, nem fogok megsértődni. Úgyis tudom. Úgyis látom.
Közben itthon katasztrófák sora történt... Nem tudom mennyire blog-pozitív ezek közül bármi is, vagy mennyire van jogom elmondani. Olyan emberekről van szó, akik fontosak anyámnak, és akik egykor tanáraim voltak. Alzheimerről van szó, és olyan fájdalmas elbutulásról, amire szavak sincsenek... Mindenkinek fáj, aki látja, egyedül annak nem fáj, aki benne él, aki butul... A volt osztályfőnököm Alzheimeres. Relatíve fiatal még ehhez, sőt, hihetetlenül fiatal ehhez, de mégis gyorsabban romlik, mint várták. Gyorsabban, mint azt fel lehetne dolgozni. Ártatlan és értetlen gyermeki tekintettel szemléli a világot az a nő, aki anno a magyar alapjait verte bele a fejembe... Ma már nem képes megfogalmazni egy összetett mondatot. A férje pedig... A zenetanár... Istenem. Sose kívántam egyiküknek sem rosszat, és sose kívánnék, főleg nem ilyet, hogy végig kelljen néznie az intelligens és humoros felesége pusztulását. De bátran viseli. Ma is bátor volt, amikor utána lendült az asszonykája után, aki a pedagógus napi ünnepségen sikerrel lebucskázott pár lépcsőfokot. A sors iróniája, hogy a nőnek semmi baja nem lett, még csak karcolások se, a férfit nagyjából most tolják ki a műtőből. Ilyen természetellenes pozícióban még nem látott bokát anyám. Én nem láttam, de el tudom képzelni. Minden tört, ami törhetett, és minden szakadt, ami szakadhatott. A nőt ismerősök vitték haza, a vendégsereg pedig a mentőt várta a férfival. Fél pillanatra belegondoltam, hogy a volt osztályfőnökömre most egy ismerős család, egy férj, és egy mit ad isten Alzheimeres feleség vigyáz... A volt zenetanár a kórházban épp most ébred tudatára annak, hogy már ketten magatehetetlenek a családban... Abban a családban, amit ketten alkotnak... És elsírtam magam. Szemét dolog, de arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mi ezen EGYELŐRE túl vagyunk. Végigcsináltuk, amit végig kellett, mamával 6 évet, és lassan 5 éve halott... El se hiszem, hogy ez valóban 5 év... Azt sem tudom mit kívánjak nekik, fogalmam sincs. Sok erőt. A világ összes erejét. És azt, hogy szegény törött lábú J. bá' minél hamarabb talpra álljon.
Aztán történt más is. Ma volt a második olyan nap, amikor észrevettem, hogy apám nem érti, amit mondok neki. Nem nem hallja. Nem érti. Másra reagál, keresi a szavakat, össze-vissza beszél. Fogalma sincs mi van, hol van. Ma volt a második olyan nap, hogy megrémültem emiatt. Kivörösödve, szuszogva, tüzelő fejjel ült a fotelben, és összefüggéstelenül makogott valamit, aminek köze nem volt ahhoz, amiről beszéltem. Legszívesebben ordítottam volna, hogy (és elnézést most vulgáris leszek) kurvaisten most ájjá le, mert ha nem akkor... de kihagytam az ordítást. Behoztam a gyógyszereit. Hoztam vizet. Leültünk. Elkezdtük elölről az egészet. Azt hiszem sose voltam ennél jobban tisztában azzal, hogy apám meg fog halni, mint ma... Még akkor sem volt ilyen kristálytiszta, mikor a műtét előtt végrendelkezett, hogy hamvasztassuk el. Még megvan, ahova felírtam mindent, mit hogy szeretne. Eltettem. Soha többé nem akarok vele erről beszélni. Soha többé.
Engem mindenki elhagy. Még nem vagyok 23. Még nem vagyok kész.
