Mivel is kezdjem... Koreai horrorfilmmel van dolgunk, mint az a kép alapján már egyértelmű. Mégse nevezném horrornak, legalábbis nem hagyományos horrornak. Ha kategorizálnom kellene, akkor valahová félútra helyezném Shyamalan és Hitchkock közé, horrorelem ugyanis igencsak kevés van benne, feszültség és borzongás viszont annál több. Már az első percektől egyértelmű, hogy ez a gyerek más, valami több, nem átlagember, ez a misztikusság a végsőkig körüllengi a filmet.
A történet elég hétköznapi, adott egy nő, és egy férfi, akiknek nem lehet gyerekük. Hosszas vívódás után, és nagyrészt az após nyomására rábólintanak az örökbefogadásra, és az árvaházban a hihetetlenül tehetségesen rajzoló, ám zárkózott, furcsa kisfiút Jin - seongot választják. Őt viszik haza. Nehezen válnak családdá, az összeszokás lassú, és göröngyös az út, amin haladnak, főképp a fiúcska furcsa szokásai miatt. Szereti az undorító döglött bogarakat, szeret életveszélyes magasságba mászva üldögélni az élettelen akácfán, és hihetetlenül tehetségesen rajzol, azonban mindig arc nélküli embereket. Mintha Munk Sikoly c. képe reprodukálódna újra és újra a fiú művészetében (persze képzőművészetben járatos olvasóim most biztos le fognak hurrogni, hogy teljesen más stílus, más ecsetkezelés, más színek, stb, nekem akkor is ez jutott eszembe róla, ugyanis kusza vonalak, torz alakok, félelem látszódnak a rajzain)
A további események is hétköznapiak, az anya megnyugodva, és nem hajszolva a gyermekáldást végre teherbe esik, és kislányt szül. A fiúcska akkor is nehezen barátkozna meg a dologgal, ha ő is édesgyermekük lenne, de mivel csak örökbe fogadták, még nehezebb neki. Egyre furcsábban viselkedik, az anya félni kezd tőle, a nagymama ki is mondja, hogy a fiú tekintetéből a gonosz néz vissza rá, egyedül az apa próbál némiképp a normalitás határain belül maradni, ám ő sem bírja sokáig. Egy nap úgy dönt kivágja az akácfát. A fiú rombolni kezd, amihez csak ér, mindent igyekszik tönkretenni, majd egy összetűzés során 6 éves létére borzasztó dolgokat vág az anyja fejéhez, és elszökik otthonról. Eltűnik. Az eltűnését bejelentik a rendőrségen, de hiába. Az akácfa viszont szárba szökken, a család hatalmas meglepetésére.
Az igazán furcsa és tragikus dolgok azonban csak ekkor kezdődnek, a film 50. perce körül. Innen már nem akarom lelőni a poént, nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy igazán ütős befejezés vár arra, aki végignézi.
A képi világa, leszámítva a nem túl bőven adagolt művért, igen szép, szemnek jóleső színek, és megdöbbentően jó vágások jellemzik az Acaciát. Sikerült igazán szép szereplőket is találniuk. Ritkán mondom azt egy keleti arcra, hogy szép, de itt mind a férfi mind a nő vonásai szépek európai szem számára is. Sőt. Meg is tudom különböztetni őket más férfiaktól és nőktől, ami nálam rekord, ha koreai filmekről van szó. Igazán hálás vagyok tehát a castingoló embereknek, remek munkát végeztek. Azt nem tudom, Koreában minden gyerek ilyen pszichó-e, mint ez a két kicsi, akiket főhősnek sikerült választaniuk, de ők ketten valóban döbbenetesen ijesztően néznek a kis bandzsa szemükkel.
Vicces, könnyed jelenet talán 1 vagy 2 van a történet során összesen, és az egyikben, milyen fura az élet, pont arról magyaráz a kislány a kisfiúnak, hogy neki nincs elég vére, ő vámpír, majd a másikban arcon puszilja, és közli, hogy ezzel ő is vámpírrá vált. Ha nem lenne ez a beteges vámpírrajongásom, akkor nem is érezném ezt igazi Szamos marcipánnak, amit külön az én kedvemért rejtettek a filmbe, de mivel gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok minden vérszívós történetbe, még azokban is, amik bűnrosszak, így ez az édes gyermeki poén számomra emeli a film színvonalát.
Letöltés:
http://duckload.com/download/782840/Acacia2.avi
Felirat:
http://www.4shared.com/document/gNuYbFjR/Acacia.html
Én innen néztem meg.
7/10
A történet elég hétköznapi, adott egy nő, és egy férfi, akiknek nem lehet gyerekük. Hosszas vívódás után, és nagyrészt az após nyomására rábólintanak az örökbefogadásra, és az árvaházban a hihetetlenül tehetségesen rajzoló, ám zárkózott, furcsa kisfiút Jin - seongot választják. Őt viszik haza. Nehezen válnak családdá, az összeszokás lassú, és göröngyös az út, amin haladnak, főképp a fiúcska furcsa szokásai miatt. Szereti az undorító döglött bogarakat, szeret életveszélyes magasságba mászva üldögélni az élettelen akácfán, és hihetetlenül tehetségesen rajzol, azonban mindig arc nélküli embereket. Mintha Munk Sikoly c. képe reprodukálódna újra és újra a fiú művészetében (persze képzőművészetben járatos olvasóim most biztos le fognak hurrogni, hogy teljesen más stílus, más ecsetkezelés, más színek, stb, nekem akkor is ez jutott eszembe róla, ugyanis kusza vonalak, torz alakok, félelem látszódnak a rajzain)
A további események is hétköznapiak, az anya megnyugodva, és nem hajszolva a gyermekáldást végre teherbe esik, és kislányt szül. A fiúcska akkor is nehezen barátkozna meg a dologgal, ha ő is édesgyermekük lenne, de mivel csak örökbe fogadták, még nehezebb neki. Egyre furcsábban viselkedik, az anya félni kezd tőle, a nagymama ki is mondja, hogy a fiú tekintetéből a gonosz néz vissza rá, egyedül az apa próbál némiképp a normalitás határain belül maradni, ám ő sem bírja sokáig. Egy nap úgy dönt kivágja az akácfát. A fiú rombolni kezd, amihez csak ér, mindent igyekszik tönkretenni, majd egy összetűzés során 6 éves létére borzasztó dolgokat vág az anyja fejéhez, és elszökik otthonról. Eltűnik. Az eltűnését bejelentik a rendőrségen, de hiába. Az akácfa viszont szárba szökken, a család hatalmas meglepetésére.
Az igazán furcsa és tragikus dolgok azonban csak ekkor kezdődnek, a film 50. perce körül. Innen már nem akarom lelőni a poént, nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy igazán ütős befejezés vár arra, aki végignézi.
A képi világa, leszámítva a nem túl bőven adagolt művért, igen szép, szemnek jóleső színek, és megdöbbentően jó vágások jellemzik az Acaciát. Sikerült igazán szép szereplőket is találniuk. Ritkán mondom azt egy keleti arcra, hogy szép, de itt mind a férfi mind a nő vonásai szépek európai szem számára is. Sőt. Meg is tudom különböztetni őket más férfiaktól és nőktől, ami nálam rekord, ha koreai filmekről van szó. Igazán hálás vagyok tehát a castingoló embereknek, remek munkát végeztek. Azt nem tudom, Koreában minden gyerek ilyen pszichó-e, mint ez a két kicsi, akiket főhősnek sikerült választaniuk, de ők ketten valóban döbbenetesen ijesztően néznek a kis bandzsa szemükkel.
Vicces, könnyed jelenet talán 1 vagy 2 van a történet során összesen, és az egyikben, milyen fura az élet, pont arról magyaráz a kislány a kisfiúnak, hogy neki nincs elég vére, ő vámpír, majd a másikban arcon puszilja, és közli, hogy ezzel ő is vámpírrá vált. Ha nem lenne ez a beteges vámpírrajongásom, akkor nem is érezném ezt igazi Szamos marcipánnak, amit külön az én kedvemért rejtettek a filmbe, de mivel gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok minden vérszívós történetbe, még azokban is, amik bűnrosszak, így ez az édes gyermeki poén számomra emeli a film színvonalát.
Letöltés:
http://duckload.com/download/782840/Acacia2.avi
Felirat:
http://www.4shared.com/document/gNuYbFjR/Acacia.html
Én innen néztem meg.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése