RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. január 17., vasárnap

Equilibrium 2002

Az Amerikai Pszicho és a Batman Begins mellett ez a 3. film, amiben nem tudom megunni Christian Bale-t. Pont olyan arca van, ami ide tökéletes, az az érzelemmentesség, amivel a bedrogozott, érzelmeitől megfosztott katonát megjeleníti, egyszerűen félelmetes. Néha felordítanék a film közben, zajt akarnék csapni, zenélni, énekelni, futni, táncolni, virágot szedni, szeretni. Utoljára ilyen erős késztetésem a lázadásra az 1984 közben volt. Akkor sem tudtam elviselni az elnyomást, és boldogan hajoltam volna nyaktilóba, ha érzésbűnért ítélnek el.

Kurt Wimmer rendezőnek nem szívesen térdelnék le, de azt el kell mondanom, hogy remek forgatókönyvet írt. Olyan világot álmodott meg, amiben egyesül a Fahrenheit 451, és az 1984 összes mocskossága, visszássága, és tragikuma. Olyan atmoszférát teremtett, amiért cserébe még a logikai bukfenceket, és a kisebb-nagyobb bakikat is elnézzük neki.

Emily Watson lázadó karaktere legalább annyira őrült és kétségbe esett, mint én lennék egy ilyen világban. Nem sok energiába került azonosulni vele.

Kicsit méltatlanul bánt ezzel a filmmel a világ, kicsit későn csorgott be Magyarországra is, és kicsit alacsony az értékelése imdb-n, pedig alapvetően a 7.8-at nem tartanám kevésnek. De nálam John Preston első tiszta pillanata, majd eszeveszett küzdelme az élhető életért, és a szebb világért, magasabb pontszámot vívott ki magának.

Évente előveszem ezt a DVDt, leülök elé, ráhangolódom, és csendben megőrülök közben. A rettegéstől magunkért, emberekért.

10/10
Sorkizárás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése