A nyelvtanárnő - The Sleeping Dictionary 2002

John Truscott, a brit korona ifjú titánja a gyarmati Sarawakba érkezik és a helyi kormányzónak, Henry Bullardnak kezd dolgozni. Mellérendelnek egy fiatal lányt, Selimát, aki a helyiek furcsa módszerét, az "alvó szótár" nevű nyelvtanítási módszert alkalmazza férjénél. Lényege, hogy az angolok hamarabb megtanuljanak kommunikálni a helyiekkel és így jobban be tudjanak illeszkedni. John hatalmas elméleti tudással érkezik a civilizálatlanok gyarmatosításával kapcsolatban, ám semmit sem tud még az életről. Selima gyengédségével és romlatlanságával lenyűgözi Johnt. Egymásba szeretnek, de titkolniuk kell kapcsolatukat. Ráadásul a kormányzó finoman, de határozottan Henry értésére adja, hogy Cecil lányát neki szánja feleségül.

Jessica Alba túl szép, egyáltalán nem hiteles a bennszülött lány szerepében, még úgy sem, hogy angol apát álmodtak neki. Hugh Dancy szeretnivalóan ostoba és idétlen, de elég gyorsan adaptálódik a környezethez, és elég gyorsan válik felnőtt férfivá. Noah Taylor épp annyira visszataszító, amennyire Neville-t annak szánták.

A film nyilván nem akarja megváltani a világot, de amit vállal, hogy keserédes drámát tár elénk, azt maradéktalanul teljesíti is. A táj gyönyörű, a romantikus jelenetek nem csöpögnek, inkább erotikától fűtöttek. Alba-ból sugárzik a szexualitás, még akkor is bájos marad, mikor tudatosan rájátszik erre. Emily Mortimer a művelt, ámde végtelenül semmilyen angolkisasszony nem veheti fel vele a versenyt. Már a startnál elbukik. De nem lehet sajnálni, furcsa természete, és folyamatos bizonytalansága miatt akkor is elmarná maga mellől Truscott-ot, ha az nem lenne másba szerelmes.

Egy kis izgalom után persze boldog véggel zárul a történet. Különösebb probléma tehát nincs a filmmel, néhol az igazságérzetünk lázadozhat, néhol picit gyűlölhetjük az angolokat, de amellett, hogy kellemes és szórakoztató mozit kapunk, még nagy vonalakban korrajznak is tekinthető.

Nem tudom mekkora hírverést kapott ez készültekor, de kicsit olyannak érzem, mint ami szürke eminenciásként osont be a "nagy, komoly hírverést kapott produkciók mellett", mégis jobban megszerették a nézők. Talán a ráköltött pénz, idő, energia volt a kulcsa, talán a rengeteg ember, aki azért dolgozott, hogy a végeredmény ilyen élő, ilyen valódi legyen. Talán csak annyi, hogy tényleg nem akartak vele többet annál, mint amit nyújtani tudott. Akármi is az ok, Guy Jenkin örülhet, maradandót alkotott.

A címet magyarra fordítóknak pedig jár a sarokban kukoricán térdeplés szokás szerint...

7.5/10