Rémálomföld

FavZ rovat

Il Nascondiglio

Pupi Avati talán minden egyéb sallang nélkül garancia lehet arra, hogy valami minőségit fogunk látni akkor is, ha olaszul töltöttük le, felirat nélkül, és az utolsó szó, ami az ismert 200 olasz közül elhagyta a szánkat, a dugóhúzó volt. Azért a 20. perc környékén érdemes keresni egy magyar feliratot, nem mintha nem lenne anélkül is érthető a történet, de azért jobb ha minden szót értünk a dialógusokból, nem csak a latinra erősen hajazó kifejezéseket.

Giuseppe Avati(ez az eredeti neve) egyike azon rendezőknek, akikről talán még a szakma sem tudta eldönteni zsenik-e, vagy csak annyira egyéni a látásmódjuk, hogy mi földi halandók sose látnánk meg magunktól így a dolgokat. A rejtekhely című film is eléggé érdekes, vérbeli horror, aminek még a hivatalos oldala is azonnali füleslekapásra kényszeríti a nézőt, főleg ha maximum hangerőn böngészik a neten, és hirtelen szembesül a zenével. Maga a film, a képi- és hanghatások Hitchcockot idézik számomra, főként a feszültség folyamatos, már-már az elviselhetetlenség határáig való növelése emlékeztet a horror/thriller mozik atyjára. Ezek után talán már sejthető, hogy nem egy hagyományos, 21. századi horrorral van dolgunk, sehol sem lesznek baltával rohangáló félőrült Jack Nicholsonok, sem önálló életet élő házak, de még egy rizsporral meszelt arcú sötéthajú leánygyermek felbukkanásától sem kell tartanunk. Ehelyett azonban kiszabadul 15 év után az elmegyógyintézetből egy nő, aki férje halála után költözött be oda. Szabadulását megünneplendő azonnal tervei megvalósításába kezd, megveszi a kiszemelt házat, a kígyókkal igen csak sűrűn dekorált hatalmas, jól kihasználható épületet, azonban a barátságos olasz vendéglő nyitása helyett nyomozásba kell kezdenie, mert többszörös gyilkosság nyomaiba fut, amelyet a házban követtek el. Kik a halott nők, ki ölte meg őket, és miért?

Avati illúziót ad nekünk, az időtlenség illúzióját, és bár a film tulajdonképpen mindenkinek ajánlott, aki ebből a műfajból szeret mazsolázni, igen különleges bonbonnak mégis a retrohorror rajongói fogják találni, és ők adnak rá majd 10 pontot.

Tőlem egy erős 7.5/10 jár, de ez megérdemelten.

Pupi Avatitól pedig amiket érdemes... Hát... Sok mindent érdemes, de talán a Máshol jár a szív, vagy az Egy kirándulás képei, A bűvös árkánum...

Wall-E

Most hogy másodszor is megnéztem, elolvastam a port.hu-s kommenteket a filmhez, és azt kell mondanom, hogy azok a drága intelligens kommentelők, akik szerint az első 35 percben semmi megható nem történik, szellemi fogyatékosok (próbáltam finoman megfogalmazni). Az első 35 percet végigsírtam még most, másodszor nézve is. A fennmaradó 1 órából már csak 30 percben folytak a könnyeim, de ott megállás nélkül. Életemben nem láttam még aranyosabb, meghatóbb, érzelmesebb, és ijesztőbb animációs filmet, mert ez akár meg is történhet. Persze nem feltétlenül a kisrobotok, de akár még az is, csak ami a Földdel lett...

Wall-E-nál őszintébb, aranyosabb, önfeláldozóbb, emberségesebb, szerelmesebb karaktert is rég láttam már, de nem feltétlenül kell Eve-re várni ahhoz, hogy szomorkásan szép pillanat legyen a történetben, hiszen ott a kiscsótánnyal kötött barátsága. A megjelenő társadalomkritika meg olyan erős, hogy magyarázni se érdemes, couch potato nemzet, komoly tokafighterekkel, akik végül magukra találnak.

Valami önjelölt kritikus felvetette a porton, hogy Wall-E-nak meg kellett volna halnia, és akkor mennyivel jobb lenne a film. Hát valóban. Akkor a komplett 1.5 órát zokogtam volna végig, illendő férfitársaság hiányában a kispárnámhoz bújva.

10/10

Ratatouille vs. Despereaux

Ez a 2008 karácsonyára szánt "csodálatos" alkotás a Cincin lovag bizony csúfosan elvérzett a L'ecsóval szemben. Mivel minden fórumon összehasonlították a 2 filmet, már csak a hasonló karakterek (patkány-patkány) és a hasonló elemek (leves-leves) okán is, így én sem teszek mást, közös mérlegre pakolom őket. Megtehetem ezt azért is, mert mindkettő fantasztikusan megrajzolt, bár itt hagyományos rajzról már nem beszélhetünk. Francia séfek jobbról is és balról is, de amíg a L'ecsó egy Oscar-, Golden Globe, és BAFTA-díjas animáció, addig a Cincin csak egy nagyjából óvodás korosztálynak szóló mese. Nincs is ezzel semmi baj, a kicsiknek is kell, hogy jusson valami, ha nekünk jött a Toy Story, majd a Hihetetlen család.

A The Tale of Despereaux önmagában, mindentül függetlenül vizsgálva egy 3 helyszínen játszódó, több szálon futó cselekménnyel operáló fabula, amire simán lehetne 5-6 pontot is adni a 10ből, főleg a képi megvalósítás miatt, de a Ratatouille után elemezve alig ér 2-3-at. A L'ecsó ugyanis látványban is visz mindent, sokkal színesebb, élénkebb, pergőbb, kidolgozottabbak a karakterek is, és aki nem szeretett bele Remy-be, és nem akart otthonra magának kispatkányt plüssből, az vagy fiú, vagy hazudik.

Ezzel szembeállítani a nagyfülű gavallért nagy merészség volt, ami most nem annyira jött be Universal Picturesnek.

.

Cincin 3/10
Remy 10/10
A patkányok kiütéssel győztek az egerek felett, és be sem kellett vetniük a pestist.

És a dolog miértje itt olvasható. Alacsony költségvetés, szándékosan visszafogott színek, festményszerű hatás, stb... Mondom én, fabula. Annak jó. Csak 12-3 felett az ember kinő az állatmesék világából.

Knocked Up

Már hetekkel ezelőtt láttam, csak nem volt kedvem írni róla semmit, de most pár nappal a Másnaposok megtekintése után muszáj leírnom, hogy egyre kevésbé értem a Másnaposok felértékelését, és a Felkoppintva nézők általi lehúzását. A Katherine Heigl-féle úristen felcsinált ez a kövér, szőrös, gusztustalan zsidó, hát mennyire voltam én részeg sztorin legalább párszor sikerült nevetnem. Mondjuk ennek is annyi köze volt a valósághoz, mint nekem az America's Next Top Model című műsorhoz. Bár azt magam is tanúsíthatom, hogy az ember részegen tesz bolond dolgokat, és az erkölcsi érzéke az nagyjából egy nyúl szintjén áll, kb annyira beszámítható, mint Big Brother Évi jelenleg, továbbá kb annyit gondolkozik, mint egy darab sültkrumpli. Én is eszméltem már olyan fickó közelében, akire a legnagyobb jóindulattal is csak annyit lehet mondani, hogy úúúúúúú, bzmg, majd közvetlenül ennek kimondása után fel kell venni a nyúlcipőket, és rohanni, mielőtt valami visszafordíthatatlan történik. Hát Allison csúnyán elszúrja, mert nem elfut, hanem iszik még egyet, szexel egyet, és hoppá, terhes lesz. Az ébredés egy ismeretlen szőrös segg mellett ijesztő és vicces egyben, ami pedig az után következik, hát az parádés. Erőltetett beszélgetés, a "semmi közös nincs bennünk" alaptézis felismerése, szolid lekoptatás, aztán 8 héttel később a nagy bejelentés, úton a baba. De lehet-e jó apa, egy link, éretlen, álmodozó füves, és lehet-e számítani a többé-kevésbé beszámíthatatlannak tekinthető barátaira, akik annyira hülyék, hogy szinte maguk is felügyeletre szorulnak? Mit csinál egy kétgyermekes és egy leendő apa Vegasban, és ki viszi a gombát? Mitől lehet "szemgyuszit" kapni? Miért nem jó egyik nőgyógyász se? Hogy néz ki egy vagina a szülés kezdetén? Hát erre mind választ ad ez a film.

8.5/10

G-Force Trailer

http://www.youtube.com/watch?v=EMZ4XvlPX_E

http://www.youtube.com/watch?v=7bVY_UspXyc

vajon érdemes?

Half-Blood Prince a bujaság ellen

És én még úgy szóltam le a filmet, hogy EZEKET észre se vettem. Nagy részét legalábbis. Pl. hogy nincs üveg a Potter szemüvegében, csak keret. Mondjuk még mindig intelligensebb dolog volt a 6. Pottert újranézni, mint msn-beszélgetéssel fokozni a nyomást, és intravaginális therapiáért sírni. Csak ne lenne ilyen nehéz.

Birds birds birds

Másnaposok

Indokolatlanul túlértékelt film. Nem mondanám abszolút nulla pontosnak, de 2.5nél nem ért többet. Ha valakinek mégis jobban tetszett, kommentben elmondhatja miért.

True blood

"- Persze hogy nem, ha szakítunk - mondta halkan, de nem úgy hangzott, hogy úgy gondolja, ahogyan én ér­tettem. - Még csókolóznunk sem szabad. Azt pedig vég­képp nem lenne szabad, hogy hanyatt akarjalak vágni ezen a tornácon, hogy addig basszalak, amíg elalélsz."

Ez után még kérdezze meg valaki, miért is van vámpírmánia. Hiszen minden nő azt akarja...

Nem vicces, sőt...

"Próbáltam lassítani, de a forgalom sokkal mozdulatlanabb volt, mint gondoltam."

"Félreálltam, mert füst jött a motorháztető alól. Rájöttem, hogy ég az autóm, ezért fogtam a kutyámat és egy pokróccal elfojtottam."

Kérdés: Tehetett volna valamelyik sofőr valamit a baleset elkerülése érdekében?
Válasz: Busszal utazott volna?

Egy Norwich Union ügyfél egy tehénnel ütközött. A kérdésekre a következő válaszokat adta:
Kérdés: Milyen jelzést adott le?
Válasz: Duda.
Kérdés: Milyen jelzést adott le a másik fél?
Válasz: Múúúú!

"Egyik szememet egy parkoló autón, egyet a közeledő teherautón, és egyet a mögöttem haladó nőn tartottam."

"Elkezdtem kanyarodni és észrevettem egy tevét meg egy elefántot kipányvázva az útszélen. Emiatt az őrültség miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet és nekimentem egy útszéli oszlopnak."

"Az M6-os autópályán a középső sávból bementem a belső sávba, de az ott haladó nem adta meg az elsőbbséget."

"A közlekedési lámpa felé közeledve az előttem haladó hirtelen fékezett."

"110-120 körüli sebességgel mehettem, amikor a barátnőm megragadta a heréimet, így elvesztettem az uralmamat."

"Nem gondoltam, hogy a sebességkorlátozás éjfél után is érvényes."

"Amíg a 'Majom Dzsungel' szafariparkon haladtam keresztül, a járművet elborította egy halom kis barna vigyorgó majom. A hármas számú kövér barna majom (kiálló fogú) elkezdett az óra járásával ellenkező irányban hintázni az autó antennáján, amit ismételt felszólításomra se hagyott abba. Körülbelül 2 perc 43 másodperc múlva a kis kövér barna majom eltűnt a 'Majom Dzsungelben', az antennámmal a mancsában.

"A szélvédő betört. Az ok ismeretlen. Valószínűleg vudu."

"Az előttem haladó autó elütötte a gyalogost, de az felkelt, ezért én is elütöttem."

The truth

Megmondtam én, s most már csillagvirágom is elismerte, RPnek NAGY FARKA van. Ímé.

Úgy fáj

Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.
Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.

A Potterről

http://www.youtube.com/watch?v=wcFPDtmpsU8&feature=dir

Slumdog Millionaire

Másodszor nézem meg ezt a bizonyos filmet, hátha végre jót is tudok mondani róla majd, de minden egyes pillanattal csak növekszik bennem a csömör. Mikor megjelent, és először láttam, akkor sem tartottam jónak, bár korrektül össze van rakva, minden kis darabka illeszkedik minden irányban, mint egy tökéletes puzzle. De pont ettől lesz túl tökéletes számomra, túl steril. Az, hogy hatásvadász, nem lenne annyira zavaró, ha nem lenne steril is emellé.

Nem tagadom rám is hatással volt, elborzasztott sok helyen, és ki is borultam többször a film közben, de mégis azt éreztem valami nem jó. Valami túl sok, valami túl kevés. És nem jövök rá mi, nem jövök rá miért zavar ennyire a tökéletessége, az, hogy minden mindenbe illeszkedik, hogy a műsorvezető még gusztustalanabbul viselkedik mint Vágó István, hogy az önelégültsége tapintható.

Nem untam magam, egy percig se, nem erről van szó. Nem is arról, hogy ne érdemelt volna Oscart... Csak ez megint valami olyasmi, aminek akkora füstöt csináltak, hogy a lángot már nem látni meg, pedig engem a láng érdekelt (volna). Szerettem volna megélni a mesét, de nem tudtam a csömör miatt. Én kérek elnézést.

8.5/10

The new Potter

Szóval igen, a félvér herceg. A trailer alapján valami nagy durranást vártam, ehelyett nagyjából a könyvbeli élmény negyedét visszaadó filmben volt csak részem. Daniel Radcliffe egyre hülyébben néz ki, és már teljesen eltörpül Rupert Grint mellett. Tehetségben messze lekörözi Emma Watson és a Draco Malfoyt játszó srác is, akinek most nem fogom megkeresni a nevét.

Az új Potter film hosszú, rajongóknak nyilván fantasztikus élmény, de nekem már elmúlt a nagy szerelem a történet iránt (köszönhetően az időhúzásnak, meg a bemutatótologatásnak), így nem különösebben éreztem gyönyört. Egynek jó volt, még annak ellenére is, hogy baromira idegesít, hogy a normál, nem harcos, nem borongós, nem szomorú jelenetek is olyan sötétek már, mint az éjszaka.

A látvány klassz, főleg a Weasley Varázsvicc Vállalat jelenete. Kitettek magukért az alkotók. De tényleg. Csak én vagyok túl öreg és fáradt.

8/10

Ice Age 3

Ez az amit nem nézünk divXben, nem töltünk le, és amivel nem nyomorékoskodunk egy mobilképernyő felett a szemünket guvasztva, hogy lássuk a figurákat. Ennyit elöljáróban.

A történet nem túl bonyolult, a hülye Sid ismét megkeveri a dolgokat, amikor ellop 3 dínótojást, hogy ő is szülő lehessen. Amikor pedig megjelenik a színen a dínók mamája, és a 3 kölyköt Siddel együtt leviszi a föld alá, az elveszett világba, ahová a jóbarátok kénytelenek követni, ha meg akarják menteni.

Manny és Ellie várják a kismamutot, és ha barack, akkor bizony barack, akkor jön majd a baba, ami odalent több mint kellemetlen lenne. A kardfogú tigris is belevág a kalandba, hogy igazolja magának, és a többieknek, hogy nem puhult el, nem öregedett meg. Sokkal több szerepet kap a szerencsétlen motkány is, kicsit az az érzésem van, hogy annyira nem volt történet, annyira nem volt honnan hova jutni, hogy kénytelenek voltak átlag 15 percenként betenni a makküldözést, hogy nevetni is lehessen valamin.

Ami pozitívum, hogy eszméletlen jól van megcsinálva, ilyen aranyos, majdhogynem élethű, szép, szőrös, stb állatkákat jó érzés nézni. Jók a hangok, eredetiben és szinkronosan is... Az új karakter a félszemű menyét hihetetlen, kicsit Indiana Jones és Jack Sparrow keresztezése.

Negatívum igazából nincs, csak többet vártam. Vagy mást. Nem is tudom. Nekem kicsit kevés volt az 1 és a 2 után. A korábbi szintet hozza, de túlszárnyalni nem sikerült.

6.5/10

Tenacious D

How to be

Another R.P. face. De hogy most micsoda face. Félelmetesen röhejes. Mint a jóllakott óvodás, úgy ül a nagy gitár mögött. Még mindig a hatása alatt vagyok. :)))

Amit Kristen próbált a Kalandparkban, de képtelen volt rá, az Robnak itt sikerül. Filmet forgat a felnőtté válásról, és az ezzel járó nehézségekről, lehetőségekről. Ez a quarter-life crisis mindig is hálás téma volt, jó zenékkel kominbálva pedig még sikerre is lehet vinni. Főleg most, hogy a főszereplő nevének hatására tinilányok milliói áramlanak be a mozikba, bár persze ott a kockázat is, hogy most már a nemjót, mondjuk ki szart is el lehet majd adni ennek a fickónak a nevével, mert a nézőszám meglesz, maximum a szakma és a kritikusok hánynak egyet az első kukába, miután látták.

Szerencsére ennél a filmnél nem erről van szó. Alapvetően ez egy nagyon beteg film. De ezt a legjobb értelemben mondom. :)))))))) Egyfajta wry comedyről beszélünk (aki ezt értelmesen szépen magyarra fordítja nyer egy csokit), amin nagyon jókat lehet röhögni. Az elmaradhatatlan Converse a világ leghülyébb színeiben, egy kis deszkás életérzés, de az is csak kispályásban, kispályás különcségek, és R.P. keze, ami önmagában olyan látvány, hogy 10 percet ki lehetne tölteni vele a filmből. De szerencsére erre nincs szükség, mert kapunk helyette egy agymosó elmebeteg gurut, aki kitölti az üresjáratokat. Hol a könyve, hol a feje az interneten, hol a levele, hol ő maga. Ettől válik elmebeteggé Art mosolya, és ettől válik igazán beteggé maga a film.

7.5/10

The Reader

Bajban vagyok megint, mert Oscar-díjas filmet nem szokás annyira leszólni, amennyire én éppen szeretném. Bajban voltam a könyvvel is, amit egy álmatlan reggelen Budapest felé olvastam el a buszon. A könyv mondjuk 8/10. De a film gyengébb a könyvnél. És kicsit más. Nagyon hiányoltam belőle azokat a részeket, amikben a Hannában rejlő agresszivitás megmutatkozik, a film csak az áldozat, az eltévelyedett nő arcát mutatta meg, de nem láthattuk azt a Hannát, aki övvel üti Michaelt. Kellett volna a történetbe, hogy aki nem olvasta, az is értse, nem olyan egyszerű minden, amilyennek látszik, nem olyan egyszerű Michaelnek szeretni ezt a nőt. Bár nem szeretni még nehezebb.

Amivel nem tudtam mit kezdeni, az az angol nyelv volt. Nyilván senki sem várhatja a főszereplőktől, hogy tanuljanak meg németül, és játsszák el németül, de ha már minden egyes szereplőt sikerült német néven nevezni, akkor szerencsétlen Michael Berg (miháel berg) hogy lett májkül börg? HOGYAN? Legalább ehhez kellett volna ragaszkodni.

Zsidókérdésben nem foglalnék állást, mert csak egy nagyon ízléstelen viccet tudnék ide beírni az öreg bácsiról, akit megkérdeznek van-e náluk antiszemitizmus, majd nagy bölcsen azt feleli, nincs, de igény volna rá. Sem a könyvből sem a filmből nem derül ki, hogy az író melyik oldalon áll. Hogy kinek ad"igazat". Felvonultat szereplőket mindkét oldalon, aztán döntsünk és ítéljünk belátásunk szerint.

Hanna jogosan kerül börtönbe, hiszen bűnös, de egy nappal sem kellene többet ülnie, mint a többi nőnek, mégis emelt fővel és büszkén vállalja az életfogytiglant, annak ellenére, hogy egyetlen mozdulattal, egyetlen szóval be tudná bizonyítani, ő nem írt hazug jelentéseket, hiszen még írni sem tud. Nem árulja el magát, ez a hiányossága sosem derül ki a bíróság előtt.

A kis Michael Berg, akit megrontott, tönkretett, és aki örökké a Hanna-hoz hasonló nőket kereste egész életében, ennek köszönhetően tönkrement a házassága, és minden későbbi kapcsolata is halálraítélten kezdődött, mégis örökké kötődött a nőhöz, és amint rájött, hogy Hanna analfabéta, úgy határozott folytatja a felolvasást. Kazettákat küld a börtönbe, ezzel is bizonyítva, ő sem lépett tovább.

Hogy ez egy szerelmi történet lenne, amiben nincs happy end? Nem tudom eldönteni. Fogalmam sincs, hogy Hanna szerette-e a fiúcskát, ahogy ő hívta. Az utolsó cselekedete erről árulkodik, de ennek ellenére sem vagyok biztos benne. Abban sem vagyok biztos Hanna szeretett-e egyáltalán valakit valaha.

6/10

Little Ashes

Már 2 hete megnéztem ezt a filmet, azóta csak hagytam hadd ülepedjen, próbáltam elhelyezni magamban valahova, és próbáltam átgondolni, milyen is volt. Amin a 2 hét emésztés sem segített az az, hogy Javier Beltrán angolját még mindig fájdalmasnak tartom, és fülhallgatóban próbáltam minden szavára figyelni, nehogy lemaradjak valamiről. Először éjszaka kezdtem nézni, aztán nagyjából Dalí bemutatásakor rájöttem, hogy ez nem éjszakai film. Ehhez friss agy kell, főleg Beltrán miatt. Nincs semmi baj azzal, ha valaki akcentussal beszél, sőt, megvan a maga bája, és ehhez a filmhez kell is... Csak kicsit kellemetlen, hogy folyamatosan fülelni kell, minden pillanatban, hogy oda -vissza kell tekergetnem, hogy biztos az volt-e, amit hallottam, biztos jól értettem-e. Egy olyan filmnél, ami hang nélkül is érthető és élvezhető lenne, nem okozna problémát, de itt azért a dialógusoknak komoly szerepe van.

Ettől függetlenül Beltrán zseniális a filmben. Robert Pattinsont pedig ismét komoly kihívás elé állították, hiszen közvetlenül az után, hogy megszemélyesíthette Edward Cullent, és élővé tehette ezt a nem mindennapi srácot, egy labilis idegzetű zseni bőrébe kellett bújnia. R.P. széles érzelmi skálán képes mozogni, és pillanatok alatt képes beleélni magát bármibe, ezt már a Twilightban is bizonyította, tökéletesen visszaadta ugyanis Edward minden hangulatváltozását, és a "festői szépségű görög istent" valósággá tette, sérülékennyé, emberré. Bár szerintem nem egy kiemelkedően vonzó férfi, mégis képes úgy viselkedni, hogy mindenki elhiggye róla. Emellé viszont megtartotta azt a lazaságot, azt a hétköznapiságot, ami korábban is jellemezte. Erre a Little Ashes-ben szüksége is volt, hiszen a kis költségvetésű moziban élete első (homo)szexuális jelenetében kellett debütálnia.

A másik dolog, amin nem tudtam napirendre térni az a bajusz. Úristen az a bajusz! Nem tudtam eldönteni, hogy síró- vagy röhögőgörcsöt kapjak, ahányszor megjelent a vásznon. Bár már az első kockánál ezt éreztem, és amikor megláttam, fel tudtam volna visítani, hogy "a kis buzi", mint valami tollas pávián úgy sétál be ugyanis az épületbe. Remeg a keze. Mindig ha valakinek remeg a keze, Nabokov Mona Dahl-jára gondolok, akinek 140-es intelligenciahányados terhe nyomta izmait és idegeit, emiatt reszketett. Dalí vajon milyen fokú zsenialitástól szenvedett? Ki lehet ezt még fejezni számokban? És Garcia Lorca? Van erre még pontérték, amivel mindez leírható?

Művészfilm művészekről és művészetről. És egy olyan szerelemről, (már ha lehet ezt szerelmnek nevezni, nem csak egymást kiteljesítő, majd elpusztító egymásra találásnak) ami pontosan annyit adott mindkettőjüknek, amennyit el is vett tőlük. Kapcsolatuk, melyet Dalí talán sosem hevert ki, és sajnálatos eltávolodásuk egy félreértett film miatt tragikus és csodaszép. Kellően romantikus szemmel nézve még Voltaire és Rimbaud kapcsolatában is lehet szépséget látni, akkor ebben ne lehetne?

R.P. ebben a filmben nem hasonlít magára, és ezt pozitívumként hozom fel, hatalmas érdem ugyanis, ha valaki elég bátor és elég tehetséges ahhoz, hogy ne önmaga legyen minden filmben, hanem az eljátszott karakter. Nyilván persze ez a jó színész ismérve, de ma már, mikor minden film tele van bohócokkal és ripacsokkal, és szupertehetségesnek kikiáltott antitalentumok rohangálnak a világban teljesen túlértékelve, mindig öröm meglátni valakit, akire nem lehet panasz.

Beltrán és Pattinson összeillenek a vásznon, a nyughatatlan őrült gyerek, és a kifinomult úriember kettőse kel életre, csak azért, hogy együtt táncoljanak Dalí összeomlásába.

Beltrán már most sztár, Pattinson pedig egyértelműen sokkal többre hivatott annál, hogy csak egy Cullen legyen. Nem féltem attól, hogy benne ragad a szerepben, mint D. Radcliffe a Harry Potterben. Kellően merészen és provokatívan választ magának szerepeket ahhoz, hogy több legyen ennél. A Little Ashes minden egyes hibája ellenére remek választás volt.

Kíváncsi vagyok, hogy a készülő hollywoodi hiperdrága változat majd milyen mélységekbe rántja ezt a történetet, és mennyivel lesz a Paul Morrison által magasan elhelyezett léc alatt.

8.5/10

Doubt

Aki szerint a Kétely kereszténygyalázó film, az sem normális. Ez a film nem más, mint egy meleg pap és egy meleg kisfiú bizarr plátói kapcsolata, kétely ide vagy oda... Hogy teljesen plátói-e, esetleg valóban bűnös-e Flynn atya, és történt-e megrontás... Ez a film értékelése szempontjából teljesen mindegy. Sőt, ha befolyásolja a véleményem, akor csak javít rajta ez a bizonytalanság.

Meryl Streep mint mindig, most is félelmetesen játszik, és tökéletesen egészíti ki P. S. Hoffman játékát, karakterét. Szinopszist nem szándékozom írni, erre ott a port.hu, meg a fél internet, a film közben támadt gondolataim próbálom megosztani.

Annak ellenére, hogy a zsigereimben érzem, hogy a pap valamilyen szinten bűnös, és egyértelműen látom mennyire képtelen a vallása szabályait betartani, mégis szimpatizálok vele, mert a hosszú körme, a 3 cukor a teába, a préselt virágok, és az újítások, melyeket bevezetni próbál mind azt mutatják, hogy ha nem is "jó keresztény", de jó ember. Tiszta, gyermeki lelkületű, akit talán megnyomorított, és tönkretett az egyház... Aztán persze tévedhetek. Lehet csak egy jó színészt látok magam előtt, aki egyes papok jó szokásához híven gyermekmolesztálással tölti a szabadidejét.

Nekem is kétségeim vannak. Mindenkinek kétségei vannak. Talán azoknak is voltak akik a filmet tető alá hozták, mert mehettek volna messzebb a feszültségkeltésben. De nem voltak elég bátrak. Ettől függetlenül így is egy kiemelkedően jó 2008-as alkotás a Doubt, eredeti nyelven, vagy szinkronnal is akár.

8/10

Stardust

Most ilyen mesés nap van, ha már drága Eszterem tegnap ezeket juttatta eszembe. Apropó mesék, 2009 decemberében jön a The Princess and the Frog 100% -osan Disney film. 2D-ben. Sok dallal. És egy néger hercegnővel. Vagy afroamerikai. A youtube-on már van trailer. Ha valaki mesefan.

Szóval a Csillagporról. Már maga a sztárdömping, ami ebben a filmben ér minket, lenyűgöző. De Niro, Rupert Everett, Michelle Pfeiffer, Peter O'Toole, Ian McKellen... No meg a férfiak kedvéért Miss Sienna Miller, és Miss Claire Danes. Mondjuk Siennát ilyen formájában nem ismerném fel, ha nem mondanák, hogy ő az, de mivel csak egy filmben láttam, az Alfie-ban, így lehet ezzel van a baj.

Adott egy Tristan, kinek nincs Izoldája, azonban rajong egy Victoriáért, aki éppenséggel minden, csak nem az igazi számára. Bolondos lány, aki bárkihez hozzámenne, ha az emeli a licitet, de a naiv Tristan reméli, hogy nála senki sem ígér többet. Ő ugyanis egy hullócsillagot akar adni a csacska lánynak, és el is indul a misztikus mágikus falon túlra, legyőzni a félelmeit, és megtalálni a csillagot, ami lehullott. A trükk az egészben csupán csak annyi, hogy a csillag gyönyörű lány képében ér földet, és 3 gonosz üldözi, akik meg akarják ölni, és általa el akarják nyerni ismét a vágyott fiatalságot. Ehhez csak a belső szerveit kell kivágniuk, és azt felhasználni.

Most már több szálon futhat tehát a cselekmény, amik valahol találkoznak majd, és kiderül hova is tart Septimus herceg, és miért kell neki a csillagtól a medál, ami Yvaine nyakában van, és ami letaszította őt az égről.

A történet nem egy Narnia, ez tény, de azért egy szerethető, kedves kis mesét látunk, ami abszolút megfelel a 2007es szintnek és igényeknek. De Niro hozza a tőle elvártat, és bár Claire Danes öregszik, és inkább tűnik Michelle Pfeiffer kortársának, mint valami olyannak, ami megfiatalítani képes őt, még mindig bájos. A szerencsétlen Primus herceg torkából folyó kék vér meg akkora irónia, hogy őszintén csodálkozom, hogy még korábban senki nem lőtte el ezt poénként.

8/10

Enchanted

Mivel este megjegyezték, hogy alulértékelek pár filmet, mondhatni lehúzom őket, így ezt próbálom nem elrontani. Na. :P

Ez a film tündéri, édes, aranyos. És csajos. Végletekig csajos. Patrick Dempsey olyan szexi, hogy ha ennél szexibb lenne, büntetni kéne érte, a lány meg, Amy Adams, hú... Olyan alakja van, hogy ha ennél vékonyabb lenne, őt is büntetni kéne.

Kicsit Moulin Rouge utóérzetem van, legalább akkora giccs ez is, de az ízléses giccsel nincs semmi gond. Vannak ugyan apróbb hibák, de ez a film egyszerre édes krémkönnyű mese, és egyszerre önmaga paródiája. A kis Giselle a nagyvárosban, a tipikus naíva, nem is lehetne hitelesebb. James Marsden meg pont olyan pöcsnek néz ki, amilyennek a feminista ember lánya gondolja a mesebeli töketlen herceget. Szép arcél, szép haj, szép test, de gondolat az nulla.

A kis mókus zabálnivaló, a dalbetétek aranyosak, dallamosak, érzelmesek. Korrekt kis musical is kerekedik az egészből, bár nem kis meglepetésemre Giselle egy idő után abbahagyja az éneklést. Nagyjából azzal egyidőben, hogy rájön, az IGAZI mindig feldühíti a nőt, és az IGAZI csak akkor igazi, ha van szenvedély.

A happy end nem kérdéses, rajzfilmben és az életben is, mindenki megtalálja a magához illőt, a néző pedig a film végére elhiheti, hogy valóban létezik örökkön örökké.

9.5/10

Definitely, Maybe

Ryan Reynolds ruhában. Megborotválva. Ryan Reynolds ruhában és megborotválva nem jó pasi. Ez a film meg nem jó, de arra jó volt, hogy kiboruljak tőle. Igazságtalan az egész. És sosincs happy end. Semmiben. Ebben is, hogy minek volt...

Gyerekkel meg mindent el lehet adni úgyis. Ebben van gyerek, kutya sajnos nincs, pedig esküszöm még egy kutya kellett volna bele, semmi más, és akkor aztán...

Na szóval amiért én erről a filmről semmit nem fogok mondani, az az, hogy jelen pillanatban 1 másodpercre vagyok egy Katrina hurrikán erejű bőgőrohamtól, és ha az alábbi szavak valamelyikén el kéne gondolkoznom, akkor ez az 1 mp elszállna...

romantika, szerelem, szenvedély, boldogság

Mert hogy ez erről szól(na).

4/10.

Ghost Town

Na ez az a 2008-as alkotás, amiről nem sok minden van a filmes portálokon. Nem sokan tartják jónak, nem sokan tartják nézhetetlennek, inkább az az elmegy, még belefér kategória. Klisék tömkelege, itt-ott túláradó romantika, és szellemek amelyek tüsszögésre ingerlik az embert. Egy új elmélet! Végre! De hogy mekkora baromság...

Élmény semmi, történet gyermeteg, feszültség értelemszerűen semmi, izgalom semmi. Színészi játék elviselhető és jó között. Egy hülye bunkó emberré válása is lehetne a címe, ha csak a szirupos utolsó 20 percet tekintjük. Ez a film 3 pontosnak született. És bár volt 90 perce kitörni belőle, nem hogy nem sikerült, meg sem próbálta. Kár.

3/10

The Amityville Horror

A kis költségvetésű horrorok közül az egyik kedvencem. Igazából 10ből 9× hű-zök és há-zok ha valami based on true story, mert az mindig sokkal izgalmasabbá teszi a dolgokat, hiszen én is lakhatnék ott, engem is megőrjíthetnének a hangok, stb. Persze aztán mindig rájövök, hogy megőrülök én itt is, nem kell Amityville-be mennem.

Hogy miért is tartom ezt a filmet jónak? Mert végre nyugati típusú jól ismert szellemekkel van dolgom, és végre sehol semmi fehér arcú fekete hajú nő, meg nyakon ülő leányzó, meg kútból kijövő, meg tévéből kimászó... Itt folyamatos feszültség van, napról napra látható hogyan borul el a Ryan Reynolds által játszott férfi főhős elméje, és minden pillanat újabb meglepetést tartogat, persze csak annak, aki még sosem látott horrorfilmet. Aki látott, az pontosan fogja tudni, mikor mi következik, mikor mivel operálnak, hogyan próbálnak hatni ránk.

A sztori tehát kiszámítható, bár elvarratlan szálak tömkelege tűnik fel, majd tűnik el szabad véggel, közben meg szól a kapd el, öld meg. És Ronald Defeo után a magából teljesen kifordult George is családot ölni készül, pedig alavetően jó srác, sőt... Tökéletes. Egy sokgyerekes anya új pasijaként kell helytállnia, pótolni az apafigurát, eközben végezni a munkáját. Mindent megtesz, amit megtehet. Még a kutyát is kivégzi.

Aztán fény derül a titokra, ez bizony gonosz ház, mert itt embereket öltek. És nem a Defeo család halála az oka annak, hogy kísértik a Lutz családot a szellemek, hanem a telken/házban megkínzottak lelkei. Az indiánok, és Ketcham tiszteletes...

A trú sztori. Szinkronosan ugyan a Ketcham Catch'em "poén" nem jön át, de eredeti nyelven azért oda csap ahova kell. És 01:00-tól nagyon keménnyé válik minden, kb 10×es sebességre kapcsol a korábbiakhoz képest. Egyszer nézős, de akkor nagyon.

9/10

Shrooms

Hát varázsgombát nyakalva elhagyatott ír erdőben skizofrén csajjal nem jó sátorozni. Röviden ennyi a tanulság. A film átlagos, még aludni sem lehet rajta, nem úgy mint a Shutteren. Adott egy helyi legenda, meg 3 helybéli elmebeteg, akik egyébként lehet, hogy teljesen normálisak, de mivel begombázott szemeken át látunk mindent, kicsit torzul a valóság. Na jó, nem is kicsit. Szolid Magasfeszültség elő-/utóérzet, attól függően melyiket láttuk előbb ugyebár.

Lindsay Haunból ki sem nézné az ember, hogy már 5 nagyobb filmen van túl. Annyira kis fiatal, annyira kis ártatlan... Na és annyira úgy játszik, mintha elsőfilmes lenne... Bár ha jobban belegondolok ebben a filmben nem nagyon volt mit játszani.

4/10 Mert sötét, meg hideg. Más érdeme nincs. Unalmas másfél órára kitűnő, amikor Irigy Hónaljmirigyet ad a TV, de máskor...

Terminator - Salvation

1. Nincs Terminátor Arnie nélkül.
2. A második rész volt a legjobb.
3. A harmadik rész olyan szar volt, hogy azt nem nehéz felülmúlni.
4. Szeretem Christian Bale-t.
5. Szerepel a filmben Helena Bonham Carter.
6. Nagyon unom már a SkyNetet.

Ezen tények ismeretében akkor mi is van ezzel a filmmel? Hát látványnak látvány, pörögni pörög, a sztori ugyan harmatos, mint éjjeli eső után a tavaszi kert, de ezt próbálják akciójelenetek tömkelegével kompenzálni. Van itt rák, meg halálraítéltek, meg mindenféle különlegesség, csak a forgatókönyvet felejtették el igazán különlegesre megírni.

A mellékszereplő, vagyis a kettes számú főszereplő sokkal jobban kidolgozott, mint maga ez a szerencsétlen John Connor, aki már időtlen idők óta mást se csinál, mint anyját, apját, magát, az emberiséget, a törpemókusokat és a hegyi gorillákat, no meg az egész univerzumot menti a gépektől.

A dialógusok pocsékak, mintha valami debil kolumbiai szappanoperát néznék, csak senkit nem hívnak Jose Armandonak. John Connor kitartóan keresi az on/off gombot, mert hát minden gépet ki lehet kapcsolni, kár, hogy ez az elmúlt 25 évben még nem sikerült. De azért drukkolunk neki mi is, kitartóan. Csak meg ne unjuk.

A logikai bukfencekről nem érdemes beszélni, ahogy arról sem, hogy lépten nyomon az első 2 film emlékeibe és "legjobb szövegeibe" botlik a néző, amik az első 2 filmbe illettek is, de ide ebbe a majdhogynem transformers világba már nem annyira. Sok a robot, legalábbis nekem. Én az ember -ember elleni küzdelmet szeretem, az igazi feszültséget, meg amikor technika és ész feszül egymásnak 1 db gép és 1 db ember személyében, és a végsőkig feszítik a humanoid határait. Régimódi lány vagyok, nekem már Kristanna Loken sem volt Terminátor.

Szélesvásznon jobb minőségben biztos élvezetesebb lett volna. Így gépen 6/10.

The Quick and the Undead

Mekkora divatja volt az utóbbi években a zombis filmeknek, te jó ég. Micsoda meglepetés, ez is az. Már fejből tudom, hogy fejbe kell lőni, le kell állítani a szervezetük működését, és paff paff bang bang. Egy kis El Mariachi itt, egy kis Jó a rossz és a csúf ott, meg néhány fejvadász, és ez a csúnya, elüzletiesedett világ, ahol a saját anyánkat eladjuk kilóra az Ecserin...

Szót is kár többet pocsékolni erre az alkotásra. Pocsék rendezés, pocsék forgatókönyv, még csak komolyabb mészárlás sincs benne. Eyecandy se nőnek se férfinak (ki kéne találni egy megfelelő szót az olyan férfi színészekre, akiktől az ember lánya ledobja magáról a bugyit, az eyecandy annyira nőnek hangzik)

Egyszer szeretnék egy olyan zombis filmet látni, amiben nem esznek nyers húst, vagy szeretném ha valaki megmagyarázná miért KELL mindig minden zombinak lassan mozogni, nyers húst zabálni, élőket széttépni. Persze nem olyan történetet várok, mint a kedvenc vámpírosunk, hogy a zombi kedvesen mosolyogva nyisson ajtót nekem, majd meghívjon vacsorára, de egyszer jó lenne tudni, miért is van ez így, ahogy.. Mi késztet egy halott emberi lényt arra, hogy másokat cafatokra tépjen? Ezt magyarázza el nekem valaki.

A vágás minősíthetetlen, a szinkron még annál is rosszabb. Ez az abszolút nulla pontos film, ha őszinte akarok lenni, bár a zombik arca vicces.

0/10

The Butterfly Effect

Szégyen avagy nem szégyen, én most néztem végig először úgy ezt a filmet, hogy minden jelenetre emlékszem. Már évekkel ezelőtt beszereztem, és többször belekezdtem, de mindig közbejött valami, vagy megérkezett a buszom, vagy elaludtam, vagy egyéb akadály került az utamba. Még Lor ajánlotta a betűkiránduláson, és akkoriban rajongtam Lorért, ittam minden szavát, úgy voltam vele, amit ő mond nem lehet rossz. Nem is volt rossz sose semmi. Azóta megnéztem az alternatív befejezést, a rendezőit, a mindent, de mégsem tudtam mi történik Evan-nel a nagy megoldás kiötlése előtt. Most már tudom.

Sokan írtak sokfélét erről a filmről, nem hiszem, hogy tudnék bármi újat mondani. Evan lehetőséget kap egy különös betegség/képesség folytán, hogy helyrehozza a hibáit, hiszen van ez a pillangóhatás elmélet... "Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését." Evan lehetőséget kap megváltoztatni a kezdeti tényezőket. Újra és újra visszamehet az időben, hogy megtalálja azt a pontot, ahonnan még minden helyrehozható, keresheti azt az eseményt, ami tönkretette az mind a 4 gyerek életét. Többször próbálkozásra több alternatív jelen/jövő jön létre, de valami mindegyikben helyrehozhatatlanul el van rontva. Hol ő ébred karok nélkül, hol az anyja haldoklik tüdőrákban, hol a szerelme lesz prosti, vagy öngyilkos, hol pedig Tommy hal meg, a gonosz bátyj... Evan keresi a megoldást, de egyszerűen képtelen úgy változtatni, hogy minden tökéletes legyen. Aztán ráébred, hogy azért van ez így, mert ő a gond, ő okozza az egészet. Neki nem kéne léteznie, legalábbis nem a lány életében, nem Tommy életében, nem Lenny életében.

Abszolút nem kedvelem Ashton Kutchert, tartok tőle, hogy még a nevét is képtelen vagyok jól leírni, de azért remélem közelítőleg megvan... Szóval nem kedvelem, nem tartom színésznek, egészen 2006ig ez az egyetlen értékelhető filmje, és ez sem miatta lett jó, de azért be kell vallanom, ebben odatette magát. Több helyen is olvastam róla, hogy ő az amerikai Sebestyén Balázs, na ez a hozzászólás tökéletesen fedi azt hiszem a válaszomat arra a kérdésre, miért is nem kedvelem... Sebestyén Balázsoktól mentsen meg az ég... Még csak nem is jó pasi, hiába vannak elájulva tőle a kislányok, meg a Demi Moore.

Visszatérve a filmre, annak ellenére, hogy fikció, nagyon valósághűen ábrázolja a dolgokat, a családját megnyomorító pedofil apát, a körülmények hatására dühöngő őrültté váló nagyobb testvért, a folyamatosan védelemre szoruló kishúgot, és a legjobb havert, aki a legjobban akár járt volna, ha nincs is ott, mert az alternatív jelenek/jövők 90%ában lelki sérültként él a történtek hatására. De Evan kitalálja a megoldást. Ha ő nincs, a kislány nem akar az apjával maradni, sose sérül, nem marad vele az apjuknál Tommy, ő is egészséges felnőtt lesz, ahogy a legjobb barát Lenny is. De hogy lehet megoldani, hogy ő ne létezzen? A rendezői változatban megfojtotta magát a köldökzsinórral, oda ment vissza. Ó, az előrelátó csecsemő! A végleges verzióban kicsit másként történnek a dolgok. Kicsit romantikusabban. De abban sem kapja vissza soha, amit elveszített, amiről le kellett mondania a "nagyobb jó" érdekében.

Hogy mennyire van happy end, vagy mennyire nincs, erre nem tudok válaszolni. Mindig Lor szavai csengenek a fülemben, ahogy azt mondja: "Végig drukkoltam a csávónak, hogy nemigazmárbaszdmeg, hogy nem lehet kibogozni a szálakat, hogy nem sikerül. Annyira reméltem hogy sikerül." Engem ennyire nem érintett mélyen azért. És szerintem sikerült.

8/10

Sydney White

Tipikus amerikai vígjáték, amiből ismét csak az derült ki számomra, hogy ahol azonnal agyvérzést kapnék, de legkésőbb két perc után, az egy amerikai lányszövetség. Rohadék kegyetlen könyörtelen rosszindulatú falkába tömörülő birkák előfordulási helye, és a hülye libák elkurvulásának melegágya. Legalábbis a filmeken. De gondolom van alapja, és van ahol tényleg léteznek ilyen életformák, mint ezek a lánynak kinéző szörnyek. Borzalmas, önálló gondolatok nélküli lények, akiktől égnek áll a hajam, és akiket szeretnék egy komoly jobb egyenessel kiütni. De ha nem sikerülne, akkor jöhet a balhorog is.

Egyébként egészen jól összerakott kis film ez, már ha csak a műfajában levő többihez hasonlítjuk. Poénok ugyan nem nagyon vannak, de szépen beolvasztották a Hófehérke elemeit, meglepő vagy sem, ebben a modern környezetben is létezhet igazmondó tükör, hála az internetnek, és egy ott megjelent hot or not listának, amiről hamar lekerül a ronda főboszorkány, akit Sara Paxton személyesít meg. És a bájos, de legalábbis intelligens és kedves Sidney White lesz az új kedvenc. Megvan a 7 törpe, igaz itt inkább 7 furcsa srác segíti a hősnőt, zsenik és őrültek egszerre, de mindegyikük egyéniség. Szegénykének kijut mindenből, nyilvánosan megalázzák, egy vírus töröl mindent a gépéről, és az egész éjszakáját a dolgozatának újraírásával kénytelen tölteni, beköltözik a kreténeknek fenntartott házba, majd onnan is kiköltöztetik, majdnem lekési az elnöki vitát, de ahogy az eredeti mesében, itt is megváltja a lányt a herceg csókja.

A történetnek még tanulsága is van, a modern Hófehérkénk ki is mondja a fél főiskola előtt, ha valakinek enélkül nem lett volna egyértelmű: mindannyian különcök vagyunk.

7/10.

Mert én is különc vagyok.

P.S.

- Oké, nem akarok veszekedni.

- És mi van ha én igen?
- Egyedül nem megy.

Hát nem a legjobb hangulatomban talált meg a P.S. című film (nem a p.s. I love u).

- Csak el akartam mondani az igazat, hogy a szavak, amiket kiejtek, közelebb hozzanak egymáshoz.

7 pontos film. Egy 30-as nő teszi még nyomorúságosabbá a saját életét, és csak azért löki el magától a szerelmet, mert az túlságosan is hasonlít a régi szerelmére, akit még a gimnáziumban vesztett el.

- Csak 20 centire vagy az arcomtól, és annyira gyönyörű vagy, hogy a szemem is belekáprázik.

Na ezek a mondatok nem kellettek volna bele. Vagyis de. Kellettek. Kell, hogy legyen min sírni.

- Az éjjel nem tudtam aludni. Majd megőrültem. Az értelmet kerestem a szavaidban.

A nő iszonyatosan elszúrta. Iszonyatosan. Nem tudta meglátni az új embert, az új szerelmet, az új élet lehetőségét.

- Tudod hogy van ez... Csak azért kellett, mert neked megvolt.

Sosem tudnék ilyen lenni. Iszonyatosan fájdalmas film ez, és mégis jó. Látni kell. Laura Linney ugyan kicsit nehézkes benne, de nézzük el neki. És a végén helyrehozza. Nagyjából. De ez nem mindig elég.

- Akad, aki szinte retteg tőle, hogy bármi jó is történjen vele.

Hát így. 7/10

- Te meg én úgyse illünk össze.
- Akkor se ha van szeretet?
- Hiába van szeretet.

Szeretni valakit valamiért

Apropó vámpírok

Én a Buffyban sosem értettem, hogy adott egy kisváros, aminek baszki saját reptere meg egyeteme lesz hirtelen, pedig alig nagyobb mint 3 utca (na de most nem ez a lényeg)... Szóval adott egy kisváros, ahol kb mindenki ismer mindenkit, és úgy 10 rész után azért a város már kapizsgálja a vámpírok létezését, de 1-2 évad után már biztosan tudniuk kell, mert olyan sűrűségben fordulnak el, mint máshol a fű, vagy mint elhízott ember a McDonaldsban, erre ott vannak ezek a veszettül jóképű, titokzatos, vonzó, teljesen tökéletesen ismeretlen, foglalkozás és pénz nélkül élő, esténként a hentesnél disznóvérért sorban álló fekete kabátos úriemberek, mint Angel meg Spike, és ez baszki nem tűnik fel senkinek? Ilyen a világon nincs. Ha én lennék a hentes már a második este összepisiltem volna magam tőlük, amikor üveggel jöttek. De biztos csak túl élénk a fantáziám, vagy az is lehet, hogy túl korlátolt, és ezért foglalkoztatnak ilyen fontos kérdések így fél 5kor.

Az Angelben már nem különösebben érdekelt a kérdés, mert L.A. elég nagy város, hogy az ember, khm vámpír ne tűnjön fel benne senkinek. Na de egy Sunnydale? Könyörgöm... Bár az iróniát mindenképpen értékelni kell, hogy ilyen nevű városkát építettek közvetlenül a pokol szája fölé. Ha mélyebben belegondolok, nincs ebben semmi meglepő, ma már minden város a pokol szája fölé épül, mert mi magunk emberek vagyunk a pokol. De ez most más téma megint. Az Angelben erről is volt egy jó jelenet, amikor elindulnak lefelé egy lifttel a pokolba, mennek-mennek nagyon sokáig. Megáll a lift, és kilépnek ugyanoda ahonnan elindultak. Mert minden rossz itt van, a valós és a képzelt bűnök, a valós és a képzelt ellenségek. Az isten, az ördög, a vámpír, a farkas... Mind bennünk van. Mi vagyunk a gonosz.

(És csak hogy csillagvirágot is cinkeljem egy picinkét, megjegyezném, hogy kivételt ez alól csak az edvárdkállön képez, mert ő cunci! Poén vége.)

Hiszek egy... dalban

Pótolhatatlanok

Az éjszakát Padlás-nézéssel töltöttem, és ismét belém hasított, hogy mennyire hiányzik Kaszás Attila. Ő egyszerűen pótolhatatlan a magyar színházi életben... Sose lesz olyan ember többé, aki úgy fogja énekelni, hogy Fényév távolság...

Ahogy soha többé nem lesz olyan csodálatos Jeremy Irons, Bruce Willis, Hugh Laurie szinkronunk, mint Szakácsi Sándor volt. Ilyen hang is ritkán születik, és örülhetünk, hogy hallhattuk, hogy élvezhettük. Hogy ő is jutott nekünk.

Hosszú listát sorolhatnék itt olyan legendák neveivel, akik még valóban sztárok, megbecsült személyiségek voltak, és nem celebek, de nincs elég hely, nincs elég idő. Lenne még bőven ember, akikért fáj a szívem, de ma éjszaka ők ketten hiányoztak a legjobban. Fájt a tudat, hogy már Kulka szinkronizálja dr. House-t (bár el kell ismernem egészen belejött) és fájt a tudat, hogy soha többé nem láthatom Kaszást egyetlen szerepben sem. És itt vannak a fülemben, itt visszhangzanak Eszenyi Enikő szavai... Mintha zsilettpengével karcolnák a bőrömet... Talán egy-egy ilyen ember elvesztésekor mindenkit zsilettel karcolnak kicsit, aki megnyitja a szívét a művészetnek, és a színháznak.

Az a sumák fajta...

Rám nézz! Közben égess el!

White noise 1 vs. 2

A második rész kiütéssel győzött. Többször is megrémültem a jól eltalált vágások miatt, a képi hatások borzongatóak, a hang éjszaka vagy késő este olyan szinten rémítő lenne, hogy fel sem mernék állni. A történet is sokkal jobban pörög, és a noname színészek (Michael Keatonhoz képest legalábbis) ezerszer jobban beleélik magukat, és ezerszer inkább eladják a történetet. Jobb a rendezés, kevesebb az érzelgősség, több az izgalom.

Az isten-ördög dolgot kár volt belekeverni, elég lett volna az auralátás maga, és a nagy felismerés. De ez már csak a személyes véleményem. Így is érdekes hatása volt.

White Noise 4/10
White Noise 2 - The light 7/10

Into the wild

Nehéz erről a filmről beszélni anélkül, hogy ne szuperlatívuszokban tenném. Nem tudom, hogy a hangulatom, a bolygók együttállása, vagy csak a zene tette, de megint úgy ülök itt, egy nap alatt másodszor, hogy hűűű.

A táj csodálatos, a történet pedig... Hát régen sírtam ennyire valamin, mint azon, hogy "nem sikerült neki". Pedig bolondság, sikerült. Csak hamar ért véget.

No phone, no pool, no pets, no cigarettes... Two years... Ultimate freedom.

És igen, ott van nála a távcsöves puska, de nem lövi le az anyaállatot, sem a borját. Ezzel már kivívta a tiszteletem. Felmér és válogat, különb akar lenni mint a fogyasztói társadalom, amelyből menekül.

Amikor a szüleiről mesél, és arról, hogy oda akart volna menni hozzájuk, elmondani, hogy nem egymáshoz valók, hogy nem ő a megfelelő nő, a megfelelő férfi, hogy szenvedni fognak, bántani fogják a gyereküket... Istenem soha nem éreztem még ennyire valósnak és igaznak semmit. Minden nap ezt érzem, amikor a saját szüleimre nézek. Hogy bárcsak 32 éve valaki megmondta volna nekik, hogy megnyomorítják majd egymást. Nem volt ott senki. Én élek. És legalább annyira el akarom hagyni ezt a várost, ezt az országot, ezt a féltekét, te jó ég az egész földtekét, mint amennyire ez a fiú akarta.

Nem tudom értékelni a filmet. Minden pillanatában benne éltem, és én is karcoltam Emile Hersch-sel a sorokat a fába. De ezen nincs semmi meglepő, végső soron mindenki szabad akar lenni. Mindenki le akarja rúgni magáról a konvenciók súlyát, és a társadalom kötelékeit... Olyan ember nincs, aki ne vágyott volna még arra, hogy végre békén hagyják. Mint Sommer úr, Patrick Süskind regényében, aki örökké úton volt, majd egyszerűen belesétált egy tóba, és a kisfiú, aki látta, sose mondta el senkinek, mert megértette Sommer úr kérését. Végre békén hagyta őt.

Chris is valamire ilyesmire vágyhatott... Megtalálni a békéjét, a nyugalmat, azt amiért a belső hang kiáltott újra és újra. Maximálisan megértem őt.

A rendezés tökéletes, nem nagyon tudnék hibát mondani. A színészek tökéletesek (KS értékelésétől inkább most eltekintek, nem csúfítom el ezt a bejegyzést) A látványvilág, a táj, a fények, a színek, az út maga, egyszerűen magával ránt, és nem szabadulsz... Csodavilág van ebben a filmben. Csodálatos tragédia. Belefájdul a lelkem annyira szép. Persze nem tökéletes. Messze nem. De mi vagy ki az?

10/10

Holtak naplója

Hát erre csak annyit tudok mondani, hogy hűűűű. Az első két perc után azt hittem, hogy megtekintés nélkül törlős lesz, ehelyett, most itt hű-zök és há-zok, és ha akarnék se tudnék mit mondani. A zombik ugyan gagyik benne, de az egyéni megoldások és a hangulat, no meg ez a befejezetlenség... Ez egyszerűen hűűű. Ja és nem horror, senki ne higgye el, ha azt írják róla, akkor se. Esetleg dráma, körmönfont módon próbálja ugyanis azt az állítást bizonyítani, hogy ember embernek farkasa, és hogy a társadalom kihalásra van ítélve, mert mindnyájan szörnyek vagyunk. Romero nagyon jó rendező. Le a kalappal.

"A reggel annak mutat, ami vagy, nem aminek gondolod magad."
"Ezért utálom a reggelt, meg a tükröket."

8/10

Shutter

Kiszámítható, közepesen unalmas, feszültség nulla, képi világát tekintve semmi horrorisztikus sehol. Csak egy lány, aki bosszút esküszik. Azt azért külön vicc, hogy mindenhol félrevezetően írják le a tartalmát, és hogy olyan trailert csináltak hozzá, hogy 4× bújsz kispárna mögé, de a filmet végigalszod vígan... Mondjuk tárgyi tévedések a tartalommal kapcsolatban már máshol is előfordultak, és lehet csak számomra idegesítő. Egyébként 1× megnézhető, arra hívja fel a figyelmet, hogy senki se legyen rosszfiú, mert rohadtul megszívhatja, szellem kapaszkodhat a nyakára.

5/10

Azt a gond, hogy nálam látványban überelhetetlen a The Unborn kékszemű kisfiúja, meg a Jumby wants to be born now szöveg. Pedig az a film is rossz volt. De ez a kettő ütött. Ezekkel a japán meg thai meg mindenféle remake-ekkel meg az a baj, hogy elsőre még megijedek egy fehér arcú fekete hajú váratlanul megjelenő szellemtől, de 43201010324-edszerre már pontosan tudom hol fog felbukkanni, és már abszolút hidegen hagy. Kár erre pénzt kidobni. Death Note-ot az országnak.

Táncoló talpak

Amikor az özönvíz előtt Mao nézte, és ajánlotta, akkor kimaradt az életemből, most ezt is látni kell. Mindent látni kell. Nápolyt is.

A Madagaszkár gyépés pingvinjei után, akik ugye eksünöznek keményen, valami vicceset, aranyosat, agykikapcsolót vártam... Ehhez képest ahogy a port.hu is írja Kodály-módszerrel fűszerezett tanmese volt a palettán. Tan-animáció. Mert ez nem is annyira mese, mint amennyire annak látszik. Drámai musical.

Spoilert kellett volna olvasnom, mert akkor mást várok... Így kicsit csalódás volt, hogy nincs vicc sehol... De ezt kompenzálja, hogy mennyire cukira vannak megrajzolva a picuri pingvinek, főleg a kis Michael Flatley beütésű Topi.

Egy kis bibi, hogy láttam már hasonlót, a Trombitás hattyút, aki néma volt, emiatt kapott az apjától egy trombitát... És még a végkifejlet is...

7/10

Adventureland

A kattogást Sztyupika utálatba ölöm, és ennek örömére sikerült kifognom még egy "nemjó" filmet. Elnézést egyébként, hogy lassan már semmi más nincs itt, mint a véleményem filmekről, meg könyvekről, de most van időm pótolni az elmúlt 23 évet az életemből, megnézni meghallgatni, elolvasni mindent, amire korábban nem szakítottam időt, mert úgy voltam vele, hogy nekem a tanyagot kell olvasnom, az előadásábrákat kell néznem, stb. Most itt ez a gyakorlat-, munka-, tanulásmentes nyár, és igyekszem értelmesen kihasználni. Bár ennek a filmnek a megtekintése nem tartozik az értelmes cselekedeteim közé...

Az első 18 percből 2 említésre méltó dolgot tudok mondani, Kéj Sztyú a hajában turkál, tökéletes antinő ismét, azonban néha másodpercekre csukva marad a szája, ami nála rekord. Ugyanúgy bambul, pffögg, érdekesen fújja ki a levegőt, amikor nevetni próbál, viszont láttam már egy db értékelhető, bájos mosolyt tőle. A 20. percben vizes hajjal és a Dumbo füleivel olyan feje lesz, amiért már megérte eddig szenvedni a történettel... Oh my God. Na de legyünk pozitívak, még 1 óra 10 perc hátravan. Arra, hogy hol szól ez a felnőtté válásról, még nem jöttem rá, bár a kegyetlen bénázást már látom. Álló cerkával kijönni a medencéből, mert Sztyui fürdött vele, na az már az atomgyíkság kategória.

Alapvetően megint az a probléma, hogy ez a nő kettő, azaz kettőféle arcot tud vágni, és egyáltalán nem képes érzelmeket kifejezni, semmilyen módon. Sem a hangja, sem a tekintete, sem a mimikája, sem a gesztusai nem árulnak el semmit, csak annyit, hogy ő maga krisztike egy önelégült kis takony. Bár ez minden fényképen süt róla, nem kell ehhez a moziban nézni. Nem értem miért kapták fel ennyire, miért lett ilyen "sűrűn szerepeltetett színésznő", mikor egyszerűen tökéletesen tehetségtelen. Nem éli bele magát, nem játszik. Odaáll, és elmondja, mint ahogy én felolvasom a telefonkönyvet, kb annyi szenvedéllyel. A Kalandparkban ugyan sokkal kevésbé idegesítő, mint mindnyájunk hőn szeretett bamba Bellájaként, és itt legalább nem úgy csókolja meg a pasikat, mint egy döglött hal, ha még 20 percig menne ez a csókjelenet, amit ebben produkál, még el is hinném, hogy ez a fickó érdekelte... De ez sajnos messze nem elég.

A film az elmúlt 30 percben nem ért semmit, de legalább a srác ivott egy felest. Sztyupi idiótán nézi, és húzogatja a szemöldökét, mintha csak a New Moon trailert nézném. Can I ask ... Kiss me! Na pont úgy. Kivéve, hogy itt nem kér semmit, csak röhög megint. Rajongóknak jó hír, augusztusban új NM trailer jön, és remélhetőleg abban nem lesz ez a jelenet, ha pedig engem is meghallgatnak az égiek, akkor rákerül végre a hideg szűrő a kockákra, és nem lesz mindenki vérvörös, meg napnarancs.

Visszatérve a realtime kritikámra, most vagyunk 40 percnél, de még mindig nem történt semmi, azonban kialakulóban van egy korrekt lyuksógorság bénázó kisfiú és laza vagyok jóképű nagyfiú között, és megjelent egy rosszlánytípusú szép lány, aki a kis bénát jött csábítani. Dolgozni még senkit nem láttam, de ez a cigi ez több mint gyanús, amit szívnak. Ha valaki ekkorákat nevet a semmin, abban mindig okosság van. Vagy csak hülye az illető. Nincs kizárva.

44nél nagy lelkizős jelenet, Sztyú élete tragédiáját meséli, félig-meddig elviselhetően. Amire semmi panaszom nem lehet, az a tökéletes 80-as évek hangulat. Imádtam volna a 80-as éveket, ha akkor vagyok fiatal felnőtt, és nem akkor születek, ofkorz nem Kádárt, hanem a 80-as évek Nyugatját. Még a zenékkel is ki voltam békülve, bár az 50-es évekével is... Ami azóta van, azzal nem mindig, így van ez, örök elégedetlen vagyok.

Egy óra után még mindig nem történt semmi, rosszkislány eyecandy szűk nadrágban feszít, bénasrác próbálkozik kitartóan, és ezen most fel kéne röhögnöm, de még elmosolyodnom sem sikerült. Még 38 perc a pokol, vagyis ööö a Kalandpark. Utoljára a hivatástudat eredete c. előadáson számoltam ennyire visszafelé a perceket, hogy mennyi még Béla...

Dodzsem. Sztyui tud dodzsemezni, én pedig nem? Ez felháborító. Nekem valamiért sose ment túl jól... Annyira utáltam mindig, mert mások imádták, és mindig mentünk a majálison, vagy a Vidámparkban, de örültem, ha pörögni sikerült, a haladásra, vagy a másnak nekimenésre gondolni se mertem. Nem voltam képes felfogni és megérteni hogy működik, hogy kell, hogy lehet. Most szerintem ezt is pótolnom kell, nehogy már Kéj okosabb legyen nálam. Nem viselném el :)).

Eksön van, kitört a verekedés. Erről nem tudósítok, nehogy lelőjem az egyetlen poént a történetben.

1.15, és változatlanul nem történt semmi, nem teljesedett ki a háromszög, és kedvenc bénánk még mindig nem fákkolt, pedig annyira szerelmes a Sztyupiba, hogy mindjárt belefullad. De hát Sztyú bizony egy mormon orália (ilyen is van!), és a rohadék férfiakat szereti, akik összetörik. Micsoda dráma. Sokat káromkodnak. Nagyon sokat.

A szülők sznobok, de a legrosszabb fajtából. Sokadik feles a sokadik emberbe csusszan. Nagyon szomorú zene szól, én meg már néző sem vagyok, eddig legalább az voltam, ha nem is sikerült a történet részévé válnom. James kihány az autóból. Életszerű. Mintha csak a saját szüleim látnám, olyan vérpad elevenedik meg a filmen... Te ittál fiam, te bukott ember vagy, mit képzelsz te... Távolodok. Nekem Kristen akkor is az az ember, who fucked up.

Hát ez nem volt kalandos. Sőt. 5/10 De csak a vége miatt.

Rose Red

Na eljött ez a pillanat is, hogy a 6 részes sorozatként leadott A rózsa véréről is gondolok valamit hangosan. Elég nehéz erről írni, mert nem is tekintem sorozatnak, ahányszor láttam egyben daráltam le, továbbá mert nagyon szeretem Stephen Kinget, mindent láttam és mindent olvastam tőle, és az sem könnyíti meg, hogy a film forgatása közben halt meg David Dukes, akit szintén nagyon szerettem, becsültem, és még színészként is tehetségesnek tartottam.

És akkor most itt a film, amiről mondani kéne, de megint csak azt a fránya ingerküszöböt tudom felhozni mentségemül. Ez sem éri el, nem súrolja alulról, nem csiklandozza meg. Nancy Travis úgy megőrül benne, ahogy illik, úgy szaporodnak a halottak, mintha nyulak szexelnének, mindenki megpróbál mindent, Kimberly J. Brown pl nagyon ijesztően és elszántan néz, Matt Keeslar pedig az a tipikus jóképű intelligens fickó, akit mindenki nézne reggeltől estig, akkor is ha semmit sem csinálna, csak sétálna fel-alá. Esetleg még a pólóját leveheti. David Dukes is elveszti az eszét, ahogy őrültként rohangál Rose Red kertjében, hát az valami félelmetesen hiteles. De már az első jelenetekben is meglepően élethűen adja elő a keménykezű tanszékvezetőt.

Az Ellen Rimbauert játszó nő tekintete olyan őrült még fotókon is, hogy a hideg kiráz tőle... De maga a ház, Rose Red, az alvó cella egyáltalán nem félelmetes számomra. A saját otthonom ijesztőbb néha, és ez azért elég szomorú. Sukeena is tökéletesen elmebetegnek látszik, szóval újabb plusz pont írható a film értékelésébe, de még így is kevés. A "vámpírként" ott ragadt alakok egyszerűen röhejesek, a torz kezű kicsi April torz keze megintcsak röhejes, sokkal ijesztőbb és visszataszítóbb nála a rongybabája, amitől rám tört a frász, amint megláttam, és esküdni mertem volna rá, hogy a baba legalább olyan gonosz, mint Jack Nicholson szemöldöke... Aztán kiderült, hogy a babának semmi köze ehhez.

Igazából sok elvarratlan szál marad, nem derül ki, miért is lett Rose Red az, ami, miért kell épülnie örökkön örökké. Persze kapunk egy kb 2 mondatos magyarázatot, kiderül mit tett Ellen és Sukeena, milyen ember volt John Rimbauer, de a teljes megértéshez az embernek érdemes végigszenvedni az Ellen Rimbauer naplóját is. Az pedig még ennél is gyengébb film.

Nincs ezzel a sorozattal semmi baj, csak annyi, hogy Kingtől többet vártam. De már a ragyogásnál is kiderült, hogy nem egyezik az ízlésünk, mert amíg a Jack Nicholson-féle filmváltozattól meghűlt bennem a vér, főleg magától Jacktől, és a gonosz szemöldökétől, addig a később készült minisorozat, amit Stephen sokkal jobbnak ítélt meg, nem hatott rám. Ha becsukom a szemem itt van előttem, ahogy rohan azzal a "csákánnyal, baltával" és ahogy a kisfiú ismételgeti, hogy redrum, redrum... De a sorozatból semmi sincs meg. Nem hagyott nyomot bennem. Ilyesmi ez a Rose Red is... Látványra kicsit többet vártam, sajnos.

6/10. És akkor sem vagyok hajlandó többre értékelni, ha King maga játszotta benne a pizzafutárt. (egy megjegyzés: annyira groteszk, ahogy kinéz! hihetetlen!)

A Boszorkány-hegy

Na ha valami alul tudta múlni a Jumpert, és benne a tátott szájú Kristent, akkor ez. Úgy is mondhatnám, hogy ekkora szart is régen láttam. De nem lenne igaz, mert kb 3-4 hónapja szembejött velem A csontevő. Na az ennél is szarabb volt. Arra akkor nagyjából 0.1/10-et adtam, akkor ennek megfelelően ez 1.1/10. Ebben legalább nem fehérek játszanak indiánt, és szerepel benne a Therabithiában tragikus körülmények között meghalt aranyos szőke kislány, kicsit nagyobb kislány kiadásban, és benne van az a számomra teljesen ismeretlen fickó "The Rock", akivel először egy Hannah Montana részben szembesültem, és már ott is röhögtem rajta, hogy ez milyen arc már...

A film ugyebár egy remake, az eredeti verzió egészen sikeres volt, és ha most 1980 lenne, feltehetőleg ez is őrjöngést és tömeghisztériát váltana ki, de így 2009ben már kicsit magasabb az átlagnéző ingerküszöbe (az enyémről már nem is beszélve). Az külön poén, hogy az eredeti film gyerekszereplői középkorúként betotyognak ebbe is, de semmit nem adnak hozzá a filmhez.

A két kis ufo-gyerek egészen aranyos, a trükkjeik mókásak, de semmi lenyűgöző nincs az egész filmben, ami azért kár, mert hatalmas labdákat kapott a rendező, mégsem ütötte le egyiket sem.

Gyerekmozi. De még annak is rossz.

Ovizsaru

Az egyik kedvenc Svájcinéger filmem, Arnold szerintem annyira aranyos benne, és akkorák a szövegek is, hogy hihetetlen. A gyerekek tündériek, a poénok is ott vannak. Bármikor megnézhető. Bár talán nem kéne ennyit ismételni, de hát gondolom spórol a TV2. 8/10.

Cold Creek Manor

A Cold Creek Manor is egy olyan film, amivel semmi baj nincs, azt leszámítva, hogy nem jó. Unalmas, nincs feszültség, nem szól semmiről. Az alapötlet pedig jó lenne. Mondandóm nincs róla, Csillaggal épp most beszéltük ki a lényeget. Erősen spoileres, de így 6 év után, szerintem senkit se fog zavarni.

Cicca üzenete:
*végére kiderül ám, h megölte a családot
*a másik manus
csillagvirág üzenete:
* ly
Cicca üzenete:
*és h ott laknak
*a bebetonozott
*hullák felett
csillagvirág üzenete:
*úúúúúúú
*krisztikét is?
*ja
*a másikat?
csillagvirág üzenete:
*francba
Cicca üzenete:
*másikat
*és nem a randy
*hanem akik ott laktak
*azoknak az apja
*http://www.youtube.com/watch?v=jjNIa3ue1XM&feature=related
Cicca üzenete:
*aki itt fákkol
csillagvirág üzenete:
*visszatérve a fákkolásra
*stephen dorff (ez az isten!) egy ilyenhez adta a nevét? ójaj...
*amúgy gyors menet volt wehe
Cicca üzenete:
*:)
*azér én ennyit is fákkolnék vele
*cserkós csoki
*úgy szokta kérni
*az öreg a bonbont
*a filmben
*eszembe jutott
csillagvirág üzenete:
*jesszus :D
*és most akkor kit játszik a dorffy baby?
Cicca üzenete:
*a gyilkost

Azt hiszem felgöngyölítettük az ügyet. És szex is volt. Mi kell még több? Ja igen, a pont. 6/10. Csak mert rendes vagyok.

Let the right one in

Vámpírok reloaded. Kiskamasz Twilight? Na ez a film minden, csak az nem. Már az első mondatnál megrémültem, egyrészt mert sikerült svédül letöltenem, és arra számítottam, hogy érteni fogom, másrészt mert a hangerő hatására kaptam egy kisebb szívrohamot, de aztán feltaláltam magam, és angol sub-bal békés nyelvtanulásba kezdtem.

Az ötödik percben azon gondolkoztam, hogy itt bizony a vizelet a hóba érés előtt megfagy, és hogy ez vicces-e vagy ijesztő, aztán megdöbbentett az iskolai terror, amit a kicsik egymással tesznek, a mindennapi apró kegyetlenségek. A harmadik döbbenetbe az első kivéreztetéskor estem. Bár nem tudom felfogni, hogy lehetne ez reális, hiszen a vérnek melegnek és folyékonynak kell lennie, nem? A vámpírok úgy szeretik. Az alvadt hideggel mire megy a lányka? Vagy volt valami a kannában, amitől nem alvadt meg? Komoly problémák, amikkel csak terelni akarom a gondolataim a film igazi mondanivalójáról, mert ez a mondanivaló olyan bizarr, hogy arra nincsenek szavak.

A Rubik-kockás első találkozás, a hideg, a koszos-véres körmök, az éhség... Ha előzetes nélkül néztem volna, és ha nem olvasok el minden spoilert, 30 perc telt volna el a filmből, anélkül, hogy felfogtam volna, mi is történik. Így, hogy tudtam, elkezdhettem minden másra figyelni. Például arra, milyen ijesztő a kis szörnyeteg, milyen durva a képi ábrázolás, mennyire figyelnek mégis az egyensúlyra, mert annak ellenére, hogy minden második kockánál hátrahőkölsz, mégsem viszik túlzásba a brutalitást. Nem folyik vér a csapból is, bár itt-ott megbújik a hó alatt, és nincs minden négyzetméteren hulla a parkban, csak minden másodikon. A törött nyakú Jack holtteste pedig inkább nevetséges, mint ijesztő, vagy naturalista, egyértelműen látszik, hogy csak egy bábú.

Még a szereplőválogatásra sem lehet panaszom, a szőke fiúcska pont olyan, amilyennek könyv alapján képzeli az ember, a kis Eli-t játszó lány pedig már most gyönyörű. Ha felnő, Hollywood őrjöngve fog kopogtatni az ajtaján, csak remélni merem, hogy több esze lesz, és nem áll át.

És, hogy miről szól? Arról, hogy semmi sem az, aminek látszik. És a teljes kiszolgáltatottságról. Nem csak a szerencsétlen kiábrándult középkorú fickó kiszolgáltatottságáról, hanem Oskaréról is. Ez a függés története, és egy tökéletesen eltorzult világé, amiben a legjobban a szörnyeket szeretik.

10/10 Ennél megrázóbbat még az évben se... Persze szeretni kell hozzá a művészfilmeket.

Fausto 5.0

Hűűű. Ez ugye olyan film, amit úgy ajánlottak, külön nekem, személyiségemre szabva, szóval óvatosan kellene lépnem, óvatosan kellene írnom... De szerencsére nem vagyok rászorulva. Nagy kíváncsisággal töltöttem le és néztem meg, egyrészt mert szeretem a spanyol filmeket, és Isidro Ortiz neve sok mindenre garancia számomra, Miguel Angel Solá nem kevésbé, másrészt pedig mert ezt valaki nekem szánta megnézésre, úgy vélte, érezte, gondolta, hogy mondani fog nekem valamit a film, hogy megérint, és megérintem. Sisterhood nem tévedett.

Amikor alámerültem ebben az érdekes világban, ebben a mai spanyolnak álcázott környezetben, először megdöbbentem. És folyamatosan törtek fel bennem a kérdések, hogyan, miért... Aztán egyszer csak csend lett. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy ez is csak egy Faust történet, hogy van egy enyhe Jákob lajtorjája utóérzetem, és hogy folyamatosan Polanskira gondolok. Végülis minden művész merít valahonnan, tisztán eredeti ötlet talán sehol sincs már. Megbeszéltük, ez nem a legendák kora. Ez egy elvetélt kor, és itt vergődik benne Faust. Dr. Faust, a halálos betegségekkel foglalkozó meggyötört orvos, aki ha szabad ezt mondanom, még kevésbé el, mint a betegei, akiket azóta eltemetett. Aztán egy napon megjelenik Santos Vella, akinek már rég halottnak kéne lennie, és semmilyen logikus magyarázat nincs csodás "gyógyulására". Faust nem is érti, nem is hiszi, amit lát. Az ördögi angyal, aki azért jött, hogy az ő kívánságait teljesítse... Az angyali ördög... Hát nem ismerjük mindenannyian pontosan? Nem találkozunk nap mint az ördöggel, aki megkísért minket, és aki csak a lelkünket kéri cserébe? A vágyaink teljesülnek, persze... De a kielégülés... Az nem jön el soha. A hatalom megvan, de már az irrealitás határát súrolja minden, már semmi sem az, aminek látszik, és Faust már képtelen kontrollálni az eseményeket. Magányos harcba kezd önmaga, a vágyai, és Santos ellen.

Faust alapvetően nehezen szerethető figura, mert kicsit mindnyájan magunkra ismerünk benne. a burn-outtól szenvedő szerencsétlenben, aki végső soron csak boldog akar lenni, de ehelyett olyan mélyre ássa magát, ahonnan talán nincs is visszaút.

A terminális állapotú rákbetegek, pontosabban maga a rák, mint a pokol... Ennél szebben ki sem lehetne fejezni... Mindent átjár a kegyetlenség, a rothadás, a halál bűze... És Faust alakja kiemelkedik a romok közül, a rémálomvilágból, de épp csak annyira, hogy pontosan tudjuk, előbb-utóbb, visszasüllyed újra, ahogy mi is süllyedünk.

Sírós-félős-remegős film. Ha voltak valaha álmaid, ha voltál beteg, ha voltál rákos, ha láttál rákost, ha találkoztál az ördöggel, ha csak azt hitted, az ördög az, ha érezted valaha, hogy szétesik minden... Akkor meg kell nézni.

Ha csak egy hétköznapi horrort akarsz, akkor meg fűrész I-V. Azon nem kell gondolkozni.

Egyébként kicsit többet vártam, be kell valljam, bár pirulok miatta erősen, mert ennél, amit kaptam, többet várni mohóság volt. De ettől függetlenül nem okozott csalódást. Sőt. DVD-re írós, többször megnézős. 9.5/10.

Jumper - Hipervándor

Már a címből tudhattam volna, de komolyan. Hipervándor? Hayden Christensen? Hülye vagyok én? Az. Megnéztem. Nem kellett volna.

Az ifjú padawan csúfos bukása címmel kilométeres hosszúságú fujjogást tudnék írni, de még arra se tartom méltónak a filmet, hogy szidjam.

Nehézkes, lassú, unalmas, nincs benne akció, nem köt le, nem érint meg. Szar. Mondjuk ki. Ha férfi lennék legalább Rachel Bilson-ra emlékeznék, de mivel nő vagyok, rá se. Hogy Samuel L. Jackson ehhez adta a nevét, te jó ég...

Ha azt mondanám újabb X-men koppintás, akkor megsérteném az X-ment. Mert a koppintásra tett halovány próbálkozás fénymásolatának polaroid fotója. Kb.

3/10. Csak öngyilkosok nézzék meg. 1.20nál garantáltan bele lehet halni.

Push

A Summit Entertainment beleszeretett Dakota Fanningbe, más magyarázatot nem találtam ugyanis arra, hogy miért szerepel szinte minden Summit-hoz köthető filmben a leányzó. Leszámítva azt, hogy jó színésznő.

De hogy mi is ez a Push? Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor egy kisköltségvetésű X-men Heroes ötvözet, néhol gagyi, néhol hihetetlenül jó CGI-vel, és egy egészen aranyos kis alaptörténettel, mely szerint mindannyian meg fognak halni, mert ők mások, és a kormány vadászik rájuk. Na de pont azért van ott Dakota, ő a jövőbe látó, ő fog mindent megváltoztatni. A jóképű fickó mozgatja a tárgyakat, a bandzsa barna lány az elmédbe mászik.

Nick Gant apját genetikailag módosították, létrehozták a tökéletes bérgyilkost, aztán mikor elvégezte amit el kellett, megszabadultak tőle. Nick persze nem tudja elviselni a veszteséget, és nem tud beletörődni abba, hogy apja brutális gyilkosság áldozata lett, és bosszút esküszik. Hong Kongba megy, elvegyül az alvilágban, és hozzá hasonlókat gyűjtve maga mellé szövegeti a terveit, hogyan is fogja megölni az apja haláláért felelőseket.

Camille Belle őrjítően idegesítő a filmben, de Chris Evans sármja mindenért kárpótolja a női nézőket. 7/10. Mert ennyiből jobbat nehezen lehetett volna.

Az utolsó ház balra

Hát itt rögtön a ponttal kezdenék, ha szabad, ez egy erős 8.5 a 10ből. De ha jobban megnézzük 9. Pont azt hozza, amit ígér, se többet, se kevesebbet, egy tóparti házat, ami lehetne a nyugalom szigete is akár, és egy család lelki újraegyesülésének színtere, ehelyett az amerikai filmek jó szokásához híven pokollá válik. Legutóbb az Eden Lake-nél már elmondtam, hogy ezekkel a tavakkal csak a baj van, már a Supernaturalnak is volt tavas része, benne kísértettel, szóval ideje lenne felfognia mindenkinek, hogy elhagyatott házba nem megyünk nyaralni, fekete vízbe nem ugrunk úszni, és ahol még a szellemek is félnek, oda meg főleg nem menekülünk. Persze, ha mindenki felfogná ezt, akkor a rendezők nem tudnának ilyen filmekkel borzongatni minket, és csak a darabolás menne vég nélkül, azért pedig annyira nem rajongok.

Az eleje kicsit sablonos, kicsit tipikus, és már a 3. percben sikerült is felszisszennem, hogy na jó, ezt hamarosan kikapcsolom, elég volt meglátnom a főszereplőt. Sara Paxton a tinivígjátékok királynője megrémített, és féltem attól, hogy vég nélküli ripacskodás fog kezdődni, de amikor arccal a sárban a bugyiját próbálta magára rángatni, akkor meggyőzött. A mód, ahogy keresztezik a szökött bűnözők útját, banális, de közben mégis kirázza az embert a hideg tőle, mert persze adott egy felelőtlen barátnő, egy teljesen elmebetegnek kinéző srác, egy világvégi motelszoba, és egy ütős spangli, na de könyörgöm, ki az aki mama pici kislánya létére ilyen helyzetben találja magát? Ehhez kellemesen hülyének is kell lenni, nem csak naivnak. A fiún elsőre látszik, hogy nem stimmel vele valami, mégis vele tartanak. Ettől most vonatkoztassunk el, és nézzük ami ez után jön.

Kellemes kis mellek. Riki Lindhome mellei. Hálisten a melleit többet látjuk a film során, mint az arcát, ez a nagy szerencséje, mert a fejével nem igen rúghat labdába, nem csak hogy Sara Paxton mellett nem, hanem úgy magában álldogálva az erdő közepén sem valami szívderítő látvány. De egy szökött fegyencnek végülis nem is jár jobb nő. A mellek lassan eltűnnek a képernyőről, és megkezdődik a kegyetlenkedés. Garret Dillahunt igyekszik megszabadulni az idióta fia által az útjukba sodort két lánytól, akik elárulhatják. Garret ideális választás a szerepre, hatalmas, brutális, tökéletes a teste, és még a tekintetében is van valami, ami azt sugározza, veszélyes vagyok, menekülj.

Aztán a család visszavág, hiszen a rossz bácsik bántották Mari-t. Toni Goldwyn és Monica Potter (jézusom de megöregedett) a szemünk előtt válnak kegyetlen gyilkosokká, és a jó doktor, aki órákkal korábban még Francis orrát varrta össze, úgy állítja a fejébe a csákányt, hogy öröm nézni. Amikor először olvastam a filmről, azt írták a mikró lesz a legrosszabb benne. Szerintem a tű volt. Alkoholba áztatva, gyertyafénynél szép lassan haladt az orr bőrében ide-oda... Nekem akkor kellett hánynom. Legalábbis megfogtam a saját orrom, hogy istenem, ezt ne, csak ezt ne.

A végkifejlet sejthető, de nem akarok ennél jobban spoilerezni. Mint már mondtam 8.5/10. Megnézős. Csákányt, késeket, boros üveget, konyhamalacot bekészíteni, ha bárkihez csengetnének, akkor minden legyen kéznél, csak a lelkierőt kelljen hirtelen összeszedni.

Je suis... nem, inkább semmi, zene

The Calling - Wherever You Will Go
Uploaded by djoik - Watch more music videos, in HD!

Az Isten kertjében

Respeito

Maximális tisztelettel próbálom kimondani, ami szorongatja a torkom éppen.

Az emberek megőrültek! Könyörgöm, nem az istent temetjük, csak Jacksont. Megértem én, hogy sokan tisztelték és szerették, és sokaknak annyit adott, hogy az szavakkal le sem írható, de azért ez a hisztéria, meg ez a sok futóbolond, akik most mind ott tömörülnek, hogy jegyüzérektől vehessenek jegyet, hogy megnézhessék Jackson koporsóját... Ez egyszerűen sok. Talán pont azzal kéne kimutatni a tiszteletünket és a szeretetünket, hogy megszüntetjük ezt az őrjöngést, ami tönkretette az életét, és értelmes dolgokkal emlékezünk róla. Például ilyenekkel, hogy

http://www.eternalmoonwalk.com/

Szóval ennyi a véleményem. A média meg mehet a ... Ebből is pénzt csinálnak. Mindenből.

The eye of the tiger

Tigris vagyok a kínaiak szerint, és ha tigris vagyok, akkor ez mind igaz. Szerintem csak azok, amiket kijelöltem.

A szerencse fia. Uralkodásra, szerelemre és pénzköltésre termett. Szereti a veszélyt, a kockázatot, alaposan megküzd a sikereiért. Veszély és harc nélkül nem izgalmas számára az élet, ezért a nehézségek nem ijesztik el. Ez életében minden dologra vonatkozik.

Nem törik össze könnyen, néha szüksége van a szenvedésekre, megpróbáltatásokra, hogy igazán megérjen. Nem szereti a félmegoldásokat, a kompromisszumokat. Nem keresi a biztonságot, s ezzel partnerét kétségbeesésbe kergetheti. A mának él, nem gyűjtöget, nem tervezget.
Partnerének mindent megvesz, amivel örömet szerezhet. Nagy az önbizalma. Későn választanak társat, későn házasodnak. Ezt is csak kényelemből teszik. Nehezen maradnak meg egy foglalkozásnál, szeretnek mindent kipróbálni, s mindenhol győzni.
Ugyanakkor vakmerősége mögött nagyfokú hiúság és érzékenység rejlik. Szereti, ha csodálják, ezért sokan beképzeltnek és nagyképűnek tartják, de ezzel õ nem sokat törődik. Igazi életművész. Optimizmusát, vakmerőségét megőrzi egy életen át, társának hosszú távon megértőnek és elnézőnek kell lennie. Minden tekintetben lehet rá számítani.

Ha az élet az utamba sodor egy másik tigrist, legyen az barátság vagy bármi... Akkor pedig ez történik.

Ha e két uralkodó természetű ember találkozik, vagy összefogás, vagy állandó harc lesz a jellemző. Hosszú távon nem lesz zavartalan a kapcsolatuk, időről időre heves viták robbannak ki közöttük. Hosszú távú kapcsolathoz mindkettőjüknek jó idegekre van szükségük.

Hát ezek után kit lep meg, hogy sűrűn vitázunk a velem egy évben születettekkel? Főleg ha azok férfiak...

I'm not crazy I'm just a little unwell

Alvási szokások

Tegnap éjszaka elaludtam beszélgetés közben. Ilyen egymilliárd éve nem történt. Jó, késő volt, fáradt voltam, szarul voltam, de akkor is megdöbbentő. És még mesét sem kellett mondani nekem. Mert azt a sort már esküszöm nem láttam, hogy mi van, ha rosszul mesél. Egyébként sincs olyan. Illetve van, de most nem számít. Ha nem a Cake Eaters forgatókönyvét akarja felolvasni, a dolog rossz nem lehet.

Marley meg én

Cicca (.) üzenete:
*na sírok
*a marleyn
*épp meghal
*a filmben
*ami végülis 1.40 után már aktuális
*csak hát...
megivott víz üzenete:
*:)
*ígyvanez
*néha mindenki meghal 1.40 után egy kicsit
Cicca (.) üzenete:
*8 éves ám az én kutyám is
*már mindjárt
megivott víz üzenete:
*:)
*az enyém 11 :)
Cicca (.) üzenete:
*belezsibbadt a szám
*hogy hangtalanul próbálok
*zokogni

Szóval ez kemény film.

Nem kellesz eléggé Marley!

Veszett filmnézéssel ütöm el az időm. Ma a Marley & Me és a Nem kellesz eléggé volt porondon. A nem kellesz eléggé szerintem bugyuta, sablonos, és idétlen; képtelen vagyok felfogni hogyan lehet fontosabb egy nőnek, hogy dohányzik-e a férje, mint az, hogy megcsalja-e. Hogyan keresheti valaki CSAK a neten élete párját? Hogy lehet valaki olyan elmebeteg, hogy zaklat és követ egy fickót? Teljesen kifordult sablonok felsoroltatása a film, és majdnem mindenütt happy end lesz mégis, ezek a teljesen tökéletesen elfuserált nők és férfiak mind megtalálják a boldogságot a történet végére, kivéve azt az egyetlen szerencsétlent, aki az elején normálisnak látszott. Röhejes képet fest a mai világról, és a társadalomról, de lehet csak azért zavar ennyire mindez, mert én is ennek a röhejes társadalomnak a tagja vagyok.

Annyira idegesítően meg akarja mondani a frankót, és annyira idegesítően akar hatalmas tanulságokat levonni, és a szánkba rágni, hogy csak kikészülni lehet rajta. Drew Barrymore öregszik, Jennifer Conelly elviselhetetlen, Jennifer Aniston öregszik, Ben Affleck már nem az esetem. Egyedül a cigispasi, Bradley Cooper szexi.

10/5. Maximum. Bradley nélkül ennyi sem lenne.

A Marley & Me viszont kemény. Azt hinnéd vígjáték, és hogy nevetni fogsz, de közben egyszer sem mosolyodsz el. Sőt... Owen Wilson orrának látványa sírásra késztet, a kutya iránt szeretet ébred benned, Jennifer Aniston nem valami hiteles 3 gyermekes anyaként. De a film mindenképpen megrázó, hiszen túlcsordul belőle a mindennapok harca, a folyamatos küzdelem a fennmaradásért, a családért... Na jó, érezhetően hazudok. Megérintett, de mégis keveselltem. Néhol unalmas, néhol lapos, egyedül a kutyával meg nem lehet eladni. Ha valaki kevésbé lenne tökéletes benne, ha legalább kicsit több lenne a konfliktus... Ettől függetlenül kemény. Főleg a vége. Egészen megszerettem Marley-t, és kellett egy zsebkendő.

10/6.5 Mert az úszómedencéből volt bátorságuk havazásba költözni. Én pedig imádom a havat. Viszont az irreális méretű házakat akkor se hiszem el. Újságírófizetésből. Persze.