Széltől is óvott, tündéri macskacsalád él a századforduló Párizsának egyik fényűző otthonában. Boldogságuk azonban csak addig tart, amíg a ház úrnője közzé nem teszi végrendeletét, melyben halála esetén a cicákra hagyja vagyonát - ha ők már nem lennének, akkor viszont a komornyik örököl mindent. A sanda szolga azonnal kész az ármányra és a cicák csakhamar az utcán - jobban mondva, az egyik messzi réten találják magukat. A szerencse azonban segítségükre siet, és a Párizs utcáin, kertjeiben, háztetőin élő macskák, cicák, cicusok, macsekok, valamint Roquefort, a családhoz hű egér segítségével visszaküzdik magukat otthonukba - mindezt rengeteg bájos kaland, szívbemarkoló jelenet, gyönyörű betétdal kíséretében.
Gyermekkorom egyik legkedvesebb rajzfilmje, de még ma is meg tud nevettetni. Hihetetlen jó gegek vannak benne, remek karakterekre épít a történet. Edgar, az inas egyszerűen zseniális. Annyira hülye szerencsétlen, hogy az ember már sajnálja, hogy semmi se sikerül neki. VénKujon, az ügyvéd szavakkal leírhatatlan. :)))
A cicák gyönyörűen rajzoltak, és nagyon helyesek, különösen a kis vörös. Elképesztő a kis pofikájuk minden egyes kockán. Elképesztő! A két ostoba kutya telitalálat, a kisegér pedig már tényleg sok a jóból.
Merem állítani, hogy az egyik legjobb, ha nem A LEGJOBB eredeti Disney rajzfilm, amit anno készítettek.
Ami miatt különösen kedves a szívemnek, hogy nem erős, határozott, kemény körvonalakkal rajzolták meg a figurákat, hanem olyan hatást keltenek, mintha több vonallal húzva, folyamatosan tökéletesítették, pontosították volna őket. Ceruzarajz-hatású az egész. A kisegér füle és a kis haja pl legalább 3-4 vonalban "mozog", amikor az egérke forog a vásznon.
Hogy miért szeretem mindezeken felül? Mert van benne humor, romantika, jó zene, mert értéket közvetít, miszerint nem szabad a külső alapján ítélni, meg kell ismerni a másikat. Megtanít a felelősségvállalásra, a bizalom fontosságára, arra, hogy milyen az igaz barátság, és még az emberi kapcsolatok bonyolultságába is bepillantást enged, mindezt 76 perc alatt. Múlhatatlan érdemei vannak, és még hercegnő is van benne. Őt szerintem az össz-Disney konferencián a non-princess klub tagjai simogatják O'Pamacskával együtt.
Gyerekkori emlékeim alapján az út vissza Párizsba sokkal hosszabbnak tűnt, ma kicsit meg is lepődtem, hogy csak ennyit mentek a kiscicák, de abszolút nem vont le a film élvezeti értékéből. A butuska libáknál azonnal a Vuk részeg libáira asszociáltam, az egykerekű szénaboglyánál pedig már fájt a hasam a nevetéstől.
Kedvenc jelenet: Mikor Lafayette megkérdezi Napóleon-tól (aki előtte részletes leírást adott a nyikorgó cipőről) hogy milyen színű a cipő. Napóleon pedig azt feleli fekete. (és nagyrészt igaza lesz) Majd felháborodik, hogy honnan tudhatná ő a színt. Erről mindig a profilozókkal kapcsolatos poén jut eszembe, melyben ugye felállítottak egy profilt egy elkövetőről, és ilyesmik szerepeltek benne, hogy "kétsoros öltönyt visel" és még ez is stimmelt. Persze ez vicc, meg irónia, de Napóleon-t látva mindig arra gondolok, hogy őt is felvehetné a rendőrség. Szuperül nyomozna. Csak kéne mellé Lafayette. Meg valaki, akinek azért esze is van, nem csak füle. Meg orra.
10/10
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekműsor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekműsor. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 7., vasárnap
2013. április 3., szerda
Herkules - Hercules 1997
Nagy az öröm az Olümposzon, Zeusznak és feleségének, Hérának gyermeke született. Csak a főisten fivére, Hadész nem örül az erős kis Herkules érkezésének, utód híján esélye sincs, hogy Zeusz örökébe lépjen. Az alvilág ura megbízza a két ügyefogyott szolgáját, Pechet és Pánikot, hogy tegyék el láb alól Herkulest. A dolog félig sikerül, a varázsitaltól Herkules elveszti halhatatlanságát, az ereje viszont megmarad. Más kérdés, hogy mindenáron be akarja bizonyítani az apjának, hogy hős a javából. A saját bőrén tanulja meg, hogy nem elég az erő, hanem szív is kell ahhoz, hogy valakiből igazi hős legyen.
Sokadik szakítás az addigi tradíciókkal, ötletes, újszerű, remek színekkel és remek hangokkal. A poénok a felnőtt korosztályt is elszórakoztatják, talán a legkisebbeknek nem is érthetőek, ezért csak nagyobbacska gyerekeknek ajánlott.
Megara a "non-princess club" oszlopos tagja, akiről mindig mindenki elfeledkezik, ha a Disney-hercegnőket sorolja. Méltatlan dolog.
Hádész zseniális, Phil elképesztő, Pegazus pedig a személyes favoritom.
Pain & Panic a két legszerencsétlenebb gonoszka a filmes univerzumban. :)
9/10
Sokadik szakítás az addigi tradíciókkal, ötletes, újszerű, remek színekkel és remek hangokkal. A poénok a felnőtt korosztályt is elszórakoztatják, talán a legkisebbeknek nem is érthetőek, ezért csak nagyobbacska gyerekeknek ajánlott.
Megara a "non-princess club" oszlopos tagja, akiről mindig mindenki elfeledkezik, ha a Disney-hercegnőket sorolja. Méltatlan dolog.
Hádész zseniális, Phil elképesztő, Pegazus pedig a személyes favoritom.
Pain & Panic a két legszerencsétlenebb gonoszka a filmes univerzumban. :)
9/10
Csipkerózsika - Sleeping Beauty 1959
A Grimm-testvérek meséjének főhőse a szépséges Auróra hercegnő, akit születésekor átokkal sújt egy gonosz boszorkány: az átok szerint mielőtt nagykorú lesz a lány, egy mérgezett tű szúrása végez majd vele! A mit sem sejtő hercegnő sorsát apja három jószívű tündérre bízza, akik mindent elkövetnek, hogy ne teljesedjék be az átok, de hiába. A végzetet elkerülni még ők sem tudják, csupán enyhíteni a gonosz boszorkány átkának hatását: amikor Auróra megszúrja magát, nem hal meg, csak hosszú álomba szenderül, amelyből csak egy herceg szerelmes csókja ébresztheti fel!
Szeretnivalóan balfék tündérek, csúnya gonosz, csodaszép hercegnő, és egy dallal szerelembe eső herceg, aki ezután a töviserdőn is képes átkelni a szerelméért? Hamisítatlan Disney mese, mely bár kissé kiforgatja az eredeti Grimm-történetet, de sebaj. A szépség, a báj, és a gyermekkor oltárán az feláldozható.
8/10
Szeretnivalóan balfék tündérek, csúnya gonosz, csodaszép hercegnő, és egy dallal szerelembe eső herceg, aki ezután a töviserdőn is képes átkelni a szerelméért? Hamisítatlan Disney mese, mely bár kissé kiforgatja az eredeti Grimm-történetet, de sebaj. A szépség, a báj, és a gyermekkor oltárán az feláldozható.
8/10
Hamupipőke 2 - Cinderella II: Dreams come true 2002
A boldogságtól ragyogó pár, Hamupipőke és a herceg hazatérnek nászútjukról palotájukba, ahol az egykoron lencsét válogató, mostoha körülmények között élő lánynak szokatlan szerepbe kell beletanulnia. El kell sajátítania minden csínját-bínját annak, hogyan viselkedik egy hercegnői fenség. A tündér dadus és a folyton rosszalkodó egérsereg hathatós segítsége mellett Hamupipőke rájön, egyetlen módja van megfelelni az elvárásoknak, mégpedig az, ha nem akar más lenni, mint amilyen.
A varázslatos mesében az álmok ismét valóra válnak...
Kiüresedett, ötlettelen, felesleges folytatás, amiben ugyan Hamupipőke kiáll magáért, és Jacques is rájön mennyivel jobb egérnek lenni, mégsem érte meg a befektetett időt és energiát.
Az egerek és a cicák (különösen Lucifer) dögönyöznivalóak, Hamupipőke pedig most is nagyon szép, bár kissé újrafazonírozták.
Anastasia jó útra tér, az öreg király habókos, mint mindig... A többiek pedig... Egyáltalán nem érdekesek.
4.5/10
A varázslatos mesében az álmok ismét valóra válnak...
Kiüresedett, ötlettelen, felesleges folytatás, amiben ugyan Hamupipőke kiáll magáért, és Jacques is rájön mennyivel jobb egérnek lenni, mégsem érte meg a befektetett időt és energiát.
Az egerek és a cicák (különösen Lucifer) dögönyöznivalóak, Hamupipőke pedig most is nagyon szép, bár kissé újrafazonírozták.
Anastasia jó útra tér, az öreg király habókos, mint mindig... A többiek pedig... Egyáltalán nem érdekesek.
4.5/10
Hamupipőke - Cinderella 1950
A szorgos és csodaszép Hamupipőke jobb életről és romantikus kalandokról álmodozik, de szegényke sajnos ki van szolgáltatva gonosz mostohaanyja és két irigy mostohatestvére kénye-kedvének. Három huncut kisegér és a Jótündér varázslata segítségével azonban Hamupipőke eljut a bálba, ahol találkozik álmai hercegével. A varázsige éjfélkor elveszti hatását, ezért Hamupipőkének sebtében el kell hagynia a kastélyt, hogy ki ne derüljön az igazság. Ám a nagy sietségben maga mögött hagyja egyik üvegcipőjét...
Bájos és szeretnivaló mese, melyben a főhősnő az 50-es évek nőideáljának minden tulajdonságával bír, imádja a házimunkát, képes alárendeltségben élni, és a férfitől a megváltást várja. Emellett bájos, kedves, szereti az állatokat, és képes ellátni egy nagyobb családot.
A herceg jóképű és kedves, jelleme azonban szinte egyáltalán nincs. Tipikus Disney -sablon, akiről bármelyik kislány álmodozhat, hogy felnőve hasonlót talál. Az 5 éves lányomnak én is ilyen férfit mutatnék, akiben egy csipetnyi veszély sincs. Bár 10 körül már kiábrándító lehet a valóság.
A kisállatok tündériek, gyönyörűre vannak rajzolva, a zene kellemes, a negatív karakterek is csak a mindennapi mocskosságokat követik el, olyan bűnöket, amiknél egy átlagos öt éves több rosszat fog kapni egy átlagos óvodában.
A jótündér aranyos és esetlen. Az egereket imádtam. Czák-czák!
9/10
Bájos és szeretnivaló mese, melyben a főhősnő az 50-es évek nőideáljának minden tulajdonságával bír, imádja a házimunkát, képes alárendeltségben élni, és a férfitől a megváltást várja. Emellett bájos, kedves, szereti az állatokat, és képes ellátni egy nagyobb családot.
A herceg jóképű és kedves, jelleme azonban szinte egyáltalán nincs. Tipikus Disney -sablon, akiről bármelyik kislány álmodozhat, hogy felnőve hasonlót talál. Az 5 éves lányomnak én is ilyen férfit mutatnék, akiben egy csipetnyi veszély sincs. Bár 10 körül már kiábrándító lehet a valóság.
A kisállatok tündériek, gyönyörűre vannak rajzolva, a zene kellemes, a negatív karakterek is csak a mindennapi mocskosságokat követik el, olyan bűnöket, amiknél egy átlagos öt éves több rosszat fog kapni egy átlagos óvodában.
A jótündér aranyos és esetlen. Az egereket imádtam. Czák-czák!
9/10
2013. március 21., csütörtök
Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak 2012
Avagy Genndy Tartakovski Dexter, a laboratóriuma, a Pindur Pandúrok, és a Szamuráj Jack után. Engem már a Dexterrel megvett kilóra, és nem is bohó gyermekkoromban, hanem áldott-áldatlan kamaszkorom idején. A kis vörös tudósgyerek annyira jó karakter volt, és annyira jó volt a rendezés, hogy Genndy-t már alapból a zsenik közé soroltam.
Vérszívó vagy nászúton? Farkasember családi lazuláson? Rémkoppantó, aki belefáradt a szürke hétköznapok egyformaságába? Vár a Hotel Transylvania - minőségi pihenés és felfrissülés mindennemű rémnek, szörnynek és gonosz torzszülöttnek.
Drakula gróf ötcsillagos erdélyi luxusszállodájában (főszakács: Quasimodo) a szörnyek és családjuk távol kerülhetnek az emberi világ zajától. Itt ejtőzik Frankenstein és a menyasszonya, Múmia, a láthatatlan ember, egy egész farkas falka és kollégáik - míg egyszer egy halandó nem téved közéjük. A bajt csak fokozza, hogy a gróf nemcsak szállodaigazgató, hanem apa is, aki eddig sikerrel óvta csemetéjét a valódi világ borzalmaitól: most azonban minden megváltozik.
A félig véres, félig prémes rémmese kicsit békebeli, olyan aranyosan régies, nem annyira formabontó és nem is annyira egyedi, mint a fentebb felsorolt Tartakovski nevéhez köthető rajzfilmek. A szörnyek között persze látunk nagyon egyedieket is, nem csak a máshonnan ismert figurák újragondolását, és a mimikára, gesztusokra épülő geg abszolút működik, folyamatosan mosolyra húzódik tőle a néző szája széle. Valami mégis hiányzik. De így elsőre meg se tudnám mondani, mi.
Mert a történet jó, a rajzok imádnivalóak, és remekül kidolgozottak, a cselekmény egy percre sem laposodik el, folyamatosan zajlanak az események, szusszanni sincs időnk. A zene fülbemászó, a rajzolt figurák igazi karakterek, van személyiségük, motivációjuk, múltjuk és jelenük. Tulajdonképpen többet nyújtanak néhány valós színésznél. Mégis ott az a de...
A központi téma, a szülőről való leválás, az elengedés problematikája, a felnőtteket is elgondolkoztathatja, ennek ellenére marad egy pici fanyar szájíz. Érezni, hogy nem a korosztályomnak szánták a mesét, az intellektuális humor, a frappáns odamondogatások hiányát magán viseli. És valami mást is... Amit még mindig nem tudok meghatározni. Nem feltétlenül a happy end a gond, nem az elnagyolt, gyerekes szerelmi szál... Csak az ingerküszöbünk lehet talán máshol.
A mosoly tehát konstans, de igazi nevetés nincs. A Twilight-paródia persze jó, én még durvábban ekéztem volna a helyükben.
A szinkron kellemesen enervált, szóval ha tehetitek, eredeti nyelven nézzétek meg, és ugorjátok át az 1.20 körüli éneket :)
6/10
Vérszívó vagy nászúton? Farkasember családi lazuláson? Rémkoppantó, aki belefáradt a szürke hétköznapok egyformaságába? Vár a Hotel Transylvania - minőségi pihenés és felfrissülés mindennemű rémnek, szörnynek és gonosz torzszülöttnek.
Drakula gróf ötcsillagos erdélyi luxusszállodájában (főszakács: Quasimodo) a szörnyek és családjuk távol kerülhetnek az emberi világ zajától. Itt ejtőzik Frankenstein és a menyasszonya, Múmia, a láthatatlan ember, egy egész farkas falka és kollégáik - míg egyszer egy halandó nem téved közéjük. A bajt csak fokozza, hogy a gróf nemcsak szállodaigazgató, hanem apa is, aki eddig sikerrel óvta csemetéjét a valódi világ borzalmaitól: most azonban minden megváltozik.
A félig véres, félig prémes rémmese kicsit békebeli, olyan aranyosan régies, nem annyira formabontó és nem is annyira egyedi, mint a fentebb felsorolt Tartakovski nevéhez köthető rajzfilmek. A szörnyek között persze látunk nagyon egyedieket is, nem csak a máshonnan ismert figurák újragondolását, és a mimikára, gesztusokra épülő geg abszolút működik, folyamatosan mosolyra húzódik tőle a néző szája széle. Valami mégis hiányzik. De így elsőre meg se tudnám mondani, mi.
Mert a történet jó, a rajzok imádnivalóak, és remekül kidolgozottak, a cselekmény egy percre sem laposodik el, folyamatosan zajlanak az események, szusszanni sincs időnk. A zene fülbemászó, a rajzolt figurák igazi karakterek, van személyiségük, motivációjuk, múltjuk és jelenük. Tulajdonképpen többet nyújtanak néhány valós színésznél. Mégis ott az a de...
A központi téma, a szülőről való leválás, az elengedés problematikája, a felnőtteket is elgondolkoztathatja, ennek ellenére marad egy pici fanyar szájíz. Érezni, hogy nem a korosztályomnak szánták a mesét, az intellektuális humor, a frappáns odamondogatások hiányát magán viseli. És valami mást is... Amit még mindig nem tudok meghatározni. Nem feltétlenül a happy end a gond, nem az elnagyolt, gyerekes szerelmi szál... Csak az ingerküszöbünk lehet talán máshol.
A mosoly tehát konstans, de igazi nevetés nincs. A Twilight-paródia persze jó, én még durvábban ekéztem volna a helyükben.
A szinkron kellemesen enervált, szóval ha tehetitek, eredeti nyelven nézzétek meg, és ugorjátok át az 1.20 körüli éneket :)
6/10
2012. szeptember 18., kedd
Dr. Seuss' The Lorax 2012
A Ted-fiaskó után félve ültem neki ennek a mesének, mert a port-os leírás nem ígért túl sokat, de szerencsére pozitívat csalódtam!
A Lorax Dr. Seuss klasszikus meséjének animációs adaptációja, melyben egy fiú keresi azt az egyetlen dolgot, amivel belophatja magát álmai hölgyének szívébe. Ehhez azonban meg kell fejtenie a Lorax történetét. A Lorax egy zsémbes, mégis elbűvölő lény, aki azért harcol, hogy megvédje világát.
A történet leírása egyébként stimmel, ami már magában is meglepő, de ezen túl is csak pozitív dolgokat tudok mondani. Az animáció gyönyörű, a táj, a fák, az állatok, szinte tapinthatóak. Kedvem lenne beletúrni a selymes lombokba, vagy a fénylő bundácskákba. Ha kisgyerek lennék, be se tudnék telni a látvánnyal, csak bámulnék tátott szájjal, hogy mennyi szín, mennyi forma... A mályvacukor-esőnél teljesen beleszerettem a a filmbe, csodálatos volt!
Érezhetően a kisebb korosztályra is koncentráltak, végre nem csak egy olyan mesét kaptunk, amiben kell bizonyos fokú érettség a poénok megértéséhez. Ebben a történetben nem is nagyon vannak poénok, inkább mély gondolatok a természet- és környezetvédelemről, a barátság fontosságáról, a családról, de persze mindez kicsik számára is emészthető formában. De azért gondoltak a felnőttekre is, a kicsiknek felvillantott problémák és megoldások egy egészen más dimenziója nyílik meg a film elé lecsüccsenő felnőtt előtt, ha tényleg értő szemmel nézi végig. Kapunk egy kis társadalomkritikát, korunk problémáiból egy természetközpontú egyveleget, valamint jut egy fricska a népbutító médiának is. Az ipar - gyárak - folyamatos fejlődés vs. egészséges emberek - egészséges környezet - fenntartható fejlődés ellentétét is felvillantja a film, szóval unatkozni nem lehet rajta.
Mindezek mellé még az emberszereplők is érdekesek. Audrey, Ted plátói szerelme majdhogynem dögösebb, mint Aranyhaj volt, akit pedig a férfi nézők egyöntetűen minden idők legvonzóbb Disney-hercegnőjének szavaztak meg. Audrey vörös haja, zöld szeme, finom mívű vonásai azonban garantálják, hogy ő is eyecandy-ként funkcionálhasson, és ne kelljen szégyenkeznie a Disney- lányok mellett. Ted aranyos arcú, elszánt kisfiú, amilyennek az ember egy átlagos, a világra nyitott, szerető-nevelő környezetben felnőtt 12 évest képzel. A nagymama kellően mulatságos, az anyuka pedig szintén valóságosnak hat. O'Hare-ben és gorilláiban sem nehéz korunk bármelyik mágnásának karikatúrájára ismerni.
Lorax kicsit olyan mint Csukás István morcosan, de rendkívül szerethető kis lény, az embernek kedve támadna dögönyözni picit. Once-ler pedig a feszültséget szolgáltatja, persze épp csak a kicsik számára is tolerálható mértékben. Abszolút rendben van az egész, aranyos a történet, zseniálisak az eredeti hangok (már előre félek, hogy fogja a szinkron elrontani) pergőek a párbeszédek, és hála a folyamatos rímeknek, rendkívül dallamos az egész. A gyerekeknek akár még a nyelv"tanuláshoz" is megjöhet a kedvük tőle, mert olyan fülbemászó az egész.
A zene rendben van, a képi világ, mint már említettem korábban, több mint rendben. A történet eredeti(nek hat) és emellé még sugárzik róla az igényesség is. Látszik, hogy a készítők megbecsülik a nézőket, legyenek akár egészen kicsik, vagy nagyobbacskák. Így kell ezt csinálni.
8/10
A Lorax Dr. Seuss klasszikus meséjének animációs adaptációja, melyben egy fiú keresi azt az egyetlen dolgot, amivel belophatja magát álmai hölgyének szívébe. Ehhez azonban meg kell fejtenie a Lorax történetét. A Lorax egy zsémbes, mégis elbűvölő lény, aki azért harcol, hogy megvédje világát.
A történet leírása egyébként stimmel, ami már magában is meglepő, de ezen túl is csak pozitív dolgokat tudok mondani. Az animáció gyönyörű, a táj, a fák, az állatok, szinte tapinthatóak. Kedvem lenne beletúrni a selymes lombokba, vagy a fénylő bundácskákba. Ha kisgyerek lennék, be se tudnék telni a látvánnyal, csak bámulnék tátott szájjal, hogy mennyi szín, mennyi forma... A mályvacukor-esőnél teljesen beleszerettem a a filmbe, csodálatos volt!
Érezhetően a kisebb korosztályra is koncentráltak, végre nem csak egy olyan mesét kaptunk, amiben kell bizonyos fokú érettség a poénok megértéséhez. Ebben a történetben nem is nagyon vannak poénok, inkább mély gondolatok a természet- és környezetvédelemről, a barátság fontosságáról, a családról, de persze mindez kicsik számára is emészthető formában. De azért gondoltak a felnőttekre is, a kicsiknek felvillantott problémák és megoldások egy egészen más dimenziója nyílik meg a film elé lecsüccsenő felnőtt előtt, ha tényleg értő szemmel nézi végig. Kapunk egy kis társadalomkritikát, korunk problémáiból egy természetközpontú egyveleget, valamint jut egy fricska a népbutító médiának is. Az ipar - gyárak - folyamatos fejlődés vs. egészséges emberek - egészséges környezet - fenntartható fejlődés ellentétét is felvillantja a film, szóval unatkozni nem lehet rajta.
Mindezek mellé még az emberszereplők is érdekesek. Audrey, Ted plátói szerelme majdhogynem dögösebb, mint Aranyhaj volt, akit pedig a férfi nézők egyöntetűen minden idők legvonzóbb Disney-hercegnőjének szavaztak meg. Audrey vörös haja, zöld szeme, finom mívű vonásai azonban garantálják, hogy ő is eyecandy-ként funkcionálhasson, és ne kelljen szégyenkeznie a Disney- lányok mellett. Ted aranyos arcú, elszánt kisfiú, amilyennek az ember egy átlagos, a világra nyitott, szerető-nevelő környezetben felnőtt 12 évest képzel. A nagymama kellően mulatságos, az anyuka pedig szintén valóságosnak hat. O'Hare-ben és gorilláiban sem nehéz korunk bármelyik mágnásának karikatúrájára ismerni.
Lorax kicsit olyan mint Csukás István morcosan, de rendkívül szerethető kis lény, az embernek kedve támadna dögönyözni picit. Once-ler pedig a feszültséget szolgáltatja, persze épp csak a kicsik számára is tolerálható mértékben. Abszolút rendben van az egész, aranyos a történet, zseniálisak az eredeti hangok (már előre félek, hogy fogja a szinkron elrontani) pergőek a párbeszédek, és hála a folyamatos rímeknek, rendkívül dallamos az egész. A gyerekeknek akár még a nyelv"tanuláshoz" is megjöhet a kedvük tőle, mert olyan fülbemászó az egész.
A zene rendben van, a képi világ, mint már említettem korábban, több mint rendben. A történet eredeti(nek hat) és emellé még sugárzik róla az igényesség is. Látszik, hogy a készítők megbecsülik a nézőket, legyenek akár egészen kicsik, vagy nagyobbacskák. Így kell ezt csinálni.
8/10
2011. április 2., szombat
Gnómeó és Júlia
Szóra sem érdemes... Ritkán mondok ilyet egy meséről, de ez olyan kritikán alulian rossz volt, hogy nincs is mit elemezni. Giccsparádé és Rómeó és Júlia szerelme tragédia nélkül. Gnómok és flamingók, szánalmas Shakespeare áthallások, és 1.5 dögunalom.
2/10
2/10
Gru
Sok mindent nem tudok elmondani erről a meséről, mindent elmondtak máshol mások. A főgonosz nem gonosz, a nála gonoszabb sem gonosz, inkább olyan mint egy világuralomra törekvő informatikus, aki sosem jut tovább annál, hogy 40-es szintű paladin legyen.
Ettől függetlenül nekem tetszett.
8/10
Ettől függetlenül nekem tetszett.
8/10
2011. január 11., kedd
The Secret of Moonacre 2008
A 13 éves Maria (Dakota Blue Richards) kénytelen hátrahagyni addigi fényűző életét, hiszen örökségül csupán adósságot, és egy réges-régi könyvet kapott édesapjától. A könyv azonban nem mindennapi. Egy titokzatos, ősrégi történetet mesél el, amelyből Maria előtt két család viszálykodása elevenedik meg: a Merryweather és a De Noir családok között folyik a harc a Hold varázsgyöngyeiért. A kislány, ahogy egyre jobban belemélyed a történetbe, úgy döbben rá, hogy Holdfölde veszélyben van.
A leírás alapján kezdhetnénk megijedni, hogy újabb olyan fantasy érkezik, amiben fröcsög a vér, hullanak a szörnyek és az emberek, azonban valami megdöbbentően más történik. Nem lesz tragédia, senkit sem kell elsiratni, olyan mesét kapunk, ami a régmúlt Disney rajfilmeket idézi. Elisabeth Goudge gyermekkönyve alapján Csupó Gábor olyan mesét álmodott vászonra, amit akár egy óvodás gyermek is élvezettel néz meg. Köszönhetően ennek, és a végletekig gyermekbarát eseményeknek 14-5 év felett nem okoz különösebb élvezetet a megtekintése, de ha valaki rajong a tündérmesékért, a Holdhercegnőt is szeretni fogja.
A díszlet pazar, a jelmezek csodálatosak, a film nagy részét Magyarországon forgatták, jórészt hazai stábbal, angol-francia-magyar koprodukcióban, huszonhétmillió dolláros büdzséből. A produkció látványvilága ennek ellenére egyáltalán nem szegényes, de azért érződik, hogy az alkotóknak spórolniuk kellett. Főleg a színészeket válogatták takarékosan.
Natascha McElhone egyike azon remek angol színésznőknek, akikkel szerencsétlenül bánt a természet, így bár bizonyos megvilágításban és szögből ragyogó szépségnek látszik, egyes jelenetekben sokkal öregebbnek hat a koránál, és nehezen hihető el róla, hogy ő a szerelmes naiva, aki még ennyi év után is elolvad a délceg ám rendkívül mogorva szerelme pillantásától. Ioan Gruffud amilyen jóképű, épp oly ripacs ebben a szerepben, képtelen hitelesen alakítani az örökké morgó rideg urat. Dakota Blue Richards azonban annyira édes és szerethető, hogy kárpótol minket mindezért. Minden gesztusa, minden mondata őszinte és tiszta, szerencsére nélkülözi az erőltetett aranyoskislánykodást. Egyedül elvinné a hátán az egész filmet, de szerencsére segítségére van a magyar táj, a magyar erdők.
A történet kiszámítható, a speciális effekteket nem viszik túlzásba, emiatt nem adhatok magasabb pontszámot.
5.5/10
A leírás alapján kezdhetnénk megijedni, hogy újabb olyan fantasy érkezik, amiben fröcsög a vér, hullanak a szörnyek és az emberek, azonban valami megdöbbentően más történik. Nem lesz tragédia, senkit sem kell elsiratni, olyan mesét kapunk, ami a régmúlt Disney rajfilmeket idézi. Elisabeth Goudge gyermekkönyve alapján Csupó Gábor olyan mesét álmodott vászonra, amit akár egy óvodás gyermek is élvezettel néz meg. Köszönhetően ennek, és a végletekig gyermekbarát eseményeknek 14-5 év felett nem okoz különösebb élvezetet a megtekintése, de ha valaki rajong a tündérmesékért, a Holdhercegnőt is szeretni fogja.
A díszlet pazar, a jelmezek csodálatosak, a film nagy részét Magyarországon forgatták, jórészt hazai stábbal, angol-francia-magyar koprodukcióban, huszonhétmillió dolláros büdzséből. A produkció látványvilága ennek ellenére egyáltalán nem szegényes, de azért érződik, hogy az alkotóknak spórolniuk kellett. Főleg a színészeket válogatták takarékosan.
Natascha McElhone egyike azon remek angol színésznőknek, akikkel szerencsétlenül bánt a természet, így bár bizonyos megvilágításban és szögből ragyogó szépségnek látszik, egyes jelenetekben sokkal öregebbnek hat a koránál, és nehezen hihető el róla, hogy ő a szerelmes naiva, aki még ennyi év után is elolvad a délceg ám rendkívül mogorva szerelme pillantásától. Ioan Gruffud amilyen jóképű, épp oly ripacs ebben a szerepben, képtelen hitelesen alakítani az örökké morgó rideg urat. Dakota Blue Richards azonban annyira édes és szerethető, hogy kárpótol minket mindezért. Minden gesztusa, minden mondata őszinte és tiszta, szerencsére nélkülözi az erőltetett aranyoskislánykodást. Egyedül elvinné a hátán az egész filmet, de szerencsére segítségére van a magyar táj, a magyar erdők.
A történet kiszámítható, a speciális effekteket nem viszik túlzásba, emiatt nem adhatok magasabb pontszámot.
5.5/10
2010. augusztus 10., kedd
Aquamarine 2006
| A tizenhárom éves Claire és legjobb barátnője, az ugyancsak tinédzser Hailey már előre siratják azt a napot, amikor talán örökre elválasztja őket egymástól a sors. Claire tenger-biológus anyukája ugyanis fontos állást kapott Ausztráliában, így néhány hét múlva az egész család elköltözik Tampából. Miközben a lányok azon törik a fejüket, hogyan akadályozhatnák meg az elkerülhetetlennek látszó elválást, hatalmas vihar kerekedik, és a tenger felkorbácsolt hullámai egy különös vízi lényt repítenek Hailey-ék úszómedencéjébe: egy Aquamarine névre hallgató hableányt, aki a barátnőkhöz hasonlóan szintén tini és szintén hatalmas lelki problémákkal küzd. Aqua édesapja - a víz alatti világ ura - ugyanis egy olyan hablegényhez szeretné feleségül adni lányát, akit a szépséges sellő egyáltalán nem szeret. Úgy tűnik, az uszonyos apuka tündérmesének tartja csupán a szerelmet, és ha lányának nem sikerül bizonyítania, hogy ez a bizonyos érzés nem csak légből kapott legenda, aligha úszhatja meg a kényszer-esküvőt. Aqua a lányok segítségét kéri, hogy megtalálhassa az igazit, ki is szúrja magának a jóképű vízimentőt, azonban a boldog befejezésig még sok kalandon kell átverekedniük magukat. Az Aquamarine bájos kis tanmese barátságról, szeretetről, őszinte érzelmekről. Megtanulhatjuk belőle, hányféleképpen csomózható egy átlagos hosszú ujjú vékony anyagú tunika csinos nyári ruhává, a stílusérzékünket kihajítva az első szembejövő kukába csináltathatunk akvamarin árnyalatú tincseket a hajunkba, láthatunk hangulatváltozásokat követő színváltós körmöket, és örökké a fülünkbe duruzsoló minket bókokkal elhalmozó tengeri csillagocskákat, amik jobban építik az önbizalmat, mint bármilyen átváltoztató show a kereskedelmi televíziókban. Sarah én nem értem miért tartják őt szexinek Paxton most kékesen csillámló uszonnyal hódít, a mindig csodálatos Arielle Kebbel pedig a főgonoszt alakítja, meglepően hitelesen keltve életre a hisztis fruskát. Az ausztrálok nagy kedvence Claudia Karvan anyaszerepben tündököl. Julia Roberts unokahúga Emma is korrekten sikoltozik, amikor vízbe akarják dobni, csillaga a film készültekor már felszállóágban volt, nem is érdemtelenül. Aranyos kislányból csinos nővé érett, és a mai igencsak híg felhozatalban üde színfoltként van jelen. Bizonyos mozdulatai, néhány pillantása a romantikus filmek egykori királynőjére, a csodálatos Juliára emlékeztetheti a nézőt. Ha másról nem, hát széles és telt ajkairól biztos a nagynénjére asszociálhatunk. A mindenki szívét megnyerő vízimentő figurája számomra kicsit nyálas, és kicsit esetlen, változnak az idők, változnak az igények, a 2006-os tinik biztosan az ilyen szőke szépfiúkat részesítették előnyben. Legalább nem emo, ez is valami. A mese története szép ívű, mindenkinek lehetőséget biztosít a forgatókönyv némi jellemfejlődésre. Még a gonosz Cecilia is elnyeri méltó büntetését. A víztől betegesen rettegő kislányt a barátság kigyógyítja félelméből, a sekélyes fiú megismeri az igazi, mély érzelmeket, Aqua papája megbocsát lányának, és az elválástól rettegő Claire is megbékél sorsával. Még a furcsa tekintetű öreg takarító is szerelemre gyúl az animátornővel. Így minden jó, ha a vége jó alapon, igazán gyerekbarát tündérmesét kapunk. Két nagyobb vihart leszámítva semmi ijesztő, és semmi negatív nincs a filmben, bátran ajánlható bármelyik korosztálynak. 6/10 |
2010. augusztus 8., vasárnap
H2O - The movie
Aki azt hiszi, hogy a sorozattól teljesen különálló filmről van szó, egyedi történettel, az nagyon meg fog lepődni. Ez a h2o mozi nem más, mint az első pár rész (nagyjából az évad fele) összegyúrva, főcímek és megszakítások nélkül, a zavaró tényezők kiiktatásával másfél órára szűkítve. Alig találkozunk benne Miriam-mel, teljesen kivágták Ms. Chatham-et, amit személy szerint én nem bánok, mert az idős hölgy módfelett irritáló szereplő volt (még akkor is, ha egyike volt az eredeti sellőknek). Mellékszálak nélkül csak a lányok legizgalmasabb korai kalandjainak esszenciáját élvezhetjük végig. Nem látható Emma családja, nincsenek komoly összetűzések Cleo és a húga között, ettől kicsit szirupossá, és túl könnyűvé válik az egész. Tündérmese marad, ami bármely csatornán, bármely idősávban leadható.
A feldolgozott részek: "Metamorphosis" - átváltozás, "Pool Party" - medencés buli, "Catch of the Day"- a nagy fogás, "Party Girls" - a pizsibuli, "Lovesick" - szerelmi bánat, "The Denman Affair" - a tudomány ára| és a "The Siren Effect" - a szirén éneke.
Nem ez volt az egyetlen próbálkozás, hogy a 20 perces szeletekre szabdalt történetet összefésüljék, egységesebbé tegyék, de kizárólag ebben a filmben játszottak a jelenetek sorrendjével, és magával a történettel. Az USA-ban a Metamorphosis és a Pool Party részeket egyben adták le, 60 percben, de semmit nem vágtak ki belőle. Változatlanul maradt a két rész. Majd az évad végén a Dr. Danger és az A twist in the tail című részeket szintén összevonták, és egy órás tévéfilmként adták le a finálét Exposed címmel.
A második évadban az amerikaiak nem tartottak szükségesnek ilyen változtatásokat, azonban a Jetix csatorna megpróbálkozott a dologgal, és a The Gracie Code part 1 - part 2, valamint az And then there were four részeket vonták össze, és adták le 70 perces tévéfilmként. Szintén változtatás nélkül hagyva meg az eredeti epizódokat. Közép- és Kelet-Európában vetítették le And There were four címen. Itthon szerintem ilyen formában nem volt látható.
A feldolgozott részek: "Metamorphosis" - átváltozás, "Pool Party" - medencés buli, "Catch of the Day"- a nagy fogás, "Party Girls" - a pizsibuli, "Lovesick" - szerelmi bánat, "The Denman Affair" - a tudomány ára| és a "The Siren Effect" - a szirén éneke.
Nem ez volt az egyetlen próbálkozás, hogy a 20 perces szeletekre szabdalt történetet összefésüljék, egységesebbé tegyék, de kizárólag ebben a filmben játszottak a jelenetek sorrendjével, és magával a történettel. Az USA-ban a Metamorphosis és a Pool Party részeket egyben adták le, 60 percben, de semmit nem vágtak ki belőle. Változatlanul maradt a két rész. Majd az évad végén a Dr. Danger és az A twist in the tail című részeket szintén összevonták, és egy órás tévéfilmként adták le a finálét Exposed címmel.
A második évadban az amerikaiak nem tartottak szükségesnek ilyen változtatásokat, azonban a Jetix csatorna megpróbálkozott a dologgal, és a The Gracie Code part 1 - part 2, valamint az And then there were four részeket vonták össze, és adták le 70 perces tévéfilmként. Szintén változtatás nélkül hagyva meg az eredeti epizódokat. Közép- és Kelet-Európában vetítették le And There were four címen. Itthon szerintem ilyen formában nem volt látható.
2010. augusztus 7., szombat
H2O - 3. évad
A legkiforrottabb, legjobban sikerült évad szerintem.
Kim egy undorító szörnyeteggé fejlődött, gonosz kishúgból elviselhetetlen taknyossá nőtt, majdnem minden részben fel tudnám pofozni.
Bella megjelenése üdítőleg hatott a sztorira, bár az ügyetlenkedésük Will-el néhol inkább röhejes, mint szánni való. Ettől függetlenül mint új arc, új hang, igazi vérfrissítés.
Cleo élettel telibb lett, Emma uralmának megszűnte után végre kinyílt, képessé vált önálló döntéseket hozni. Lewis távolléte is csak jót tett neki, végre elkezdett gondolkozni.
Rikki továbbra is kilóg kicsit a lányok közül, még mindig magányos farkas, és még mindig ő a legvadabb. Érdekes, hogy Zane és ő ismét elveszítik egymást. Pedig annyira hasonlítanak.
A legjobb újítás, ami csak jöhetett, hogy végre nem az alap erőikkel oldják meg a problémáikat. Nem csak arról szólnak az egyes epizódok, hogy valaki fagyaszt, valaki vizet mozgat, valaki tüzet gyújt. Felnőttebb, profibb, összetettebb az egész. Van fő szál (a vízi szörny), ami végigvonul az egész évadon (bár egy halványabb fonál már a 2. évadban is megjelent Charlotte személyében), itt azonban több az izgalom, és több az akció. Több a szárazföldi jelenet is.
Will kisfiús bája, és ártatlansága viccesen hat Zane rafináltsága mellett, kidolgozott felsőteste viszont kárpótol mindenkit az esetlenségéért.
Ha van ember, aki jobban rühellek Kim-nél a szériában, az Sophie, Will nővére, de őt annyira utálom, hogy írni se vagyok hajlandó róla.
A nyilvánvaló bakik ellenére ezt az évadot szerettem a legjobban. Ha véletlenül lenne 4., akkor bizony nagyon magasra tették a mércét. Kíváncsian várom megugorják-e.
H2O első évad 5/10
H2O második évad 7/10
H2O harmadik évad 9.5/10
Kim egy undorító szörnyeteggé fejlődött, gonosz kishúgból elviselhetetlen taknyossá nőtt, majdnem minden részben fel tudnám pofozni.
Bella megjelenése üdítőleg hatott a sztorira, bár az ügyetlenkedésük Will-el néhol inkább röhejes, mint szánni való. Ettől függetlenül mint új arc, új hang, igazi vérfrissítés.
Cleo élettel telibb lett, Emma uralmának megszűnte után végre kinyílt, képessé vált önálló döntéseket hozni. Lewis távolléte is csak jót tett neki, végre elkezdett gondolkozni.
Rikki továbbra is kilóg kicsit a lányok közül, még mindig magányos farkas, és még mindig ő a legvadabb. Érdekes, hogy Zane és ő ismét elveszítik egymást. Pedig annyira hasonlítanak.
A legjobb újítás, ami csak jöhetett, hogy végre nem az alap erőikkel oldják meg a problémáikat. Nem csak arról szólnak az egyes epizódok, hogy valaki fagyaszt, valaki vizet mozgat, valaki tüzet gyújt. Felnőttebb, profibb, összetettebb az egész. Van fő szál (a vízi szörny), ami végigvonul az egész évadon (bár egy halványabb fonál már a 2. évadban is megjelent Charlotte személyében), itt azonban több az izgalom, és több az akció. Több a szárazföldi jelenet is.
Will kisfiús bája, és ártatlansága viccesen hat Zane rafináltsága mellett, kidolgozott felsőteste viszont kárpótol mindenkit az esetlenségéért.
Ha van ember, aki jobban rühellek Kim-nél a szériában, az Sophie, Will nővére, de őt annyira utálom, hogy írni se vagyok hajlandó róla.
A nyilvánvaló bakik ellenére ezt az évadot szerettem a legjobban. Ha véletlenül lenne 4., akkor bizony nagyon magasra tették a mércét. Kíváncsian várom megugorják-e.
H2O első évad 5/10
H2O második évad 7/10
H2O harmadik évad 9.5/10
