Death Note - The Last Name 2006

A második rész nem sok újat hoz az első után, hacsak azt nem, hogy az Amane Misa-t játszó lányka (Erika Toda), aki már az első filmben is eszméletlenül ripacs volt, rosszabbat alakít, mint Tatsuya Fujiwara, pedig azt hittem nála senki nem lehet borzalmasabb.
Viszont kapunk egy szép új halálistent, valamint egy titkos nyomozócsoportot, amiről a rendőrség nem tud, közben meg valahogy mégis.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első film abbamaradt, Misa elé lepottyan a füzet, megérinti, és ezzel olyan tudás birtokába kerül, ami az egész világra veszélyes. Amíg Light egy kifejezetten intelligens (legalábbis annak szánt) azonban a környezetétől elhatárolódó, a kortársaitól elzárkózó fiatal volt, aki elmagányosodásában rendezett családi körülményei ellenére is pszichopatává vált, addig Misa súlyos titkot hordozója, a televízióban mutatott vidám külső mögött tragédiák rejtőznek, és a sok fájdalom hatására már alapból zavarodott, ezen pedig csak ront a halálisten megjelenése. Kevésbé intelligens, de mivel a képessége kicsit más, mint Kira-é (elcserélte a fél életét a látás képességéért), így mégis sokkal veszélyesebb. Nem kell tudnia a nevet, elég látnia az arcot, és a kiszemelt áldozat máris halott. Misa és Light szövetkeznek, de a lány ostobaságának hála szinte azonnal lebukik. Light pedig újabb agyafúrt tervet kell, hogy kiagyaljon, hogy megmenekülhessenek. L azonban szinte azonnal átlát ezen is. Kettőjük párharca bő 70-80 percig még izgalmas is, de a 135 percet (amennyi a film hossza) indokolatlannak érzem. Hiába fut több szálon a történet, és hiába kerül az egyik füzet egy riporterhez, hiába lesz egyre nagyobb szerepe a médiának, a történet lassan csordogál, és a 80. perc körül unalomba fullad.

A szinkron gyilkos, de tényleg, agysejtek százai pusztulnak tőle, főleg Misa hangjától, szóval ha tehetitek inkább eredeti nyelven és felirattal nézzétek. A színészi játék továbbra is botrányosan gyenge, leszámítva L-t, aki azonban még mindig remek karakter, és ez kárpótolhat minket mindenért. A film végére azért parádés csavarokat kapunk, az alkotók odatették magukat rendesen. Természetesen az agyafúrtabb győz, s hogy ő-e a jó oldal? Ezt mindenki döntse el maga.

5/10