Sinister 2012

A filmben Ethan Hawke egy írót alakít, aki valódi bűnesetek alapján veti papírra a regényeit, és egy nap, nyugtalanító tartalmú filmekkel teli dobozra bukkan. Ezzel olyan természetfeletti események sora veszi kezdetét, amelyek rémálommá változtatják a szerző és családja életét.

Érdekes, hogy mások sose kapcsolják fel a villanyt, amikor éjjel a sötét házban mászkálnak. Én mindig felkapcsolom. Az összeset, amit lehet. Nem a sötétségtől félek, ha teljes feketeség van, és semmit sem látok, biztonságban érzem magam. A fekete puha, és ölel. Az árnyékok, a nem egyértelmű dolgok, a felsejlő formák viszont rémisztőek. Azokat látnom kell. Mindig. Minden körülmények között.

Ez a film tele van árnyékokkal és zajokkal. Senki sem kapcsol villanyt, az apa mindenhová a lehető legkisebb fényt vető eszközzel sétál. (Most komolyan, az ott egy mobiltelefon??) Számomra kissé hihetetlen, de biztosan vannak ilyen talpig férfiak, akiknek fontosabb az áramszámla, mint az életük.

Az első 45 perc a jóféle ijesztgetős horror minden létező elemét felvonultatja, hanghatások, megrázó képek, random önkívületben sikító emberek. Néhol meg is rezzentem a megtekintése közben. De onnantól, hogy Mr. Boogie előkerült, nem különösebben érintett meg az egész. Persze tapsikolhatnék örömömben, hiszen végre egy jóféle ízig-vérig horrorfilm, amiben nem hentelnek ész nélkül, hanem van történet, van egy főszereplő, aki az egész elmebajt igyekszik felgöngyölíteni, és van pár "creepy" mellékszereplő, akiknek ugyan elfelejtettek karaktert és történetszálat írni, mégis abban az 1-2 jelenetben, amikor a vásznon vannak, érzi az ember, hogy itt nem stimmel valami.

Ethan Hawke remekül alakítja az italozó életmódot folytató, megtört karrierjének ívét helyreállítani próbáló krimiírót, a gyerekszereplők arcberendezése kellően "para",  ezen a fronton minden a helyén van.
Egy pici hiányérzet marad az emberben, mert annyiféle vonalon lehetett volna vinni a történetet, és ez, amin vitték, talán épp a legérdektelenebb. A férfi diszfunkcionális házassága, teljes összeomlása sokkal durvább volt, mint Boogie.

Ettől függetlenül az elmúlt év egyik kiemelkedő hagyományos horrorfilmje, és a sok negatív kritika ellenére is jó, és megnézésre érdemes. Pacsi a rendezőnek.

7.5/10