Step Up 4 - Revolution 2012

Nem hittem volna, hogy a Mátrix után lesz még bármi, ami ilyen forradalmi címmel akarja eladni magát. De ezek szerint a Step Up-osok nagyot álmodtak. A két próbálkozás között igazából "csak" annyi a különbség, hogy amíg a Mátrix - trilógia 3 film (nem is akármilyen), addig a Step Up sorozat 4 (eddigi?? vagy összesen???) része se tesz ki egyet se, ha az értékeit nézzük.

Emily (Kathryn McCormick) profi táncosi karrierről álmodik, ezért Miamiba költözik. Itt hamarosan beleszeret egy Sean nevű fiúba (Ryan Guzman), aki a Banda nevű tánccsoportot vezeti, amely profin kidolgozott, látványos flash mobokkal hívja fel magára a figyelmet. Amikor egy dúsgazdag üzletember épp a Banda területén tervez szállodákat építeni, és emiatt emberek ezrei veszítenék el az otthonukat, Emily kötelességének érzi, hogy csatlakozzon Seanhoz és a Bandához. Együtt dolgoznak azért, hogy a táncot puszta előadó-művészetből a tiltakozás művészetévé változtassák, és a nagy ügyért még az álmaikat is készek feláldozni.

Nem sok jó dolog mondható el erről a részről sem, megkapjuk az átkötést, hiszen ettől sorozat a sorozat, felbukkan Moose és Camille, kapunk egy dekoratív főszereplő hölgyet, aki tényleg már az anyaméhben is balettozott, és ez minden mozdulatán látszik, és persze megkapjuk Calvin Klein kedvenc alsónemű modelljét 2009-ből, aki ugyan a táncban nem olyan erős, de ha megfelelő szögből veszi a kamera, akkor több millió tinilány nyálelválasztása indul be tőle. Ha még ennél is jobb szögből és messziről mutatják, akkor még én is elgondolkozom néhány pillanatra, hogy a 183 cm magas texasi születésű úriembernek vajon mennyi mexikói vér csörgedezik az ereiben. A mozdulatai (és a családneve) alapján azért örökölt az apjától bőven, szerencsére. 

Férfi főszereplőben tehát az egyik legrondább hollywoodi (Channing Tatum) után egész szép fejlődési ívet írtak le, bár már a harmadik rész főhőse is elment szódával, ez a Guzman gyerek kimondottan finom példány.  Talán a női főszereplők közül is McCormick a leginkább szemrevaló, a mozgása mindenesetre neki a legszebb.

A film viszont a szokásos hibákkal terhelt. Nulla, zéró, semmi történet. Még annál is nullább. Gyök kettő színészi játék, ezek a főszereplők is csak táncolni tudnak, immáron úgy tűnik a kollízió feloldhatatlan. Vagy táncolnak, vagy karaktert formálnak meg. A kettő együtt nem létezhet. Pont. Mondjuk a fiataloknak könnyű dolguk van, ugyanis ebben a történetben sincsenek karakterek, ergo nem is kell megformálni senkit. Megy a tánci-tánci, céllal vagy anélkül, most épp az eddigiekhez képest agresszívebb flashmob formájában. Néhol érdekesek a mozdulatok, néhol olyan "láttam már" érzésem van, és untat.

Hiába a hangzatos cím, a Forradalom sem fogja megváltani a világot, ahogy az előző részt sem mentette meg az unalomtól a kettős szerelmi(??) történet sem. Vannak olyan forgatókönyvek, amiken nem nagyon lehet segíteni. Hát, tulajdonképpen ezen se. De lesz happy end, meg sok olyan mozdulat, amitől már akkor kiújul a lumbágóm, ha csak nézem.

Ha a tisztelt készítők nem érnék be ennyivel, és újabb bőrt akarnak lehúzni az évek óta döglött rókáról, arra alapozva, hogy azóta újabb kislányok léptek preteen korba, és nekik ez biztosan hatalmas élmény lesz majd, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy férfi fronton érdemes még magasabbra tenni a lécet, és talán egy picikét hitelesebben ábrázolni a társadalmi különbözőségeket. Mert ha valakit szegény "népfiának" akarnak eladni, akkor nem igazán esik jól a néző kicsi lelkének, ha a gardróbja teljes tartalma nem ér annyit, mint a csórébéla egy cipője a filmben.

4/10