Un heureux évenement - A legszebb dolog 2011

Barbara (Louise Bourgoin) és Nicolas (Pio Marmai) egy csendes téli estén találkoznak először, a fiú munkahelyén egy párizsi videotékában. Kapcsolatuk nagyon hamar szárba szökken olyannyira, hogy megfékezhetetlen szerelmük, összeköltözésük után rövid idővel meghozza gyümölcsét, a legszebb dolgot egy pár életében.
A kilenc hónap alatt Nicolas új munkát keres, babaszobát fest, és gyerekbútorokat szerel. Ugyanakkor Barbara minden erejével készül az anyaságra és régi álmához hűen elkezdi írni élete első könyvét. Gyermekük megérkezése után mindkettejükben komoly kérdések vetődnek fel: Vajon lehet e, ugyanolyan hévvel folytatni egy kapcsolatot, miközben gyereket nevelnek? Vajon várnak e minket még a barátok a péntek esti buliban? Vajon lehet e, az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyék? Vagy egy egészen új életet kell kezdeni?

A film szereplői minden létező hibát elkövetnek, amit csak lehet, a kapcsolatuk során, és a gyerek nevelésében is. Újra és újra futják ugyanazokat a köröket, és a néző sosem tudhatja, kivel érezzen együtt. Az egyik pillanatban úgy tűnik, a férfi alig veszi ki a részét az otthoni dolgokból nem könnyíti meg a nő dolgát, a másikban viszont példamutató a hozzáállása, és a nő fogja fel mamutfenyőnyi méretűként az aprócska problémákat. Kétség, düh, összeomlás, frusztráció mindkét oldalon, amit a szex, a gyengédség, és a két felnőtt közötti normális kommunikáció hiánya a végletekig fokoz. 

A forgatókönyv egy regényen alapul, Eliette Abecassis a gyermeke születéséről és az azt követő teljes összeomlásról mesél kegyetlen őszinteséggel. Louise Bourgoin őt formálja meg, Barbara néven. Az ő kételyei, az ő félelmei, az ő gyengeségei jelennek meg a vásznon, emiatt a történetben szinte csak mellékszereplő a férfi. Szexuális partner, kvázi spermadonor, majd bűnbak, sosem társ, pedig Nico próbálkozik rendesen, Pio Marmai is leizzad párszor az alakítása során. A boldog szerelmesek először izgatott, majd egyre ingerültebb babavárókká lépnek elő, egy nagyon is valósághű szülésjelenet után azonban hamar romba dől az idilli kép. Az újdonsült szülők közötti korábbi kapcsolat kiüresedik, az egymással töltött órák száma nullára redukálódik, a baba először csak egy estét tölt a közös ágyban, majd minden éjszakát, végképp barikádot vonva a két fiatal közé. A nőben egyre csak gyűlik a feszültség, már olyan dolgokon is összevesznek, melyek egyébként 2 perc alatt megbeszélhetőek lennének, ha le tudnának ülni higgadtan. A veszélyes babakocsi és annak cseréje is vitát generál. Egy hűtőnek és a rosszkor érkező szerelőknek hála is elszabadul a pokol. Rémi Bezancon rendező belead mindent, hogy hitelesnek, valóságosnak hasson a film. A szereplők vetkőznek, amikor kell, szexelnek, amikor épp szükséges, és kínlódnak egy olyan szituációban, amihez nem voltak elég érettek. 

Érdekes dolog ez, Barbara a történet szerint 30-as évei elején jár, és mégis képtelen elfogadni, hogy megváltozott az élete. A kislány tervezett gyerek, mégis "romba dönti" a szülei addigi világát. Egy 22 éves ismerősöm lassan 1 éve, hogy szült. Meglepetésbaba érkezett, egy azóta már véget ért kapcsolatból. Ennek ellenére képes volt megélni az anyaság szépségeit, boldog és kiegyensúlyozott, azóta férjhez ment, sőt a gyerek a férj nevét viseli. Csodaszép, és jólnevelt baba, élénk és intelligens, és mintha a legboldogabb gyerek lenne a világon. Ennyire mások vagyunk hát, mi nők. Ennyire másként értjük meg és fogjuk fel az anyaság mibenlétét. Ennyire másként kezeljük a nehezebb helyeteket. 

A film nem ad feloldást, nem derül ki, mi lesz a pár sorsa, de a dörzsölt néző pontosan tudja, hogy csak két végkifejlet lehetséges. A könyvet nem olvastam, nem tudom végül mi lett velük, de a film alapján, és az ismerősöm pozitív példáján felbuzdulva, én drukkoltam nekik. És innen a messzi távolból, ennyi év távlatából is minden jót kívánok Eliette-nek, még úgy is, hogy véleményem szerint önző, és rossz döntéseket hozott. 

8/10