RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. február 13., szombat

Insanitarium 2008

Na most jól le fogom égetni magam, de azt kell mondanom nekem tetszett, minden kritika ellenére, amit most mondani fogok. Alapvetően szeretem a trashhorrorokat, remekül el lehet rajtuk szórakozni, ha az ember kellően hülye, és elengedi magát, de főleg akkor vicces a dolog, ha a gore film trash gore-ba fordul át. Ez pedig trash és gore a javából. Ilyen bődületesen szar látvánnyal rég volt dolgom. Pedig folyik a vér rendesen, személyeként 2 -3 liter is mocskolja az elmegyógyintézet folyosóit, mégis hiányérzetem van.

Jó persze, itt az őrült doki, aki új gyógyszerrel kísérletezik a szanatóriumban, ahová az öngyilkosságot megkísérelt szép lányt szállítják, de Peter Stormare annyit ripacskodik a filmben, hogy az már fizikailag fáj. Jesse Metcalfe pedig épp annyira hiteles a hugát féltő, önmagát beutaltató srác szerepében, mint én lennék Monica Lewinsky dublőreként... Olivia Munn mint eyecandy nagyon egyben van, de nem vetkőzik, csak egy szétvágott arcú elmebeteg mutogatja szilikonnal felpumpált kebleit. Égnek meredő bimbói visszatérő motívumként jelennek meg a film során, bár ezen csak egy jelenet során tudtam röhögni, amikor felajzottan csócsálta a néger ápoló hímvesszőjét immár zombiként.

Ja hogy ezt nem mondtam? A gyógyszer zombivá változtatja az embereket, akik az automatikusan lezáró épület fogjaként egymásnak és a normálisaknak esnek. A kristálykiválás a szemben = kékesfehér kontaktlencse egyenesen röhejes. 8 éves kor felett senki se ijed meg ettől sem. A dialógusok csapnivalóak, a történet egyszerű mint a 100-as szög. A lezárás értelmetlen és szánalmas, és mintha folytatást jelezne előre, aminek azonban semmi értelme nem lenne.

Mégis jó. Így. Egyben. Csak be kell fogadni. És el kell viselni, hogy megölnek benne egy macskát.

6/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése