Jonathan (Dallas Roberts) és Bobby (Colin Farrell) kamaszkoruk óta elválaszthatatlanok. Amikor Jonathant New Yorkba szólítja az egyetem és a karrier, Bobby otthon marad a szüleivel Clevelandben. Idővel azonban Bobby sem bírja tovább és Jonathanhoz költözik, aki se veled-se nélküled kapcsolatban él az extravagáns Clare-rel (Robin Wright Penn). Kezdetét veszi hármójuk közös, botrányoktól sem mentes családi élete.
Mielőtt bármi mást mondanék, ki kell jelentenem, hogy ez bizony egy buzifilm. A főszereplők melegek. Legalábbis az egyikük, Jonathan Glover olyan egyértelműen homoszexuális, hogy mármár 18as karikát kéne a filmre tenni, hogy befogadja a bigott vallásosak gyomra.
Mielőtt bármi mást mondanék, ki kell jelentenem, hogy ez bizony egy buzifilm. A főszereplők melegek. Legalábbis az egyikük, Jonathan Glover olyan egyértelműen homoszexuális, hogy mármár 18as karikát kéne a filmre tenni, hogy befogadja a bigott vallásosak gyomra.
"Mérei szerint /gyermekpszichológus / a serdülőkori homoszexualitás a test megismerése és az ezzel kapcsolatos játékok a gyermekkor olyan sajátosságai melyek elvezetnek a nemek felismeréséhez és a szexuális társadalmi szerep beteljesítéséhez. Az Otthon a világ végén pedig nem tesz mást mint ábrázol egy folyamatot, miképpen válik egy érzékeny kisfiú traumákkal teli világa az útkeresés során felnőtté.
Azt azért ne feledjük el, hogy az 1970-s évek elején járunk túl a hippi mozgalmon Woodstockon / hatalmas zenei fesztivál / és nem véletlen, hogy a szabadság meglelése is ehhez a helyhez köti a két főszereplőt. Bár van LSD és füves cigaretta, de jó adag liberalizációt is láthatunk a filmben (az anya viszonyát a két sráchoz). Még sem züllenek el, lesznek drogosok, amerikai filmeknél szokatlan szürke kisemberek lesznek és élik a maguk egyszerű életét. Az sem véletlen, hogy messze "Otthon a világ végén" hiszen a társadalom soha sem annyira liberális, mint itt a fórumon is tapasztalható.
Glover homoszexualitása nyilvánvaló, hiszen erre nem csak utalást, de konkrét képeket is láthatunk. Morrow viszont az én olvasatomban az az ember típus aki mindig csak ad magából, szeretetét, kedvességet, barátságot és tény akár a testét is. Kötődik már kicsiny gyermekkora óta, és mint a filmben el is hangzik,"...neked akkor van véged ha nem már nem szerethetsz valakit"... Olyan típusú ember akinek szüksége van másokra, akkor boldog, ha másokat is azzá tehet.
Colin Farell játéka tölti meg ezt a szerepet tartalommal, kevés eszközzel de nagyon belülről építkező szerepformálással lesz Morrow a gondoskodó ember mintája. Penn és Spacek női párosa pedig az anya, szerető, barát pajtás, ellenpólusát mutatja meg a filmben a férfi vonalat erősítve. Fura dolog nem szembe nézni azzal, hogy gyermekünk végezhet önkielégítést, és lebukhat közben, valamint akár a mi gyermekünk is lehet meleg és akkor is képesnek kell lennünk kezelni ezt a helyzetet.
Szóval, érdekes kérdéseket feszeget ez a film, bár véleményem szerint a kevésbé drámai módon mint pl. a Philadelphia, annak ellenére itt is megtalálható korunk "pestise"."
Perry a port.hu fórumáról
Szó szerint emeltem át a kommentjét, mert sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudok. Ez egy ilyen film, iszom valaki szavait. És bőszen bólogatok.
8/10
Azt azért ne feledjük el, hogy az 1970-s évek elején járunk túl a hippi mozgalmon Woodstockon / hatalmas zenei fesztivál / és nem véletlen, hogy a szabadság meglelése is ehhez a helyhez köti a két főszereplőt. Bár van LSD és füves cigaretta, de jó adag liberalizációt is láthatunk a filmben (az anya viszonyát a két sráchoz). Még sem züllenek el, lesznek drogosok, amerikai filmeknél szokatlan szürke kisemberek lesznek és élik a maguk egyszerű életét. Az sem véletlen, hogy messze "Otthon a világ végén" hiszen a társadalom soha sem annyira liberális, mint itt a fórumon is tapasztalható.
Glover homoszexualitása nyilvánvaló, hiszen erre nem csak utalást, de konkrét képeket is láthatunk. Morrow viszont az én olvasatomban az az ember típus aki mindig csak ad magából, szeretetét, kedvességet, barátságot és tény akár a testét is. Kötődik már kicsiny gyermekkora óta, és mint a filmben el is hangzik,"...neked akkor van véged ha nem már nem szerethetsz valakit"... Olyan típusú ember akinek szüksége van másokra, akkor boldog, ha másokat is azzá tehet.
Colin Farell játéka tölti meg ezt a szerepet tartalommal, kevés eszközzel de nagyon belülről építkező szerepformálással lesz Morrow a gondoskodó ember mintája. Penn és Spacek női párosa pedig az anya, szerető, barát pajtás, ellenpólusát mutatja meg a filmben a férfi vonalat erősítve. Fura dolog nem szembe nézni azzal, hogy gyermekünk végezhet önkielégítést, és lebukhat közben, valamint akár a mi gyermekünk is lehet meleg és akkor is képesnek kell lennünk kezelni ezt a helyzetet.
Szóval, érdekes kérdéseket feszeget ez a film, bár véleményem szerint a kevésbé drámai módon mint pl. a Philadelphia, annak ellenére itt is megtalálható korunk "pestise"."
Perry a port.hu fórumáról
Szó szerint emeltem át a kommentjét, mert sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudok. Ez egy ilyen film, iszom valaki szavait. És bőszen bólogatok.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése