A Steve Carell jelenség egyre dagad... Kicsit olyan számomra mint a lufi, fújják fújják, de nincs benne semmi. Ebben most megint nincs semmi. Poén se, szerelem se, csak émelyítő kedvesség, és cukros limonádé, amibe minden jóérzésű mozilátogató belefulladt két évvel ezelőtt, a DVD megvásárlásától pedig óva intenék mindenkit.
A vánnyadt macska Juliette Binoche is ocsmányul öregszik, és egyre kevésbé alkalmas a friss hús barátnő szerepének megformálására, a 40 éves szűz Carell most éppen nem szűz, hanem 3 leánygyermek apja, de ezzel a helyzettel épp annyira képtelen megbirkózni, mint a szüzességével az előző moziban.
Maradhatott volna az Office-nál. Alapvetően ugyanis nagyon jó színész, becsülettel készül ezekre a szerepekre, elő is adja amit kell, nem is értem miért ilyen szarokból válogat mindig.
Ebben a moziban mindenki émelyítően illedelmes, még a lázadó kamasz is csak annyira lázad, amennyire én 8 évesen, a szülők féltő szeretettel gyámkodnak a nagy család felett, az erős negyvenes "gyerekek" mint túlfejlett kisiskolások járnak haza, hogy minden idejüket apukával és anyukával töltsék a fészekben, ahova most is összegyűlik a szent család. Dan, aki felesége halála óta egyedül neveli a lányokat, az öccse, aki elhozza az új barátnőjét... Marie pedig nem más, mint az a különleges nő, akit Dan a könyvesboltban megismert, és aki hosszú évek gyásza után felébresztette szunnyadó szívét...
Aki eddig nem csöppent el, az kérem most tegye meg, mert innentől már csak olyan drámai gondolatok hangzanak el, mint pl "Te vagy a szerelem gyilkosa", vagy a "A szerelem nem érzés, hanem képesség."
Érdekes, hogy az alapanyag itt is jó lett volna, de valahogy nagyon kisiklott ez az egész, kezdve a családi aerobic gyomorforgató perceivel, folytatva a házi ki mit tud jelenetével, a fürdőszobai meztelen intermezzon át egészen a gitáros hangelcsuklós éneklésig.
Semmitmondó, nem életszerű, Még csak le se fekteti a nőt úgy istenesen, ahogy illene ilyen események után. Sok kérdés nem merült fel bennem a filmmel kapcsolatosan, mert nem mozdított meg bennem semmit, de egyet azért feltennék mégis.
Csak én gondolom úgy, hogy a Binoche által megformált karakter egy álszent kurva? Esetleg másnak is feltűnt? Vagy elbújt a bölcs sommázatok között, és nem ti nem vettétek észre?
Peter Hedges is megbukott rendezőként a szememben. Forgatókönyvíróként nem is értem hogy vállalhatott fel egy ilyet az Egy fiúról és a Gilbert Grape után. Egy biztos: a filmtörténelem legbénább pofáncsapása díjat szívesen kiosztanám neki, Mitch ugyanis annyival üt Dan mellé, hogy 4 másik ember beférne közéjük.
Valahol a szánalmas és a tragikus között elhelyezkedő vígjáték ez. Nem is érdemes több szót vesztegetni rá, meg a happy endjére...
3/10
A vánnyadt macska Juliette Binoche is ocsmányul öregszik, és egyre kevésbé alkalmas a friss hús barátnő szerepének megformálására, a 40 éves szűz Carell most éppen nem szűz, hanem 3 leánygyermek apja, de ezzel a helyzettel épp annyira képtelen megbirkózni, mint a szüzességével az előző moziban.
Maradhatott volna az Office-nál. Alapvetően ugyanis nagyon jó színész, becsülettel készül ezekre a szerepekre, elő is adja amit kell, nem is értem miért ilyen szarokból válogat mindig.
Ebben a moziban mindenki émelyítően illedelmes, még a lázadó kamasz is csak annyira lázad, amennyire én 8 évesen, a szülők féltő szeretettel gyámkodnak a nagy család felett, az erős negyvenes "gyerekek" mint túlfejlett kisiskolások járnak haza, hogy minden idejüket apukával és anyukával töltsék a fészekben, ahova most is összegyűlik a szent család. Dan, aki felesége halála óta egyedül neveli a lányokat, az öccse, aki elhozza az új barátnőjét... Marie pedig nem más, mint az a különleges nő, akit Dan a könyvesboltban megismert, és aki hosszú évek gyásza után felébresztette szunnyadó szívét...
Aki eddig nem csöppent el, az kérem most tegye meg, mert innentől már csak olyan drámai gondolatok hangzanak el, mint pl "Te vagy a szerelem gyilkosa", vagy a "A szerelem nem érzés, hanem képesség."
Érdekes, hogy az alapanyag itt is jó lett volna, de valahogy nagyon kisiklott ez az egész, kezdve a családi aerobic gyomorforgató perceivel, folytatva a házi ki mit tud jelenetével, a fürdőszobai meztelen intermezzon át egészen a gitáros hangelcsuklós éneklésig.
Semmitmondó, nem életszerű, Még csak le se fekteti a nőt úgy istenesen, ahogy illene ilyen események után. Sok kérdés nem merült fel bennem a filmmel kapcsolatosan, mert nem mozdított meg bennem semmit, de egyet azért feltennék mégis.
Csak én gondolom úgy, hogy a Binoche által megformált karakter egy álszent kurva? Esetleg másnak is feltűnt? Vagy elbújt a bölcs sommázatok között, és nem ti nem vettétek észre?
Peter Hedges is megbukott rendezőként a szememben. Forgatókönyvíróként nem is értem hogy vállalhatott fel egy ilyet az Egy fiúról és a Gilbert Grape után. Egy biztos: a filmtörténelem legbénább pofáncsapása díjat szívesen kiosztanám neki, Mitch ugyanis annyival üt Dan mellé, hogy 4 másik ember beférne közéjük.
Valahol a szánalmas és a tragikus között elhelyezkedő vígjáték ez. Nem is érdemes több szót vesztegetni rá, meg a happy endjére...
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése