RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. január 16., szombat

Avatar

One life ends, another begins.

Ez a film még akkor is, ha a történetet láttuk már. Sőt, akkor is, ha hatásvadász. Akkor is, ha nem szól különösebben semmiről, és egy elég bugyuta cselekmény alá pakolták háttérnek a technikát. Akkor is, ha a főszereplő árulása vérforraló, ha maga a katona szerintem sötét, mint az éjszaka a Földön. Akkor is, ha James Cameron tudatosan mérte ki patikamérlegén, hogy mennyi kell nekünk nézőknek, mennyitől élvezünk el. Akkor is, ha az előbb említett mennyiségnél nem sokkal tett többet bele.

Nem is kellett több, mert azt belerakta. Azt mindet. Tátott szájjal ültem mikor először láttam, és annyira magával ragadott a látvány, hogy még azt is majdnem elfelejtettem hol vagyok. Ott álltam a kék na'vik között, néztem ezeket a csodálatos növényeket, állatokat, és a kék lények tekintetét, közben pedig teljesen elvesztem. Ez a harmónia, ez a természetközeliség, ez a sok csoda, amit mindenem valósnak kíván...

A forgatókönyv olyan amilyen, az alapsztori vérszegénysége és hubazmegmárláttam jellege miatt a film nem kaphat 10 pontot. De Cameron ötleteinek, és a mögötte levő stáb munkájának köszönhetően, legalább 9.5 jár neki.

Because of the bond. You have to feel it.

Egyébként készíteni kellett volna egy felvételt a nézők arcáról, és azzal kéne promotálni a filmet. Nem trailerrel vagy kivágott képsorokkal. Csillogó szemekkel.

9.5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése