Három magyar címmel is betámadták ezt a filmet, azt hihették, hogy a Gyilkos a nyomodban majd jobban eladja, mint a Baráti kör. Pedig véleményem szerint sokkal izgalmasabb, és sokkal több titkot rejtene az eredeti cím.
A történet nem nagy durranás, de a csodálatos Julie Benz mindenkit mindenért kárpótol
A négy barátnő egy újabb temetésen találkozik. Egykori osztálytársuk állítólag öngyilkos lett, ám a nőknek feltűnik, hogy milyen sok osztálytársuk halt már meg. Maggie (Julie Benz), Susan (Venus Terzo), Joan (Paula Costain) és Emily (Adrianne Richards) rájönnek, hogy már rájuk is vadásznak. A megoldás kulcsa egy fotó. Szinte mindenki halott, aki szerepel a képen. A kérdés már csak az, ki készítette a fényképet?
A leírás teljesen félrevezető, nem a 4 barátnő kezdi gyanítani a dolgokat, hanem csak Maggie... De egyebekkel nem akarok spoilerezni.
Könnyed esti krimi, szép szerelmi szállal, és mérsékelt izgalommal, melyben ízléses, romantikus egymásra találást élvezhet, aki véletlenül belefut a tévében.
Hosszabban nem érdemes írni róla, annyi újdonságot nem nyújt. Julie-t pedig hiába dicsérném, nem mindenki értene egyet velem. Sajnos. Pedig Julie egy tiszta arcú, csodaszép színésznő, aki egyszerre bájos és természetes, valamint dögös.
Alapvetően tetszett a film, még úgy is, hogy nem estem hanyatt tőle.
7/10
1 megjegyzés:
Ki vagy te? Kicsoda???
Én nem tudom te ki vagy, de szeretném. Én már téged is szeretlek. Szerintem aki végigolvasott bármit, amit leírtál, egy szót egy sort egy mondatot egy másik blogot, az mind-mind beléd szeretett. Hihetetlen, ahogyan rakod egymás után a betűket, és akkor bennem is leraksz valamit. Mikor mit. Úgy látszik én nem rakom elég jól egymás után őket, mert nem tudom igazán összehozni annak manifesztációját amit most gondolok. Olyasmi lehet ez mint mikor sír az ember József Attilán. Aki érti. Aki érzi.
"...szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt"
Filmekről beszélni meg egy különös dolog. Persze a film az van. Ami pedig van, az van. De ahogy beszél valaki egy filmről, ahogy megél valaki egy filmet, az sokkal-sokkal több.
Nagyon örülök ennek a ma estének, mert elolvashattam ezeket. Sosem gondoltam még senkit csodálatosnak, arc-név-életkor nem (?) nélkül. (Najó, aki magassarkúban jár az valószínűleg nő. Aki magassarkúban bazdmegel az pedig már nem akármilyen nő!)
Szóval nagyon levett a lábamról minden írásod, ennyi érzést, szorongást, feszítést, nevetést, iróniát, gyönyört, lelkesedést lehet hogy még nem is tapasztaltam; olyan volt ez, mikor olvastam, mintha az ember a kedvenc filmjét nézné.
Megjegyzés küldése