RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2012. szeptember 14., péntek

Tres metros sobre el cielo

Egyrészt visszatértem, másrészt egy régi filmmel, és annak egészen friss, szinte még ropogós folytatásával kezdem meg ismét a kritikák írását.

A felhők felett 3 méterrel. Én nem ott jártam az utóbbi időben, de a filmet megnézve azt kell mondanom a főszereplők se voltak még csak a közelében sem. A port.hu, illetve minden filmes portál leírása szerint a film két világ találkozásáról szól. Vessünk egy pillantást erre a sablonleírásra: 

A történet két különböző világban élő tinédzserről szól. Egy valószerűtlen kapcsolat krónikája, ami gyakorlatilag lehetetlen, mindazonáltal elkerülhetetlen. Babi tehetős felső középosztálybeli családból származik, aki korlátok közt nőtt fel, jól nevelt, ártatlan és betart minden szabályt. Hache ellenben lobbanékony, lázadó alkat, és megbízhatatlan természet. Állandóan keresi a veszélyt, folyamatosan harcban áll mindennel és mindenkivel, illegális motorversenyeken vesz részt. A két fiatal megtapasztalja az igazi szerelem érzését.

Már a felvezetés is hibás, szinte egyáltalán nem különbözik ez a két világ, mindketten jó körülmények között nőttek fel, mindketten rendezett családban, csak amíg az egyikük számára nyilvánvalóvá vált, hogy a szülei kapcsolata zátonyra futott, a másik szülői házban szinte észrevétlenül, csendben rohad szét egy házasság. Hache (H.) egy szerencsétlen véletlen folytán szembesül azzal, hogy az anyja szeretőt tart, a világról, családról, erkölcsről alkotott képe másodpercek alatt dől össze, szétárad benne a harag, és megüti a családját szétzúzó férfit. Az első ütés után felszabaduló adrenalin és energia elködösíti az agyát, és képtelen leállni. Eszméletlenre veri a szeretőt, majd magától is elborzadva ott hagyja az anyját és a vérben fetrengő betolakodót a lakásban. Ettől azonban ő nem lesz más világ szülötte, ugyanúgy felső középosztálybeli marad, gazdag apával, aki képes megvásárolni a fia szabadságát, jól kereső idősebb testvérrel, akinél lakhat, hiszen már nincs igazi otthona, folyton száguldó motorral, amibe valaki biztosan fizeti a benzint. Egyszerűen csak más szabályok szerint él mint Babi. Kevésbé képmutatóan. 

Babi a kifinomultság és a szabálykövetés szobra, egyenruhás iskoláslány, aki csak azért tanul, hogy sose okozzon csalódást. Divattervezők drága ruháiban jár elképesztően unalmas estélyekre, ahol lagymatag klasszikus zene szól, és az ital csak akkor bódít, ha az alkoholmentes gyümölcspuncs forrni kezd. Az élete tökéletes. Az anyja és az apja ugyan elhidegültek egymástól, de ezt vagy nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, a húga lázadozik, mint egy átlagos 15 éves kamasz, de nem veszi a szárnyai alá. Fújja magára a drága parfümöt, és boldog tudatlanságban lengedezik az antipatikusság buborékában, egészen addig, amíg nem találkozik H-val. (H. első mondata hozzá, hogy csúfságnak nevezve vérig sérti)

A sablonos történet szerint H. és utcán randalírozó barátai berontanak az elit partira, ahol Babi és a barátai szórakoznak, és igyekeznek a maguk módján feldobni azt. A kapcsolatuk innentől a szokásos mederben folyik, vitatkoznak, sértegetik egymást, elmerülnek a habokban egy medencében... H. a tipikus rosszfiú formát hozza, kicsit talán agresszívebben, mint ami megemészthető, általában előbb üt, aztán kérdez, de nem tudom felróni neki. Egynémelyik szituációban én is inkább ütnék, nem várnék magyarázatot. Babi közelsége azonban megszelídíti. Teljesen megváltozik a lány mellett, levetkőzi a sebzett, haragtól feszülő énjét. Más emberré válik. 

Egymásba szeretnek, Babi pedig egyre inkább kinyílik, elkezdi meglátni a világot, ami rózsaszín leányszobája ablakán túl él, lélegzik, dübörög. Katina, Babi legjobb barátnője szerelmes lesz Pollo-ba (Csirke) H. legjobb barátjába, és kezdetét veszi az őrület, motoros gyorsulási versenyek, páros illegális rallyk, betörések, packázás a rendőrökkel. Folyamatosan feszegetik a határokat, már rég túl vannak a törvényesség határán, H. túszul ejt egy kutyát, hogy ezzel zsarolja szerelme tanárát, aki így kénytelen csupa jelessel honorálni a lány változó iskolai teljesítményét. Betörnek egy uszodába, majd egy a tengerparton álló, eladó házba... 

A spanyolok nagyon tudnak filmeket gyártani, ezt eddig is tudtam, de arról fogalmam sem volt, hogy tragikus-romantikus vonalon is ennyire erősen vannak jelen. Fernando González Molina most megmutatta, nem csak nekünk, Hollywood-nak is. Olyan hangulatot teremtett, ami teljesen magába tudja szippantani a nézőt, és bizonyos negatívumok ellenére is a sokszor újranézős kategóriába helyezi a filmet. Mert persze vannak negatívumok. Mario Casas túlságosan ripacs, amikor keménykedik, és olyan mintha nem lenne mimikája (ez egyébként nagyon érdekes, mert néztem vele interjúkat, és ott teljesen normális az arca, csak itt ebben a filmben olyan, mintha baltával igazították volna rá a kőkemény arckifejezést). Babi karaktere egyszerűen elviselhetetlen, folyamatosan hisztizik, állandóan másokat okol a kialakult helyzetekért, és az egész történet során rendkívül igazságtalan H.-val. Pedig a fiú a józan ész határain túl is bármit megtenne érte.   Ennek ellenére lehet nekik drukkolni, mert H. annyira megérdemelné a boldogságot, és a szerelmet, hogy az ember azon kapja magát, hogy szorít értük. Reméli és várja a happy end-et, ami (nem árulok zsákbamacskát) sosem érkezik el. 

Jön azonban valami más. Katarzis. Az a szívet szorongató, szembe könnyeket csalós fajta, hála Ramón Salazar forgatókönyvírónak, és Daniel Aranyo operatőrnek. Babi és a magát teljesen meghazudtoló, elegáns ingbe és nadrágba bújtatott Hache épp csak kezd ismét egymásra találni, a táncuk közben a Forever Young szól (és nem Mr. Bikicsunáj adja elő)... Eközben Katina és Pollo életük versenyét kezdik. Az egyik pillanatban drága hófehér és fekete ruhák lebegnek a szemünk előtt, a másikban szikrázik az aszfalt a kerekek mögött. Minden és mindenki forog, egy motor pedig megcsúszik ... 

Persze a tragédia az elejétől borítékolható, nem is spanyol film lenne, ha jó lenne a vége. Babi viselkedésére egyszerűen nincs magyarázat. Undorító, amit tesz. H. pedig ismét elveszíti a kontrollt. Csodálatosan szép, és hihetetlenül szomorú jelenet, amikor a félig roncs motort igyekszik szétverni, ezzel bosszulva meg, hogy az elvette valaki életét. 

Csodálatosan fényképezett, főleg a képi megvalósításból és a zenékből építkező film, bár a dialógusoknak sem kell szégyenkezniük (annál inkább a magyar szinkronnak, az valami botrányos). Ennek ellenére azt kell mondanom, amit egy kedves ismerősöm mondott, az életben nem láttam még demotiválóbbat. Szomorúbb szerelmes történetet már sokat, de olyat még egyet se, ami után ekkora ürességet éreztem volna. Egyrészről ott volt  az irigység, hogy ezeknek a fiataloknak volt valamijük, ami nekem sose, a vadság, a pillanat, másrészről ott volt a fájdalom, hogy egy kedvelt szereplőnek meg kellett halnia... Ott volt bennem a csalódottság, hogy Babi és H. mindezek ellenére sem maradt együtt... És ott volt az üresség. A történet kiszívott belőlem mindent. Ritkán élek meg ilyet, emiatt éreztem szükségét, hogy külön kiemeljem. 

Csodálom, hogy Federico Moccia regényét még nem adták ki itthon, lecsaphatott volna rá akár az Ulpius, akár a Könyvmolyképző... Bár, ha választhatnék, inkább európásnak várnám. 

8.5/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése