Step Up 2006

Avagy egy a millió táncos film közül.

Nehezen kezelhető srác Tyler Gage, a táncparkett ördöge. Nevelőszülőkkel él, ideje nagy részét a haverokkal az utcán tölti. Egy éjjeli balhé után a fiatalkorúak bíróságán köt ki, ahol közmunkára ítélik. Takarítóként kell letöltenie a büntetését abban a művészeti középiskolában, ahol barátaival randalíroztak. A fiú itt találkozik Norával. A táncos lány felfigyel Tyler ösztönös, szinte akrobatikus tánctudására. Így, amikor lesérül a táncpartnere, és veszélybe kerül a vizsgaelőadása, Nora elintézi, hogy Tyler kerüljön a helyére. A tánc és Nora segítségével egy új élet lehetősége villan fel Tyler előtt.

Mi történik akkor, ha a Summit, és Melissa Rosenberg nem a Twilight-on erőlködnek, hanem valami más műfajban is kipróbálják magukat? 12-es karikával is bátran vetíthető lagymatag történetű, klisét klisére halmozó középszerű filmet kapunk, ami bár romantikusnak van beállítva, de nem más, mint egy suttyó srác viharos és hiteltelen jellemfejlődése, 3 olyan csókjelenettel dúsítva, amin már az általános iskolások is csak röhögnének.

Szóval kihúzhatjuk a romantikát, és bár az utolsó 10 percben kapunk egy kis drámát, ezt se feltétlenül kell felvennünk a listánkra a film pozitívumai közé. Ennek ellenére működhetne a dolog, ha ez egy táncfilm lenne, és igazán pezsegne az egész, de nem pezseg. Keveset táncolnak, sok a kitérő, sok a felesleges kör.

A színészi játék pocsék, Channing Tatum továbbra is a legrondább férfi Hollywood-ban, bár be kell vallanom, hogy látom, milyen sokat dolgozott a testén, elég nehéz levennem a szemem az izmairól, de aztán a fejére pillantok, és máris úgy vagyok, hogy bárhová néznék, csak rá ne kelljen. Alapvetően nem egy szimpatikus fiú, itt pedig egy hülye bunkót kell megformálnia, ami többé-kevésbé sikerül is neki, bár nem tudom eldönteni, hogy azért-e, mert ő maga is ilyen (avagy ilyen volt) vagy mert sikerült magáévá tenni a karaktert. Van azonban még egy dolog, amit nem kritizálhatok. A mozgása. Hihetetlen ritmusérzéke van, és meglepően tehetséges. Remek a kontraszt a film eleji "laza vagyok, szét tudnék esni, sz*rok mindenre" srác és a film végi "pontosan, ritmusra csinálom a koreográfiát" táncos között. El se hinném, ha nem tudnám, hogy ez ugyanaz az ember.

Jenna Dewan legalább olyan furcsán előnyös (előnytelen) külsejű, mint C. T., talán pont emiatt szerettek egymásba a forgatás alatt. Viszont azt róla is el kell mondanom, hogy csodálatos táncos. Szépen működnek együtt a vásznon Tatum-mal, aki azóta már hites ura. Láthatóan már a forgatás kezdetén megtalálták a közös hangot, és a vonzalom is ott volt kettőjük között a kezdetektől. Sokkal szimpatikusabbak is, mint a Summit másik "álompárja" (mindenki tudja kire gondolok... KStew és RPattz... akik most elvileg ismét összejövőben vannak... vagy nem) nekik őszintén lehet drukkolni, hogy mind a film során, mind az életben találjanak egymásra, és maradjanak is együtt. Boldogan.

Az igazi baj nem is azzal van, hogy ezt a történetet már hallottuk ezerszer, vagy hogy ezt a filmet is láttuk már, csak épp mások táncoltak benne, hanem azzal, hogy az 1980-as születésű(!!!) Mrs. Tatum 2006-ban, 26 évesen alakít 17 éves fruskát, aki az ÉRETTSÉGI UTÁNI szerződésért harcol... A szintén 1980-as születésű (!!!) Mr. Tatum pedig 17 éves suhancot, aki balhézik, verekszik, kocsikat lop, és nem találja a helyét az életben, bár jobbára azért, mert nem is keresi azt.

A szinkron furcsa, de igazából nem rossz, csak az eredeti hangokhoz szokott fülem hördült fel néha... Alapvetően túl sok gond nincs ezzel a filmmel, bár egyediség sincs benne, meg ötlet se, de legalább nem demotivál, nem tanít rosszra, sőt, igyekszik pozitív példákat állítani, felvillantani a mindenki számára elérhető (muhaha) amerikai álmot. Még ezzel az ordas hazugsággal sincs igazán probléma, mert a dolog szerethető, még így is. A 12 egy tucat táncos történetek között a középmezőnybe jutott be, egyszer legalább érdemes megnézni, és ha valakit kicsit jobban érdekel a tánc, talán kétszer is be fogja tenni a dvd lejátszóba. Én valószínűleg nem fogom

5/10