Na eljött ez a pillanat is, hogy a 6 részes sorozatként leadott A rózsa véréről is gondolok valamit hangosan. Elég nehéz erről írni, mert nem is tekintem sorozatnak, ahányszor láttam egyben daráltam le, továbbá mert nagyon szeretem Stephen Kinget, mindent láttam és mindent olvastam tőle, és az sem könnyíti meg, hogy a film forgatása közben halt meg David Dukes, akit szintén nagyon szerettem, becsültem, és még színészként is tehetségesnek tartottam.
És akkor most itt a film, amiről mondani kéne, de megint csak azt a fránya ingerküszöböt tudom felhozni mentségemül. Ez sem éri el, nem súrolja alulról, nem csiklandozza meg. Nancy Travis úgy megőrül benne, ahogy illik, úgy szaporodnak a halottak, mintha nyulak szexelnének, mindenki megpróbál mindent, Kimberly J. Brown pl nagyon ijesztően és elszántan néz, Matt Keeslar pedig az a tipikus jóképű intelligens fickó, akit mindenki nézne reggeltől estig, akkor is ha semmit sem csinálna, csak sétálna fel-alá. Esetleg még a pólóját leveheti. David Dukes is elveszti az eszét, ahogy őrültként rohangál Rose Red kertjében, hát az valami félelmetesen hiteles. De már az első jelenetekben is meglepően élethűen adja elő a keménykezű tanszékvezetőt.
Az Ellen Rimbauert játszó nő tekintete olyan őrült még fotókon is, hogy a hideg kiráz tőle... De maga a ház, Rose Red, az alvó cella egyáltalán nem félelmetes számomra. A saját otthonom ijesztőbb néha, és ez azért elég szomorú. Sukeena is tökéletesen elmebetegnek látszik, szóval újabb plusz pont írható a film értékelésébe, de még így is kevés. A "vámpírként" ott ragadt alakok egyszerűen röhejesek, a torz kezű kicsi April torz keze megintcsak röhejes, sokkal ijesztőbb és visszataszítóbb nála a rongybabája, amitől rám tört a frász, amint megláttam, és esküdni mertem volna rá, hogy a baba legalább olyan gonosz, mint Jack Nicholson szemöldöke... Aztán kiderült, hogy a babának semmi köze ehhez.
Igazából sok elvarratlan szál marad, nem derül ki, miért is lett Rose Red az, ami, miért kell épülnie örökkön örökké. Persze kapunk egy kb 2 mondatos magyarázatot, kiderül mit tett Ellen és Sukeena, milyen ember volt John Rimbauer, de a teljes megértéshez az embernek érdemes végigszenvedni az Ellen Rimbauer naplóját is. Az pedig még ennél is gyengébb film.
Nincs ezzel a sorozattal semmi baj, csak annyi, hogy Kingtől többet vártam. De már a ragyogásnál is kiderült, hogy nem egyezik az ízlésünk, mert amíg a Jack Nicholson-féle filmváltozattól meghűlt bennem a vér, főleg magától Jacktől, és a gonosz szemöldökétől, addig a később készült minisorozat, amit Stephen sokkal jobbnak ítélt meg, nem hatott rám. Ha becsukom a szemem itt van előttem, ahogy rohan azzal a "csákánnyal, baltával" és ahogy a kisfiú ismételgeti, hogy redrum, redrum... De a sorozatból semmi sincs meg. Nem hagyott nyomot bennem. Ilyesmi ez a Rose Red is... Látványra kicsit többet vártam, sajnos.
6/10. És akkor sem vagyok hajlandó többre értékelni, ha King maga játszotta benne a pizzafutárt. (egy megjegyzés: annyira groteszk, ahogy kinéz! hihetetlen!)
És akkor most itt a film, amiről mondani kéne, de megint csak azt a fránya ingerküszöböt tudom felhozni mentségemül. Ez sem éri el, nem súrolja alulról, nem csiklandozza meg. Nancy Travis úgy megőrül benne, ahogy illik, úgy szaporodnak a halottak, mintha nyulak szexelnének, mindenki megpróbál mindent, Kimberly J. Brown pl nagyon ijesztően és elszántan néz, Matt Keeslar pedig az a tipikus jóképű intelligens fickó, akit mindenki nézne reggeltől estig, akkor is ha semmit sem csinálna, csak sétálna fel-alá. Esetleg még a pólóját leveheti. David Dukes is elveszti az eszét, ahogy őrültként rohangál Rose Red kertjében, hát az valami félelmetesen hiteles. De már az első jelenetekben is meglepően élethűen adja elő a keménykezű tanszékvezetőt.
Az Ellen Rimbauert játszó nő tekintete olyan őrült még fotókon is, hogy a hideg kiráz tőle... De maga a ház, Rose Red, az alvó cella egyáltalán nem félelmetes számomra. A saját otthonom ijesztőbb néha, és ez azért elég szomorú. Sukeena is tökéletesen elmebetegnek látszik, szóval újabb plusz pont írható a film értékelésébe, de még így is kevés. A "vámpírként" ott ragadt alakok egyszerűen röhejesek, a torz kezű kicsi April torz keze megintcsak röhejes, sokkal ijesztőbb és visszataszítóbb nála a rongybabája, amitől rám tört a frász, amint megláttam, és esküdni mertem volna rá, hogy a baba legalább olyan gonosz, mint Jack Nicholson szemöldöke... Aztán kiderült, hogy a babának semmi köze ehhez.
Igazából sok elvarratlan szál marad, nem derül ki, miért is lett Rose Red az, ami, miért kell épülnie örökkön örökké. Persze kapunk egy kb 2 mondatos magyarázatot, kiderül mit tett Ellen és Sukeena, milyen ember volt John Rimbauer, de a teljes megértéshez az embernek érdemes végigszenvedni az Ellen Rimbauer naplóját is. Az pedig még ennél is gyengébb film.
Nincs ezzel a sorozattal semmi baj, csak annyi, hogy Kingtől többet vártam. De már a ragyogásnál is kiderült, hogy nem egyezik az ízlésünk, mert amíg a Jack Nicholson-féle filmváltozattól meghűlt bennem a vér, főleg magától Jacktől, és a gonosz szemöldökétől, addig a később készült minisorozat, amit Stephen sokkal jobbnak ítélt meg, nem hatott rám. Ha becsukom a szemem itt van előttem, ahogy rohan azzal a "csákánnyal, baltával" és ahogy a kisfiú ismételgeti, hogy redrum, redrum... De a sorozatból semmi sincs meg. Nem hagyott nyomot bennem. Ilyesmi ez a Rose Red is... Látványra kicsit többet vártam, sajnos.
6/10. És akkor sem vagyok hajlandó többre értékelni, ha King maga játszotta benne a pizzafutárt. (egy megjegyzés: annyira groteszk, ahogy kinéz! hihetetlen!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése