Eleven testek - Warm Bodies 2013

Ha bizonyos jelenetek, pl a mezőn lágy napfényben arcukat fürdető ifjú szerelmesek évődése, nem lennének annyira egyértelműen a tvájfájtra hajazó koppincsok, akkor talán többen vállalnák be a filmet, talán végig is néznék... A gyengus baseball -utalás, a szőke Kristen Stewart utánzat, azaz a csalóka látszat sokakat lebeszél, pedig szerintem egyszer érdemes megnézni.

R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól. R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. Mikor egy titokzatos vírus ütötte fel fejét a Földön, elpusztította a civilizációt, és a fertőzötteket vérszomjas emberevőkké változtatta, így lett a fiatal srácból is zombi. Csak néhány ember maradt, akik egykori szeretteiktől rettegve élnek, hogy mikor is jön el értük az eleven testekre éhezők csapata. Julie R-rel való találkozása után apjához (John Malkovich), a kegyetlen zombi vadászhoz siet, hogy elújságolja neki a nagy hírt: találkozott egy olyan sráccal, aki nem csak egy csoszogó, üres tekintetű zombi, hanem valami más. De az élő halottaktól rettegő embereket nehéz meggyőzni bármiről is. A háború elkezdődik élők és holtak között, veszélybe sodorva a fiatal szerelmesek jövőjét. Pedig abban a pillanatban minden egy csapásra megváltozott, mikor R, az egzisztenciális válságban lévő zombi srác szíve megdobbant, és hideg testét a szerelem felhevítette. Olyasmi történt vele, ami talán az egész emberiséget megmenthetné mert ez a szerelem nem egy halott ügy.

Nem az évezred vígjátéka, nem is az évezred romantikus filmje, de vitathatatlanul jobb mint az Alkonyat-széria bármelyik része. Először is, egy másodpercig nem veszi magát komolyan, másodszor, lényegesen jobb regényen alapul, mint az a hulladék.
Persze rengeteg olyan momentum van benne, amiben az egyszeri Alkonyat-utáló az idióta herélt Edward-ot és a végtelenül debil Bella-t látja, mert valamilyen perverz megfontolásból szinte az egész filmen végigvitték a romantikus jelenetek másolását (garázsban kézfogás, réveteg egymásra nézés, autóban nyúlkálás a fűtés felé).
Mindkét mozi tele van Rómeó és Júlia utalásokkal, Julie és R. párocskája révén ez itt kicsit konkrétabb, bár ha azt nézzük, hogy a másik említett filmben monológokat idéznek a drámából... Fene se tudja. Az erkély-jelenet kicsit erős áthallás.

Hogy miért ajánlom mégis? Julie és R két olyan karakter, akiknek lehet drukkolni, John Malkovich pedig azért mégiscsak John Malkovich.

Teresa Palmer nem tehet arról, hogy rendkívül hasonlít Kristen-re, arról sem, hogy úgy rendezték, hogy ezekre a hasonlóságokra rá is játsszon... Nicholas Hoult pedig generációnk egyik valóban tehetséges ifjú színésze.

Ha kicsit mélyebbre tekintünk, akkor elég kemény társadalomkritikát is felfedezhetünk (sminkelés, hatalmas fal a "két világ" között). Ha magunkba nézünk, rá kell jönnünk, hogy így élünk mi is. Falak mögé rejtőzve, elzárva magunkat mindentől és mindenkitől, aki kicsit furcsa, kicsit más, akit nem értünk. Sminkelésre buzdítjuk a kevésbé előnyös külsejűt, hogy be tudjon illeszkedni, "sminkeljük" a lelkünket is... Elfedjük a hazugságot, de elfedjük az igazságot is, mert mindkettőtől félünk.

Nem zombifilm ez, hanem a valóság.

Még tanulsága is van.

7/10