RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2013. január 16., szerda

The Possession 2012 - Démoni doboz

Igaza van Szirmai Gergelynek, ezt a filmet mindenki látta már. Jobb kivitelezésben is.

A frissen elvált apa, Clyde még nem szokta meg, hogy külön él ex-nejétől, Stephanie-tól mindenesetre abban nem lát sok kivetnivalót, mikor legkisebb lányuk, Em egy kirakodóvásáron kinéz, majd megvesz magának egy titokzatos feliratokkal díszített fadobozkát. Nem sokkal később egyre furcsább dolgok történnek. Em a dobozka megszállottjává válik - nagyjából mindenhová magával viszi faragott zsákmányát. Viselkedése pedig egyre aggasztóbbá válik. Apja, bár megpróbálja, ám képtelen szétválasztani Emet a doboztól, de legalább Stephanie is hinni kezd neki, mivel szerinte a furcsa tárgy az oka annak, hogy kislányuk kezdi elveszíteni az eszét.

A kislány hozza amit kell, apuci egész korrekt (már a SupNat-ban is szerettem a színészt). Anyuci ütnivaló, visszataszító, borzalmas, undorító, szavaim nincsenek rá. Sosem fogom megérteni, hogy egy a gyerekeiért mindent megtevő apáról (aki, oké, gyakran elfoglalt, és hajlamos elkésni a srácok fellépéseiről) hogy lehet azt hinni egyik napról a másikra, hogy ha 14-5 évig sosem bántotta a kicsiket, akkor egyik pillanatról a másikra a nagyobbik lánya szeme láttára veri félhülyére és félholtra a kisebbet. Ki az, aki ezt feltételezi az emberről, akiről tudja, hogy a légynek se tudna ártani, és akivel tizeniksz évet együtt élt? Hát egy önnön tökéletessége tudatában dagonyázó, egocentrikus, enyhén ribancoid nő, aki ráadásul még ostoba is.
A férfiban ugyanis az erőszakosság szikrája sincs meg, semmilyen jel nem utal arra, hogy valaha is bántana bárkit, leginkább azzal a jelenettel tudnám ezt alátámasztani, amikor okos anyuci a bíróságon elintézi, hogy megvonják apuci kapcsolattartási jogát, a férfi a nő után rohan, hogy beszéljen vele, a nő csak ordít, replikázik, a férfi elkapja a karját, hogy legalább forduljon felé, a nő hisztériázik, és közli a férfival, hogy tűnjön el. Na ez volt az a momentum, ahol szívem szerint egy vascsővel okoztam volna 8 napon túl gyógyuló sérüléseket anyucinak, de legalábbis lekentem volna neki 2 akkorát, hogy a bíróság fala adja a harmadikat és negyediket, pedig gyűlölöm az erőszakot, és megvetem azokat az embereket, akik bántalmaznak másokat. De a nő irracionális viselkedésére tehetetlenségemben nem sok mást tudtam volna reagálni. A jámbor apuci azonban egyszerűen elsétált. Eszébe sem jutott, hogy legalább alaposabban megrángassa a teljesen hülye asszonyt, hogy térj már észhez, a lányunkban bérelt lakást az ördög!

A dibbuk (démon) CGI-je a nevetséges - hihető skálán valahol a félelmetesen rossz pontnál helyezkedik el, szóval aki azért nézné meg a filmet, mert félne egy jóízűt, azt mindenképpen lebeszélném a megtekintésről, inkább egy sétát ajánlanék éjszaka egy elhagyatott elmegyógyintézetben.

A történet/forgatókönyv tehát pocsék, a CGI gyatra, az operatőri munka azonban zseniális. A doboz-motívum végigvonul az egész filmen, amikor épp nem a démoni dobozt mutatják, akkor is téglatestekbe van zárva a tér (és nem azért mert a vászon, vagy épp a monitor is téglalap alakú). A kislányt játszó Natasha Calis is hihetetlenül jó, néha mikor csak áll, és bámul a kamerába, kiráz tőle a hideg. Szóval volt azért puskapor ebben a filmben, még akkor is, ha nem lőttek semmit végül.

Egészen az utolsó jelenetekig azt is gondolhatná az egyszeri néző, hogy oké, klisés, oké láttam már ilyet, de annyira nem rossz ez, erős közepes... A végével azonban agyonvágnak mindent. Fognak egy mángorlót, és addig ütik az egész koncepciót, amíg a képletesen vett dobozból kb. kör nem lesz. A diszfunkcionális család varázsütésre egésszé válik, egy másodperc alatt elfelejtődik, hogy anyuci X ideig, egy másik férfival élt, hogy minek tartotta apucit korábban... Mintha mi sem történt volna, ülnek a konyhában, és élvezik a reggeli napfény simogatását. Röhej. A záró képsorok pedig, amiknek nyugtalanságot kellene ébreszteniük, szimplán elégedetlen, keserű mosolyt csalnak a néző arcára. Miközben néztem az utolsó kockákat, végig arra gondoltam, hogy "Most komolyan? Bedobják, hogy...?" És be. Azt kell mondanom, hogy be.

Ezzel pedig felteszik a klisétortára a klisémeggyet. És megszerzik a

3.5/10-es pontszámot, amit kizárólag a színészi játék miatt adok. Anélkül nulla lenne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése