Tengo ganas de ti

A baráti körömben nagy bölcsen csak "három metrónak" nevezett film folytatása idén nyáron debütált a spanyol mozikban, és sajnos csak erősítette abbéli meggyőződésemet, hogy a jó filmeknek nem szabad folytatást csinálni.

Mind a történet, mind a megvalósítás gyengébb, mint az első részé volt. Pedig Federico Moccia (akinek eredeti regényéből készült) is dolgozott a forgatókönyvön, segítette és támogatta Ramón Salazart (vagy inkább csak hátráltatta?).

A történet bonyolódik, H. a fájdalma és a csalódása elől Londonba menekült, de képtelen volt elfelejteni Babi-t, és a vele átélt perceket. Hosszú idő múltán a szíve visszahúzta hazájába, ismét beköltözött a bátyjához, újra beindította a motorját. Találkozott a régi barátaival, kibékült az apjával, dolgozni kezdett, megismert egy új lányt, Gin-t, aki évek óta elsőként képes volt elfeledtetni vele, hogy egyszer már szeretett mást. Aztán persze felbukkant Babi. Az önző Babi, aki továbbra is annyira ostoba, mint az első részben volt, és aki épp szerelem nélkül készül férjhez menni, hiába van előtte a szülei példája, az apja fiókjait túró idegbeteg anyja, aki szeretné lebuktatni csalfa férjét, ezért a film végére veszi a bátorságot, és elhajt a bárhoz, ahol a pultos nő üvegek között őrizgeti a táncos kupát...

Egy másodpercig nem lehet sajnálni Babi anyját azért, mert félrelép a férje. Abszolút megérdemli. Kiállhatatlan, látszat-életet élő ostoba pénzéhes nőszemély, aki még arra is képtelen volt, hogy két felelősségteljesen döntő lánygyereket neveljen. Az egyik lánya olyan mérhetetlenül önző, hogy képes az esküvője előtt nem sokkal ismét lefeküdni H.-val, csak hogy pár percig újra érezhesse, milyen volt régen az élete, majd képes elengedni őt... A másik lánya pedig olyan ostoba, hogy részegen és drogtól mámorosan egy mocskos mellékhelyiségben esik teherbe, úgy, hogy még csak meg sem tudja mondani kitől.

Gin és H. szerelme lassan bontakozik ki, bár Gin lényegesen hamarabb tér a tárgyra, ennek köszönhetően ebben a filmben sokkal több a szex, mint az első részben, az igazi érzelmek viszont lassabban épülnek ki köztük. A szexjelenetek véleményem szerint inkább megakasztják, mint előremozdítják a történetet, és agyoncsapják az egész mondanivalóját. De ezzel lehet egyedül vagyok.

A film mégis összecsapott. Túl sok szál indul, és végződik elvarratlanul, túl sok szereplő marad ott az út közepén, tétovázva az elágazás előtt, nézegetve a táblákat, merre is induljon el. H. elengedi a szerelmet, majd ismét elveszít valakit, akinek épp csak nemrég bocsátott meg. Az indulatait már lényegesen jobban kezelő srác a film végére teljesen megtörik, és egy megható jelenetben még a saját motorjáról is lemond, azért, hogy egy másik motoron elnyerhesse Pollo bocsánatát.

Mario Casas színészileg sokat fejlődött az előző film óta, jót tett neki, hogy a Bárkában is instruálják. Teljesen másképp mutatja ki a dühét, másként kiabál, másként vált szelídebb hangnemre. Maria Valverde sokkal csinosabb így, hosszabb hajjal, és több sminkkel. És Clara Lago üdítő jelenség Gin-ként, mégsem lehet igazán kedvelni őt sem. Persze szerethetőbb karakter mint Babi, őszintébb, természetesebb, mégis van benne valami, amiért az ember képtelen igazán a szívébe zárni. Ez mind azonban mégis kevés.

A filmet a totális bukástól Katina, azaz Marina Salas és Pollo azaz Álvaro Cervantes játéka menti meg. Álvaro is sokat változott külsőleg az első rész óta, teljesen kisimult az arca. Persze most már nem ő az utcák királya, a motoros fenegyerek, már csak idealizált kép H. mellett. Kettejüknek köszönhető, hogy némi mélység azért került az alkoholban és szexben tobzódó jelenetek közé.

A Téged akarlak nem ránt magával úgy, mint a felhők feletti súlytalan lebegés, de nem is érez akkora ürességet utána az ember. Ha nem éli bele magát nagyon, akkor nem is érez semmit. Gin bántalmazása is súlytalan marad, ahogy az újabb motoros futam is csak Katina halálra vált arcát nézve tűnik tragikusnak. A film egyszerűen nem tud komoly, és drámai lenni, hiába lenne tere ennek, most, hogy már nem kell bemutatni a fiatalok őrült lázadását. Hiteltelen az egész. Babi ostoba húgát meg végképp nem sajnálja senki. Legalábbis én biztosan nem. Bár egy beszélgetésfoszlány miatt, melyben számon kéri a nővérét, hogy ha annyira szerette Hugo-t, akkor miért hagyta el, piros pontot adok neki.

 Nem is tudom igazán eldönteni film-e ez, vagy csak életképek laza füzére, amiben mindenki kisiklik, mint ázott leveleken a száguldó vonatok. Boldog végkifejlet itt sincs, tán még feloldás se, mert amit végül "választásként" kapunk, az olyan kevés, olyan befejezetlen. Ettől még lehetne szép, lehetne elgondolkodtató, lehetne igaz... Ha működne. De egyszerűen nem működik. Akkor már nincs meg az az erő, ami korábban összetartotta azt a két embert, akik együtt próbálnak maradni. Egyszerűen vége van. Bár ezt még csak mi nézők látjuk.

Egy ilyen befejezéssel kéne legyen harmadik része is. Bár könyvben nincs, de szerintem a siker ráveheti az írót egy újabb kötetre.

5/10