1) Rumer Willis kegyetlen ronda. 2) Ismét egy legalább 30 ránccal rendelkező "hamvasleány".
3) A filmben az első fél órában nem történik semmi, jó persze balul sül el egy hülye vicc, és a becsavarodott pasi megöli Megant, de ezt leszámítva tömény unalom következik.
4) 1983-as film remake-je. nem biztos, hogy volt értelme rimékelni. 5) Tűsarkak és kereszteződő gazellalábak minden mennyiségben.
6) Mindig is volt egy olyan érzésem, ködös gondolatom, hogy ezek az amcsi leányszövetségek tétova útkereső kislányok kőgazdag kitartott ribanccá válásához adnak kapaszkodót, erre az érzetre a film kiválóan ráerősít. 7) A 6-os pontot kiegészítendő megjegyezném, hogy itt azért elég félresiklott ribancokat sikerült produkálni. 8) A pszichomókus legyilkolása egész érdekes. Itt repül Tibi bácsi pontos fejszéje! 9) A 38. percben megtudhatjuk miért nem szabad fekve üvegből vodkát vedelni. Bár hogy vodka volt-e, erre nem mernék fogadni. Valami alkohol. 10) A 42. percben a sminkben tusolás művészete címmel tanfolyamot indít egy keleti csaj... Még a szemhéjpúdere se mosódik le! Rólam a tus patakokban folyik, és én leszek a Joker, ő olyan tökéletes mékáppal jön ki a zuhany alól, ahogy oda a sminkesek betolták. 11) 45. perc: kegyetlenül ronda inas lábak lépkednek vizesen a fürdőben. Unalmas. De láthatjuk ahogy azzal a keréknél csavaranyákat énnemtudommiket meglazító eszközzel aminek nem tudom a nevét, és a Dani is képtelen volt értelmesen megmondani, szóval azzal állbaszúrja a csajt, úgy hogy az agyán jön ki. Persze nem a Dani, hanem a gyilkos. 12) Rumer Willis nem is játszik jól. 13) Habparti nem játék, ahogy a medve sem. 14) Csöcs van, csöcs van - kéretik a sex bomb dallamára énekelni 15) A horrorfilmek sötétben játszódnak. 1 óra után be is sötétedik. Taps. 16) Húú. Kinyírták a csajt és világít a szája. Ez mekkora lol. 17) Mekkora fordulat van a végén (nincs). Jó éjszakát gyerekek.
Jézus, most veszem észre, hogy olyan szar volt, hogy le se pontoztam.
Amerikában mindenki olyan rohadtul tehetséges, hogy nem elég a tucatnyi tehetségkutató, meg az oda utazókról szóló filmek tömkelege, le kell porolni az egyik igazán kult darabot is. Ez a porolás még jó ötlet is lehetne, hiszen néha jó a dolgokat portalanítani, és egy kis Prontoval áttörölni, de ha az eredetileg is több sebből vérző történetet a sebeivel együtt helyezzük át a múltból a jelenbe, mindenféle műtéti korrekció nélkül, akkor annak csúfos bukás lesz a vége. Na persze nem a tinik, hanem a kritikusok szemében.
A trailer kecsegtető volt. Úgy véltem 1 óra 40 perc az életemből nem sok érte. Utólag kicsit másként látom. Meg sem közelíti az eredetit, a párbeszédek gyengék, a megvalósítás amatőr. Még a High School Musical is élvezetesebb volt ennél, ez pedig súlyos sértés.
Nem a srácokkal van baj. Egészen tehetségesek, de tényleg. Szépen énekelnek, szépen táncolnak. Hogy egyikük sem potenciális sztáralkat? És egyiküknek se járna a "fame"? Hát istenem. Volt már ilyen a világtörténelemben, hogy olyan emberek kerültek színpadra, akiknek feltétlenül lenne ott a helyük. Szóval nem a srácokkal van a baj. A baj a forgatókönyvíróval és a rendezővel van. Nem tudtak mit kezdeni a szereplőkel, nem tudtak olyan karaktereket alkotni, akiket érdemes lett volna eljátszani. Nincs jellemfejlődés, csak tinglitangli egyik teremből a másikba, egyik színpadról a másikra.
2 perce kapcsoltam ki, de már nem emlékszem a nevekre, sem arra ki mit csinált, pedig néztem. A románc gyenge, a végkifejlet közepes.
2 csöcs 20 perc alatt... 25 perc alatt 1 pók és 1 popsi.
Az öreg humora azonban tetszik. Bezárta az okoskodó professzort a pajtába a pókhoz. Végülis döglött. Nem kell félni. Velem ennek ellenére bezárhatott volna 2 csomag Liberot is.
Félelmetesen szar film. És az öreget leszámítva röhögni sem lehet rajta.
Mint minden szinte minden külföldi filmnél, itt is sikerült olyan magyar címet kreálni (Holtak birodalma), aminek köze sincs a történethez, és amitől az ember esze megáll. És újra se indul percekig, főleg a film megtekintése után. Értem én, hogy hangzatosnak kell, lennie és olyannak amire bukik a jó nép, de mindig azt remélem ennyire nem lehet hülye a honi forgalmazó, és mindig csalódok, mert de. Lehet még hülyébb is.
A film számomra egy hatalmas döbbenettel indult, kiderült ugyanis, hogy ez bizony keleti, és nem töltöttem hozzá sub-ot. Szóval 17 perc kínai (kínai??) tanulás után úgy döntöttem keresek egy angol feliratot, hogy értsem mit ír a képernyőre, és mit mond a barátnőjének. stb. Be kell vallanom, jobban jártam volna ha nem teszem, mert az eleje elég semmilyen volt. Ami volt valamilyen benne, az felirat nélkül is érthető maradt.
Annyit spoilerezés nélkül is elmondhatok, hogy ebben a filmben se a szöveg, a monológok, vagy a párbeszédek adják a lényeget. A képi hatásokkal viszont egészen jól operál. Néhol határozottan megrezzentem. De ezeket a jeleneteket nem lőném le, hátha valaki meg akarja nézni, ne miattam számítson rá. Azért felmerült bennem a kérdés, honnan van ennyi pénze az írással kacérkodó fiatal nőnek, hogy ilyen hi-tech lakásban éljen, ami ráadásul nagyobb mint 4 átlag keleti otthona együttvéve. De ne kukacoskodjunk. Ez már csak az élő fába való belekötés.
Enyhe Death Note utóérzetem van, vagy ez inkább annak előzöngéje? Persze semmi köze nincs hozzá, csak nekem flashbackben jön az élet. Az meg, hogy én mennyire unom az előrefésült hajú fekete lánykákat, legyenek azok gyermekek, nők, vagy asszonyok... Az meg szavakkal már kifejezhetetlen.
Aztán itt következett az éles váltás, és a történet bizony unalomba fulladt. Pedig fel kellett volna pörögnie. Legalább akkora huszárvágás van benne, mint mikor Alice Csodaországba kerül, azonban amíg ott fokozódnak az izgalmak, itt szépen elsimul minden. A majdnem 2 óra játékidőt irracionálisan soknak tartom, 90 perc bőven sok lett volna.
Azért az elhalt magzatok között sétálva abban a gigantikus méhben... Na az nem volt semmi. A végén a fordulat pedig... Már a mezőn számítottam rá, hogy ez lesz. De azért csillagos ötös az alkotónak.
Az alapelgondolás jó. A kivitelezés erős közepes, de ez főleg a forgatókönyv hibája. Tekintettel a kultúrák közti különbségekre, kicsit feljebb húzom mint eredetileg terveztem. A virágszórás miatt pedig hozzátoldok még egy felet. Lányoknak kötelező darab. Nem horror. Inkább dráma.
Megnézhettem volna már novemberben, de úgy gondoltam, hogy a karácsonyi ének karácsonyra való. Szóval most izzítottam be a play gombot, és döntöttem úgy, hogy diós és mákos beigli rágcsálása közben elnyammogom a filmet is. Persze utálom a diósat, mert mindig én harapok héjra, és utálom a négymilliomodszor feldolgozott történeteket is. Ez a film lehetne hiánypótló is, hiszen ilyen élethű, szép, stb animáció még nem készült Dickens regényéből, de mégis az a véleményem, hogy mindent még Jim Carrey-vel sem lehet eladni.
Ez nekem valahogy nem jött át. A technikai megvalósítás valóban fergeteges, a karikatúrák érdekesek, szinte mindegyikben segítség nélkül felismerhető az eredeti színész, akiről mintázták, de az arcjáték, a mimika gyenge. Márpedig ha valaki a valósághoz ennyire hű, és ennyire életszerű karaktereket álmodik a vászonra, nem elégszik meg a Pixar Up! figuráival és arcberendezésük kidolgozottsági szintjével, akkor többet kell mutatnia ennél, mint amit itt mutatott. Forgó szem, szájtátás. mindez Jeff Dunham bábjait juttatja eszembe, meg Madame Tussauds panoptikumát. A mozdulatok egészen hitelesek, már van ívük, nem darabosak, Scrooge kézfeje a 16 perc körül, amikor másodszor rémül halálra tényleg csodaszépen kimunkált, de mindez nekem már kevés.
A mondanivaló, az érzelmi mélység, az átélés lehetősége hiányzik, talán pont ezek rovására ment a forma. A köpködő szellem, a láncokkal és súlyokkal terhelt sikoltozó bűnbánó tömeg... Dickens idején ezzel tán még hithű katolikussá vagy jó protestánssá lehetett nevelni a tömeget, de most a videojátékokon felnőtt 2009-es generáció gyerekeiről beszélünk, akik 12 év felett már meg sem rezdülnek ezeket a szellemeket látva, 6 év alatt azonban jobb ha bepelenkázzuk őket a moziba ülés előtt.
Mivel magát a történetet szeretem, és elfogultságom nem tudom levetkőzni, így magasabb pontszámot fogok kiosztani, mint tenném, ha nem lenne karácsony. És plusz 1 ponttal megdobom a dolgot a bál miatt, ahol Ebenezer első látásra szerelmes lesz egy szép leányba. Bár ez az, ahol a leginkább hiányolom a mimikát, és ahol sokkal szívesebben nézem volna Jim Carrey-t magát, ahogy elrévedezik a hölgy egynémely szaván. Na de mindent nem kaphatunk meg. Majd máskor lesz olyan is. Most ez van.
Na ha az előbb szidtam a 666 - The Childot, akkor most vitriolba fogok fulladni, legalábbis a neten talált kritikák alapján.
Ez az a hely, ahová az angyalok is csak félve merészkednek. Igen. A föld.
Az első pár perc határozottan ütős, az angyal földet ér, a zene gyilkos, a sebei vérben áznak, a szeme égkék (bár én akkor már durvább kontaktlencsét választottam volna)... Szóval a főcím egészen jó filmet ígér. Botladozó léptek a murván, majd kegyetlen kontaktlencsekavalkád... A hangzásvilága nagyon ott van, betölti a teret a zene, és a színészek hangja.
Folyékony bűn lüktet vérként az erekben! Büszke lehetsz magadra! Bár nyugodtan alhatnánk!
Kövezzetek meg, de nekem tetszett. Persze az alacsony költségvetés és a béna operatőr nem javít a dolgokon, de a legtöbbet mégis az 1 óra 50 perces játékidő ront az egészen. Sok az üresjárat, a forgatókönyvben több a hiátus, mint egy ementáli sajtban, de a film hangulata, a folyamatos sötétség, és a mitológia bizarr kifacsarása az megér egy misét. Kettőt semmiképpen, de egynek tényleg jó.
Gábriel csodálatos... És igazi jellem. Sammael pedig... Na hát itt a csattanó. :) És az örök dilemma. A szabad akarat. Annak a legnagyobb a hatalma.
Még nem jártál a 12mellszőr.com-on? Még én sem. Ennek ellenére a Cloverfield megvett kilóra. Félelmetesnek nem mondanám, de látványos, monumentális, tiszta, szép munka. Egy percig se unatkoztam rajta, pedig sok ilyen szörnyeshez volt szerencsém az utóbbi hetekben, hónapokban. Ahogy túltöltöm magam filmekkel, egyre kevésbé fognak meg a korábban még magas pontszámmal jutalmazott darabok, egyre alacsonyabb értékeléseket osztok ki, de a Cloverfield kivétel. Spoilerezés nélkül sok mindent nem tudnék írni, úgyhogy csak a rendezést, a CGIt, meg az alapötletet dicsérem. Bár, jobban átgondolva, az alapötletet mégse, csak a megvalósítást.
Kicsit élettelen nekem a film, nincsenek valósághű beszólások, idióta poénok, se lemerülő akksi, se elhomályosodó kamera, se összetörő lencse, se semmi. Ezek kellettek volna bele, és elhinném, basszus tényleg elhinném... A szörny ugyan... nem is tudom mire emlékeztet, olyan mint egy mutáns sáska, amit megerőszakolt egy Alien, majd lenyelette vele hajléktalanszálló asztalát, és ezek után transzplantálta rá egy kenguru lábait. De ennek ellenére is elhinném. Ha pókok létrejöhettek az evolúció során, akkor ilyenek miért ne.
Odette Yustman horrorfilmekre pazarolja a szépségét... Először a The unborn, most pedig ez Michael Stahl-David... Na róla eddig sosem hallottam, de amennyit játszani kellett ehhez a filmhez, azt hozta. Maximálisan hozta.
1) szeretem Lars von Triert 2) szeretem Willem Dafoet 3) szégyen nem szégyen nem tudtam ki Charlotte Gainsbourg
Akkor annak egyenes következménye lesz, hogy az Antichrist 2009 megtekintése után bevésődik CG neve, de úgy, hogy kitörölhetetlen lesz a későbbiekben. Végülis Cannesban is elismerték a tehetségét.
Ezek után a filmről írni... Nehéz lesz, és nem is túl nemes feladat. A történet sokkal több, mint boldogtalanság és a halál mezsgyéjén tinglitanglizó házasság extrém jeleneteinek sora, Trier olyan szimbólumokkal, utalásokkal zsúfolta tele, hogy miközben egyik sokkból esel a másikba, csak kapkodod a fejed, hogy aha, most ez erre, az arra. Egy idő után pedig kezded nem érteni. Újra kell nézni. Igen, ez mindenképpen 2× vagy többször nézős, mint von Trier minden alkotása, nem lehet popcorn mellett emésztgetni, mert megfekszi a gyomrot. Le kell ülni, a részévé kell válni.
Már a prologue maga egy őrület. Apuci és anyuci vadul szexelnek, és akkor érnek a csúcsra, amikor a mosógép megáll. Ehhez lágy zene szól, és a szobájában macijával játszó tündéri szőke kisgyerek pedig kiugrik az ablakon megnézni a havat. Épp akkor ér földet, amikor anyuci elélvez, és apuci anyuci melleire borul. A maci lehuppan a hóba, és még a legmegrögzöttebb kőszívűből is előtörnek a könnyek. Mert ezt nem lehet bírni sírás nélkül, még az első 5 percet se. És még csak ez után következik a gyász. Az arctalan menet, amiből csak a 2 szülő emelkedik ki (ez a motívum, bár kicsit másként, az epilogue-ban visszatér).
Kinek a bűne egy gyermek halála? Ki a szörnyeteg? Ki vált istentelenné, átkozottá? Hogy lesz egy nő az antikrisztus? Jól írták a filmkeltésen, kereszten van az emberiség, más szemszögből nézve meg a kereszt ott a hátán. Cipeljük a félelmeket, a fájdalmat, a gyűlöletet, az önsanyargatást... És nem jön el a feloldozás. Múlik az idő, de nem jön el a feloldozás. A fojtogató gyász és a rájuk záródó lakás elől menekülni kell, de ha önmaguk elől próbálnak futni, akkor egy idő nincs hová. Maguk után húzzák a múltat, és benne minden szennyet. Ezen a környezetváltozás sem segít. I want to die to... A halál sem hozna megkönnyebbülést. Élni kell. Tovább élni. A férfi meg is tesz mindent ezért, hogy feleségét újra az igazán élők sorában tudja, miközben maga is gyógyulni próbál, de mint ezt már az elején érzékelhettük, ez olyannyira nem lesz könnyű, hogy a lehetetlennel határos.
Kétszereplős darab, 1 fő helyszínnel... Az erdő, a természet közelsége sem könnyít azonban a gyászoló szíveken, sőt, a nőnek csak elmélyíti a félelmeit. Dobogó szív, zakatoló lélek. A férj leírhatatlan türelme még furcsa is. Mintha túl könnyen lépne tovább, mintha a kötelességtudat kiölné belőle a fájdalmat, legalábbis pillanatokra, és mintha olyan sziklaszilárd lenne, hogy minden erejét képes csak a nejére áldozni, a felállásra nem is tartalékol. De elég csak a szemébe nézni, elveszni a Willem Dafoe által megcsillantott tekintetben, és máris egyértelművé válik, hogy sokkal többről van szó. A férj is szenved, ugyanúgy. De jó férj, és jó szakember. Tudja mi a dolga.
A színek, a hangok, a képi hatások, és a vágások maximumig fokozzák a tragikumot. A horrorelemek nem öncélúak, hiszen ugyanilyen horror van mindannyiunkban. A szex és a meztelenség sem önmagáért van, csak a kegyetlenséget, a sivárságot igyekszik ábrázolni. Azt, hogy bár mindannyian baszunk, milyen messze áll ez a közelségtől, a szeretkezéstől, a jótól. Milyen nehéz is feloldódni egymásban, és úgy érni a másikhoz, hogy ne csak a dühöt és a bennünk levő görcsöt akarjuk kielégíteni, hanem a testünk egészét és a lelkünket is.
Persze vannak jó pillanatok. A tragédia közben még nevetünk is néha. Mert az ember ilyen, a legnagyobb lelki nyomorban is képes a legapróbb jónak örülni, hiszen a túlélése a cél. Az elsuhanó erdő szörnyalakjai, azok a rémpofák, amik kirajzolódnak a természet egyenletességéből még Freddy Kruegert is halálra rémítenék. Nyomasztóak, mint a hideg, ami árad a vászonról lefelé. A jelenetek sorát nézve fázni kezdek az ágyamon, és szorosabban húzom magamra a takarót. CG suttog, én pedig remegek, mert olyan hátborzongató az egész. A hangjuk, a képek, a hangulat. Érzem a ködöt magam körül, és meg tudnék fulladni. Legszívesebben beugranék Willem Dafoe karjaiba, hogy öleljen át, és legyen ennek vége. Mintha meghallgatná a kérésemet, virágágyra fekteti a sötétben ténfergő asszonyát. Zöld, nagyon zöld minden, és csodaszép. Megkönnyebbülés. Napsugarak. Rét. Beleolvadunk a zöldbe, nem harcolunk ellene tovább. Békesség. De mint minden, ez a pár pillanat is törékeny. A férfi még nem tudja, hogy nem tarthatja meg a nőt, ilyen módon sem maradhat az övé. Még küzd. Még vergődnek. A közös kirándulás sem a jó, inkább a rossz érzetet erősíti a nézőben, valaminek vége van, valami rothad valahol. És nem a döglött róka az.
A káosz uralkodik. A képi világ egyre zaklatottabb, oda nem illő szürreális, irreális és borzasztó elemek sokasága vonul végig a vásznon. A kiszáradt fák, a lélekben egyre távolabb kerülő asszony, mind baljós jelek, de a férj még remél. Becsukja a szemét, és inkább magában keres válaszokat. Az álomból történő bizarr ébredése, és a kézfeje még mindig kevés. Nekem elszorul a torkom, és ordítanék, ő csak kifújja a levegőt, és némán tisztogatja a sebeket. Mindent az asszonyért. Walk together. Live together. Love each other.
A hullámzó talajtól szédülök. Be vagyok zárva önmagamba, ahogy a CG által megformált karakter. Együtt fulladunk. Döglődő kismadarat esznek a hangyák, majd a kis fehér tollast elragadja egy nagyobb madár. Felháborít és undorít. Megráz és felkavar.
Hallani a gyereksírást, ez vezeti ki az anyát újra az erdőbe. A gyermekünkért mindent, nem igaz? Élünk érte. Halunk érte. Futunk érte. Meg is őrülünk, ha kell. És ott a kérdőjel a piramis tetején. Ki a Sátán? Hol kezdődik a gonosz és hol ér véget a természet? Saját magát tépve beszélő róka kerül elénk. Itt mondjuk nevettem, túlzónak éreztem a hangot hozzá... Elég lett volna a látvány. A káosz tapintható, kezdve a varázslatos gyógyulással, és a hídon, tócsában, fűben tapicskoló nővel, mindenről ordít, hogy nem normális. Nem kell ehhez a róka. Legalábbis a hangja nem. De ennyi engedtessék meg von Triernek, essen túlzásba 1× a film során. Még így is rendben vagyunk
Akik szerint a film horrorpornó, azoknak fel kell még nőniük ehhez, de legalábbis elő kell szedniük a 100as IQ felett mozgó énjüket, és le kell ülniük még 1×. Mindenképpen elkeserítő, hogy amíg a Twilight trailere alatt 14milliárd komment található, addig itt az egész film megtalálható a jutyubon, és az első résznél árválkodik 3 hozzászólás. Persze itt még hihetnénk, hogy amiatt, mert mindenki elmélyülve, magába szállva nézte végig, de a 294 megtekintésből, amiből több mint 10 én voltam, csak más ipkről, még erre sem lehet következtetni.
Pedig lehetne kultfilm. A Let The Right One In óta nem hittem volna, hogy lehet még filmben bizarr szexjelenetet mutatni, de az erdőben a fa gyökerébe kapaszkodó nő őrült maszturbálása, és az erre odaérkező férfi, aki ezután pofozni kezdi, miközben egyre mélyebbre hatol belé... Hát ez, ez... Mint a kommunista munkásököl kérem, úgy odabasz. Nincs rá szebb szó.
A gyerek egyébként hasonlít a Danira. Kicsiben. De ez nem tartozik a tárgyhoz. Nordikus szösszenet. Persze nem a Dani, hanem a kisfiú a filmben. Mindegy. Komolyan csak egy kisautó kéne a kezébe, és ... De szerencsére nincs a kezében kisautó. A piramis tetején azonban végre a kérdőjel, a természet, és a sátán után, a self helyezkedik el. A házaspárt már semmi sem tartja össze, csak a szex, de a nő annak is egyre kevesebb teret enged. Ami pedig ez után történik, az leírhatatlan. A férfiből mindenhonnan jönni fog a vér, amit a nő tesz... Az egyszerűen... Nem, arra nincsenek szavak.
A random minden különösebb ráció nélkül felbukkanó állatok is értelmet kapnak. Mert a nő látta... Látta. Látta a gyereket. És minden élvezetért meg kell büntetnie magát. Az olló, annál durvábbat én még soha.
Mély mondanivalójú film ez. Álmosan, fáradtan, rosszkedvűen nem szabad leülni elé. Én 3× aludtam el rajta, de ez nem kritika, hanem a végkimerülés tökéletes leírása. Von Trier a filmet magának forgatta, örök tanulságul, hogy sose felejtse el, a nőkkel és a depresszióval bizony vigyázni kell.
Na ha vannak a világon eszméletlenül felesleges filmek, akkor ez köztük van. Persze hihetetlen humorral is találkozunk benne, pl amikor a fűtéscső agyoncsapja a pihenőben (takarítószertárban, akárhol) a doktor úron bőszen lovagló éjszakás nővérkét, a dokit pedig megcsapja a forró gőz, és azzal a lendülettel el is veszti szeme világát. Abban is van némi irónia, hogy az Áldott vérű asszony árvaház adja örökbe magát a Sátánt a tévéseknek, de új ötlet, új szín, új íz az bizony nincs benne. A fűtéscső lezuhanását pl már a jelenet első századmásodpercében megjósoltam, Agatha nővér baljós kiüresedett tekintetén csak röhögni tudtam. A "ne sírj anyu" mondat pedig csak az én fülemnek volt erős a megismerkedés másodpercében?
A film az Omen koppintásának indult, a rémisztgetés helyett azonban csak arról győz meg, hogy a gonosz bizony keletről érkezik. A fiú legalábbis kifejezetten úgy néz ki, mint aki keleti. Hát mégse a kapitalizmus öl meg minket, hanem a keleti kultúra? :))
A film tipikus Asylum film, amiben a leginkább térdet csapkodós röhögtető jelenet a fogorvos valamint az asszisztens halála, a sugárban spriccelő paradicsompiros vérrel. A ventilátor által lefejezett, ledarált nagyapa már viccnek is gyenge. De hogy a hullák őrült szaporodása senkit se tölt el nyugtalansággal, és senki se kezd gyanakodni? Ez egyszerűen hihetetlen. :)))
Megfigyelés no2. Nem elég, hogy keleti fejű a kiscsákó, de még balkezes is. Jegyezzük is meg, az ürdüng bal kézzel rajzol. Mindig. A szereplők annyira rosszak, hogy önmaguk paródiájának se felelnek meg, egyetlen őszinte, vagy őszintének látszó mozdulatuk sincs.
Fényképezés pocsék, a rendezés még annál is rosszabb. Ha egy szóval kéne összefoglalnom a film lényegét, és minőségét, azt kéne mondanom: megagigarattyer! Pedig nem sűrűn használok ilyen szavakat.
Még a sejtelmes zenék is röhejesek. Kedvem lenne néhol belevisítani a csendbe, hogy muhahaha. De végig tartom magam. Letöltött filmet félbe nem hagyunk, mert ha már foglalta a helyet a vinyómon, akkor legalább ennyi esélyt adok neki.
33 perc alatt fél évet haladtunk előre a történetben, már meghalt az őrült nővér, aki egyedüli szerencsésként képes volt felismerni a gonoszt. A kis gonoszka elé térdelő dadus pedig, aki éveket várt az antikrisztus megjelenésére, hát ő kérem a gonosz kardja és pajzsa...
Möhöhö. Möhh. Most 6 vagy 9? 9 vagy 6? A kórházi szobában a kételybe belehalhatsz.
2/10
De csak a kefélő doktor kinyiffantása miatt. Különben nullát adnék rá. Asylum filmet soha többé. Még akkor se, ha fűnyírók ölnek benne embert fúrógépekkel kooperálva.
Kedvenc karácsonyi hobbimnak hódolok, horrorfilmet nézek. A The Hills Run Red egy olyan horror, aminek az első 40 percében nem történik semmi. Ez pedig bizony nagy kár, mert 77 perc a film. A 41. percben a helyi sudribunkókat, akik épp a szép kislányokat igyekeznek megerőszakolni. kinyírja Babyface. A barna hajú barátját megcsaló muff sörénye beleakad a bokorba, a jelzőfényt lóbáló szerencsétlen lyuksógor kurafit meg lelövi a torzpofa. Hullát cipelve a vállán csörgő mobilra talál a porcelánmaszkos, a főfőnyomoronc, aki meg az elveszett horrort kereste, megtalálja a házban a filmet, ami folyamatosan forog tovább. Ez a mozi sosem érhet véget, újabb és újabb tekercsek készülnek hozzá, egyre több halott, egyre több szörnyűség...
Kézikamerás felvételek, hiszen a filmet nem álmodod, hanem éled. A mozi rekurzív, magába forduló. A közönséget azzal teszik a dráma részesévé, hogy jól megölik. Mit lehet erről mondani? Csattanó van, a rendezés érdekes, a színészek erős közepesek... A sztori nem új, hiszen ezerszer láttunk már hasonlót, de mégis más ízt hagy a szánkban, mint a többi hasonló mozi. Annyit elöljáróban már most is elmondhatok, hogy ha szögesdróttal kötnek le, abból kihúzni a csuklód az kegyetlen szar lehet. A sztori folytatásért kiált? Egy második rész végülis benne van a lezárás alapján. Hogy értelme mennyi lesz?Azt hiszem nem sok. Horrornak kevés. Ötletnek meg már lelőttük egyszer. Egy emberről egy bőrt lehúzni elég.
"Legyek én a washingtoni szarházi? És még finoman fogalmaztam. És törvényt is hozzak? Legyek én egy zsíros fazon, akinek ugyanott van a választéka, mint a többieknek? Akinek be nem áll a szája, de soha nem mond semmit? Legyek olyan pasas, aki az erkölcsről prédikál másoknak, miközben az asztal alatt kiverik neki? Aaa, igen. Az a tévés prédikátor elsikkaszt egy milliót aztán élő adásban zokogva esedezik bocsánatért. És hányat nem kapnak el. Ha ez komolyabb, mint hogy tisztes átlagpolgár legyek... Leszarom!"
Erről ugyan nem szól a film, de ez szó szerint benne van. Ez a rész tetszett a legjobban, biztos azért mert én sem jártam Redford órájára, nem borítékoltam, és nem csináltam semmi olyat, amit itt Tom Cruise, vagy Meryl Streep, vagy Andrew Garfield. De jobb is, hogy nem, mert ők se csinálnak semmit.
Redfordnak nem volt még olyan filmje, amire azt kellett mondanom, hogy rossz... De ez most olyan, aminél szívom a fogam. Alapvetően ugyanis ez a film unalmas. Elgondolkoztató még csak-csak lenne, de amikor maga Redford sem tudja eldönteni, hogy propaganda-e, vagy ellenkampány, elmésen tiltakozó, vagy szellemesen anti... Akkor én is itt ülök meglőve.
A mindig csodálatos Meryl Streep botladozik a szerepében, mintha nem tudná eldönteni a saját érzéseire hallgasson, vagy Redford irányító kezét kövesse. Cruise egészen ügyesen veszi az akadályokat, a Mission Impossible filmek után végre úgy tűnik, mintha valóban színész lenne, nem csak egy majom fegyverrel.
Itt ülök meglőve... Ez nem demokratikus film. Ez nem demokratikus ország. Ezek az egyszerű kérdések, amiket felvet, nehéz kérdések. A filmben benne van Redford válasza. De hol az enyém? Hol a tiéd? Hol a másé?
ha valaki nem tudja miről beszélek... akkor ott lehet informálódni.
pár vélemény tőlem.
1) Meredith Monroe rohadtul megöregedett a Dawson's Creek óta, és nem is áll jól neki. Hogy döbbenetesen szexi lenne, ebben nem tudok nyilatkozni, szerintem aszott. 2) A Coraline-t játszó nő testben kellemes, arcban inkább ronda, mint szép, de hát ízlések és pofonok... Őt sem tartottam bitang szexi karakternek, inkább túljátszott volt, idegesítő, és unalmas. Nem éppen a film fénypontja... 3) Beth Turner megszemélyesítője sem egy eyecandy, és nem nagyon tudok szimpatizálni vele, bár nem nebáncsvirág, hanem erős nő, mégsem elég az én szótáram szerint. 4) Alex O'Loughlin vitte el a hátán az egészet, és bár ez a B kategóriára nem jellemző, még csak nem is a testével. Szerintem nagyszerűen hozta a búskomor magányos lovagot, és egyes villanásaiban a szenvedélyt is. 5) Alex hangja valami fenomenális. Belerezdül a nő minden egyes rezgő része, de komolyan. 6) A 12. rész valóban elég gagyi finálé lett volna, főleg így hogy elkaszálták, cliffhangernek esetleg még ült volna a dolog, de zárásnak... Na azt már nem. Így kapott még 4 részt, amiben igazából nem történik semmi... Sőt, zuhanórepülésbe kezd az egész film, bár mindenki sorsa rendeződni látszik... de na 7) SPOILER 2 szerencsétlen 150 éve együtt élő vámpírt együtt végez ki a vámpírtanács, mert a nő megszegte a törvényeket... Mick és Beth ebből eltérő következtetésre jutnak, Beth szakítani akar, hiszen nincs értelme, Mick elmegy, majd visszajön, és egy óvodai csókkal és egy záródó ajtóval game over... Na de... Hát a nemlétező földimogyorót beléjük! És a vámpírlista, amit megkapott az ügyész? Azzal mi lesz? És Joseph meg a csinos barna nő kapcsolata? És Beth meg Mick lefekszenek végre 16 rész agonizálás után? És egyébként is! Ha a 12. rész után hagyják abba, jobb lett volna. Vagy ha más véget írnak ide, akkor is. És mi lesz a gyógyulással? Hiszen Mick ember volt... Hetekig... Coraline meg elvitte a szert. Váááá. Tépem a hajam, és gyűlölöm a CBS-t, meg a forgatókönyvírókat. SPOILER vége 8) Jason Dohringot mégmégmégmég. A Veronica Marsban is úúúúúúúúúúúúgy szerettem. 9) Nekem ez a kis sorozat egészen tetszett. Nem lett tőle orgazmusom, szóval nem egy Dexter, vagy egy House, de még csak nem is True blood... De azért tanulós estéken javallott. Néha. Bárkinek.
"Oké, horror kilőve, marad a vámpírfilmek másik tartópillére: az erotika. Erre bátran számíthatunk (gondoljuk naivan), hisz a főszereplők nagykorúak (Edward, a jóképű vámpírfiú már vagy 100 éve), így kijár nekik egy kis entyem-pentyem. Hát, szerintünk ez talán így van, az írónő szerint azonban távolról sem. A vallását tekintve mormon, bónuszban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nevű közösség tagjaként működő Meyer vasszigorral irányítja hormontúltengésben szenvedő hőseit, akiknek még smacizni is csak nagyon ritkán, többnyire halálközeli élmények után és valami számunkra megfejthetetlen oknál fogva kizárólag sírva szabad."
Na. Egy új információ. Szeretettel ajánlom csillagvirágnak.:)
Jennifer Connelly hálisten visszavonul a filmezéstől. Ez egy igazán jó hír. Eddig se kellett volna neki ezzel fárasztania magát. Bár a Requiem for a dream-et és a Beautiful Mind-ot köszönjük neki.
Antal Nimródot szereti Amerika. Antal Nimródot mi is szerettük (volna). Kár, hogy nem volt elég pénz, lehetőség, kitartás ebben az országban, hogy belőle itt lehessen nagy rendező.
James Cameron előtt meg leborult a fél világ, köszönhetően az Avatarnak.
bocsi, de te nagy ‘fan’-nek nevezted magad?! eh. ha könyv jobban tetszik mint a film akk minek mész el megnézni moziba, han? meg ha az első rész is csöpögős vt szted… akk mit vártál h a második milyen lesz?! kinek mi a csöpögős.. meg azért milyen már h ilyeneket írsz… h a vérfarkasok gázok, hát már bocs de te vagy a gáz! mit gondoltál h majd az animációs részekre teszik a hangsúlyt? háá a filmnek nem az a lényege! úgyh sztem jobban jársz h ha otthon magadba olvasgatod a könyvet… meg amúgy is senki se kíváncsi a te véleményedre! jaa. és a színészekre meg csak akk tegyél megjegyzést h ha te jobb színész vagy és te jobban eltudnád játszani… szánaaaaalmas vagy!!! :I
egyet kell értenem az előttem szólóval! Én láttam már a filmet és egyáltalán nem volt olyan csöpögős és NAGYON JÓ FILM!! Igaz a végét kicsit rossz helyen hagyták abban.. de én imádtam! És a farkasokat is elég szépen kidolgozták. Ja + nekem van két tesóm (akik mellesleg fiúk) és eljöttek velem megnézni! Azt mondták jó volt annak ellenére, hogy utálnak olvasni! Szóval szerintem ezt a bejegyzést töröljétek serényen le…
noshat
drága kicsi kis szerkeztő bácsika , nénike! a barátnőm hívta fel erre a cikkre a figyelmemet háát.. mit is mondjak csak úgy mondom ,ez az oldal elég népszerű és én elhiszem ha valakinek van véleménye de mi lenne ha nem egy olyan oldalon közölnénk mint ez ! szóval mi a tanulság? máskor nem pici ujjunkal írunk blogokra hanem? elmondjuk a barátnőnknek vagy ismerősöknek véleményünket Érted? Remélem!
Az elvakult marhák.
Nem mintha a neon.hu oldal az valami értékelhető lenne. De azért ez durva, a vélemény írója csak elmondta, mit gondol, és máris ráhúzták a vizes lepedőt. És mennyien...
Láttam ma egy filmet. Egy nagyon rövid rövidfilmet. Nem mondhatom el miről szólt, mert linkelni se szabad. De kritikát írhatok róla.
Nem akarok kritikát írni. Mert ez akkor is ukrános maffiás és az üldöző nem egy IFA, hanem a zavaros olajügyletek miatt az ukránokat utáló Európa. A szívott cigi igenis csempész benne, a játszótér pedig a szigorúan titkos ügynökök szigorúan titkos csomagcserélő helye,és egyébként ez mind meg se történik, mert a főszereplő komplett elmebeteg, és az egészet csak képzeli, miközben bent a pszichiátrián hintázik az ágyán.
Nem is pontozok. Nem is mondok semmit. Aki elkövette, az majd kommentelje ide magát, hogy "de hát ez nem is ukrán". Egyébként meg sajtos vajas kiflit fogok vacsorázni.
Amikor már évek óta úgy kelsz föl, hogy minden áldott nap, minden csatát meg kell nyerni. Mindig be kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb. Nagyon elkezdtem félni, hogy mi van, ha nem én vagyok a legjobb. Nem akartam félni.
watched twice... hátha másodszorra jobb lesz. nem lett jobb. ékes példája annak hogy kell a majmot selyembe öltöztetni és eladni embernek... vagy a szart csomagban...
Forks besárgult, aranyló búzamezők és Ausztráliát megszégyenítő napsütésben szikrázó sziklák... Vérvörös Victoria, cseresznyepiros ajkak és hatalmas rikító sárga kontaktlencsék, rizspor, de arcon, kötött pulóverek, idegesítő kendők és kabátok, alig látható Cullen család, alig látható farkasfiúk, alig látható Charlie. Röviden ez jellemzi az Twilight Saga második részét... Ezek a vámpírok nem halottak, nem hidegek, nem kemények, egyszerűen csak rondák. Az első rész hideg báját elvesztették, úgy festenek, mint bohócok a színpadon.
Jacob Black parókája lényegesen jobb mint az első részben, de a legjobb mégis az, amikor leveszik róla. A kigyúrt farkasfiúk biztos benedvesítenek pár bugyit, de be kell valljam, engem hidegen hagytak. Még mindig jobban vonzanak a szép arcok, mint a kidolgozott testek. Hát helyes fiú egy sem volt köztük. Quilt is teljesen másnak képzeltem, Embry-t is, azzal együtt, hogy előre tudtam, kiket választottak ki a szerepre.
A zene a film alatt pocsék... Kevésbé cizelláltan mondva kritikán alulian szar, ahogy a jellemábrázolás is. Nincs egy olyan perce a filmnek, amibe bele tudná élni magát az egyszeri néző, amiben azt érezhetné, hogy igen, én is így szenvedek, velem is megtörtént már. Edward felbukkanásai Bella látomásaiként inkább röhejesek, mint megindítóak, Taylor Lautner fogai pedig úgy világítják be a forksi éjszakát, hogy az újhold elbújhat mögötte. El is bújik, mert nincs. Egyszerűen nem látunk újholdat. Semmit se látunk.
Nem tudom mit lehetett ezen több mint 2 órát húzni, úgy, hogy pont a vége, amikor történik is valami, az van 10 percben összecsapva. Chris Weitz mélyen alulmúlta Catherine Hardwicket, ami tulajdonképpen szánalmas, mert ha ekkora költségvetésből csak ezt tudta tető alá hozni, akkor súlyos gondok vannak. Személyesen vele. No meg a nem létező tehetségével. Persze a könyv után nem vártam mást. Ott se történik semmi. Itt se.
Talán a filmbeli Bellában kicsit több élet van, mint a könyv szereplőjében, de ez semmiképpen nem Kristen Stewart (továbbiakban Sztyupika) érdeme. Úgy vélem Taylor Lautner életereje, frissessége tükröződik vissza a tehetségtelen, koszlott, továbbra is antinő Sztyupperzon alakjáról, és ennek köszönhetően láthatunk belé valamit, ami egy paraszthajszállal kevésbé utálnivalóvá teszi, mint a Twilight-ban volt. Persze a száját most sem képes becsukni, érzelmek kimutatására ugyanúgy képtelen... A trailerben is látható híres-neves "It's my birthday... Kiss me..." jelenetben pedig a vászon lehányására ösztökéli a nézőt. Vagy legalábbis azt gondolhatjuk ő fogja arcon küldeni szerencsétlen Pattinsont egy félig emésztett ebéddel, amiben garantáltan lesz répa. Mondjuk Pattinson sminkjét elnézve ez majdnem érthető.
A mellékszereplőket egyszerűen kiírták. Velük eddig se történt semmi, de most meg aztán főleg nem. Jessica locsog 10 mondatot, Angela mosolyog kettőt, és Mike végül megteszi azt, amit a jóérzésű nézők 90%a szeretne, kiadja a gyomra tartalmát.
Ha összevetjük Mr. Nyegle Pattinson sminkkel kockássá tett hófehér hasát, és Mr. Gyúrunkvazze' Lautner aranybarna vonalait, akkor csak egy szellemileg súlyosan sérült egyed nevezné Edwardot isteni testtel megáldottnak, és csak egy 3 éves gyerek gondolná azt, hogy Edward testén próbál diót törni Jacob helyett.
Mivel ez a film Edward elvesztéséről szól, nem kellett volna beérni Mrs. Mormon Meyer "edvárd szép, edvárd csodálatos, szerelmes vagyok edvárdba" koncepciójával. Elég nehéz ugyanis eladni egy filmet úgy, hogy aki köré építik az egészet, az nincs jelen.
Anna Kendrick Jessicája messze a legjobb alakítás a történetben, de Anna kezét megmarkolhatja jó szorosan Rachelle Lefevre is (akit nagyon elmésen menesztett a Summit a harmadik részből, és aki helyére berakta a korábban is szerényen teljesítő Brünhildát, Bryce Dallas Howardot), mert az erdőben száguldozó Victoriaként mutat valami vámpírosat. Végre. Egy mély levegő. Szívjuk be jól, mert a film végéig nem lesz több.
Csak nyomorék farkasok, akik jöhettek volna a Kis Vukból is, mert legalább annyira bágyatag, idétlen mozgású és balfasz módon kidolgozott figurák. De hát kérem, biztos ez a koncepció. Mindig van koncepció.
Show me the love. Megmutatták. Aki megtalálja ebben a filmben a szerelmet, az szóljon nekem is. Nincs türelmem még egyszer megtekinteni, hogy keressem.
Ami nekem komoly szívfájdalom - annak ellenére, hogy nem vagyok RP rajongó - hogy semmi teret nem hagytak neki, hogy kibontakoztassa tehetségét. RP ugyanis egy jobb sorsra érdemes nagyon tehetséges fiatal színész, aki az első filmben hozta is a karaktert, és hozott valami pluszt magával bele. Itt azonban mintha korpa közé keveredett volna... Sztyupika lihegései, mormogásai mögött valahol elvesztek azok a mély, szívből jövő sóhajok. (igen, ironizálok) És a sok smink alatt megszűnt a mimika. Alice külsejét tönkrevágták, pocsék ahogy van. Jaspert szintén, ondolált hajú díszbuzivá sikerült alakítani, mintha épp most készülne a Csillag születikbe énekelni egy duettet Vásáry Andréval... Rosalie talán kicsit kupálódott, de ez feltehetőleg csak a jobb paróka érdeme. Esme, alias Elisabeth Reaser abban a luxusban részesült, hogy hordhatta a saját haját. Nem sokat segített rajta. Viszont kövezettek meg, Peter Facinelli szerintem szexi szőke doktorként. Benne látok egyedül valamit, amire azt mondanám, hogy ez már igen. Engem is megharaphat.
A rendezés csapnivalóan szar, a fényképezés se egy Zsigmond Vilmos, a vágás kritikán aluli, a trailerben még élvezhetőnek gondolt részek felszívódtak, gondolom csak DVD extraként találkozhatunk velük. De ezzel együtt felszívódtak az érzelmek is. Nincs szerelem, nincs atyai gondoskodás, nincs családi élet. Nincs semmi. Kibaszott nagy nihil van. Erről szól ez a film.
Kövezzen meg aki akar, nekem bejött a film. Nyilván nem egy District 9, de azért vannak ennek is előnyei. Szeretem az olyan mozikat, amiben az ember tehetetlenségében fogja magát, és jól bekattan. Ez valahogy valóságossá teszi az egészet. Még itt a Földön a mindennapok útját járva is be lehet kattanni, hát még akkor egy sötét, zárt űrhajón bogarakon tengődve.
Az alapsztori elég tipikus, adott egy kis Apokalipszis, meg egy kötelező jellegű menekülés, a kiválasztottakkal Noé bárkáján, ami az Elysium nevet viseli. Az űrhajó a már majdnem halott Földről elindul a Tanis nevű bolygóra, ami hasonló tulajdonságokkal bír, pl van rajta víz, levegő, és az élet nyomai... 60 ezer ember, rengeteg növény, állat, és mindenféle DNS minták vannak a hajón, hogy a földi életet reprodukálni lehessen odaát. Aztán mint minden ilyen történetben, itt is beüt a krach, mert a reaktorhoz értő tizedes arra ébred a hibernálásból, hogy egyedül van, nincs áram, és hogy fogalma sincs mennyi idő telt el.
Kicsit ellaposodott itt-ott a sztori, és pont az őrületből, amiről ez a film szólna, a teljes elborulásból hoztak keveset. Pedig a cím ígéretes volt... Menekülés volt bőven, szörnyek voltak. Újrakezdés lesz. Halottak voltak. Pandorum kevés volt.
Elvileg ez trilógiának készül, azt mondják az okosok. Remélem lesz is belőle valami, mert a vége egyértelműen ordít egy folytatásért.
NEMJÓ. NEMJÓ. NEMJÓ. És még 1× elmondom, hogy nem jó. Olyannyira gothic horror, hogy se gothic se horror nincs benne. Nem érdemes rá majdnem 90 percet vesztegetni az életünkből. Még a tartalmát se írom le.
És van egy film, amiben Cameron Diaz leborotválja a fejét, és amiben meghal a rákos kislány szerelme közvetlenül az első szerelmeskedésük után. Lehet erről a filmről írni egyáltalán?A szülőknek újra és újra búcsúzniuk kell a gyermeküktől, és a folyamatos harcnak szinte semmi értelme nincs, mert nem győzhetik le a betegséget, ami jelen esetben halálosabb, mint az első szerelmi csalódás, mint az anyát lassan maga alá temető kétségbeesés, mint a gyerekek előtt magukból kiordított válási terv.
Az Annát játszó kislány fantasztikus. De komolyan.
Még egy dizni. De ebben már komoly szerelmi szál is van, komoly csókkal. Hiszen Hamupipőkének meg kell kapnia a csókját... Ha már egy bálon sem hagyja el a cipőjét többé. Hillary Duff Hamupipőkéje a mobilját vesztette el, Selena Gomez Mary Santiagoja pedig egy iPodot.
Mary Santiago, a híres, egoista popénekesnő, Dominique Blatt mostohalánya. Joe Parker az ünnepelt tinisztár, hazalátogat barátjával és ezzel felforgatja iskolája életét. Az összes lány készül a nagy tánc tehetségkutató vetélkedőre, aminek nyertese szerepelhet Joe legújabb videójában. Mary is szeret táncolni és titokban Joe is tetszik neki, mégsem meri elmondani, hogy vele táncol ta fiú az álarcosbálon. Joe meg akarja találni azt a lányt, aki a maszk mögött rejtőzött, de ez nem is olyan egyszerű, ha az egész gimi őt akarja. Végül Mary színt vall, és pár boldog órát együtt is töltenek, természetesen tánccal foglalva el magukat, azonban a gonosz mostohatestvérek, és Joe herceg rosszindulatú exbarátnője megkeverik a dolgokat. A befejezés persze happy end, mint minden mesében.
És egy újabb tízes a dizninek. Mert mesében, gyermekromantikában utolérhetetlenek.
Újabb dizni cukulás, Demi Lovatoval, és Selena Gomezzel.
Kitermelték az új Christiniát és Britneyt, hiszen mindketten énekelnek, mindketten bájosak, fiatalok, és talán még őszinték és tiszták is... Bát az új Britney szerintem Miley Cyrus. Remélem valaki féken tartja ezeket a kislányokat, és szorosan tartja a kezüket, mielőtt elveszhetnének.
Rosalinda egy kis királyság hercegnője, aki királynővé koronázása pillanatában óriási veszélybe kerül egy trónratörő miatt. A Princess Protection Program értelmében, biztonságba helyezik egy amerikai kisvárosban, egy apa és lánya, Carter mellett. Carter segítségével Rosalinda Rosie néven (Carter "unokatesójaként") próbál beilleszkedni a környezetébe, kisebb-nagyobb sikerrel. Rosie megtanul hétköznapi emberként viselkedni, Carter pedig megtanulja, milyen egy igazi hercegnő.
Tipikus Amerika, homecoming queen wannabe lányok, csak a plasztiktündéreket meglátni képes fiúk, őszinte barátság, családi szeretet, mérhetetlen báj.
Nem jó film. Pedig vannak benne csinos kis tetoválások, meg őslakosok, meg minden kutyafüle. Szex, szerelem, gyengédség, mint hajdan a Bravo-ban. Gyilkosság, akció, szamoai harcos szelleme, patakokban folyó festék, önmagát nyúzó leányzó, istenben való vak hit...
Ez a film olyan őrületesen unalmas és rossz, hogy esküszöm jobban féltem Claire Holt előző szerepét nézve. Egy horrornak pedig elég rossz reklám az, ha a H2O Just add water tinisorozat több izgalmat kínál mint a 87 perc borzongást ígérő mozi. Amit persze az alkotók is csak DVDn mertek kiadni, mert ők is tudták, hogy annyira szar, hogy senki nem fizetné ki érte a mozijegyet.
A madárijesztő előzményfilm a javából, nagyjából az előzmény előzményének filmje. Az első részben riogató szellemek, amelyek erősen hajaznak az átok, a kör, és hasonló keleti csodák szellemeire még kb meg sem születtek itt, nem hogy meghaltak és szellemmé váltak volna. Nincs más, csak a végtelen napraforgómező (szerintem napraforgó volt a messenger 1ben), ami itt még kukorica. Vannak varjak, először élő kukoricafelzabáló formátumban találkozunk velük, majd döglötten borítanak be mindent. És ott a szerencsétlen családját megmenteni kívánó apa, akinek a legfontosabb mégiscsak a farm, ahol élnek, és a föld, amiből.
Kiteszi hát a sufni titkos rekeszében talált első látásra valóban ijesztő madárijesztőt, de ez után nem történik abszolúte semmi. Persze a férfiak kedvéért villan a cici, egy közepesen dekoratív szőke, a nemhivatalos Rosanna Arquette hasonmásverseny 10. helyezettje, kétszer is megszabadul a testét fedő pamuttól, aztán beindul az ijesztgetős biznisz is, de még csak nevetésre se ingerelnek a képi és hanghatások. Vannak szellemek, de annyira nem kötött le a film, hogy még abban sem vagyok egészen biztos, hogy az a másik család, akiket a fickó hallucinál és/vagy lát ténylegesen szellemek-e. Főleg az utolsó jelenet bizonytalanított el, amikor a kislány szépen okosan összeszedte a zsákba a darabokra szaggatott gyilkos madárijesztőt.
Claire Holt élete legrosszabb döntését hozta, hogy kiszállt a sikeres sorozatból, és ehhez a hatalmas semmihez adta a nevét, amit rajongó tinilányokon kívül eddig se ismert senki, de most aztán végképp nem fog.
2/10
A Messengers első részének 6/10ével szemben ez igencsak szánalmas teljesítmény.
A sorozatot is szeretem, szerintem nagyon édes, és ellentétben a Hannah Montanaval, nincs annyira undorítóan túljátszva, és elripacskodva. Selena Gomez ugyan nem Amerika üdvöskéjeként nőtt fel, de már kisgyermekkora óta képernyőn van, és ez látszik is a játékán. A kis cuki Justint játszó David Henrie pedig olyat tesz a filmben, amit a sorozatban nem, levetkőzik, így végre láthatóvá válnak a kidolgozott izmai. Nem vagyok egy vetkőző fiúkért rajongó lány, de a póló nélküli David testfelépítése olyannyira meglepett, hogy nem tudtam becsukni a számat. Felnőtt a srác, és úgy tűnik komolyabb dolgokra készül, nem elégszik meg a tinisorozat nyújtotta kihívásokkal. Egész szép filmográfia áll mögötte, és feltehetőleg még szebb jövő előtte. Drukkolok neki.
A film sztorija elég butácska, a Russo család anyuci és apuci megismerkedésének színhelyére utazik egy egzotikus szigetre, hogy ott töltse első varázsmentes nyaralását. Apuci megtiltja a gyerekeknek a varázslást, anyuci pedig mindenképpen össze akarja terelni az összes gyerkőcöt közös sétára, közös vacsorára. A kamasz Alex viszont fiúzna, ismerkedne, próbálná kihasználni a sziget nyújtotta lehetőségeket, persze mindezt a maga módján. Theresa, az anyuka és Alex összevesznek, és Alex a családi varázspálcát markolászva azt kívánja, bárcsak sose ismerkedtek volna meg a szülei.
A Waverly Place movie vicces karaktereket sorakoztat fel, ott van pl. a varázserejétől megfosztott bűvész, aki szerelmes a vállán üldögélő papagájba. Vagy a teljesen új jellemvonásokat villantó Jerry, akit most is David DeLuise alakít. A kis Max mára hőssé érett, többé nem ő a bajkeverő kisiskolás, hanem egyenlő félként jelenik meg két testvére mellett. Harcol, cselekszik, nem csak sodródik az árral.
Az elhamarkodott kívánság következtében Theresa és Jerry nem ismerik egymást, Jerrynek nem kellett lemondania a varázserejéről a halandóval kötött frigye miatt, így boldogan éli a bohémek életét, a gyerekek az exmágus bűvésszel együtt próbálják megtalálni azt a mágikus követ, amelynek segítségével visszafordíthatnák ezt az egész őrültséget. Innentől aztán elszabadul a pokol, a mágusról kiderül, hogy önös érdekei vannak, a papagájról kiderül, hogy egy csalfa nő, Max eltűnik a forgószélben, Alex és Justin megmérkőznek a varázserőért, és Alex nyeri meg a harcot. A kő birtokában azonban csak egyetlen dolgot kíván...
Hát gondolom nem nehéz kitalálni mit.
Nagyon bájos kis Disney-mese, jól adagolt tanulsággal, lebilincselően szép helyszíneken, korrekt kis CGI-vel. Ez az a film, amit nem csak gyerekkel érdemes, hanem úgy magunkban is.
Ez a film annyira felejthető, hogy 2× töltöttem le, mert még az se ugrott be róla, hogy megtekintés nélkül töröltem elsőre. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.
Fiatalok, a semmi közepén, helyi lakosok fegyverekkel, és egy piramis romjai, amin nő a gaz. Hát eddig se féltem a tulipántól, ezután sem fogok. Vannak sokkal ijesztőbb virágok. Egy gerinctörés, egy amputáció, egy nyilakkal lelőtt srác, egy késsel szíven szúrt, egy magát szétvagdosó hülye szőke, meg egy aki megmenekül. Most erre mit lehet mondani? Amikor a szöszke fejtette le magáról a bőrt, akkor már sírva röhögtem.
A Not just popcornról idézek, és röviden megválaszolom a kérdést. Talán mert egy olcsó kurva, akit néhanapján a stylistok kinyalnak, és nem, nem úgy (bár ki tudja) hanem ruhaügyileg, és stílustalan, ízléstelen, magamutogató ribanc életébe némi kultúrát és eleganciát csempésznek pár tehetséges divattervező kreációja által?
Most akkor mindenki gondolkozzon kell, hány "csodaszép" hollywoodi celeb muffantyúra igaz a fentebbi leírás. Na persze ma már nem a tehetségük alapján szeretjük a színésznőket, főleg nem a férfi nézők, de egyes olcsó libák akkor is elgondolkozhatnának. És most csak azért nem említek itt neveket, nehogy a férfi olvasók felhördüljenek, hogy na tessék, féltékeny a bloggerina, olyan szép akar lenni, stb. Nem, nem vagyok féltékeny, szimplán csak a belem fordul ki az elharapózott kurválkodástól. Minél több filmet nézek egyhuzamban, annál jobban telítődök a szép, de olcsó, üres, tehetségtelen nők látványával, és felmerül bennem a gyanú, hogy ezek bizony OLYAN módon jutottak oda. (Nem, még mindig nem irigy vagyok)
Ezzel most persze nem azt akarom mondani, hogy minden filmbe Barbra Streisandot tegyük, ha jó bele, ha nem, de azért ideje lenne kicsit adni a belbecsre is. Vagy legalább legyen mimikája az adott hölgyeménynek, ne csak tátott/vicsorgó szája. Mert néha nem csak az olcsósággal van a gond, hanem a lepukkantsággal és a színészi kvalitások hiányával is.
Hát kéremszépen én eztet a filmet nem érteni. Kezdhetném így a mondandómat, de csak félig lenne igaz. Mindent értek benne, kivéve a csavar MIÉRTjét.
Adott egy bomba csaj, Mandy Lane, akit ha férfi lennék, akkor reggeltől estig... De ő ennek örömére senkivel se... Meghal miatta egy részeg barom, mert fejest ugrik a tetőről a medence szélére, édes kicsi Mandy pedig elhidegül az addigi legjobb barátjától, aki erre a csodás cselekedetre a részeget felbujtotta. A történet persze nem itt indul, ez csak az aperitif a nagy vacsora előtt.
Ez az egész egyszerű, tucat, és érthető. Pont olyan mint 14millió másik horrorfilm. Az hogy Mandy hol a másik szőke lányt simogatja szerelmes áhítattal, hol a házat őrző tehéngyilkos exkatonára csorog a nyála, szintén érthető. De azt nem értem, hogy a csattanó miért az ami. Mégis mi az ábrándos bús tehénszarért akart Mandy és a lúzer köcsög barátja meghalni, és milyen naplót és/vagy füzetet akartak az utókorra hagyni, mert "enélkül nem értenék", ez számomra nem világos. Ha valaki esetleg látta rajtam kívül, és tudja a kérdéseimre a választ, kommentben megoszthatná.
A film egyébként semmilyen. 4/10 A pasik majd felpontozzák Mandy Lane miatt.
Mrs. Michael C. Hall, pontosabban Jennifer Carpenter ordibál a spanyol lány helyett. A film olyannyira remake, hogy ha arcra hasonlítanának, azt hinném szinkronosan adják a [rec]-et. Azzal a különbséggel, hogy bár ebbe több lóvét öltek az amerikaiak, lényegesen szarabb lett. Egyrészt mert ilyet már láttunk, pontosan 1 évvel korábban, másrészt meg mert nem hiteles a színészi játék. Jennifer, az örök Debra Morgan, mint Emily Rose elvitt a hátán egy horrorfilmet, de itt mint Angela édeskevés.
Több szót kár is pazarolni a történetre. Aki szereti ugyanazt látni 2×, nézze meg a [rec] után, vagy előtte. Aki meg jó filmet akar, annak az előbbit tudom ajánlani.
Ha más kézikamerás (vagy annak látszó) filmekkel kínozzuk magunkat dokuhorror címke alatt, akkor mindenképpen megtekintésre érdemes a [REC]. Elöljáróban annyi, hogy szeretem a spanyol filmeket, és bár az Árvaház címen itthon is futó horrorthrillerük nem lett túl izgalmas, a [REC] még hosszas lightos felvezetése ellenére is kellemes darab. Megpróbálkoztam a lehetetlennel, spanyolul néztem felirat nélkül, majd a 10. perc környékén egyszerre hadaró lakók miatt kénytelen voltam legalább angol feliratot tölteni, mert már nem csak a "milyen egy normál este?" "elnézést uram, elmondaná..." mondatokat kellett megérteni.
A spanyoloknak sikerül az, ami az amerikaiknak nem, művészi szintre emelik a képi hatásokkal operálást, és még a zombikról is képesek olyan filmet forgatni, hogy nem elhányja magát a néző, hanem folyamatos feszültségben ül, és együtt retteg a szereplőkkel. Mindenki ordít, mindenki fél, mindenki hiteles. Talán csak a temperamentumuk miatt érzem magamhoz közelebb állónak a spanyol szereplőket, mert úgy vélem hasonló helyzetben én is így viselkednék, de az is lehet, hogy valóban a tehetségük az, ami megérintett.
Nekem már a Blairwitch Project első része se jött be, pedig az ennél durvább volt. Szörnyű ember vagyok, szánom-bánom, el is szégyelltem magam 3× már a mondat leírása közben. 70 percen keresztül nem történik semmi a filmben, mozognak a virágok, mozog az ajtó, rettegnek a bent lakók a semmitől. A kézikamerás, azonban mégis profinak ható (legalábbis túl jó képminőségű) felvételek nem igazán állították fel a szőrt a hátamon, úgyhogy az utolsó 20 percre nagyon össze kellett kapniuk magukat az alkotóknak, hogy maradandó élményt okozzanak. Újra becsapták hát azt a bizonyos hálószobaajtót, ami elé a szépreményű ifjú lakó korábban szórt már sót is, de hiába. Aztán jöttek a hangok... Meg a plíz plíz plízelő ifjú ara... Aztán mikor már a szemüveges muki is won't help them, hát akkor aztán elszabadul a pokol.
Félelem és rettegés Las Vegasban, kísértetjárás Connecticutban, minden van itt, de főleg egy paranormális jelenségek miatt bőgő fiatal nő, meg egy olyan szinten értelmetlen padlás, hogy félelmetes. Na de ez valóban félelmetes ám. Tele összetekert szőnyegekkel, meg némi szivacstörmelékkel, és egy félig megégett fotóval. Mindenki azonnal pisiljen be! Kupi van a padláson! A szellem meg fújkodja az ágyneműt és kapcsolgatja a villanyt.
Kezdem érteni miért volt parkolópályán ez a film is vagy 2 évet odakint, miért csak most indult hódító útjára. Azt viszont már kevésbé értem, miért lett ez kasszasiker. Mondjuk azon kívül, hogy kb annyiból csinálták, amennyiért Ross Brawn vette a Brawn Mercedesnek keresztelt csapatot.
Kapunk egy kis ördögűzőt, egy kivérzett egykor csinos lánnyal, aki szétkarmolta, harapta magát, de ezt is őrlángon. Megijedni még véletlenül se lehet tőle, inkább csak fordul egyet az érzékenyebb lelkek gyomra.
A trailerért és a reklámért viszont riszpekt az alkotóknak. Sikerült úgy eladniuk az egész világnak, mintha ez valami hatalmas dolog lenne, amiért érdemes harcolni, hogy mozikba kerüljön. És a nép meg is kajálta. Paranormálatlanságokat minden moziba! Vigyen haza egyet Ön is!
Ezt a filmet már láttam, úgy értem nem most, amikor megnéztem, hanem korábban milliószor. Talán hó nem volt benne. Most meg van. Esetleg korábban nem a Kate Beckinsale játszott benne, hanem mások. De ők hosszabban zuhanyoztak, és villantottak is valamit a férfi nézők kedvéért. Igaz, hogy az Antarktiszon még nem játszódott krimi, de most is csak a táj miatt ért valamit ez a plusz adalék.
Bármi mást ha írnék, lelőném a sztori amúgy is igencsak harmatos velejét. Ha valami miatt érdemes megnézni, az Beckinsale kisasszony bája, meg a szikrázó hó. Másért nem.
Közepesen unalmas történet 2 a területén kiemelkedően sikeres orvosról, akik nem csak szépek, okosak, sikeresek, de még szeretik is egymást. Az asszony, Emily Darrow azonban úgy tűnik nem normális, ugyanis terhesen elindul Venezuelába, hogy a dzsungelben önkéntesként dolgozzon. Nagy hassal rohangál az isten háta mögötti semmi közepén, és ahogy az várható, a dolgok nem alakulnak túl jól. Egy átmeneti kunyhóból, vagy sátorból még telefonál VEZETÉKES TELEFONNAL, majd elviszi őt és betegeit egy nagy sárga busz, és az esőzésben kialakult áradás miatt mindenki meghal... Legalábbis Joe Darrow ezt a hírt kapja. Telik múlik az idő, hiába éli tovább az életét, hiába látogatja Emily korábbi betegeit a kórházban, ahol együtt dolgoztak, csak nem tud megnyugodni, mert egyre szaporodnak a gyanús jelek, ami alapján úgy véli a neje üzenni akar neki.
Ami erről a filmről elmondható, azon kívül, hogy 2002-es, hogy Kevin Costner kegyetlenül szenved ebben is, főleg attól, hogy most már örök életére a B kategória rabja marad, ahova sikeresen leküzdötte magát. Egészen hitelesen alakítja persze a feleségét vesztett munkamániás boldogtalant, a baj nem is ezzel van, hanem magával a filmmel. Nincs benne misztikum, pedig a halott nej üzenget a túlvilágról, nincs benne feszültség, pedig hullák élednek fel újra a biológiai haláluk után, csak, hogy Joe-nak üzenetet hozzanak. Nincs benne semmi rémisztő, pedig szellemarcú gyerekek ordítják a férfi nevét, ezzel is jelezve, hogy Emily Joe-t keresi. A borzongatás valahogy nem jön át a vásznon, illetve az én esetemben a monitoron. Ott marad belül, méghozzá annyira belül, hogy egyáltalán semmi életjelet nem mutat kifelé, esetleg talán Costner szívének húrjait rezegteti játék közben, amíg arra gondol a szerencsétlen, hogy vajon kasszasiker lesz-e ez a dráma, esetleg fejelje-e meg még két szomorú kutya tekintettel, hátha plusz két ember tör ki könnyekben ennek hatására.
Enyhe Hatodik érzék utóíze van, annyi különbséggel, hogy ez valóban csak utóíz, mint a műanyagzamatú tasakos italporok enyhe büdösbogárszaga, és tücsök aromája. Rá van írva, hogy thriller, mint ahogy a tasakra is, hogy mandarin, de ezzel az erővel lehetne dráma is, a tasak meg citrom, mert fogyasztás közben ember legyen a talpán, aki megmondja mit nyelt le. Tom Shadyac a Patch Adams után ezzel az egésszel nagyon mellélőtt, szerintem ő maga sem így tervezte. Pedig Kathy Bates húzónév lehetne, ahogy maga Costner is, valamint az alapötletből is sokkal többet ki lehetne hozni.
A film vége szép, megható, és akkora csattanó van benne, hogy aki még nem látott hasonló filmet, az biztos tátott szájjal bámul, de akinek csak egyhez volt szerencséje, az pontosan tudja mi következik. Az egész igazából már csak akkor lehetne elcsépeltebb, ha dr. Joe Darrow is meghalt volna azon a buszon, hónapokkal felesége halála után.
Azért adok egyedül 6 pontot rá, és azért adtam ennyit a porton is, mert mindezek ellenére kellően szentimentális vagyok, még úgy is, hogy nekem karácsonykor a horror a családi film, és ha lenne lépuskám Valentin napon azzal lőném szét a lufikat mindenütt. De vannak érzelmeim. Néhány. És a kislány utolsó 2-3 képkockája bennem is megpendített valamit.
Amikor ezt néztem, akkor Patrik zolg olyan NAAAAGY FIÚ volt. Most meg a dex parancsok a nagyfiú ;) de már ő se. Aki velem együtt nézte az Űrgammákat, az pedig most azonnal szégyellje el magát. :))) Ez volt a magyar Csillagközi szökevények totyogós verziója. :) Kár, hogy a politika mindent megölt...
Hát ez egy érdekes élmény volt. Nem tudom, hogy olyan rossz-e, hogy én magam is megrémültem tőle, vagy olyan új és annyira más, mint a film alapjául szolgáló Darren Shan könyvek, hogy kicsiny kis agyam és még kisebb felfogóképességem nem is tud mit kezdeni vele. Ezt majd az idő dönti el.
A kritika lehúzta, a kommentelők lehúzták. Tomi vajon lehúzza-e. Bár ha meg se nézi, akkor azzal lejjebb már nem lehet húzni.
Mindenki tegye be inkább a District 9 dvd-jét, amire szépen kiírta otthon magának, és azzal szórakozzon. Jobban jár.
vazul üzenete: *Te emlékszel a Denver dinó című rajzfilmre? ●•Cicca•● üzenete: *igen *imádtam vazul üzenete: *de ugye h nem mi vagyunk az öregek h emlékszünk rá?:D ●•Cicca•● üzenete: *á á á *miiii? *dehoooogy *hamvas fiatalságunk *mézga géza szépségével ér fel vazul üzenete: *:D ●•Cicca•● üzenete: *és a Kissyfur meg a bolygó kapitánya *sem olyan ciki *de az már kicsit *h azért haragudtunk antall józsefre *mert amikor meghalt *félbemaradt a walt disney *:D vazul üzenete: *ja, a kacsamesék:D ●•Cicca•● üzenete: *a többiek ugyanis antall józsef *halála utána születtek:D vazul üzenete: *http://www.youtube.com/watch?v=QcT67QJMJPc ●•Cicca•● üzenete: *mekkora propaganda h az usa a tűz *és dél amerika a szív:) *csak h a kontinensnél legyen *minden fontos dolog *afrika meg bassza meg *a földjét:D vazul üzenete: *szovjetunió van benne *ebből látszik h nem mai rajzfilm:D ●•Cicca•● üzenete: *igen tudom:D európa nincs:D *csak szovjetunió *meg ázsia *:D *tökre szerelmes voltam a kapitányba amúgy *:$ *olyan jóképűre lett rajzolva *:) vazul üzenete: *:D ●•Cicca•● üzenete: *jólvanna:$
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom miről szól ez a film, akkor azt mondanám, egy lányról, akit annyira megijesztett egy cigányasszony által a nyakába varrt vérkecske démon, hogy 3 nap szenvedés után a felszabadulás téves hitének boldog pillanatában betáncolt egy vonat alá, és a sínekről elragadták a szellemek a pokolba. De azt is mondhatnám, hogy egy nagyreményű hitelügyintéző kedves kislányból elmebeteg törtető kegyetlen macskagyilkos hisztérikává transzformálódásának története ez, ahol minden baj forrása a megalázás és a megaláztatás, no meg a cigány öntudat. Nem akarok pikírt lenni, de azért úgy vélem mindannyian láttunk már olyat, ahol ez okozott gondot. Nem is keveset.
Hát most meg is kapjuk rendesen az arcunkba az egészet, egy mérhetetlenül gusztustalan, igénytelen, Amerikába szabadult cigány asszony képében, aki magyarul átkozódik, és hívja Lamia-t, hogy vigye el a pokolba a hitelét elutasító szőke lánykát.
A film eleje abszolút kellemes kis horrorfilm, borzongató, ijesztő, nyomott, sötét, aztán mikor már nem sikerül eldönteniük, hogy gyomorforgató és röhejes, vagy félelmetes elemekkel operáljanak, akkor fordul vígjátékba az egész. A beszélő kecske, és a levegőben táncoló megszállt férfi volt az a 2 pont, aminél ki kellett volna kapcsolnom a KMPlayert, de kitartottam.
Azt kell mondanom, nem érte meg. A srácról ugyan végig azt hittem, hogy ő volt Gus Pike a Road to Avonlea-ban, de mint kiderült az Michael Mahonen, és ez a fiú csak a Jeeper Creepers-ből lehet ismerős számomra.
(Egyébként engem is átkozott már meg cigány, még 12 évesen, azt mondta sose leszek boldog. Mit ne mondjak, eddig bejött.)
Csak remélni tudom, hogy a fickónál ragadt gomb nem adta tovább neki az átkot, és nem akarnak ebből egy második részt is leforgatni. Felesleges pénzkidobás lenne.
Újabb horror, ezúttal az ausztrálok csapnak bele a lecsóba egy sorozatgyilkossal, és rengeteg hullával. Bár a csapnak itt erős kifejezés, mert Mick Taylor sorozatgyilkos a 40. percig elő sem kerül, és az 50-ben kezd csak gyanússá válni a 3 fős kis csapatnak. A film eleje tehát természetjárás, barangolás, fűben dohányzás, szexuális poénokat eregető helybéli sudribunkók felvonultatása, és egy kis természetvédelmi területen történő vizeletürítés. Tulajdonképpen annyira nem történik semmi, hogy a szerencsétlen néző is kifekszik szalmaszárat rágcsálni a déli napra, és köpi a saját nyálát vég nélkül, egészen addig, amíg a főhősnő megkötözve nem ébred egy sötét helyiségben, ahonnan hatalmas bravúrral kiszabadítja magát, majd abbéli igyekezetében, hogy barátnőjét megmentse, sikerül mindkettőjüket a biztos halálba terelnie. Persze ez a komplett eseménysor bő 30 perc terméke, szóval nem kell attól tartanunk, hogy a nagy fejkapkodásban elszédülnénk, vagy hogy végleg elveszítenénk a fonalat.
Van itt minden, vér, sötétség, belek, széttrancsírozott hulla, szétvágott gerinc, Krisztus a kereszten formában felszögelt és megkötözött helyi vagány csávó, szétlőtt fejű vidám öregúr, és életmentő svédek hippikére erősen hajazó járművel. Nem hiányzik a kocsival menekülés se, majd a kocsiban a hátsó ülésen felbukkanó gyilkos kliséje is előkerül. A film semmi újat nem ad, még a szokásos "igaz történet alapján" szöveg sem rúg a néző gyomrába, mert annyira nincs idő azonosulni a karakterekkel, hogy ember legyen a talpán, aki rettegni kezd. Akinek sikerül, annak komoly munkája lehet benne már előre, esetleg szimplán olyan pszichés problémája van, amit folyamatos félelem kísér.
Ha kimaradt volna az életemből, akkor se vesztettem volna semmit. Feszültségkeltésben még mindig a franciák állnak az élen, az ausztráloknak meg kellett volna maradniuk a családi filmeknél.
Újabb vígjáték a lassan már kifejezéstelen arcúvá botoxolt, ám még mindig nőies, formás, és mozdulatlanul határozottan csinos Sandra Bullock főszereplésével. Szegény Sandra láthatóan öregszik, és ha beszél, vagy mosolyog, az már nem olyan természetes és bájos, mint 10 éve volt, ettől függetlenül kora ellenére egy igazán szép nő, aki bátran letagadhatja akár ezt a 10 évet, persze csak megfelelő megvilágításban. Nem gondolom, hogy a romantikus vígjátékoknak lenne korhatára, és hogy Ms Bullock kiöregedett volna ebből, a művi fintorok ellenére se érzem, hogy idegen már tőle ez a szerep, és hogy csakis huszonéves lánykák anyjaként domboríthatna a vásznon...
De könyörgöm, ha egy ilyen korú nőt választanak női főszereplőnek, akkor miért a túlfejlett óvodás arcberendezésű, és harminckét éves kora ellenére is kisfiúsan bájos, hihetetlenül szexi, magát akár huszonévesnek is eladni képes Ryan Reynolds lett a partnere? Értem én, elviekben tökéletesen működne az idősebb főnöknő és a fiatalabb beosztott kapcsolatából eredő konfliktusokkal terhelt szerelmi szál, de a frissdiplomásnak, még-még babaillatúnak ható Ryan egyszerűen túl fiatal ehhez a nőhöz. Nincs ezen mit szépíteni, Reynolds egy másik generáció, és ez kihat magára a filmre is.
Az esküvői jelenet egyszerűen ijesztő, ott látszódik ugyanis a leginkább a kettejüket elválasztó szakadék. A film ezerszer látott jelenetek újradolgozása, és ismert poénok gyengített változatának agyaggalamb-lövészete. Hol eltalálják, hol nem. Zömmel azért jókat mosolyogtam, nevetni azonban csak két eseménynél sikerült. Először amikor Margaret felkínálta a kutyát a sasnak a mobilja helyett, másodszor pedig, amikor a komplett dilinyós nagyi közölte, hogy úgy látszik még nem kell a szellemeknek. Az eljátszott szívroham annyira megindító és annyira vicces volt, hogy pityergésből váltottam visítva röhögésbe. Ez pedig ritkán fordul elő velem.
A sztoriban nincs semmi extra, a kanadai Margaret nem akarja, hogy kiutasítsák, így megzsarolja a beosztottját, hogy házasság révén vízumhoz juthasson. A furcsa pár elindulni Alaszkába bejelenteni a nagy eseményt, a nyomukban viszont ott liheg a hivatal, egy igazi mocsadék személyében, aki még Andrew apját is képes feltüzelni, aki így még inkább maga ellen fordítja egyébként is elidegenedett fiát. A nő természetesen szörnyeteg, boszorkány, rideg, számító, allergiás minden emberi érzésre, a férfi meg szorgalmas, kőgazdag (ezt azonban jól titkolja), kedves, és tündéri a családja. A kalamajka végére mégis egymásba szeretnek, Margaretet elbűvöli a "valakihez tartozom" érzés, Andrew pedig rájön, hogy miért is gyűlölte a főnökét annyira... A sima feszültség és a szexuális feszültség között nagyon vékony a határvonal, ezen át is lépnek a szereplők, már az első megjátszott csókjuk során.
Már nem feltétlenül úgy értékelek egy filmet, hogy az jó-e, hanem úgy, hogy megérne- e annyit, amennyibe egy mozijegy kerül. Engem jó pillanatban kapott el, és képes lettem volna fizetni is érte, ha nem éppen itthon ülök, a gépem előtt. Egyszer, barátnőkkel, vagy a kedvessel, abszolút nézhető.
X üzenete: *a náci zombi belébe kapaszkodva lógnak a szakadék felett, hehe *hát ezt muszáj lesz megnézned:D *szarrá röhögtem volna magam a forgatáson *a csávó molotovot csinál házipáleszból, begyújtja, majd ahelyett, hogy kibazsná az ablakon a nácira, bekúrja a szobában a sarokba, és magukra gyújtja a házat:D XX üzenete: *sztem kurvajó ez a film:D *már a traileren akkorákat röhögök *máris töltöm:D X üzenete: *ez önmaga paródiája:D XX üzenete: *mi a magyar címe?:D X üzenete: *Náci zombik *csávó nyakából spriccel a vér, ő meg varrja össze magát, hehe XX üzenete: *jön *:D *20 perc és lenn van *:D X üzenete: *ez sztem tényleg paródia *asszem 1:08-nál megtaláltam a kedvenc jelenetem *csak én aszittem, hogy a zombik nem véreznek XX üzenete: *D *:D X üzenete: *jujj, várom, hogy miccósz majd XX üzenete: *biztos röhincsélni fogok *nagyon szeressem ezeket *:D X üzenete: *vááááááááááááááá, de viccess *megszívta a rasztacsaj *húúúúúú, jön a főnáccci *sikongatok a röhögéstől *az a legjobb, hogy mindenkinek tiszta vér a feje *hááááááááááhááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá *kezd montypájton lenni XX üzenete: *:D X üzenete: *aztakurvaaztakurva XX üzenete: *:D X üzenete: *muhahahahhhhhhhhhhaű *kurvakirály *kár, hogy mingyán vége
Ezt a filmet már vagy 100× elcsíptem TVben, de sosem jutottam el odáig, hogy meglegyen a csattanó is. Folyt a víz minden irányból, előkerült a halott kislány, de nem tudtam eddig mi a vége. Na most pont beletrafáltam a Viasaton, és megnéztem az utolsó 15 percét is. Kár volt. Egyrészt nem szeretem Jennifer Conelly-t, és nem is emlékeztem, hogy ő játszik benne, másrészt kb meg se tudtam különböztetni a két kislányt egymást, a nőét meg a halottat, harmadrészt költözzön ilyen házba, akinek két anyja van, továbbá meg mosson ilyen mosókonyhában, akinek három.
Legalább a zene Twin Peakses volt. Meg a sötétség nyomasztó és ijesztő. De szerintem többször lettem nyomott és ijedt, mint kellett volna, és nem is a film ijesztett meg, hanem az ebbe környezetbe vetített képzeteim.
Közepes, fullasztó film, amiben nem kapni elég levegőt. De a színészi játék kiváló.
Szegény Dargay most, hogy meghalt foroghat a sírjában, hogy ez a dolog, ami az ő Vukját meggyalázza, vászonra került. Nem primitív a grafika, hanem ez a koncepció... Értem én, megértettem a Fecsegő Tipegőknél is, meg sok más helyen, na de könyörgöm, ott legalább minden el volt nagyolva, és ettől volt jó. Itt meg van egy tiritarka bántóan színes és élettelen háttér és benne olyan állatok, amikről 3-4 perc találgatás után se biztosan tudja eldönteni az ember, hogy nyúl-e, macska-e, vagy mókus. Egyedül a vörös róka egyértelmű. De az is csak a színe miatt, meg mert az elején bemutatkozik.
Ezt a filmet senki se vette komolyan, még azok se, akik hangjukat adták hozzá. Nyoma sincs az amerikai profizmusnak, amit a Pixar mutat, nyoma sincs a nagy karaktereknek, pedig Gálvölgyi, Gubás Gabi, Kulka, elvihetnék a hátukon ezt a 70 percnyi tömény borzalmat, de nemes egyszerűséggel nem foglalkoznak vele. Ahogy esik úgy puffan alapon felmondtak valamit, azt gondolván ehhez a képi világhoz ez is jó lesz. Abban végülis igazuk van, hogy a szinkron színvonala nem múlja alul a mese szintjét.
Egy rosszabb számítógépes játék grafikája is ütősebb, mint ez bukott alkotás, amit volt pofájuk szemérmetlenül sok pénzből megcsinálni. A zene pocsék, a rap betétek majdhogynem rémítőek, a majom olyan mint valami elszúrt transzvesztita, az oroszlán meg tollas, nem szőrös... Erről mindig mamám jut eszembe, aki betegsége utolsó hónapjaiban már elég gyakran kereste a szavakat, és mondott ki teljesen értelmetlen dolgokat, ő mondta azt egyszer, hogy a kutya hullatja a tollát. Nem gondoltam, hogy ez Gát György füléig is eljutott, és úgy gondolta egy oroszlánon valósítja meg. Kár volt.
Egyedül a kutya aranyos, de ő is csak állóképen. Ha 70 percen keresztül őt mutatták volna, hallókészülékkel vagy anélkül, lehet többre jutottak volna.
A dokuhorror lehet izgalmas is, de ez pont olyan szar, mint amennyiért itthon árulják. A 799 Ft-os DVDt kár megvenni, hacsak valakinél nem egyenetlen otthon a padló, és nem kell kitámasztani valamivel az asztal lábát, esetleg az iskolai padot.
Ami a látványt illeti, nagy büdös nullát kapunk belőle, főleg csak sötétet, és kevéssé hitelesen síró leánykákat, akik közül az egyik a kamerába rebegi, hogy ő bizony még szűz, és szereti Kelly Clarksont. A kép néhol szemcsés, néhol nincs is semmi, nem érződik a filmen, hogy profi stáb munkája lenne, de talán ez az egyetlen szerencséjük, amellett, hogy nem mutatják a szörnyet, ami támad.
47 perc tömény unalom után éreztem azt, hogy sürgősen meg kéne nyomnom a delete gombot, de mivel eddig szenvedtem, nem akartam lemaradni az 1 perces hatalmas fináléról.
Egyet ne felejtsen el senki: a szörny a jenkik miatt jön elő, és okoz pusztulást! Jajj!
A Panasonic kamera meg sosem merül le. Mert nem! Tovább tart az akksija, mint bármi, amit eddig láttam. Kivéve persze a Mizucsi! Mert az kitartóan támad. A holt víz. :))) Jelentsen ez bármit is.
Ellentétben a Pradában csattoggó ördöggel, és a róla szóló filmmel, aminek egészen jó minősítést adtam, ez a film egy rakat szemét. Egy iszonyúan irritáló, buta, vásárlásmániás cicamica próbálja okos újságírónak eladni magát, hatalmas tartozást halmoz fel, de eközben pénzügyi lapba irkál, és gazdálkodási tanácsokat oszt, hazudozik, szerelembe esik, hülyét csinál magából, majd persze egy brilliáns bravúrral kivágja magát szorult helyzetéből, és egy aukció keretében túlad a felhalmozott ruháin, többet kaszálva ezzel, mint amennyit költött... (Ezt valaki megtaníthatná nekem is)
A film dialógusai botrányosak, a képi világ hol közepes, hol pocsék, a mozgó kirakati babák kifejezetten szánalmasak.
A mélypont a "nem vagyok vele, mert ő nem te vagy" mondat... És a nagy egymásra találás...
Pedig esküszöm Isla Fischerrel semmi bajom nem lenne. Csak néha keverem Amy Adams-szel. Bár Isla-nak nagyobb a melle. És kicsit csinosabb.
3/10 de csak a cukipofa fickó miatt, akit a boltkóros meghódít magának
Nehéz egy olyan filmről nyilatkozni, aminek a világa távolabb áll tőlem mint a néptánc a pingvinektől, de azért megpróbálkozom egy kisebb összefoglalóval. Kicsit elfogult leszek, mert Meryl Streep számomra egyfajta szerelem, Stanley Tucci pedig egyértelműen imádatom tárgya, és ebben a filmben ismét nagyot alakítottak mindketten.
Az biztos, hogy nem lesz klasszikus, de azért a 2006 óta eltelt 3 évben semmit se vesztett a bájából a történet, és még ma is nézhető egy kis melegségre vágyódós csajos estén.
Számomra ugyan Anne Hathaway sosem fog XL-es méretű slampos falusi lánynak tűnni, akkor sem, ha ronda kék M-es pulóverbe bújtatják, majd azt mondják róla, ez bizony L-es, és akkor sem, ha két oldalra fésüli az egyébként professzionálisan vágott haját. Ez a lány ugyanis egyszerűen szép. Szép az arca, hatalmas ajkai vannak, csodálatosan kifejező a tekintete, és még kötött pulóverben is csinos az alakja. Nem lehet elrontani, semmivel. Na jó, talán a Brokeback Mountainban azzal a rusnya szőke parókával kicsit sikerült, de ott sem lett annyira borzasztó.
Meryl Streep szokásához híven egyszerűen tökéletes, ahogy a jéghideg, érzelemmentesnek tűnő Miranda Priestley-t alakítja, az is frenetikus, mint mindig minden. Nem is tudom ijesztő-e a szerep, amit játszik, vagy inkább szánnivaló és röhejes. Még akár önmaga paródiája is lehetne az egész történet. Stanley Tucci homokos bohóckodása pedig csak erre a hatásra erősít rá. A film azonban véresen komoly, bár újságot nem ír benne senki, és a divatmagazinnál csak a tervezők méltatása vagy sárba döngölése folyik, Andy Sachs olyan tempóban veszíti el a kapcsolatát a régi életével és a normális, azaz divattal nem fertőzött világgal, hogy az ember csak kapkodja a fejét, hogy került ez az aranyos lányka egy boldog kapcsolatból egy idegen nőcsábász görény ágyába.
Persze a végén, mint az összes amerikai szirupos alkotásban, itt is minden jóra fordul, Andy magára talál, sőt igazi újságíróként helyezkedhet el, és még a barátja is visszafogadja... Habkönnyű, pár falatban lenyelhető tanulsággal bíró film ez, amit azért 1× mindenképpen érdemes műsorra tűzni.
Legalább 4 hónapja pihent itt előttem az Up! című kis filmecske, és sikerült is nagyjából akkor műsorra tűznöm, amikor ezt tették a magyar mozik.
Azt kell mondjam ez nagyon el lett találva. A kutya is, Fredricksen is, a kisfiú is. A szomorú kezdet, ahogy a fickó felnő, megnősül, kiderül, hogy nem lehet gyerekük, megözvegyül anélkül, hogy megélné az álmát a nejével... Minden annyira tökéletesen megkomponált...
Azok a lufik, a színek, az ötlet, a beszélő kutyák, a mindenkit megmentő madár... Ahogy a film elején a kiscsávó minden egyes ajtónyitáskor ugyanabba a szövegbe kezd az öregnek... Imádtam.
A morózus öregúr kiszabadul saját börtönéből, és az emlékeit pozitív energiaként hasznosítva rájön mi az igazán fontos az életben... Elindul megmenteni a kisfiút, és kiteszi a számára oly sokat jelentő 2 fotelt a sziklára...
Sokak szerint hosszú, unalmas, vontatott, és sztereotip, de nekem mégis tetszett. Nem akarok hosszas elemzésbe bocsátkozni, mert spoilerezés nélkül nem is sikerülne, de azért írok egy jó volt, nem volt jó listát egyes elemekről.
Jó volt: Kate Mara sminkje, és alakítása Abbyként Ben Kingsley alakítása Woody Harrelson alakítása a Matrjoska babák a táj a sok vodka a hangulat
Nem volt jó: Eduardo Noriega alakítása Emily Mortimer alakítása
a főszereplőnő karaktere, főleg az "erőszakolós" jelenetet éreztem túlzónak... megölni egy fickót csak azért, mert le akart vele feküdni, majd mikor nemet mondott a fickó kicsit durvábban próbálta... túlzó... a nő férjének karaktere, a vonatbuzi balféké
7/10
Régi vágyam volt egyébként, hogy ezzel a vonattal végigmenjek én is Szibérián, de ilyen filmeket látva, mindig elgondolkozom akarom-e én ezt valóban, és inkább megrémülök, mint vágyakozom. Ahogy megy a vonat a nagy büdös semmi közepén... Az inkább nyomasztó, mint csodálatos. Persze társaságfüggő is lenne a dolog.
Végre eljutottam oda, hogy megnézzem a kis rágcsávókat. És bajban vagyok, még akkor is ha éssel nem kezdünk mondatot. Alapból ez a rágcsávó poén nekem nem jön át, pedig nem is vagyok Pély Barna. Főleg ott kezd sántítani a dolog, hogy az egyik csávó csaj, és ez adja a film egyik konfliktusát, mert 2 pocakos szőrgombóc verseng a fülbevalós szőrmaca kegyeiért. De most tekintsünk el ettől a frappáns magyar címtől (a sztárom a párom szintjét még mindig nem múlja alul) és nézzük csak a filmet.
Hát a történet az gyengécske. Gyerekeknek még esetleg beadható, és ők még csillogó szemmel pilloghatnak a széles vászonra, folyamatosan azt sipákolva, hogy anyuuuuuuuuu, hazafelé ugye veszünk hörcsögöt. Vagy tengerimalacot. Vagy vakondot. Vagy valamiiiiiit. De másnak nem nagyon.
Az animált kis kedvencek halálosan jópofák, kezdve a kórosan elhízott bélgázokkal bőven megáldott állatkereskedésbeli darabbal, és befejezve az átlagos IQ-val megáldott.kislány által felékszerezett nőnemű szőrmókkal. Az egyetlen groteszk számomra a zümmögő bögöly-légy-szányasállat volt (nem vagyok benne biztos, hogy bögöly), arról nem tudom elhinni hogy agyoncsapáson kívül bármi másra érdemes lenne.
Ami igazán tetszetős ebben a filmben, hogy szinte minden fekete és fehér benne, a gonosz az szörnyen gonosz, a jó rettenthetetlenül jó, a gonosz-jó határon egyensúlyozó vakond pedig olyan jellemfejlődésen megy át, amit még egy munkaterápiára fogott velejéig romlott szörny is megirigyelne. Önfeláldozás, az emberiség megmentése, van itt minden, mint a búcsúban. Bennem mégis csak egy jelenet maradt meg.
Vizes szőr! Az animáció fejlődése hihetetlen. Tökéletes vizes szőr! Ledöbbentem.
A film befejezésén is. Tessék végre megérteni, hogy a zenére risza az utoljára a Madagaszkárban volt tuti! De hát nem értik. Riszáltatják úgyis... Úgyis...
Szinkronos megtekintése azonban streng verboten! Peller Mariann??? WTF?
