L- Change the world 2008

A Death Note meg nem írt fejezeteként emlegetik a filmet, így természetesen nem hagyhattam ki. Már csak Kenichi Matsuyama miatt se.

A különböző filmes oldalak az alábbi rövid leírást közölték a történetről:
L utolsó "küldetése" egy thai kis fiú, aki egyedüli túlélője a falujában kitört vírusfertőzésnek. L ajtajában újabb "vendég" jelenik meg, a 12 éves Maki. Mindkét gyermek kapcsolatban áll az ebola-influenza vírussal, amit Maki édesapja fejlesztett ki. Mikor terroristák ellopják a vírust és Maki életére törnek, L-nek cselekednie kell. Megpróbál kifejleszteni egy antivírust, hogy ezzel megállítsa a terroristákat, mielőtt ideje lejárna.

Hát, ezen azért lenne mit árnyalni. Igyekszem is megtenni, valamint megadni a kellő tiszteletet a japánok nyomozózsenijének. aki most, élete utolsó 23 napjában egy bioterrorista-csoporttal került szembe. Az utóbbi napokban sokat olvastam a karakterekről, a mangák valamint az anime megszületésének körülményeiről, megtudtam például, hogy az almáknak abszolúte semmi szerepük nem volt a történetben, csak azért imádta őket Ryuk, mert a manga kiötlője szerint "jól néztek ki". Ennél azért többet vártam. Valami legendát, valami alapot, hogy miért pont az almák. Na mindegy.
Egy oldalon belefutottam L megjelenésének leírásába, és abba az érdekességbe, miszerint Obata eredetileg csinos fiatalembernek tervezte, csak később ábrázolta Light kontrasztjaként. Érdekes, hogy a filmben mégis megmaradtak a jóképű fiú alapelgondolás mellett, persze alaposan kimeszelték az arcát, és nem spóroltak a fekete szemceruzával sem, de még így is sokkal vonzóbb maradt, mint Yagami Light. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez kizárólag a rettentő frizurájú és mindig napbarnított Fujiwara hibája-e, vagy ez volt-e a készítők eredeti szándéka is. 

Hogy a filmről is meséljek, ne csak L-t dicsérjem, ha már láttuk a 2 Death Note-ot, akkor érdemes megnézni ezt a spin-off-ot is. Egyrészt kicsit többet tudhatunk meg arról, hogy is került L Japánba, hogyan kezdte üldözni Kira-t, másrészt kiderül az első részben megismert Naomi titka, és azt is megtudjuk kihez kötődik/kötődött L igazán. Mintha mélyebbre ásnánk a személyiségében, mindezt alig a bevezető percek alatt. Innentől pedig más szemmel nézünk rá, és más szemmel nézzük a megint csak gyötrelmesen hosszú, 2 órás történetet is. A mutálódó vírusokkal ugyanis nem lehetne eladni a filmet, mert azt már bőven sokat láttunk az amerikaiaktól is, ehhez L varázsa is kell, sőt, vágóképeken Fujiwara ostoba önelégült arca sem jön rosszul. Kell egy párhuzamos szál, egy másik történet, mert a biofegyver magában már kevés. Watari (mint azt már az előző filmben láthattuk) Kira áldozatává válik, L ezzel elveszti legfőbb támogatóját. Felveszi a kapcsolatot a többiekkel, akik még élnek, és akiket mind csak egy-egy betű jelöl, hogy tájékoztassa őket a halálesetről. Innentől nem csak a történet bonyolódik, hanem régóta ismert igazságokat is újrafogalmaznak. A Föld már nem képes a megújulásra, öntisztító képessége már nem tudja felvenni a versenyt az emberiség pusztításával, halálra van ítélve, miközben mi emberek még kis méretekben sem tudjuk reprodukálni a természet legkisebb szeletének tökéletes harmóniáját sem. Nem tudunk semmit a világról, csak azt, hogy kell megölni magunkat, és minden élőt magunk körül.

Ismét egy morális probléma a film középpontja,  L mindig ilyen problémák közepébe csöppen. Kira után ismét egy őrülttel áll szemben, egy olyan őrülttel, aki a földanyát akarja megmenteni, mégpedig az emberiség megritkítása által. És itt jön a képbe a vírus. Meg a dilemma. Van -e joga bárkinek istent játszani? Eldönteni, hogy ki élhet, ki nem? Dönteni arról, hogy mi fontosabb? A nagyobb jó? A Föld megújulása? Vagy az egyes emberek bolygónk szempontjából porszemnyinek, szinte már lényegtelennek tekinthető élete? Egy porszem megítélhet egy másik porszemet? Ki az ellenség? A kapzsi kapitalisták? Vagy a vírusokkal bűvészkedő elmebeteg?

Ahogy közeledik L utolsó napja, egyre nagyobb lesz a káosz körülötte, és most először tűnik úgy, hogy L elveszti a harcot. Most először lehet igazán izgulni érte, az ember legszívesebben megölelgetné...Aki valami pörgős akciófilmet vár, az persze csalódni fog, hiszen ez Japán... Egy-két horrorjelenetet kapunk ugyan, de a mai gore-áradatban a vírustól vérző doki képe nem igazán fekszi meg a nézők gyomrát. Dráma is van bőven, lényegesen jobban adagolva, mint a Death Note filmekben. Gyönyörű képekkel, és érzelmes jelenetekkel is találkozhatunk, az élet apró, de végtelenül boldog pillanatainak felvillantásai azonban csak arra szolgálnak, hogy megmutassák a 3 tagú kis csapatnak, hogy mit vesztettek el mindannyian. A mulandóság és hármójuk különböző eredetű fájdalma szinte tapintható. És bár nyilván ez is csak egy újabb bőr lehúzása az eddigi sikertörténetről, mégis működik. Korrekt kis film lett. Még L is felegyenesedik benne.

Annak ellenére, hogy a végkifejlet borítékolható, hiszen letelik a 23 nap, mégis az utolsó percig reménykedünk. Ez még hozzáad egy pontot az eddigi minősítésemhez.

8.5/10