Vámpírok reloaded. Kiskamasz Twilight? Na ez a film minden, csak az nem. Már az első mondatnál megrémültem, egyrészt mert sikerült svédül letöltenem, és arra számítottam, hogy érteni fogom, másrészt mert a hangerő hatására kaptam egy kisebb szívrohamot, de aztán feltaláltam magam, és angol sub-bal békés nyelvtanulásba kezdtem.
Az ötödik percben azon gondolkoztam, hogy itt bizony a vizelet a hóba érés előtt megfagy, és hogy ez vicces-e vagy ijesztő, aztán megdöbbentett az iskolai terror, amit a kicsik egymással tesznek, a mindennapi apró kegyetlenségek. A harmadik döbbenetbe az első kivéreztetéskor estem. Bár nem tudom felfogni, hogy lehetne ez reális, hiszen a vérnek melegnek és folyékonynak kell lennie, nem? A vámpírok úgy szeretik. Az alvadt hideggel mire megy a lányka? Vagy volt valami a kannában, amitől nem alvadt meg? Komoly problémák, amikkel csak terelni akarom a gondolataim a film igazi mondanivalójáról, mert ez a mondanivaló olyan bizarr, hogy arra nincsenek szavak.
A Rubik-kockás első találkozás, a hideg, a koszos-véres körmök, az éhség... Ha előzetes nélkül néztem volna, és ha nem olvasok el minden spoilert, 30 perc telt volna el a filmből, anélkül, hogy felfogtam volna, mi is történik. Így, hogy tudtam, elkezdhettem minden másra figyelni. Például arra, milyen ijesztő a kis szörnyeteg, milyen durva a képi ábrázolás, mennyire figyelnek mégis az egyensúlyra, mert annak ellenére, hogy minden második kockánál hátrahőkölsz, mégsem viszik túlzásba a brutalitást. Nem folyik vér a csapból is, bár itt-ott megbújik a hó alatt, és nincs minden négyzetméteren hulla a parkban, csak minden másodikon. A törött nyakú Jack holtteste pedig inkább nevetséges, mint ijesztő, vagy naturalista, egyértelműen látszik, hogy csak egy bábú.
Még a szereplőválogatásra sem lehet panaszom, a szőke fiúcska pont olyan, amilyennek könyv alapján képzeli az ember, a kis Eli-t játszó lány pedig már most gyönyörű. Ha felnő, Hollywood őrjöngve fog kopogtatni az ajtaján, csak remélni merem, hogy több esze lesz, és nem áll át.
És, hogy miről szól? Arról, hogy semmi sem az, aminek látszik. És a teljes kiszolgáltatottságról. Nem csak a szerencsétlen kiábrándult középkorú fickó kiszolgáltatottságáról, hanem Oskaréról is. Ez a függés története, és egy tökéletesen eltorzult világé, amiben a legjobban a szörnyeket szeretik.
10/10 Ennél megrázóbbat még az évben se... Persze szeretni kell hozzá a művészfilmeket.
Az ötödik percben azon gondolkoztam, hogy itt bizony a vizelet a hóba érés előtt megfagy, és hogy ez vicces-e vagy ijesztő, aztán megdöbbentett az iskolai terror, amit a kicsik egymással tesznek, a mindennapi apró kegyetlenségek. A harmadik döbbenetbe az első kivéreztetéskor estem. Bár nem tudom felfogni, hogy lehetne ez reális, hiszen a vérnek melegnek és folyékonynak kell lennie, nem? A vámpírok úgy szeretik. Az alvadt hideggel mire megy a lányka? Vagy volt valami a kannában, amitől nem alvadt meg? Komoly problémák, amikkel csak terelni akarom a gondolataim a film igazi mondanivalójáról, mert ez a mondanivaló olyan bizarr, hogy arra nincsenek szavak.
A Rubik-kockás első találkozás, a hideg, a koszos-véres körmök, az éhség... Ha előzetes nélkül néztem volna, és ha nem olvasok el minden spoilert, 30 perc telt volna el a filmből, anélkül, hogy felfogtam volna, mi is történik. Így, hogy tudtam, elkezdhettem minden másra figyelni. Például arra, milyen ijesztő a kis szörnyeteg, milyen durva a képi ábrázolás, mennyire figyelnek mégis az egyensúlyra, mert annak ellenére, hogy minden második kockánál hátrahőkölsz, mégsem viszik túlzásba a brutalitást. Nem folyik vér a csapból is, bár itt-ott megbújik a hó alatt, és nincs minden négyzetméteren hulla a parkban, csak minden másodikon. A törött nyakú Jack holtteste pedig inkább nevetséges, mint ijesztő, vagy naturalista, egyértelműen látszik, hogy csak egy bábú.
Még a szereplőválogatásra sem lehet panaszom, a szőke fiúcska pont olyan, amilyennek könyv alapján képzeli az ember, a kis Eli-t játszó lány pedig már most gyönyörű. Ha felnő, Hollywood őrjöngve fog kopogtatni az ajtaján, csak remélni merem, hogy több esze lesz, és nem áll át.
És, hogy miről szól? Arról, hogy semmi sem az, aminek látszik. És a teljes kiszolgáltatottságról. Nem csak a szerencsétlen kiábrándult középkorú fickó kiszolgáltatottságáról, hanem Oskaréról is. Ez a függés története, és egy tökéletesen eltorzult világé, amiben a legjobban a szörnyeket szeretik.
10/10 Ennél megrázóbbat még az évben se... Persze szeretni kell hozzá a művészfilmeket.
2 megjegyzés:
Nahát. :) Örülök, hogy megtalált téged is ez a film (vagy épp fordítva). Szerencsére már-már általános, hogy a témák ábrázolása, fel- és kidolgozása, megközelítése nagyon értően, finoman árnyalva történik az európai filmkészítés nagy alakjainál, de ezt a sajátságot a svédek valahogy mindig képesek megfejelni egy jókora adag őszinte tisztasággal, amire sajnos túl közhelyes a "nemes egyszerűség" kifejezés. Kiváló példa volt erre pár éve a Hétköznapi Mennyország, vagy épp Lukas Moodysson teljes munkássága. (Élen a Fucking Amal c. filmmel, ami a kisvárosi kilátástalanságba oltott tiniszerelem meglehetősen fura tükre.)
A "Let the right one in" talán külön érdeme, hogy az alapját képező könyv mellett is képes élni - nem feltétlen csupán újramesélve, hanem némiképp kiegészítve, máshogyan tálalva is azt.
Fuckin Amal alap:) megvolt :) Hétköznapi mennyország szintén.
Megjegyzés küldése