RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. július 30., péntek

Convoy 1978

Rubber Duck megállíthatatlan.

A Konvoj a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának óriási mozisikere volt, egy egész generáció számára az amerikai életérzés kifejezője. Érdekes módon a film saját hazájában csak mérsékelt sikert aratott, és annak ellenére, hogy mára kultuszfilmmé vált világszerte, Amerikában teljesen elfelejtették.

Kis ízelítő a tartalomból (ami természetesen köszönőviszonyban sincs a valós eseményekkel, port.hu én így szeretlek):

Az óriáskamionok sofőrjeinek nem habostorta az élete. A gázolaj ára egyre magasabb, a verseny egyre nagyobb, ráadásul rendőrök hada áll lesben lassan szinte minden farakás mögött, hogy a legkisebb vétség esetén fülöncsípje őket. Gumikacsa, a 18 kerekű kamioncsoda vezetője azonban nem ijed meg tőlük. A rendőrök minden cselére van egy még ügyesebb fortélya, és végül konvojba szervezi valamennyi sértett kamionost, hogy végre ők is megmutathassák, mit tudnak...

Kultfilm egy olyan érából, amiben nem is éltem még. Film a végeláthatatlan amerikai utakról, a pusztákról, és hatalmas fémszörnyekről, amiken nagyon helyes kis rádió van, hogy a vezetők egymást hallhassák. Pre-80's hangulat, hihetetlen szövegek, egy mérhetetlenül antipatikus seriff, és Rubber Duck, aki miatt az ember képes lenne egy ültő helyében többször is végignézni a történetet.

Külön fejezetet érdemelnének a becenevek, amikkel önmagukat és egymást is illetik, a rájuk aggatott jelző szinte már azonosítóként funkcionál mindegyiküknél, Cotton Mouth és Love Machine tehát ugyanúgy emblematikus figurái a történetnek, mint Melissa.

A film 15. perce körül meglepően jó lábakat láthatnak a férfi érdeklődők, el se hinné az ember, hogy a hetvenes évek kitermelt ilyen női futóművet is. Bár kora alapján az illető hölgy inkább az 50-es évek gyümölcse, de kis jóindulattal és némi gondolatban elvégzett fazonigazítással eyecandy még 1978-ban is.

Nem egy szívszélhűdést okozó akciófilm, aki ezt várná, ne is szerezze be, de azért zajlanak az események rendesen. Némi paráznaság után már a 20. percben megkezdődik egy végeérhetetlen verekedés az ivóban, ami nevezhetne a "világ legidiótább verekedése country zenére" címre. De hiszen pont ettől retro. Ettől lesz érdekes.

Korrekt színészi alakítások jellemzik a filmet, véleményem szerint itt-ott kissé esetlenek a figurák, amikor megpróbálnak nagyot alakítani, az nem igazán sikerül. de nem ettől lesz mindez szerethető. A hangulat vett meg kilóra engem is, az ragadott magával.

Ha ki kéne emelnem valakit, hogy kik voltak a leginkább hitelesek, akkor Kristofferson-t és Borgnine-t mondanám, ők ketten a Konvoj sztárjai. Ali MacGraw Melissa-ja erőtlen, jellegtelen, még a Feketeözvegy is lejátssza a vászonról.

A szövegekről már írtam fentebb, ennek ellenére még 1× meg kell említenem, hogy zseniális a kamionos szleng, és a rendőrök medvének nevezése már csak fél lépésre van az elkoptatott hungarikumtól. Sün!

Amik nagyon + pontosak:
- a film vége felé tapinthatóvá válik a feszültség
- a kamionos öntudat, összetartozás-érzés ábrázolása
- remek rendezés, klasszul összerakott forgatókönyv
- a kamionosok mint kivételezett faj, hiszen kommunikálhattak egymással már akkor, amikor mi "földi halandók" még nem telefonálgattunk autóból

Ami kicsit - pontos:
- a főhős mindent túlél
- mai ésszel szinte pontról pontra felvázolható, mi fog történni a filmben, nagyjából a felétől
- bakik (a sérült kamion hirtelen teljesen éppé válik majd a következő kockákon ismét sérült)

7.5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése