RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. július 30., péntek

Duel 1971

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szörnyes lassan haladó hatalmas kamion. Emögött a kamion mögött haladt Mr. Mann, aki egy fontos üzleti megbeszélésre tartott. Kettecskén haladtak egy darabig, majd Mr. Mann megunta, hogy hátulról kell néznie ezt a monstrumot, és indokolatlanul lassan kell mennie, többször is az órájára nézett, végül döntött. Megelőzte. Eddig semmi szokatlan nincs a történetben, mindannyian előzünk kamiont, senki se szeret mögöttük menni (na persze előttük még kevésbé).

Egyáltalán... Senki se szeret kamion közelében menni, kivéve ha balról érkező oldalszél van, és párhuzamosan haladunk a kamionnal, vele azonos tempóban, ő a belső, mi a külső sávban. Ha véletlenül gyorsabban megy, vagy mi megyünk gyorsabban mégis, akkor még ezt a szituációt se szeretjük, mert a kamion szélárnyékában elkényelmesedünk, és a hirtelen bennünket megcsapó légáramlat okozhat egy kis problémát.

A kamion tehát rossz. És a kamiontól félünk. Főleg ez után a film után. Az előzést ugyanis a kamion riposztja követi, felgyorsul, és visszapöfög Mr. Mann elé. Tutyimutyi átlagfőhősünk meg is lepődik ezen, de kellően naiv ahhoz, hogy azt higgye szimpla fricska, sebességet vált, és újra előzni kezd. A kamion pedig vérfagyasztó dudálással reagál erre a pofonra. Hajaj Mr. Mann, megbánja Ön ezt még! Az, hogy a kamion VALÓBAN rossz, csak a 15. percben derül ki, addig csak sejthetjük, hiszen miről is szólna ez a film, ha a kamion jó lenne, ha nem bántana senkit.

Mr. Mann behajt egy benzinkútra, ahol MINDEN VAN, amire csak szüksége lehet, még hőn szeretett asszonyával is cseveg egy kicsit, mamlasz Mann tehát annak biztos tudatában pazarolja drága idejét a benzinkúton, hogy a kamion elment, és minden továbbra is rendben van a világon. Ő ugyanolyan szerencsétlen mint eddig volt, az üzleti megbeszélés ugyanúgy várja, stb. Visszaül az autóba, és folytatja útját a kihalt sztrádán, ahol a semmiből újra előtűnik mögötte a kamion. Aki itt nem ijedt be, az még nem látta a Jeeper's creeper c. horror filmet, amiben a bitang autójának eleje kísértetiesen hasonlít erre a kamionra. Sajnos én láttam. Meg is rémültem.

Persze az említett filmmel ellentétben itt nem lesz semmi természetfeletti, csak gép küzd majd gép ellen, és ember ember ellen. A kamion ismét előz, mamlasz Mann magyaráz egy kicsit a saját autójának arról, hogy vajon úgy mégis mit akarhat ez a kamion, miért nem megy már, de komolyabb beszólásra nem vetemedik. Persze előzni próbál ismét, a kamion azonban nem hagyja. Szlalomoznak egy kicsit a felezővonalon, akármerre indulna szerencsétlen főhősünk, arra tart a kamion is, hogy még véletlenül se férjen el mellette semmi, ami nagyobb mint egy átlagos roller. Mann csak akkor veszi észre, hogy ez a játék már nem a hatalmi harcról, hanem az ő életéről szól, amikor a kamion megpróbálja leszorítani az útról.

Innentől 2 lehetősége van. Marad ugyanilyen szerencsétlen, mint eddig, és meghal, vagy felveszi a kesztyűt, összeszedi magát, férfivé válik (ennyi idősen már ideje) és megküzd az életéért. Mamlasz Mann lassan ráébred, hogy az "I don't believe this" hozzáállás nem fogja kihúzni a csávából, és szép lassan az események hatására tököt növeszt magának. Erről szól a film. Nem az üldözésről. Az csak egy extrém szituáció, ami végre személyiségfejlődésre ösztökéli a férfit. A kétségbeesetten a rádióba telefonálgató szerencsétlen mamlasz Mann tükörképe a film elején, és ellentéte a film a végén, karakterének (hangjának) jelenléte eleinte feleslegesnek tűnik, csak az utolsó kockákat megtekintve válik egyértelművé, miért is volt szükség erre az elsőre mellékszálnak, időkitöltő szerepűnek tekintett alakra. Ő teszi még egyértelműbbé a valós üzenetet. Persze a jelenet a filmben maradhatott amiatt is, hogy könnyed, mindennapi bevezetőt adjon a későbbi rettegésnek, de én ennél azért többet nézek ki Spielbergből.

Remek filmmel van dolgunk, folyamatosan ott van az a valami, az a szikra, ami kirobbanthat akár őrjöngő félelmet, akár néma reszketést. A főszereplő remekül hozza a figurát (és jé, most néztem meg IMDB-n, hogy ő játszott a Vadmacska kanyon fogjai c. 1998-as moziban is) érdekes, hogy a filmográfia alapján nem vitte túl sokra... Dennis Weaver. Pedig a lehetőség ott volt benne.

Retro kocsik, retro ruhák, retro hangulat, és igazi 70-es évekbeli hangeffektek, hamisítatlan poros kisvárosi Amerika. Kövezzetek meg, de nekem nagyon tetszettek a hangok a filmben, és az operatőrt is csak dicsérni tudom, mert annak ellenére, hogy tragikus minőségben tudtam csak megnézni, még így is látványos, és élvezhető volt. Valamit nagyon jól csináltak ezek a fiúk ott 71-ben. Kezdve a beszélőnévvel (Mann - das Man - az ember), ez a fickó lehetne bármelyikünk. Átlagpolgár, amilyen ma is rohangálnak az utakon, amilyen a rádióba betelefonáló szerencsétlen is, amilyen mindegyikünk, ha hagyjuk, hogy legyőzzenek.

A kamionosról szinte semmit nem tudunk meg, nem látjuk az arcát, nem derül ki a motiváció, ez is lehetőséget ad további merengésre. A sok felmerülő lehetőség közül (teljesen őrült volt, rossz napja volt, belefásult a munkába és most végre lehetősége volt szórakozni kicsit, régebbről ismerte Mannt máshonnan, és most akart visszavágni) nekem a belefásulás verziója tetszett. Szerintem a pasasnál egyszerűen kikattant valami, és a hatalmas vas a hátsója alatt olyan nagy hatalmat adott neki, amivel már nem tudott mit kezdeni. Visszaélt ezzel a hatalommal, szórakozott az autósokkal (hiszen nem tudhatjuk Mann volt-e az egyetlen), csak most kicsit jobban felbőszítették egymást, mint az indokolt lett volna.

Hogy a David névnek van-e jelentősége a böhöm nagy kamionnal, mint Góliáttal szemben... Ezt nem sikerült eldöntenem. Úgy éreztem ez is egy utalás, de erről is lehetne vitatkozni, és vitatkoznak is mások (sokan pl. a port.hu-n estek egymásnak) Hogy mindez, amit ebben a filmben létrehozott, az utalások, az értelmezési síkok, a mélység a véletlen, és a született tehetség jó megérzései révén kerültek bele, vagy szándékosan akarta így? Nem tudom. De teljesen mindegy. Spielberg zsenialitása már itt, 25 évesen is megmutatkozott, mert egy olyan mozit hozott tető alá, amit még 2010-ben is borzongva ül végig az ember.

Ha még nem láttad volna, és érdekelne angolul: http://video.google.com/videoplay?docid=5370479393460637420&ei=mek1S-DUMp-i2wKhjryLDw&q=spielberg+duel&view=3#5370479393460637420

9/10

1 megjegyzés:

folyamhajo írta...

szerintem aki valaha is vezetett már országúton, ismeri azt az érzést, amiből a végzetes hajsza kibontakozott. akár előzött, akár előző volt. például, bár ez nem analógia, de hasonló: mindannyian előztünk már autópályán cammogó kamiont, miközben a mögöttünk szorosan ránk akaszkodó audis mákszemlegény nem bírta elviselni, hogy nem mehet a megengedett 130 helyett 240-nel, mert épp eltorlaszoljuk az utat. ilyenkor néha úgy reagálunk, hogy csak azért se sorolunk az előzés után hamar vissza, ha már így fő a levében, megérdemli, hogy szenvedjen mögöttünk. csakhogy közben mi az ő játékának stílusán válaszolunk. és hopp, mindketten a részei vagyunk. az előző kezdetben idegeskedő, később lesajnáló tekintetéről kormánymozdulatai árulkodnak. az egész egy olyan érzéskettősből indít, amit mindannyian éreztünk már a volán mögött, csak itt a "már pedig addig a nyomodban leszek, amíg bele nem döglesz" retorzióvágy nem hal meg a következő útkereszteződés után.

szóval a korábbi ügy lerendezése verzió szvsz élből kizárható.

egyébként örülök, hogy eljutottál (eljuttattalak) ehhez a filmhez. nagyon hiányzott már az eddig olvasottakhoz egy te-kritika.
meg persze más is, de ez nemrólunkszól.

Megjegyzés küldése