Mennyei teremtmények

Pauline és Juliet egy új-zélandi kisvárosban, Christchurchben élnek. Az iskolában barátkoznak össze, annak ellenére, hogy társadalmi különbség is van köztük. Juliet angol és jól szituált, Pauline rosszul öltözött és szülei mindennapos gondjai lehúzzák nagyra törő álmait. Ketten együtt elhatározzák, hogy izgalmas regényeket írnak, de közben egyre mélyebbre merülnek a képzelet világába.

Juliet okoskodó, idegesítő, Pauline úgy fekszik össze a kosztossal, hogy abszolút semmit se érez iránta. Nyiladozó leszbikusságuk és meg nem értettségük pedig tragédiához vezet. Ha 3 mondatban kéne összefoglalnom a filmet, ezt mondanám róla.

Komolyan el kell gondolkozni a filmen, egyrészt azon, hova fejlődött azóta Kate Winslet színészileg, másrészt a történeten, hogy mi vesz rá két jó családból származó tinédzsert arra, hogy megöljék az egyikük anyját. Érdemes vizsgálni a családi viszonyokat, Juliet félrenézegető édesanyját, esetleg nemtörődöm, csak a munkájának élő apját is okolhatjuk, vagy Pauline anyját, aki eszeveszettül tiltotta a lányát minden földi jótól, még azoktól a jó dolgoktól is, amik után nem is vágyakozott.

A túl magas intelligencia sem jó ómen, Juliet vesztét ugyanis ez okozta. Peter Jackson rendezése álomról, valóságról, fantáziáról, realitásról, kamaszkorról, szerelemről, és arról mennyire képtelenek elfogadni a számukra kedvezőtlen végleteket a lányok.

Az álomvilág jelenetei, képei kicsit zavaróak, a fényképezés szép, a valós világ ábrázolása szívfájdítóan idilli. És benne ez a két csúnyácska, meg nem értett lányka, a mennyei teremtmények...

Belenyúltak a tutiba ezzel a megtörtént eseményt feldolgozó történettel, és még jól is sikerült a filmes adaptáció. Jobban, mint a Lovely Bones.

9.5/10