Dargay Attila.
:'(:'(
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sztárhalál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sztárhalál. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. október 22., csütörtök
2009. október 12., hétfő
2009. szeptember 15., kedd
2009. július 14., kedd
Pótolhatatlanok
Az éjszakát Padlás-nézéssel töltöttem, és ismét belém hasított, hogy mennyire hiányzik Kaszás Attila. Ő egyszerűen pótolhatatlan a magyar színházi életben... Sose lesz olyan ember többé, aki úgy fogja énekelni, hogy Fényév távolság...
Ahogy soha többé nem lesz olyan csodálatos Jeremy Irons, Bruce Willis, Hugh Laurie szinkronunk, mint Szakácsi Sándor volt. Ilyen hang is ritkán születik, és örülhetünk, hogy hallhattuk, hogy élvezhettük. Hogy ő is jutott nekünk.
Hosszú listát sorolhatnék itt olyan legendák neveivel, akik még valóban sztárok, megbecsült személyiségek voltak, és nem celebek, de nincs elég hely, nincs elég idő. Lenne még bőven ember, akikért fáj a szívem, de ma éjszaka ők ketten hiányoztak a legjobban. Fájt a tudat, hogy már Kulka szinkronizálja dr. House-t (bár el kell ismernem egészen belejött) és fájt a tudat, hogy soha többé nem láthatom Kaszást egyetlen szerepben sem. És itt vannak a fülemben, itt visszhangzanak Eszenyi Enikő szavai... Mintha zsilettpengével karcolnák a bőrömet... Talán egy-egy ilyen ember elvesztésekor mindenkit zsilettel karcolnak kicsit, aki megnyitja a szívét a művészetnek, és a színháznak.
Ahogy soha többé nem lesz olyan csodálatos Jeremy Irons, Bruce Willis, Hugh Laurie szinkronunk, mint Szakácsi Sándor volt. Ilyen hang is ritkán születik, és örülhetünk, hogy hallhattuk, hogy élvezhettük. Hogy ő is jutott nekünk.
Hosszú listát sorolhatnék itt olyan legendák neveivel, akik még valóban sztárok, megbecsült személyiségek voltak, és nem celebek, de nincs elég hely, nincs elég idő. Lenne még bőven ember, akikért fáj a szívem, de ma éjszaka ők ketten hiányoztak a legjobban. Fájt a tudat, hogy már Kulka szinkronizálja dr. House-t (bár el kell ismernem egészen belejött) és fájt a tudat, hogy soha többé nem láthatom Kaszást egyetlen szerepben sem. És itt vannak a fülemben, itt visszhangzanak Eszenyi Enikő szavai... Mintha zsilettpengével karcolnák a bőrömet... Talán egy-egy ilyen ember elvesztésekor mindenkit zsilettel karcolnak kicsit, aki megnyitja a szívét a művészetnek, és a színháznak.
2009. július 7., kedd
Respeito
Maximális tisztelettel próbálom kimondani, ami szorongatja a torkom éppen.
Az emberek megőrültek! Könyörgöm, nem az istent temetjük, csak Jacksont. Megértem én, hogy sokan tisztelték és szerették, és sokaknak annyit adott, hogy az szavakkal le sem írható, de azért ez a hisztéria, meg ez a sok futóbolond, akik most mind ott tömörülnek, hogy jegyüzérektől vehessenek jegyet, hogy megnézhessék Jackson koporsóját... Ez egyszerűen sok. Talán pont azzal kéne kimutatni a tiszteletünket és a szeretetünket, hogy megszüntetjük ezt az őrjöngést, ami tönkretette az életét, és értelmes dolgokkal emlékezünk róla. Például ilyenekkel, hogy
http://www.eternalmoonwalk.com/
Szóval ennyi a véleményem. A média meg mehet a ... Ebből is pénzt csinálnak. Mindenből.
http://www.eternalmoonwalk.
Szóval ennyi a véleményem. A média meg mehet a ... Ebből is pénzt csinálnak. Mindenből.
2009. június 1., hétfő
Átmentem magam magamról magamra
Nem Susan Boyle nyert, nem lett Britain Talentje. Kicsit sajnálom a hölgyet, mert igazán megérdemelte volna, de reménykedek abban, hogy ha színházi szerepeket kap majd, és lemezt adhat ki, azzal jobban jár, mintha ő lenne a média bohóca. Mióta olvastam EZT a cikket, úgysem térek magamhoz, hogy mi az istent képzelnek ezek magukról úgy mégis. A kommenteken is felháborodtam, de a legjobban mégis a Kick Ass Production ötletén, mert bár elismerem, mindenkinek van az a pénz, amiért megvehető, és 1 millió dollár nálam már pont az a pénz lenne, amiért bármit elvesztenék bárhol (aztán persze ki tudja, lehet inkább a farmakológia szigorlat kettes lenne az az ajánlat, amiért...) Tiszta szívből kívánok szép karriert Susan Boyle-nak, és sok sok sikert a továbbiakhoz, és sok erőt, hogy el tudja viselni ilyen tiszta szívvel és tiszta lélekkel ezt a mocskos világot, amiben élünk.
Aztán az villant be, hogy már elseje van.. És hamarosan tizedike, és ez lesz az első születésnapja, ami úgy telik majd el, hogy nem beszélünk. Bár valószínű, hogy nem az utolsó, de akkoris szokatlan még. És fájdalmas is. De erre igyekszem nem gondolni, nekem tizedikéig még rengeteg dolgom van, hogy úgy mondjam, élnivalóm. Nincs időm arra, hogy magamat sajnáljam a veszteségek miatt.
Megnéztem a Kis hableány 1-2-3at a hétvége folyamán, valamint egy korábbi japán verziót, ami az eredeti történet hű mása. Marina nem öli meg a herceget, és nem is megy hozzá, egyszerűen meghal, tajtékká válik... Olyan szomorú... Mégsem ezen sírtam el magam, hanem az Alkonyat Saga 3. részén, az Eclipse-en. De azon többször is. Egyrészt a magyar kalózfordításon, amiről azonnal angolra váltottam, amikor rájöttem, hogy nem tudom fizikailag elviselni egyes fordítók mondatait, majd az angol szövegen ugyanannyira kikészültem, mert annyira rossz, hogy már attól jó. Végül azon, hogy magamra ismertem benne.
A hétvégén a tanulás mellett elolvastam 6 könyvet, a 7. a Búcsúkeringő lesz Kunderától, ha holnap a végére érek. Ezek közül mondjuk 5 Stephanie Meyer volt, és azokat úgy olvastam, hogy csak futtattam a szemem a sorokon, és ahol érdekesebb rész volt, ott mélyültem el. Nem sok helyen volt olyan. Egy-két dolog ennek ellenére megfogott benne. De ez titok.
Könnyű éjszakai olvasmányként tesztgyakorlás mellé Mengele életrajzot olvasgatok, német nyelven. Mindig is érdekeltek az ikerkísérletei, hát most meg is kapom... Arcomba bele... Néhol kiborít. Majd talán írok erről, meg sok másról is... Ami kapcsolódik. Nem mostanában lesz, mert most még túl friss. De kötök egy csomót a zsebkendőmre, és nem fogom elfelejteni. Ha meg mégis, akkor meg... Így jártam. És így jártatok.
Ma Fiannával több mindenről beszélgettünk, például Kurt Cobain-ről. Hogy milyen "fiatal" lenne még most is. Hogy vajon megtette-e tényleg. Én elég gyakran utánanézek, hogy áll a találgatás, van-e már valami új fejlemény. Persze tudom, semmi értelme, hiszen olyan ez is mint az Elvis halála utáni láz. Összeesküvés-elméletek tömkelege terjeng a neten, de azért próbálkozom. Számomra nehezen hihető, hogy ha valóban annyi drog volt benne, amennyi, akkor eszméleténél volt, hogy meghúzza a ravaszt. Kurt emlékére a mai nap dala a Rape me. Sokadszorra.
Aztán előkerült a Doctor Who is. Erről igazából csak annyi a véleményem, hogy aki egy részt is látott belőle, darálja le, nézze végig, és olvasson utána. De aki Sarah Jane kalandjait nézi a Cartoonon, az is keressen rá a Doktorra. Mert érdemes. ;)
Mától egyébként idegen szavakat akartam tanulni, minden nap egyet. INNEN. Erre mai szónak a konstitúciót ajánlotta. Hát de könyörgöm, azt ismerem. És nem szép emlék. :) Azért kitartóan próbálkozom. Mióta láttam egy filmen, mindig is ki akartam próbálni, hogy mennyi számít, ha pl egy évig minden nap tanulok valami újat. Valami icipicit. Meglátjuk mennyire leszek kitartó. Ha annyira, mint a heti 1 könyv olvasásával, akkor hamar bebukom.
Még 2-3 tételt át kéne olvasni. Legalább. Meg befejezni Kunderát. És kivégezni Mengelét, aki még ki sem jött a koncentrációs táborból. Sok a dolgom. Így legalább nem gondolok senkire. Rá se.
Aztán az villant be, hogy már elseje van.. És hamarosan tizedike, és ez lesz az első születésnapja, ami úgy telik majd el, hogy nem beszélünk. Bár valószínű, hogy nem az utolsó, de akkoris szokatlan még. És fájdalmas is. De erre igyekszem nem gondolni, nekem tizedikéig még rengeteg dolgom van, hogy úgy mondjam, élnivalóm. Nincs időm arra, hogy magamat sajnáljam a veszteségek miatt.
Megnéztem a Kis hableány 1-2-3at a hétvége folyamán, valamint egy korábbi japán verziót, ami az eredeti történet hű mása. Marina nem öli meg a herceget, és nem is megy hozzá, egyszerűen meghal, tajtékká válik... Olyan szomorú... Mégsem ezen sírtam el magam, hanem az Alkonyat Saga 3. részén, az Eclipse-en. De azon többször is. Egyrészt a magyar kalózfordításon, amiről azonnal angolra váltottam, amikor rájöttem, hogy nem tudom fizikailag elviselni egyes fordítók mondatait, majd az angol szövegen ugyanannyira kikészültem, mert annyira rossz, hogy már attól jó. Végül azon, hogy magamra ismertem benne.
A hétvégén a tanulás mellett elolvastam 6 könyvet, a 7. a Búcsúkeringő lesz Kunderától, ha holnap a végére érek. Ezek közül mondjuk 5 Stephanie Meyer volt, és azokat úgy olvastam, hogy csak futtattam a szemem a sorokon, és ahol érdekesebb rész volt, ott mélyültem el. Nem sok helyen volt olyan. Egy-két dolog ennek ellenére megfogott benne. De ez titok.
Könnyű éjszakai olvasmányként tesztgyakorlás mellé Mengele életrajzot olvasgatok, német nyelven. Mindig is érdekeltek az ikerkísérletei, hát most meg is kapom... Arcomba bele... Néhol kiborít. Majd talán írok erről, meg sok másról is... Ami kapcsolódik. Nem mostanában lesz, mert most még túl friss. De kötök egy csomót a zsebkendőmre, és nem fogom elfelejteni. Ha meg mégis, akkor meg... Így jártam. És így jártatok.
Ma Fiannával több mindenről beszélgettünk, például Kurt Cobain-ről. Hogy milyen "fiatal" lenne még most is. Hogy vajon megtette-e tényleg. Én elég gyakran utánanézek, hogy áll a találgatás, van-e már valami új fejlemény. Persze tudom, semmi értelme, hiszen olyan ez is mint az Elvis halála utáni láz. Összeesküvés-elméletek tömkelege terjeng a neten, de azért próbálkozom. Számomra nehezen hihető, hogy ha valóban annyi drog volt benne, amennyi, akkor eszméleténél volt, hogy meghúzza a ravaszt. Kurt emlékére a mai nap dala a Rape me. Sokadszorra.
Aztán előkerült a Doctor Who is. Erről igazából csak annyi a véleményem, hogy aki egy részt is látott belőle, darálja le, nézze végig, és olvasson utána. De aki Sarah Jane kalandjait nézi a Cartoonon, az is keressen rá a Doktorra. Mert érdemes. ;)
Mától egyébként idegen szavakat akartam tanulni, minden nap egyet. INNEN. Erre mai szónak a konstitúciót ajánlotta. Hát de könyörgöm, azt ismerem. És nem szép emlék. :) Azért kitartóan próbálkozom. Mióta láttam egy filmen, mindig is ki akartam próbálni, hogy mennyi számít, ha pl egy évig minden nap tanulok valami újat. Valami icipicit. Meglátjuk mennyire leszek kitartó. Ha annyira, mint a heti 1 könyv olvasásával, akkor hamar bebukom.
Még 2-3 tételt át kéne olvasni. Legalább. Meg befejezni Kunderát. És kivégezni Mengelét, aki még ki sem jött a koncentrációs táborból. Sok a dolgom. Így legalább nem gondolok senkire. Rá se.
