Holtodiglan

Tara Reid 2003-ban nem csak a plasztikai műtétei után adott életjelet magáról, hanem egy filmben is igyekezett megmutatni tehetségét. Hogy ez mennyire sikerült neki, arról lehetne vitatkozni. A történet nem sok jót ígért...

Julianne mindig is szerette volna magát függetleníteni szülei gyámkodása alól. Álma megvalósulni látszik, amikor sikerül férjhez mennie Mitch-hez. A fiatal pár egy elhagyott kis szigetre utazik nászútra. Hamarosan azonban kiderül, hogy Julianne újra csapdába került. A férj ugyanis jó előre mindent eltervezett és az a célja, hogy örökre maga mellett tartsa a lányt a szigeten.

A kis költségvetés ellenére mégis egészen jól sikerült film lett, volt benne feszültség, izgalom, bár a benne rejlő potenciált itt sem sikerült maximálisan kihasználni. A srác elég ügyesen játszotta a pszichopatát, a környezet, a faház, a tó, az erdő lenyűgözően szép... A lassan óvatosan napfényre kerülő turpisságok sorozata hordoz némi extra izgalmat... Tara Reid pedig csillogtatja színészi tehetségének csíráit.

A megvalósítás kicsit olyan, mint a kutya, aminek ellőtték a lábát, a csajnak ugyanis millió lehetősége lett volna megszökni, mégsem tette. Az extra információ, miszerint a fickó az édes jó atyját is eltette láb alól (történnek vadászbalesetek) nem teszi kegyetlenebbé a pszichopata profilját.

A vágásra lenne néhol még néhány dehonesztáló megjegyzésem, és a rendezéssel sem vagyok teljesen kibékülve, de azért alapvetően ez a thriller rendben van. Teljesen átlagos, 1 menetet mindenképpen megér. DVDn nem venném meg, akkor se ha 100 Forintért dobálnák, de egy letöltés, vagy egy TV-s megtekintés jár neki.

5/10

Speak

Kristen Stewart alias Sztyupidka egyetlen olyan filmje eddig, amitől nem csak hogy nem állt a szőr a hátamon, hanem még végignézni is képes voltam, és bár erősen szívom a fogam, de még dicséretet is írhatok róla. Egyrészt adott egy film, amiben Kstew nem, vagy csak alig beszél, ez már pozitívum. Bár a narrálásából kitűnik, hogy itt még ténylegesen a cigaretta és a pia általi hangamortizáció előtt vagyunk, ennek köszönhetően egészen bájos kislányos orgánummal kíséri saját esetlenkedését a vásznon.

A történet szerint az alig 14 éves gimnázium előtt álló Melindát megerőszakolják egy bulin, majd a 911-et hívva képtelen elmondani mi történt vele. A rendőrség persze kijön, a bulinak véget vetnek, innentől a megalázott és megkínzott Melinda állandó szívatások céltáblájává is válik. Kénytelen úgy kezdeni a gimnáziumot, hogy nem csak megszólalni, és a dolgokról beszélni képtelen, hanem barátai sincsenek.

A film tulajdonképpen Melinda gyógyulásának története, már amennyiben van egy ilyen esetből gyógyulás. Egy olyan eltorzult világot mutat be, a jelenkor világát, amiben szimplán fel sem tűnik senkinek, hogy a kislány nem beszél. Félszavakkal válaszol, vagy azokkal se, és sem a családja, sem az új ismerősei nem tartják ezt furcsának, aggasztónak. Egyszerűen ez a rohanó 21. század olyan, hogy ha nem beszélsz, akkor sem történik semmi. Senkinek nem fogsz hiányozni, senki nem fog sírni érted. Melinda ennek köszönhetően ússza meg a kommunikációt

A film a túl korán mutatott, és fájdalmasan elvesztett bizalom története, nem feltétlenül az erőszaké. Nem csak az a fiú okozott neki sebeket, aki letépett róla minden ruhát, hanem azok is akik nem segítettek neki. Nem álltak mellette.

A film tele van szimbólumokkal, Melinda almába harap, Melinda szemceruzával varratokat rajzol a szájára, Melinda a művészet által gyógyul, fákat rajzolva. Néha ezek a szimbólumok talán túl egyértelműen adják a tudtunkra mit is látunk. A csupa-haj nő, aki a bozontja mögé rejti magát, és a felismerés, hogy Melinda maga is csupa-hajjá változik, csak hogy elbújhasson, már-már zavaróan egyértelműen kimondott. A főhős neve is, Sordino, beszélő név. Túl sok ez, óvatosabban kellett volna adagolni az elvont dolgokat, hogy elvont dolgok maradjanak, ne pedig arcátlanul tálalt konkrétumok.

A rendezés erős közepes, a történet mondjuk négyes alá, ezt még ötös skálán. A színészi játék hála annak, hogy Sztyupidka képes becsukni a száját, és képes felszabadult kamaszt játszani négyötöd. A többi karakter ugyan elveszik mellette, szinte nincs szerepük, mintha kamaradarabot látnék árnyak között. Pedig van egy borzasztóan hülye és idegesítő anya, egy a hálaadásii pulykát fejszével szétcsapkodó apa, aki szerint a húst meg lehet mosni, valamint adott egy rajztanár, aki nélkül Melinda talán sosem jutna túl a kezdeti sokkon. Szkeptikus, cinikus film ez, egy cinikus lánnyal, aki végül a maga módján bosszút is áll, Andy, a tettes pedig elnyeri méltó büntetését.

A drámaiságra személy szerint több hangsúly fektettem volna, ha én írom a forgatókönyvet, vagy én rendezem a filmet. Több lett volna ebben, még kegyetlenségből is. Persze értem én, 13 évesekkel óvatosan kellett... Kár volt az óvatosságért.

Ettől függetlenül ki kell mondanom, Sztyupper 13 évesen több tehetséget mutatott, mint ma, pedig azóta 7 év tapasztalata áll mögötte. Elgondolkoztam, hogy vajon mi az oka? Hogy elárasztották szerepekkel, és semmit sem kellett teljesítenie? Hogy azóta akkora egója nőtt, ami mögül már nem látszott a forgatókönyv? A kérdést majd más megválaszolja helyettem. Én csak pontozok.

7/10

Das Experiment

Teljesen a hatása alá kerültem. Tagadni se tudom, de nem is akarom. Zseniális film, és zseniálisan szörnyű történet. Nem a Stanfordi kísérlet, hanem a Black box c. könyv alapján, ezt fontos kihangsúlyozni, mert Stanfordban szerencsére nem halt meg senki. Itt meg igen. Ott nem volt nagy fekete doboz, itt azt is az arcunkba vágták kegyetlenül. Tessék néző, eméssz.

Van mit emészteni, nem szűkmarkúak, bőven mérik az iszonyatot, és az emberi kegyetlenséget. De mindenki áldozat, a rabok és az őrök is. Bábok a rendszer kezében. Ezt egy pillanatra se feledhetjük el a megítélésük során. Drukkolhatunk a raboknak, állhatunk a 77-es mellé, de jobb ha tudjuk, neki ott akkor ezt dobta a gép. Ha mást kapott volna, ha őrként vonulhatott volna be a börtönbe, akkor lehet, hogy a kék szemű szőke náciőrmesterre hajazó szarzsáknak drukkoltunk volna, mert neki kellett volna küzdenie az életéért.

Itt nincsenek jók és rosszak, erkölcsileg tiszták, feddhetetlenek, se hősök. Mindenki ugyanolyan szürke, senki se fehér. A helyzet és az embertelenség áldozatai ők, akik önnön gyarlóságukba fojtva már nem tudják mihez kezdjenek.

A német film élt, él, és élni fog, a Lé meg a Lola után ez a darab is bizonyítja a korábbi állítás igazságát. Moritz Bleibtreu zseniális színész. De a többiek is megtették a magukét. A rendező a sarokban megrázhatja a saját kezét, esetleg a forgatókönyvíróét is.

Minden hibája ellenére tökéletes. Megráz, felkavar, megőrülsz tőle, dühöngsz, majd rájössz, te sem vagy más. Te se tennél másként. Rabként küzdenél az életedért, őrként magad felé hajlana a kezed, hiszen te sem vagy szent. Aláznál, mert megteheted, fenyítenél, mert jó játék. Hatalom. Mindenki erről álmodik titokban. A kiszolgáltatottak feletti teljes uralomról. Néha mindenki szívesen ordítana, mint a szív királynő Alice meséjében, csak annyit: Le a fejét.

Dora és Tarek a napon a végén... A sakkbábuk a pálya szélén... Nézik mi volt. És mi jöhet még. Sose gyógyuló sebekkel tekintenek a holnapba, és emlékeznek vissza azokra a napokra, amikben kifordult magából a világ, amikor ember embernek valóban farkasa volt, és minden a vérrüke ment.

10/10

Stepfather II - 1989

A mostohaapa visszatér. Megszökik az elmegyógyintézetből és stílszerűen pszichiáternek adja ki magát, így keres új otthont és új nejet magának. Terry O'Quinn gyilkos indulatai és Meg Foster valószerűtlenül kék szemei töltik ki a játékidőt. A fickó egyre kegyetlenebb, és egyre őrültebb, már nem tétovázik, ha le kell csapni. Öl.

Most látszik csak igazán, hogy a remake-et e kettőből gyúrták. Az meg csak most tűnt fel nekem is, hogy ez a Lostos pasi. Hehe.

A harmadik részt majd máskor. Most kicsit elég volt.

5.5/10

A mostohaapa 1987

Kicsit más történet, de nagyrészt azért ebből építkezett a remake. A névrontás mint állandó motívum itt is szerepel, nem mindegy hogy Stephanie, vagy Jill a gyerek. Fűrészgép, pince, minden megvan. Ennek ellenére nem kockáról kockára forgatták újra, a párbeszédeket zömét is lecserélték. Gyerek is csak egy van, az eredeti apa halott. A hangos szex itt is konfliktusforrás.

Ami még érdekes lehet, az elkövetett gyilkosságok száma, valamint a végkifejlet. Az esetleges különbségek. A levelekel játszadozó anya és lánya jelenete röhejes és erőltetett, a mostohaapa külleme azonban többet változott, mint Dylané a remake-ben.

Mindenhol a gyerek okosabb, és a felnőttek vakok. Ez a film pedig jobb, mint a remake. Kár, mert az idő nekik dolgozott volna, a technika szintúgy. Mégsem sikerült még a zenét sem eltalálni annyira, mint ebben a verzióban.

8/10

Mennyei teremtmények

Pauline és Juliet egy új-zélandi kisvárosban, Christchurchben élnek. Az iskolában barátkoznak össze, annak ellenére, hogy társadalmi különbség is van köztük. Juliet angol és jól szituált, Pauline rosszul öltözött és szülei mindennapos gondjai lehúzzák nagyra törő álmait. Ketten együtt elhatározzák, hogy izgalmas regényeket írnak, de közben egyre mélyebbre merülnek a képzelet világába.

Juliet okoskodó, idegesítő, Pauline úgy fekszik össze a kosztossal, hogy abszolút semmit se érez iránta. Nyiladozó leszbikusságuk és meg nem értettségük pedig tragédiához vezet. Ha 3 mondatban kéne összefoglalnom a filmet, ezt mondanám róla.

Komolyan el kell gondolkozni a filmen, egyrészt azon, hova fejlődött azóta Kate Winslet színészileg, másrészt a történeten, hogy mi vesz rá két jó családból származó tinédzsert arra, hogy megöljék az egyikük anyját. Érdemes vizsgálni a családi viszonyokat, Juliet félrenézegető édesanyját, esetleg nemtörődöm, csak a munkájának élő apját is okolhatjuk, vagy Pauline anyját, aki eszeveszettül tiltotta a lányát minden földi jótól, még azoktól a jó dolgoktól is, amik után nem is vágyakozott.

A túl magas intelligencia sem jó ómen, Juliet vesztét ugyanis ez okozta. Peter Jackson rendezése álomról, valóságról, fantáziáról, realitásról, kamaszkorról, szerelemről, és arról mennyire képtelenek elfogadni a számukra kedvezőtlen végleteket a lányok.

Az álomvilág jelenetei, képei kicsit zavaróak, a fényképezés szép, a valós világ ábrázolása szívfájdítóan idilli. És benne ez a két csúnyácska, meg nem értett lányka, a mennyei teremtmények...

Belenyúltak a tutiba ezzel a megtörtént eseményt feldolgozó történettel, és még jól is sikerült a filmes adaptáció. Jobban, mint a Lovely Bones.

9.5/10

A mostohaapa 2009

A Szalagavató alkotóitól. Katasztrofális előző próbálkozásuk után 2009-ben sikerült egy kicsit jobb filmet tető alá hozniuk. Persze ez is egy biztonsági játékot játszó darab, nem lépi át a saját árnyékát. Dylan Walsh elég érdekes sorozatgyilkosként, inkább idióta esetlen balfasznak gondolnám, nem megfontolt kegyetlen családkiirtónak. Két mondat után önmagába zavarodik, még a lánya nevét is elrontja, csak hogy ezzel is magára terelje a gyanút. Az iratait senki se kéri, a személyazonossága a munkaadóján kívül senkinek se hiányzik.

Hát itt mindenki debil? De most komolyan? Meg is érdemlik a halálukat, akik ilyen hülyék. Nem mintha én bárkitől kérnék személyit, akivel kapcsolatot kezdek, de ez azért túlzás. Ennyire naivan állni az élethez, és a másik emberhez... Egészséges elővigyázatosság nélkül ma már öngyilkosság létezni.

Az eredetihez képest a remake elég bugyuta, a főszereplőben ugyanis nincs meg az a fajta kegyetlen őrültség, ami az eredeti film főhősének arcát uralta. Simulékony, túl negédes teszetosza figuránk inkább undorító, semmint rémisztő. Az örökös emeletre rohangálás pedig oly mértékben debil reakció, hogy elmondani sem tudom. A végkifejlet sejthető, és lapos, nincs fordulat, nincs poén... Az anyát viszont rendkívül hülyének tartom, amiért nem ölte meg a férfit, amikor tehette volna.

4/10

Valentin nap

Rengeteg "sztárszereplővel" a nagy büdös semmi. Kliséhalom, dögunalom... Az igazából szerelemre hajazna a történet, de annyira harmatos, hogy nézni is fáj. Én mondom néktek feleim, minden a virágboltos körül forog. Még az is, ami alapból nem. A végkifejletet pedig csak az nem tudja előre, aki azt hiszi horrorra ült be.

Nézzük gyorsan kik csinálnak hülyét magukból a film kedvéért:

Jessica Biel (Kara Monahan)

Anne Hathaway (Liz Corryn)
Bradley Cooper (Holden Bristow)
Jessica Alba (Morley Clarkson)
Julia Roberts (Kate)
Ashton Kutcher (Reed Bennett)
Jennifer Garner (Julia Fitzpatrick)
Jamie Foxx (Kelvin Briggs)
Patrick Dempsey (Harrison Copeland)
Queen Latifah (Erin Patusi)
Shirley MacLaine (Estelle)
Hector Elizondo (Edgar)
Taylor Lautner (Tyler Harrinton)

Hát szexi pasban nincs hiány, ez biztos. Bradley Cooper is a bárhol bármikor hanyatt dönthetne kategória, de Patrick Dempsey még nála is jobb, ő az a fajta férfi, akivel az MTA ülésén is elpajzánodnék, már ha beengednének oda. Jessica Alba még mindig nem színésznő a szememben, ezzel a filmmel sem lépett előrébb. Bár ezen a sztorin legalább nem rontott, ugyanis nem volt min rontani.

Párban levők, szinglik, csöcsök, kutyák, csokik, virágok, cukiságok, édes kiskamaszok, és a vérköcsög Taylor Lautner a hófehér fogsorával. Mi kell a nőnek? Hát nem ez.

2/10

Vérszomj 2007

Az oroszlánok támadnak. Egyikük sem Simba, és ha éhesek, vagy felhergeled őket, ne adj isten megijeszted valamelyiküket, akkor már kár futni az életedért. A film enyhe Cujo utánérzet, nagy sok fogú szőrös valam riogatja az autóban rekedt jónépet, folyik a paradicsomlé, kenik vele a kocsit, az oroszlán pofáját, meg a füvet... Se nem horror, se nem thriller, még ha megtörtént esetet dolgozna fel, akkor azt mondanám hékás. De nem hékás. Legalábbis egymásnak ellentmondó információk alapján 70-80%, hogy ez így ilyen formában nem történt meg.

A Robotzsaru most újranősült édesapa, aki ifjabb nejét, és két gyermekét viszi Afrikai szafarira. Az idősebb gyermek oly mértékben rühelli az édes mostohát, hogy arra szavak sincsenek, ez adja tulajdonképpen az első 20 perc összes feszültségét. Aztán a kisfiúnak bokrot kell keresni, és a vezető ki is választja a legalkalmasabbat, 3 éhes oroszlán közé viszi ki a pusztába a gyereket, mindezt csak azért, hogy amíg őt csócsálják az oroszlánok, a fiúcska visszajuthasson az autóba és elkezdődhessen a terror. Persze a kulcs a fűben maradt, az oroszlán mutogatja a fogait, az ifiasszony ki van borulva... Aztán érdekes dolgok történnek, pl kimásznak a kulcsért, majd a tök lapos füves szavannán fák közé hajtanak és az ága rejtekében nem látva semmit lerohasztják a kocsit, jönnek bennszülöttek, akikkel a lány elmegy vízért... Izgalom a köbön. Segítségért nem megy senki. Apukának azért egy-két nappal később feltűnik, hogy nincs meg a kiccsalád, és komoly mentőalakulatot szervez megtalálásukra, elindul ugyanis ő, meg egy szerencsétlen vadász, aki később szintén az oroszlánok martaléka lesz.

A happy end garantált, persze az oroszlánok rosszul végzik, és a fű továbbra is zizeg, susog, de hát nem fáj ez senkinek. Carly Shroeder meglepően ügyesen alakítja nagyjából önmagát, még színésznő is lehetne belőle... Drukkolunk neki? Bridget Moynahan nem vetkőzik, de talán jobban is teszi, lévén mégiscsak nőből vagyok, engem nem lehet megvenni pár cicivel.

Nem tudom mivel akarták eladni a filmet, de én nem vettem meg. Egynek jó kategória volt csupán.

4/10

High School Musical El Desafio Argentina

Nézzük nézzük. Micsoda izgalmak, egy még sosem látott történet került ismét elő (möhö). Meg kell jegyeznem, hogy az argentin lányok általánosságban sokkal rondábbak, mint a mexikóiak. Az argentin fiúk azonban jobbak. Karakteresebbek. A film kockáról kockára a mexikói másolata, úgy értem ugyanabból a receptből főztek, és mindenhol 2 kávéskanál a cukor. A zenei alap tér el csupán kicsit, illetve hát a szereplők eltérése révén a hangok. A mexikói töltött galamb főszereplőlányka után ez a lófogú gereblye első ránézésre nem nyerte el a szimpátiám, de még adok neki esélyt. Van 1 órája meggyőzni. Kár, hogy harmatosabb a cselekmény, mint az USA verzióban, többet ásítozok rajta, mint azon.

Egy óra után egészen kedvelem a lánykát, főleg a pillantásait, de könyörögni akarok minden istennek, ami csak létezett valaha, hogy ne mosolyogjon a kis muff. Szegény kis Agustina na... Cudar egy fogsorral áldotta meg az ég. Fernando mégis beleszeret, és együtt indulnak Delfina ellen. A tét ugyanaz, megnyerni a versenyt...

A pontszám kevesebb.

5/10

High School Musical: El Desafio Mexico

Spanyoltudásom első élő tesztelése, felirat nélkül 1 óra 40 percen át. Amit én leszűrtem a történetből, az az, hogy gyengébb mint a Dizni USA verziója, bár a szereplők esetlenebbek és bájosabbak. Cristobal a focicsapat kapitánya, aki a tanév első napján a hosszú nyári kihagyás után újra látja Mariana-t, az osztálytársát, aki bizony igencsak előnyére változott. Egy közös dal során azonnal szerelemre is gyullad a hős sportember a félénk, ám igencsak tehetséges lányka iránt. Luli és Fernando viszonya a nyár folyamán semmit se változott, Luli még mindig elnyomja testvérét, csak azért, hogy övé lehessen a teljes dicsfény.

Az iskolaév során megrendezésre kerül a bandák csatája a Mexikóban híres Jesse & Joy rendezésében. A megmérettetés napja egyre közeledik, a problémák halmozódnak, a tiniszerelem megkapja első pofonjait az élettől, mközben Cristobal és Mariana Fair Play névvel alapít bandát, és Luliék ellen próbál versenyezni. Luli természetesen ármánykodik, de akármi is történjék, csak egy csapat győzhet.

A zene jellemzően más, mint az amerikai verzióban volt, kevésbé emészthető worldwide, de még mindig erősen populáris. A szereplők édesek, fiatalok, és bár szépek, de kevésbé tökéletesek, mint az amerikai verzió fiataljai. Ez azért szimpatikus.

Legnagyobb elkeseredésemre van ennek argentin verziója is. És már töltöm:))) Aki elküldi nekem a brazil verzió torrentjét is, annak küldök egy tábla csokit.

5.5/10

Up in the air

Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, magyarán szólva abból él, hogy embereket rúg ki. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, és bőszen gyűjti a törzsutas mérföldeket. Hamarosan eléri a tíz millió mérföldet, ám megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, és kiszámíthatóan biztonságos élete egy csapásra a feje tetejére áll.

George Clooney egyszerűen önmagát alakítja, a megrögzött agglegényt, akinek most malac helyett börönd a társa. Lelkesen gyűjti a mérföldeket, az élményeket, és utazik anélkül, hogy valahol is megvetné a lábát hosszabb ideig. Az élete pedig nem a törzsutas nő, hanem Natalie miatt omlik össze, aki fiatal, lelkes, és a kirúgást szeretné online intézni. Ha pedig beválik a módszer, vége az utazgatásnak, és ezzel Ryan élete egyetlen értelmét és célját is elveszítené.

A törzsutas nő, Alex pontosan Natalie ellentéte, még olyan dolgokban is eltérnek egymástól, amikről a film elején nem gondoltuk volna. Natalie legalább gerinces és őszinte... Még ha esetlen és tapasztalatlan is.

Clooney remekül játszik, és őrülten szexi, esendő, sajnálatra méltó és tisztelendő is egyszerre. Olyan férfi, akinek nem csak jól áll a kor, de még használni is tudja az elmúlt évek nyomát. Vera Farmiga karaktere a kezdettől fogva az agyamra megy (mint később kiderül okkal idegesít olyan őrülten) Anna Kendrick is zseniális a túlbuzgó szocialista terves világmegváltó kislány szerepében. A Twilight óta úgy tűnik működött az evolúció, és a rendkívül idegesítő Jessicát alakító (azonban a karaktert remekül megragadó) Anna egy másik rendkívül idegesítő de immár Oscar-várományos szerepbe bújhatott. Vera Farmiga nem érdemli meg ar jelölést, átlagos, és nagyjából annyit hoz, amennyi minden nőben benne van.

Jason Reitman jól kitalálta, és remekül hozta össze ezt az egészet. Itt a válság, mindenki elveszti a munkáját, íme itt egy film a kirúgásokról, itt a XXI. század, és az emberiség nagy része magányosan tengeti mindennapjait, tessék itt egy film a magányról. Most akkor mixeljük össze, és tegyük az egészet a felhők fölé, hiszen mégiscsak romantikusabb odafenn, somewhere, over the rainbow... A cselekmény gördülékeny, a film kifinomult és elegáns, mint Clooney maga.

A film kicsit szatíra, kicsit vígjáték, kicsit dráma. Ryant pedig borzasztóan sajnáltam a végén. Szóval lelövöm a poént. Nincs happy end. Mindenki ott marad, ahová tartozik. Van akinek nem való a párkapcsolatok világa.

8.5/10

Tudom ki ölt meg

The recycling of Lindsay Lohan. Legalábbis a terv ez volt, a siker azonban mérsékelt. Az alapötlet kiváló lenne, a kivitelezés azonban olyan rossz, hogy félelmetes. Nem csodálom a rengeteg arany málnát, amit kiosztottak. Lindsay sosem volt egy istenadta tehetség, de mióta részeg lecsúszott drogos partibukszaként éli életét, és már a külseje sem a régi, nem sok létjogosultsága van a film világában. Itt-ott azért még produkál, de ez a film nem arról szólt, hogy megmutatta mit is tud.

Pocsék vágások, bűnszar rendezés, és eléggé elcseszett jelenetek rontják tovább az amúgy sem túl színvonalas alkotást. A történet pedig tetszene, a stigmatizáció mint jelenség már a Stigmataban is érdekes volt, ki lehetett volna bontani itt is jobban. Értelmesebben. A titokzatos módon megjelenő sérülésekben még hiszek is, de azért a spontán amputáció nekem már erős. Ahogy a szinte pár nap után tökéletesen használt művégtagokat se tudom hova tenni. A legröhejesebb azonban a tettes kezének amputálása, amit Lindsay Dakotaként hajt végre. Annál a jelenetnél rosszabbat még életemben nem láttam. Talán a honi Linda sorozat akciójelenetei mérhetőek csak hozzá.

Pedig az ajánló olyan jól hangzott. Felbolydul a kisváros élete, amikor Aubrey Fleminget elrabolja a szadista sorozatgyilkos. Végül eszméletlenül találnak rá. A lányt kegyetlenül megkínozták, és amikor magához tér, kiderül, hogy belülről is megváltozott. Már nem az, aki volt, mintha egy másik személyiség, egy sztriptíztáncos költözött volna belé. Mindenki azt hiszi, hogy a lányt az elszenvedett stressz miatti hallucinációk gyötrik, ám arra nincs magyarázat, miért jelennek meg a testén furcsa sebhelyek? Aubrey elhatározza, hogy saját maga próbálja meg felfedni azokat a titkokat, amelyeken keresztül közelebb férkőzhet a gyilkoshoz is.

Rengeteg kommentben írták rengeteg fórumon, hogy nem értették. Hát ennyire pedig nem volt bonyolult. Mondjuk arra én sem tudom a választ, hogyan és mikor ölte meg a gyilkos az apát, de ehhez hozzá tudok gondolni egy történetet. A többi meg teljesen világos. Akinek nem, az nézze meg még egyszer. Ráfér.

5.5/10

A holtak napja

Mert basszus az ember imádja Romerot, és meg akarja nézni az összeset tőle, erre mit tölt le? Na mit? Hát nyilván a remake-et.

Erről meg mások jobban írnak nálam.

ITT

A vegazombi poén, és Mena Suvari miatt kicsit máshogy pontozom.

4/10

Black Sheep

Hát az új-zélandiak tudnak valamit. De ez a valami biztosan nem a filmrendezés. A bárányok harapnak horrornak idétlen, komédiának gyenge, paródiának kevés. E háromnak ez az érdekes elegye azonban valami egészen újat adott a filmművészetnek. Elvakult zöldeket, idióta farmereket, génmódosított emberi spermával felturbózott mutáns birkákat, és egy olyan horrorfilmet, amit maguk a szereplők se vesznek komolyan.

Az alaptörténet megint egyszerű mint a faék, a félhülye birkateleptulaj javítani akar a terméke (gyapjú) minőségén, és saját magánál is hibbantabb tudósokat alkalmaz, hogy egy idétlen és komolytalan laborban a bárányokkal kísérletezzenek. A végeredményt egy nagyszabású rendezvényen szeretné megmutatni a piacon érdekelt felvásárlóknak, a cél érdekében bőszen gyakorol egy pofás báránykával a balján egy kerti színpadon. Ekkor érkezik meg a birtokra, és a történetbe a lelki sérült öcskös (mérsékelten jóképűen; bár a vérbirka megjelenése után értékelni kezdjük a srác arcberendezését). Megjelenik a grínpísz, akik itt most végülis PETAsok, de kellően elvakultak, az oktatásukban súlyos hiányosságok mutatkoznak, talán pont ez vezet a fiú gyors elállatiasodásához a vérbirka harapása után. A lány meg akarja menteni a világot, csak aromaterápiás gyertyáktól nyugszik meg, és sokat tud a metánról. A film végére túl sok érdekesség nem derül ki láthatjuk hogyan beleznek a birkák japánokat, láthatjuk hogyan darálja be egy kisrepülő a félhülye tulajt, lövöldözünk vadászpuskával, kóstolunk birkaherét, és minden altesti poénok legnagyobb durranását is átélhetjük, a telepet ugyanis nem más pusztítja el, mint a begyújtott birkafing. A metán.

A rendezést nem tudom minősíteni, mert komolytalan az egész. A látvány (főleg a vérbirkáé) röhejes, de a belezések határozottan szépek. Egynémely zombifilm is megirigyelné őket. A megoldással, miszerint biofarmot hoznak létre, minden ember- és minden állatvédő elégedett lehet.

(nagyon szeretnék olyan segget, mint Danielle Mason-nak van)

(erdőben ne fuss fehér ruhában és fehér tűsarkúban, mert elkapnak a birkák)

Vetítési információ
FEM3

SZOMBAT (február 20.)

21:40

Abszolút női film, mi? Illik a FEM3ra. Vajon mi volt az oka, hogy bekerült a műsorba? Olcsó?

6/10

30 Days of Night

Huuuu. Először is el kell mondanom, hogy ledöbbentem. Azt hittem egy újabb trágya horrorhoz lesz szerencsém, és nem térek magamhoz, ugyanis el kell mondanom, ez a film jó. David Slade lehetne garancia is lassan, de nem merem elkiabálni, mert az Eclipse még az ő kezei alatt is lehet egy kalap szar. De ez a nyár zenéje.

Vannak érdekes dolgaim. Pl. szerintem Melissa George gyönyörű, és szerintem Josh Hartnett nem valami nagy durranás. De ebben a filmben volt köztük valami... Működött a kémia. A vámpírfilmeket nagyon szeretem, zsigerileg tudom imádni vagy gyűlölni őket, ebben a filmben pl kimondottan rühelltem mindet, de főleg a lefejezett kislányt. Adtam volna neki én is 2-3 csapással.

Sam Raimi és Robert Tapert gondolt egy merészet, és Alaszkába küldte a vámpírokat, na meg a film humán szereplőit is. Ez csak jót tett a sztorinak, dobott a látványon is... Vörös vér és fekete olaj csorog a szűz havon. Nincs nappal 30 napig, csak éjszaka, és sötétség. A vámpírok elvágják a várost ellátó áram és telefonvezetékeket, ezzel a teljes települést elzárják a külvilágtól. 30 napig ők uralkodnak tehát az örök éjszakában. Gyilkolnak, zabálnak, fertőznek, és a túlélők csapata egyre fogy.

Van bőven horror és thriller elem is, itt-ott némi dráma, és szerelem, a végkifejlet azonban igazán tragikus. A hős feláldozza magát a közjó érdekében.

A forgatókönyv ütős, az alapötlet jó, a vámpír eladhatóvá is teszi, a sztárok szintén... A színészi teljesítmény közepes, de ebbe talán nem is kell több, mert a látvány elviszi a hátán az egészet. Az utóbbi idők vámpíros filmjei közül ez az egyik legjobb. Riszpekt az alkotóknak.

És egy gyors tanács a nézőknek. Van ennek egy második része is. Azt NEVER.

7.5/10

Kísértő félelem

Hosszú ideje hagytam pihenni itt a címet vélemény nélkül, mert szinte csak negatívumokat tudnék írni róla. Unalmas, lapos, klisékkel teli, röhejes, és nincs benne megoldás arra az ügyre, ami miatt az egész zajlik. Kár volt leforgatni kategória.

2/10

A bakancslista

A "bakancslista" azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Carter Chambers is jegyezgette terveit, az élet azonban mindig közbeszólt. A milliárdos Edward Cole-t viszont csakis a pénzcsinálás érdekelte, sohasem bajlódott a listával. A két, egymástól teljesen különböző embert azonban a sors egymás mellé sodorja. Közös kórteremben kötnek ki, ahol bőven van idejük azt fontolgatni, mi jöhet még ezután. Égető vágy ébred bennük, hogy a hátralévő idejükben azt tegyék, amit mindig is szerettek volna.

Jack Nicholson halálával nagyon sokat fog veszíteni a filmipar. Rengeteget. Úgyhogy az ég tartsa meg még jó egészségben sokáig nekünk.

Erről a filmről meg nincs mit írni. Úgy jó, ahogy van. Nem túl szentimentális, nem túl szomorú, nem túl harsány. Ki van találva. Szép, bár nyilván hollywoodi maszlag, mert hát hol fektetnek fehérembert milliomos mellé a kórházban, főleg ha az a fehér fekete. De ennyit nézzünk el nekik. Mindenkinek így kéne élni, ahogy ők. Mindenkinek.


9/10

Dorian Gray

Dorian Gray 2009-es feldolgozása meglepően jól sikerült. Kicsit elrontották a végét, mert olyan mintha folytatást sugallna, márpedig ez egy olyan történet, aminek nincs, és nem is lehet, de azért a rendezés, a fényképezés, és a szereplők rendben voltak. Feltűnt Harry Potter nagynénje is, és bizony mindenki kegyetlenül meg lett szexuálva korra, nemre és faji hovatartozásra való tekintet nélkül. Ez is stimmelt.

A történetről mondjak valamit? Aki nem olvasta szégyellje el magát, és emelje le a polcról otthon, vagy hozza ki könyvtárból. Aki meg olvasta, tekintse meg a filmet. Lord Henry Wotton kezei alatt (akit Colin Firth alakít, nem is rosszul) olyan szörnyeteg formálódik, akihez képest az ész nélkül öldöklő Patrick Bateman is csak kisiparos. Van itt románc, csodák csodája 2× is megérinti Doriant a szerelem, de csak 1× túl gyáva felismerni. Van itt gyilok, egyeseket Dorian tesz el láb alól, másokat a metró, megint másokat az idő vasfoga rág hamuvá. Van szex. Dorian szinte kivétel nélkül megdug mindenkit, aki csak elé kerül, és még csak meg se bánja. Hiába na, az AIDS előtt vagyunk. "szopiszopi 5 dollár"*

Dialógusokban nem bővelkedik a film, jellemfejlődés nincs benne, inkább csak jellemromlás. És a vége baromság volt. Az a kép nem élhet, hiszen az a kép már nem létezik. Ahogy Dorian sem. Ettől függetlenül nem fércmunka, hanem igazán komolyan átgondolt rendezés ez, korrekt forgatókönyvvel, és remek színészekkel. A film végén Dorian is megtalálja a feloldozást, és ki más menthet meg egy romlott férfit önmagától, ha nem egy tiszta nő, akiért érdemes meghalni?

8.5/10

*A véleményem nagyrészt az Eszterrel történt beszélgetés következtében illetőleg során formálódott, így a lopott gondolatokat ezúton is köszönöm neki. Főleg ezt a remek idézetet. Ezen kívül ő hozta fel az Amerikai pszichót, bár nem értettünk egyet abban, ki is a hülyébb, Dorian vagy Patrick, és ő reménykedett főként abban, hogy nem lesz folytatás.

Szalagavató

Donna éppen életet legfontosabb eseményére, a szalagavató bálra készül. A bál azonban hirtelen rémálommá válik, és erről egyetlen ember tehet, egy ember a múltból, akiről azt hitte örökre eltűnt az életéből...

Békebeli thriller, számomra nem horror ez már, egy db humán egyed, aki gyilkol, és megszállottan üldöz egyetlen áldozatot.

A film Kellan Lutz tehetségtelenségének villantásaként is aposztrofálható, de mégis inkább mese arról, hogyan lehet kinyírni vagy 10 embert egyetlen késsel 70 perc alatt. A rendőrség átverhető, ha levágod a hajad az orruk előtt sétálhatsz ki, a kamaszok idétlenek, mindenki nagyzol, és bár senki sem érdemli meg a halált, én szívesen belevágtam volna még pár csajba a bicsakot.

Tipikus tinihorror, olyan sikolyféle, de a rosszabb fajtából. A csajnak viszont klassz a kontaktlencséje. Bár tininek már 10 kg sminkkel sem megy el.

4/10

Insanitarium 2008

Na most jól le fogom égetni magam, de azt kell mondanom nekem tetszett, minden kritika ellenére, amit most mondani fogok. Alapvetően szeretem a trashhorrorokat, remekül el lehet rajtuk szórakozni, ha az ember kellően hülye, és elengedi magát, de főleg akkor vicces a dolog, ha a gore film trash gore-ba fordul át. Ez pedig trash és gore a javából. Ilyen bődületesen szar látvánnyal rég volt dolgom. Pedig folyik a vér rendesen, személyeként 2 -3 liter is mocskolja az elmegyógyintézet folyosóit, mégis hiányérzetem van.

Jó persze, itt az őrült doki, aki új gyógyszerrel kísérletezik a szanatóriumban, ahová az öngyilkosságot megkísérelt szép lányt szállítják, de Peter Stormare annyit ripacskodik a filmben, hogy az már fizikailag fáj. Jesse Metcalfe pedig épp annyira hiteles a hugát féltő, önmagát beutaltató srác szerepében, mint én lennék Monica Lewinsky dublőreként... Olivia Munn mint eyecandy nagyon egyben van, de nem vetkőzik, csak egy szétvágott arcú elmebeteg mutogatja szilikonnal felpumpált kebleit. Égnek meredő bimbói visszatérő motívumként jelennek meg a film során, bár ezen csak egy jelenet során tudtam röhögni, amikor felajzottan csócsálta a néger ápoló hímvesszőjét immár zombiként.

Ja hogy ezt nem mondtam? A gyógyszer zombivá változtatja az embereket, akik az automatikusan lezáró épület fogjaként egymásnak és a normálisaknak esnek. A kristálykiválás a szemben = kékesfehér kontaktlencse egyenesen röhejes. 8 éves kor felett senki se ijed meg ettől sem. A dialógusok csapnivalóak, a történet egyszerű mint a 100-as szög. A lezárás értelmetlen és szánalmas, és mintha folytatást jelezne előre, aminek azonban semmi értelme nem lenne.

Mégis jó. Így. Egyben. Csak be kell fogadni. És el kell viselni, hogy megölnek benne egy macskát.

6/10

Nem fogadott hívás

Így kell egy filmet összelopni. Átok, Kör, Végső állomás sorozat, volt ebben minden... A vége kicsit hideg csontok. A Nem fogadott hívás ennek ellenére, vagy épp ezért nézhetetlen lett. Shannyn Sossamon pedig egy újabb trashmovieban rebegteti a pilláit. Nincs ezzel baj, azt leszámítva, hogy rettentően unalmas. A lány nem is szép, nem is tehetséges, mégis újra és újra felfedezi magának valaki. Úgy képzelem ezt az egészet, hogy van egy ilyen "szar horror" adatbázis, amiben tehetségtelen színésznőcskék és egyéb idegesítő állatfajták találhatóak, és amikor valaki nekidurálja magát egy ilyen mozi rendezésének, akkor megnyitja ezt a fájlt, végignézi a képeket, meg a korábbi trash szerepek listáját, majd kattint, igeeen, őőőőő nekem kell. Hát annyira rossz volt a Katakombákban is, hogy ide is akarom!

A Takashi Miike által készített eredetit még tudom is ajánlani mindenkinek, de ezt a förmedvényt már csak a hozzám hasonló bolondoknak, akik minden horrorra úgy ülnek le, hogy NA, TALÁN MOST... Aztán most se. Nem nagy kaland az egész, nincs nagy csalódás, előfordul, hogy szar a film... Ezért azonban kár. Lehetett volna jó. Persze mindig ezt mondom, mert olyan a fantáziám, hogy mindenbe képes vagyok beleálmodni valamit... Még ebbe is. A halál a nyomunkban jár alaphelyzet ugyanis állandó. Most is itt van mögöttünk. Mindig a nyomunkban jár. Nem feltétlenül telefonban bújkáló szellemenergia képében, de sosem szabadulhatunk tőle. Mindenkit vár valahol egy nem fogadott hívás, akkor is, ha az nem jelenik meg a telefonján. A listának pedig sosincs vége. Az utolsó tétel után mindig újabb nevek kerülnek fel rá.

4/10

Hard Candy

Ellen Page a Cukorfalat... És a TV2 pedig szüljön sünt, de farfekvésest, amiért képes volt a telejósdát adni helyette. müllerrózsával. röpke 1 órás csúszással sikerült is műsorra tűzniük a filmet...

Ha nem lenne nagy kedvencem a történet, úgy ott hagytam volna őket, ahogy illik. De ezért a drámáért megérte. Pszichothriller. Igen. Az is.

A tartalmat egy az egyben átemelem a portról, mert nincs kedvem megfogalmazni a nyilvánvalót. Csak a véleményem tenném hozzá.

Hayley egy szép és vonzó 14 éves kamaszlány, aki kortársaihoz hasonlóan, sokat lóg az interneten. Egy chat-szobában megismerkedik Jeff-el, a 32 éves fotóssal és pár hét levelezés után találkoznak egy kávézóban. A kialakulóban lévő vonzalmat a személyes találkozás csak megerősíti és bár érzi, hogy a tűzzel játszik, Hayley beül a nála jóval idősebb Jeff kocsijába és elmegy vele a férfi házába. A Los Angeles dombjai között meghúzódó villa falait tinédzserlányokról készült provokatív fotók borítják és Hayley-nek nem lehet kétsége afelől, hogy a férfi vonzalma nem konkrétan neki szól, hanem a kiskorú lányok iránt érzett pedofil vágy hajtja.
Jeff itatni kezdi a lányt és pár pohár után már forr körülöttük a levegő. A férfi egyre különösebben viselkedik és egyre agresszívabbá válik, amikor a lány vetkőzni kezd, hogy fotókat készítsen róla. Ám néhány pillanattal később Jeff előtt elhomályosul a világ, és elvágódik a földön. Amikor magához tér, nem tud megmozdulni. Egy székhez van kikötözve és Hayley-vel néz farkasszemet. Folytatódik a macska-egér játék, de most már vérre menő harccá válva. Átlépték a határt és nincsen visszaút. A lány meg akarja akadályozni, hogy a férfi valaha is molesztálhasson egy gyereklányt. Csak egy kés és egy jéggel teli zacskó kell hozzá.

Ellen Page szépségéről lehetne vitatkozni, az ártatlanságáról szintén, egyes elvakultak a végén pedig már a fickót sajnálják, mert nem értik a lényeget. Egy lány meghalt a fickó keze által. Hayley pedig maga az igazság ott. Se több, se kevesebb. Arról lehet vitatkozni valós személy-e, hiszen beszélt a szomszéddal, vagy csak a fickó lelkiismeretének alteregoja, és az is lehet vita tárgya, hogy öngyilkosság, vagy öngyilkosságba hajszolás történik-e a végén... Semmi sem biztos. Az sem, hogy meghal-e a férfi. Nem jön el a feloldozás, nincs happy end, a kislány piros pulóverben távozik, sziklaszilárd hittel indul tovább, jót tenni máshol, másokkal. Ráébreszteni más bűnösöket aljas undorítóságukra. Igyekszik megmenteni az ártatlanok életét.

A játszma igazságtalan, a lány van felül. A férfi egyértelműen az egér, akinek bizony csúnyán odacsípte a farkát a fogó. Zseniális színészi játék, nyomott hangulat, feszült alaphelyzet. Minden megvan. Valami hiányzott mégis. Aki tudja, hogy mi, kérem mondja meg kommentben.

8.5/10

Little Black Book 2004

Brittany Murphy bohóckodós filmje a mocskos médiáról, és arról, hogy ismerjük fel, kihez tartozunk. Nagyon megérintett a történet főleg a párkapcsolati vonal. Pocsék érzés látni, ugyanis hogy mennyivel kevesebb a közös azzal, aki éppen a jelen, és mennyivel több volt azzal, aki a múlt. Pontosan tudom, mennyire pocsék. Őszintén sajnáltam a főszereplő lányt ezért, mert ő is kénytelen volt meglátni a valót. De a realizálás elől senki sem menekülhet.

A film persze erős közepesnél épp csak kicsit jobb, vontatottan indul, a fingós kutya poénját meg már 10 éve se tartottam viccesnek, nem hogy most... De miről is szól ez? Mert szerencsére nem a fingós kutyáról.

Stacy, a segédproducer érdekes utat jár be a film során. Boldog barátnőből kételkedő hisztérikává válik, és nyomozni kezd párja exei után (a film fel is vonultat 3 nőt, elég rövid lista), visszaél a tévé nyújtotta lehetőségekkel, és mindegyiküket hazugsággal cserkészi be. Mindezzel persze csak egyetlen dologra ébreszti rá párját és magát is, a férfi sokkal boldogabb volt valaki mással. A dráma a Kippie Kann showban teljesedik ki, ahova a másik segédproducer, Barb árulása tereli a szereplőket. Happy end, mint a jóféle magyar mesékben, van is meg nincs is, inkább csak tanulságot emészgethetünk még pár órával a megtekintés után is. Nem mindenki született arra, hogy az általa igazinak vélt partnerrel élje le az életét.

Nagyjából ennyit tudok elmondani a történetről, azonban nem mehetek el szó nélkül a szereplők mellett sem. Holly Hunternek jól áll az öregség, egy két oda nem illő ránc vágja csak ketté bájos vonásait, (bár a karjára oda kellene figyelnie) Brittany a sok plasztika után eléggé furcsa, néha csodálatosan szépnek, máskor borzasztóan csúnyának hat. Néha aszimmetrikus, máskor bájos. Bizonyos filmekben őrülten idegesítő, mint pl itt is, másokban zseniális, mint pl a Ne szólj száj-ban. A férfi főhős kicsit idétlen, kicsit idegen a történetben, a balhék a nők viszik el a hátukon. Ron Livingstontól én többet vártam. De ez egyéni szoc. problémám. Az általam gondolt pontszámot a történet megszolgálta. Több nem is kell.

6.5/10

Lassie 2005

Vannak filmek, amiket nem biztos, hogy újra kellene forgatni. Vannak történetek, amikből nem biztos, hogy filmet kell csinálni. De ha már mindenképpen TV-képernyőn akarjuk látni a hűséges skótjuhász könnyfakasztó kalandjait, akkor legalább a Loch Ness-i szörnyet ne keverjük bele. A tudományos fantasztikus elemek öncélú alkalmazása ugyanis rontja a filmélményt. Főleg a gagyi CGI a szörny megjelenítésénél.

Az RTL Klub azon döntése is érdekes, hogy főműsoridőbe egy ilyen mozit választott. Aranyos, bájos vasárnap délután lehetne, kis szomorkodással. Olyan film, amit hálátlan dolog pontozni, de megpróbálom. Pocsék gyerekszínészek, közepesen gyenge felnőtt szereplők, tipikus angol és ír arcok. Első ránézésre közepes költségvetés, vagy inkább alacsony. Egyedül Peter O'Toole nevét érdemes megemlíteni, de még ő is kihívásokkal küzd a herceg karakterének megformálásában.

Közepes film, egy egészen jó könyv átlagos feldolgozása. Nem mondanám, hogy egyértelműen a kár volt kategóriát erősíti, mert gyerekmeseként bármikor adagolható lesz ezután, természetesen kizárólag az újabb megfilmesítésig, de azért nagy esztétikai élményt senki se várjon tőlem, no meg persze komolyabb történeti hűséget se.

5/10

Beautiful 2009

Mese egy szörnyen rossz lányról. Mese egy visszahúzódó fiúról, aki a múltját kutatja. Mese egy családról, amit egy tragédia tett tönkre. Mese egy kisvárosról, ahol mindenki az ismeretlentől retteg, és a legendákban hisz. Mese egy férfiról, akit megnyomorított az előítélet.

A film rövid tartalma:

A tizennégy éves Daniel félénk, befelé forduló fiú. A látszólag tökéletes külvárosban, a csendes Sunshine Hillsben él. Két dolog érdekli igazán, a fényképezés, valamint a tizenhét éves Suzy. A régi kamerájának lencséjén keresztül látja ezt a világot, benne a gyönyörű lánnyal, a fiatalság és a szexualitás veszélyes kombinációjával. Suzy megpróbálja a maga hasznára fordítani Daniel érdeklődését. Így kezdődik az a drámai kaland, amelynek során Daniel rájön, hogy mi az igazság a három nyom nélkül eltűnt tinédzser lánnyal kapcsolatban, milyen sötét titok lappang a békés külvárosban.

Kicsit összecsapott, kicsit nehéz megérteni, kicsit messze kell kalandozni az értelmezéshez, és még csak az sem biztos, hogy mindenki az benne, aminek látszik. De azért jó kis film ez. Az ausztrál mentalitás erősen érződik rajta, néha a szereplők is botladoznak kicsit, de talán csak a saját árnyékukban buknak fel, nem a karakterek rejtenek annyi nehézséget magukban.

A forgatókönyv épp csak elégséges érdemjegyet érdemel, mert a történetnek nincs igazi lezárása, és kevésbé élénk fantáziával rendelkező nézőtársaim maximum az "ez mi volt akkor tulajdonképpen" kérdéssel kapcsolják ki a DVD lejátszót. Én teljes ideológiát építettem alá, és megindokoltam mindent, így egészen izgalmas lett a történet, de ez nem Dean O'Flaherty érdeme.

Kicsit jobban ki kellett volna élezni, vagy a misztikumra, vagy a tragédiára, vagy a szexualitásra... Valamire.

Kár érte.

5/10

Creep

Felidéztem a Catacombs c. film apropóján a Hajsza a metróbant, és ködös emlékképekből megpróbáltam összerakni mi is volt, hogyan is volt a lány a sárga ruhában, a kutya, az erőszak, hogy csövesnek hiszik... Rájöttem, hogy semmire nem emlékszem belőle, így megnéztem újra. Kár volt. Kénytelen vagyok revideálni a korábbi gondolataim róla. Fele annyira sem jó, mint emlékeztem. Talán túl kicsi voltam még, mikor az HBOn láttam, talán azóta túl sok más hatott rám, nem tudom. Egy biztos, kicsi Craig operációi, és a ketrecben tartott félhalott emberei nem borzongattak meg annyira, amennyire a cím alapján várható lett volna.

A helyszín, maga a metró persze elgondolkoztatott, forgatni kéne valami hasonlót itthon is. Esetleg a sziklakórházban. Vagy a metróban. Vagy mindkét helyszínen.

A történet sablonos, jön a csaj, utolsó metróval próbál hazajutni, mert nincs taxi, sosincs taxi. Elalszik. Túl részeg. Elmegy minden és mindenki. Majd valahonnan, mintha isten ujja mutatta volna az utat, megjelenik egy metró mégis, ami elindul vele. Majd megáll. Megjelenik a gonosz férfi, aki meg akarja erőszakolni, majd megjelenik Craig, aki elhurcolja az erőszaktevőt. Craig egyébként teljesen olyan mint Gollam, ha csak az arcára ébrednék fel nem tudnám melyik filmet nézem. Csövesek, patkányok, szerelők, kutya... Gollam, csövesek, patkányok, kivágott gerinc, csontfűrész. Gollam, ketrecek, víz, piszkavas, halottak. Gollam, lánc, metrószerelvény, elvágott torok. Peron.

A végére mindenki meghal, a kutya és a lány élik túl. Egynek elment.

5/10

Miss March

Hát ez a film olyannyira kritikán aluli volt, hogy még most is ordítva hányok tőle a szoba sarkában. Véleményt se érdemes mondani róla. Poén 1 db van benne, de ahhoz is idiótának kell lenni, hogy azon nevetni tudjon az ember.

0/10

But I'm A Cheerleader 1999

Mentsd meg a pompomlányt! címen futott idehaza a Natasha Lyonne főszereplésével készült cukirózsaszín és cukikék film, ami bizony a buzikról szól. A buzi ugyebár olyan állat, ami hasonlít az emberhez... A film legalábbis valami hasonlót fejteget. A homoszexualitás kérem betegség, minden meleget át kell nevelni, és emberré kell változtatni őket.

A film kellő iróniával és szabadossággal kezeli a témát, a leszbikus rendezőnő kezei alatt egésszé áll össze a történet. Clea DuVall és Natasha Lyonne pedig olyan párost alkotnak, akikről könnyen elhinném, hogy valóban őrülten szerelmesek egymásba. Amikor először jött szembe velem a film, döbbent arccal néztem végig, és az egyetlen gondolat, ami megfogalmazódott bennem így hangzott: Na és akkor ez mi volt? Azóta legalább 3× találkoztam vele a TVben, és minden megtekintéssel újabb és újabb mélységeit fedeztem fel.

Miről is szól a történet? Adott a szegény kicsi 17 éves Megan, aki olyanannyira tipikus amerikai kislányka, hogy a pompomcsapat tagjaként, egy jóképű focista fiú kedveseként, mély vallásos neveléssel terhelten éli mindennapjait. A szobája falán azonban nem énekesek, focisták, vagy filmsztárok képeit bámulja, hanem csinos nők fotóinak árnyékában szenved a barátja ölelésében. Nem szereti ha a fiú megcsókolja, és a pompomcsapatban is bámulja a többi lányt. Mindez nem lenne igazán súlyos, de a szülők gyanakvását már felkelti, és úgy döntenek, hogy a Helyes Utak terápiás központba küldik. Az intézmény nemes célja pedig nem más, mint a buzik átnevelése, és heteroszexuálissá fordítása.

A központban megismerkedik más homoszexuálisokkal, akik Cathy Moriarty kezei alatt röhejesebbnél röhejesebb feladatokat kénytelenek végrehajtani, hogy túljussanak az 5 lépésen, aminek a végén büszke heteróvá nyilvánítják őket. A kigyógyulás rögös útját járva Megan és Graham egymásba szeretnek, leszbikus és meleg párok találnak egymásra, és a történet végére egyértelművé válik a terápia csődje.

A film látványra se semmi, és olyan karaktereket vonultat fel, hogy hihetetlen. Mindenképpen megnézésre érdemes. Műfajában egészen jónak minősíthető, bár valljuk be, messze nem a legjobb. Ettől függetlenül kell ilyen is.

7/10

Wristcutters: A love story 2006

Film egy másvilágról, ami épp annyira más világ, amennyire ugyanolyan mint ez. Álom arról, hogy folytatható az élet a halál után. Érdekes felvetés boncolgatása másfél órában, vajon létezik öngyilkosmennyország? Ide kerülhet mindenki, aki önkezével vet véget az életének? És a szürke időtlenség helyett itt élhetnek tovább?

Zia felvágja az ereit barátnőjével történt szakítása után, majd ebben a másvilágban próbál túlélni. Kicsit sivárabb, kicsit kopottabb valóság ez, mint az élet idefent, de azért létezés. Hónapokkal később megtudja, hogy hőn szeretett exe, Desiree is öngyilkosságot követett el. Ezek után már semmi sem tarthatja vissza, hogy ne induljon a lány keresésére a pokol tornácán. Társául szegődik Eugene, egy szebb napokat látott orosz rokker, aki a színpadon a gitárja és némi áram segítségével vetett véget a fenti szenvedésnek.

Desiree után indulva kezdetét veszi egy haláli road movie, ahol már mindent szabad. Sör, cigi, lassú döcögés félholt autókkal. Megjelenik Mikal, a stoppos lány, aki haza szeretne menni, de már nincs hová. Szakadt sátrak és langyos tűz, hatalmas az öngyilkosok közössége... Nagyobb mint az épp ésszel bárki felfoghatná. Mikal álmában szopja az ujját, szinte gyerek még, Zia pedig folyamatosan Desiree-vel álmodik.

A kocsi lyukas, minden ami lefelé, kifelé hullik eltűnik a semmiben örökre. Feketeség. Mindenkin ott marad a seb, ahogy megtette, amit meg kellett tennie. Senkiben sincs vér, senkiben sincs élet. Ez a halál, nem az, amikor mindennek vége. A szétlőtt fejű rendőrnél szinte forgott a gyomrom.

A film sokkol, megdöbbent, reményt ad, és úgy beszél az öngyilkosság ellen, hogy marad benne báj.. Nem lett kultfilm, egyrészt túl későn forgatták, másrészt sok minden hiányzik belőle ehhez. Mikal és Zia egymásra találása várható és Desiree elvakult hite, amit nevezhetnénk idiotizmusnak is, szintén tipikus.

A vége pedig csodálatos. Két mosoly... Hatalmas, őszinte. Van még remény. Van még mit újrakezdeni.

A tanulság? Azon kívül, hogy sose legyél öngyilkos? Talán az, hogy köztünk azt isten. Sosem tudhatod ki váltja meg a te életed.

7.5/10

Catacombs

Írhatnám hogy újabb tucathorror, de ez még a tucathorrorok szintjét sem éri el, pedig van benne minden. Párizs, katakombák, 7millió halott csontjai, Shannyn Sossamon zseblámpával kóvályog a több száz kilométer hosszú útvesztőben. Törik a csont, jön a bikafejű szörnyizé, ami nem is az, ami. Még Pink is bedobja magát a történet kedvéért, igyekszik hitelesebbé varázsolni a rave partyt, de sajnos nem sikerül neki.

Nem tudom ki volt az az elmebeteg, aki kitalálta, hogy bulit ennyi halott csontjai felett és körül kell rendezni, egyáltalán ki volt az az elmebeteg, aki úgy gondolta, hogy egy neurotikus gyógyszerfüggő a megfelelő főszereplő ehhez a történethez, mert csak akkor hitelesek a sikolyok, ha már a reptéren elhangzanak... A rendező és a forgatókönyvíró is hatalmasat tévedett, a csaj ugyanis oly mértékben idegesítő, hogy a történet 10. percétől a szörnynek drukkoltam, hogy ölje már meg, végezze már ki, tegyen vele bármit, csak csapja le a fejét.

Az elemlámpás kergetőzés és a folyamatos ordítás létjogosultságát már meg se kérdőjelezem. Biztos én is folyamatosan világítanék és ordítanék, ha el akarnék bújni. Szerintem még egy rendőrségi szirénát is kötnék magamra, és időnként nyomogatnám, just in case, you know.

Önmaga paródiájának a sztori kevés, horrornak pedig annyira gyenge, hogy 18 perccel a vége előtt ár én magam akartam lefejezni a lámpával tinglitanglizó és forgó kis ribancot, hogy ne ordibáljon már bele a sötétbe. Ehelyett a film helyett sokkal értelmesebb a Hajsza a metróban megtekintése. Az legalább minimálisan félelmetes.

A filmet a fordulat se mentette meg a bukástól, de a csajt abszolút megértem. Ekkora szívatás után én is azt tettem volna, amit ő. Mivel legalább a végébe sikerült némi életet csempészni, vagy inkább némi halált, javul a pontszám kicsit.

2/10