X-men Origins - Wolverine

Hát ezt is megértük, hogy majdnem 2 hónap várakozás után tegnap letöltődött a film utolsó picike akkordja is, és közvetlenül a közepesen ehetetlen torta után nekiültem Farkast nézni. Bár az ültem erős szó, mert inkább feküdtem és szenvedtem, egészen addig, amíg el nem kezdődött a film. Most nem akarok beszélni itt a háttérről, a Watchmen-perről, meg az újraforgatásokról, meg mindenről. Nem fontos ez. A végeredmény számít.

Amit imádtam belőle. Wolverine. Hugh Jackman az isten még mindig, de sajnos azért látványosan öregszik arcberendezésileg, és már nem az az első gondolatom, hogy hanyatt akarom dönteni, hanem az, hogy jó színész. Szeretem a mogorvaságát, a pokróc viselkedését, bár arról a Marvelt kéne megkérdezni, hogy hozza-e a tőle elvárt szintet vagy sem. Képregényben én csak a neten találkoztam vele. Liev Schreiber teljesen elmebeteg, szóval tökéletesen formálja meg a karaktert, amit rá osztottak, talán a szemeit többet használhatná, többet játszhatna a tekintetével, de ezt igazán nem lehet hibaként felróni. Teljesen elbűvölt viszont az a határozott, higgadt, színtiszta hideg észből építkező pillanat, amikor Logan lassan elsétált, és felrobbantotta a helikoptert benne a kis görénnyel. Minden filmben szeretem a tüzet, meg a robbanásokat, és ezek szerint vevő vagyok a hero-walkra is. Ezt eddig észre se vettem magamon.Vissza is pörgettem. Mert Liev-vel ellentétben Hugh remekül használja a szemeit. Nekem tetszettek az akciójelenetek, Gambit például egyszerűen hihetetlen volt. Ha esetleg vele is készülne egy spin-off, egy nézőt már a magukénak tudhatnak. (amivel persze nem mennek semmire)

Amit kevésbé. Deadpool. Nekem ő sok volt, ijesztő, és... Nem is tudom. Legalábbis a végén. Persze valószínűleg csak én vagyok túlérzékeny, de az, ahogy kinézett ott, az 0 alvás után felkavart. Zavaró volt, hogy több helyen is észre lehetett venni, melyik háttér igazi, mi az amit csak oda... vetítettek? Ez a jó szó? Kicsit Angyalok és démonok utóérzetem volt, mert itt is azt éreztem, hogy sok, mégis kevés, mondják is, de mégse "jön át". Át szerettem volna érezni Logan fájdalmát, a dühöt, ami árad belőle, de valamiért csak külső szemlélő maradtam.

Ettől függetlenül szerintem jó kis film lett. 10/7. Várom szeretettel a Magnetot.

Miss Stewart dicsérete - The Cake Eaters

Mivel képtelen vagyok aludni belekezdtem ebbe a filmbe is, és már eltelt 6 perc, amiből 3ban Kristen is látható volt, de még nem hánytam. Ez határozott fejlődést jelent a művésznőhöz való hozzáállásomban. Ettől függetlenül már sikerült produkálnia egy ugyanolyan méla undorral átitatott pofát, amit mindig szokott. És most már, így a nyolcadik perc körül tökéletesen biztos vagyok benne, hogy ez a nő képtelen becsukni a száját. Ígérem megpróbálok elvonatkoztatni attól, mennyire utálom a kis hölgyet, és mennyire zavarnak a gesztusai, a mimikája, amennyire csak tőlem telik, objektíven fogom értékelni a történetet.

Azt hiszem ezzel a kijelentésemmel az utolsónak befutó lóra tettem, mert ennek a filmnek aztán mindene van, kivéve történetet. Ez kérem szépen, valami nagyon lélektani akarna lenni, ami ha úgy vesszük még sikerül is, az már más kérdés ki mennyire vevő az effajta portékára. Ebben a filmben mindenki rejteget valamit, talán pont önmagát, és mindenki sérült. A lány, Georgia, hát vele elbánt a természet, és a genetika, de kegyetlenül. A fiú, Beagle, ő talán csak menekül a felnőttlét felelőssége elől, és köp az egészre egy adag dohányt. A tékozló fiú, aki mint mindig, itt is hazatér, és aki annyi fájdalmat és csalódást okozott az apjának, hogy már átölelni is képtelenek egymást. Az apa, aki elsőre ránézésre teljesen normálisnak, átlagosnak látszik, aztán róla is kiderül, hogy neki is van takargatnivalója. Egy viszony.

Megdöbbentő módon Kristen egészen jól játssza a beteg lányt, csak itt-ott gyorsul be elképzelhetetlenül a korábbi jelenetekhez képest, mintha csodás gyógyulása szemtanúi lehetnénk 2 lépés erejéig, majd újra visszazökken a szerepbe, és tudja mi a dolga. Hála a genetikai betegségnek, itt egy határozottan debilnek tűnő lányt kell játszania, aki bár értelmes, mégsem képes normális, folyékony beszédre. Hát a debilség ábrázolása könnyen megy neki. Nem is kell nagyon játszania. Itt még a nyitott száj is belefér.

Az öregek borgőzös és viszkiben párolt románca groteszk, és majdhogynem ijesztő. Talán a fiatalságot képviselve nehezen tudok szembesülni az ilyen nyers idősebbkori románccal, talán csak maga a nő ijeszt meg, az a hangos, erélyes, ámbár erény terén kihívásokkal küzdő karakter, akit Easy párjául választott. Nem tudom. De valahogy máshogy képzelem a szerelmet két nyugdíjas között. Ettől függetlenül a beteg unokájával képességeihez mérten a legjobban törődő nagymamaként mégis tökéletes Elizabeth Ashley. Kemény, határozott, de kis hippi-utóérzetet áraszt magából. Talán még a viszonyt is megbocsátom neki. Talán.

Aztán valahol a 40. percnél, mikor már minden a szexről szól, és arról, ki hogyan veszítette el azt, amit csak egyszer lehet, megjelenik Miss Stewart egy olyan bubifrizurával, amitől kitört belőlem a vihogás, és azonnal át is adta a helyét a sikítófrásznak. Itt kicsit torzult minden, és megszegtem azt az ígéretem, mely szerint nem fogom a csajt utálni, és nem fogok ujjal mutogatni, hogy háhá. Nem tudtam megállni. De bocsánatos bűnként kezelem, mert Guy és Steph nagy romantikus újraegyesülésénél már teljes figyelemmel követtem az eseményeket, azt, ahogy a szerencsétlen nő ismét pofozni kezdi azt a méhkast, ahonnan már nem egyszer összecsípték a méhek. Kicsit még alá is gyújt a kis butuska, csak hogy szakirodalmat megszégyenítő rétestésztává nyútjsa önnön szenvedését.

Aztán a dráma eléri az első csúcspontot, a szent apa lebukik, hogy amíg kedves szerencsétlen fiacskája a székletet merte anyuci alól, ő bizony a szomszédban próbálta helyrebillenteni lelkivilágát. A testvéri verekedés inkább hat homoszexuális ölelkezésnek, mint igazi egymásra támadásnak, de egy független filmtől nem is vártam akciót.

A hentesbolt naturalista ábrázolása majdhogynem undorító, nekem legalábbis forgott a gyomrom a sok döglött állat, és a sok hús láttán. Szinte éreztem a szagukat. Ilyen lenne ennek a filmnek is a szaga, már ha lenne neki. És jönnének rá a legyek. Pont olyan nehezen emészhető, mint a hús, és pont annyira kívánja meg az embert, mint vegetáriánus a marhalábszárat. Összegzésként azonban azt kell mondanom, rosszabbat vártam. Főleg olvasva csillagvirág kritikáját. Az hittem valami elviselhetetlen, és rágós fog következni, ehelyett csak kicsit kérődzni kellett. 10/3. De csak azért, mert elég elvetélt helyzetnek tartom, hogy egy film, ami a párbeszédekre apellálva próbál hatást kiváltani a nézőből, pont a párbeszédekkel áll hadilábon. Művészfilm, nyitva kell hagynia kérdéseket, és nem adhat feloldozást, így van jól. De valamit mégis hiányoltam. Meg se tudnám mondani, hogy mit. Talán magát az életet.

Férfiaknak abszolút nem ajánlott a megtekintése, mert eyecandy egy darab sincs benne, még női szemmel mérve sem. Lányoknak esetleg szimpatikus lehet Guy csibészessége, de hogy Beagle-ön elsőre röhögni fognak az is biztos.

(Kristen későbbi filmjeihez pedig csak egy ötlet. Varrják be a száját. Vagy tegyenek rá lakatot.)

Angels & Demons

Már napok óta terveztem, hogy írok róla egy kritikát, de azt hiszem a mai hangulatomhoz illik igazán ez a cím, ez a történet. Angyalok és démonok. És most még véletlenül se az örök harc kerül előtérbe, nem a jó és a rossz küzdelme, bár ebben a filmben is keringőznek egyet egymással, mint minden vallási témájú történetben... Most az érthetetlenség áll a középpontban. Ez az első olyan Tom Hanks film, amit megdöbbenve néztem, mert ha nem olvastam volna korábban a könyvet, teljesen mást hámoznék ki az eseményekből több helyen is, mint amiről szólnia kéne. Ez persze nem Tom Hanks hibája. Bár abszolút nem dominál a filmben, és nem is brillírozik úgy a szerepben, ahogy vártam, de azért ő nézhető. Vittoria, miss eyecandy egészen élethűen pislog nagyokat, amikor felismer valami hatalmas igazságot. De ezzel ki is fújt az egész, több bókot nem tartogatok mára ennek az alkotásnak. Két óra tizenkét perc, és mégse tudták a történetet kibontani, pedig nem sokkal bonyolultabb a Da Vinci kódnál. Folyamatos rohangálás, folyamatos harc az idővel, Robert Langdon a hős, a felrobbanó helikopter pedig a habostorta tetején a cseresznye. Minden adott, minden eszköz a kezükben, a tragédia szele halkan fújdogál a jelenetek között, inkább elválasztva mint összekapcsolva őket. Szaporodnak a halottak. És az égből, mintha isten adott volna szárnyakat neki, megérkezik a camerlengo. Hatásos. Szép. De ezen kívül nem sokra fogok emlékezni a filmből, kivéve még talán Bernini szobrait. Ewan McGregor is eltapicskol a maga jeleneteiben, ő a fekete a sok pirosruhás között, és micsoda meglepetés, ő a fekete bárány is. Hoppáré, ki gondolta volna. Na de aki nem olvasta a könyvet, az honnan fogja kigondolni azokat a részeket, amik ebből hiányoznak a megértéshez? Ki is a Camerlengo, miért lett az aki, miért tette, amit tett. Ha értékelnem kéne, akkor egyszer nézős, szemrágónak tökéletes, 10/5 pont, mert a látvány azért ott van, de nem ér meg egy DVD-t. Még kiírás szinten se. A Da Vinci megért ennyit. Kár, hogy bár elnyújtották, mégis rövid, bár pergő, mégse dinamikus, és hogy bár sok minden benne van, talán túl sok is, mégse elég. Persze megértem, nem volt könnyű dolguk. Aki olvasta a könyvet, ezerszer külön filmet forgatott magában. És hála a Da Vincinek, azt is Tom Hanks-szel.

Miközben ezeket a sorokat írom, épp a fehér füst gomolyog elő a kéményből, (hang nélkül fut a film megint) megvan hát az új pápa. Micsoda izgalmak ismét. A vérszomjas isten új szolgája, ki tisztább mint a többiek, és kinek beiktatásakor zokogva örvend a nép. Mindenképpen érdekes, azonban, hogy mekkora kultusza alakult ki egy olyan könyvnek, ami tulajdonképpen megfosztja a katolikus egyházat a maradék méltóságától is. Persze ad feloldozást, hiszen az új camerlengo jó ember, és az új pápa sem tűnik rossznak, de mindenki csak addig hófehér, amíg nem fedi fel a titkait.

Radiohead

Esti szórakozás

Csillagvirággal az élet nagy kérdéseit elemezzük éppen, például azt, hogy miből fognak jól lakni a harmadik világ éhező gyermekei, vagy hogy mikor lesz kezelhető az aids, mikor tűnik el a föld színéről minden betegség stb... Na meg persze a legfontosabbat, hogy mégis mekkora pénisze lehet Robert Pattinsonnak. Én kezdettől fogva a nagyra tippeltem, majd 2 óra neten keresgélés után is ezt gondolom, azonban Csillagot nem sikerült még teljesen meggyőznőm. Pedig ránézésre olyan nagyfarkúnak tűnik, mert valahonnan jönnie kell ennek a magabiztosságnak, és ha már nem jóképű, nem izmos, és a Twilight előtt világsztár se volt, akkor csak az maradt, hogy méretes szerszámmal látta el a sors. Most már, hogy kellően belehülyültünk a képnézegetésbe, és már agyhalottra nevettük magunkat, eljutottunk odáig, hogy "ott a farka, ott a farka"... "Neeem, az a nadrág ránca... " Neeem, jobbfelé nem". "Jobb, akkor nézem. Várj, neki jobb, vagy nekünk jobb?" "Nekünk jobb lenne ha levenné"...

Na szóval a lényeg, hogy ezt valamikor nagyon meg kell köszönnöm Csillagnak. Na nem a faroknézegetést. Azt tudnék egyedül is, ha érdekelne RP. Meg a farka. Hanem azt, hogy mióta átküldte a képemet Kellannal, azaz több mint 3 órája, szinte folyamatosan nevetek. Ilyen nem volt 2 hónapja. Egyáltalán. És ez most sokat jelent. Nagyon. El is fogok érzékenyülni, ha sokat elemzem. Szóval nem nyürmögök ezen tovább.

A kérdés azonban továbbra is fel van dobva. Nagy vagy kicsi? Esetleg átlagos?

Csillagvirágnak

Khmmm. Robert Pattinson

Elrugaszkodás a valóságtól

Ez most ide afféle csomó a zsebkendőmre, hogy majd később a saját orrom alá dörgölhessem, meg akár a kedves olvasók is... Szeretnék megtanulni svédül. Valamikor a spanyol-olasz történet és vizsga után majd neki is kellene állnom. Svédország ugyanis gyönyörű, maga a nyelv pedig... Tetszik. Nem tudok mit tenni ellene. Ez pont ugyanolyan vonzalom, mint amilyen taszítás van bennem az orosszal kapcsolatban. Oroszul nem szeretnék megtanulni. Pedig az az ország is gyönyörű, csak azt hiszem nem nekem.

Egyébként ma este még cinkelés lészen, előre érzem. És ma engem fog Csillagvirág... Na de legalább megmaradunk az álmodozás szivárványszín felhőcskéin, és közös fotóm készül Kellan Lutz-cal. Aki nem svéd. Ezt fontos tisztázni. ;)

Magánügy

És azokat a mocskos undorító féreg szenzációhajhász fotósokat, akik belógtak a hullaházba lefényképezni a már felboncolt David Carradine-t, meg akik a mentőben lefotózták a már majdnem halott Jacksont, szóval ezeket a jellemtelen semmit nem tisztelő gerinctelen embereket szívesen felakasztanám a farkuknál fogva az első fára. De azokat is, akik kitették a netre ezeket a képeket, és főleg azt az idióta csökkentagyút, aki most (másikblogon) nap képének nevezte Jacko utolsó másodperceinek egyikét. Legalább a halál legyen már a magánügyük. A jó életbe bele.

Ijesztegetős

Nem Csillag? Kis méretben olyan mintha piros lenne a szeme. Tú mács mékáp. Szerintem.

Cameron ;) megörvendeztetése

Na és akkor ezzel leróttam szerintem minden tartozásom. Örökre. Legközelebb majd a new moonból kérhetsz, és csak akkor, ha az utcán nem ismertelek fel, ekkora paraszt vagyok. :)

Csillagvirágnak :)

Na kb ezek. A Volvos képek, amiknél azt mondom, hogy pasi. Nem azt hogy röhej. Amikor szorítja a kormányt mint vmi elmebeteg, és fehérednek az ujjai, meg amikor szenved, és teljes idegroncs... Na meg amikor támad:) Ez a 3 kép.

Ha volna még időm...

Ez is kedvenc:)

Ha volna még időm, hazudhatnék neked...
Olyan szomorú. És olyan szép.

Elszámolok 3ig azt' jó lesz...

Na ezen mindig röhögnöm kell. Olyan mélyen még nem voltam, hogy ne röhögjek.

Élethelyzethez ugyan nem illik, de...

Mockingbird - févörit szong

volt valami übercuki klipje is a kis Hailie-vel, de azt most nem találom. meg a hibbant feleségével..

Csillagvirágnak utoljára:)

Na ez az a fej, amiért érdemes élni, hogy ezen tudjon az ember röhögni. Ilyen koponyaforma. Lol. Egyébként leszálltam a témáról. Ezt csak tisztességből mutattam meg, nehogy kimaradjon az életedből:))) Regeltem miattad :)))

Höhöh

Hairy Potter
És még egyszer

Kicsit sajnálom azért a kis Emmát. Biztos szar lehetett neki szembesülni ezekkel a képekkel az újságokban és a neten. Aztán persze ki tudja. Lehet direkt volt. Viszont csak nekem tűnik úgy, hogy a kislány eléggé plötyi? És hogy igazából edzenie kéne? Mert számomra ezeken a képeken kiábrándítóbb a combja, mint a szőr. Aki ennyire vékony és csinos, annak se árt, ha néha megmozdul, és kicsit feszesítés. Persze pofámlapos:)

Which Twilight novel character are you?

You're Edward Cullen - You have great taste for the finer things in life, a classic style, and you understand the way people work so you can manipulate easily. You have many talents and a bit of a temper, but you are mostly level-headed and rational.

Na csillagvirág, ezt pls töltsd ki nekem. Te ki leszel? Én nem meglepő módon Mr. 19. század lettem. juhé.

Hangulatkép

És mindez filmen, majd keresem jobb minőségben

SP - best of

Hé, fogd be a szádat, te baszott zsidó!
-Hékás, kiejtetted a szádon a b betűs szót!
-A zsidót?
-Nem bazmegolhatsz a suliba te kibebaszott hájas görény!!
-Hékás!
-Nem is bazmegolok!
-Hékás!
-Látod már megint bazmegolsz!!
-Hékás!
-Brüüüühm
-Hékás!
-Ne tessék úgy berágni, kinek ártunk ezzel? Biszibaszibasszameg!
-Akkor most azonnal felmész az igazgatói irodába!
-Akkor most azonnal kapja be a dákómat!
-Ismételd meg amit mondtál!!!!
-Bobobocsánat tanárúr, én csak azt akartam mondani, hogy Azzonnall tessék bekapni a dákómat, Mr. Garrison!!!

Have I found you?

Képnézegetősdi

Család vagy konkurencia?

Csillagvirág cinkelése

Tvájlájt Neked itt

A kedvedért kiemeltem a legjobb részeket:P Csak figyelj.

A huszadik percnél Robert Pattinson megjegyzi, hogy Kristennel milyen hasonló a szemöldökük. Szerinte borzalmas, ha egy férfinak ki van szedve a szemöldöke, és egészen viccesnek találja, ahogy kinéz : "Mintha plasztikai műtétet hajtottak volna végre rajtam. Egy végzetes kimenetelűt" vagy: "Soha ne bízz egy szemöldökét szedő fickóban! Mindig gyanús..." Catherine Hardwicke (innentől: CH - a szerk.) elárulja, hogy RP szemét utólag színezték aranyra. Mivel KS igazából kék szemű, barna kontaktlencsét volt kénytelen viselni, ami szerinte egészen feltűnő, mert ő folyamatosan látja a barna körül a kék karimát, és a filmben kétszer is láthatjuk a zavaró kontaktlencsék miatt bekancsalítani. Pl. a végén a vámpíros akciójelenetben, amikor majdnem meghal.

A két főszereplő nagyon kritikusan látja magát a jelenetek visszanézésekor, folyamatosan röhögnek, és vicces megjegyzéseket tesznek saját magukra és egymásra. Például a harmincadik percnél RP azon röhög, hogy mindenki utálja a karakterét, a hülye kis szürke félkabátját meg a szépfiú fejét. Vagy a büfében, amikor Edward a fizika törvényeit meghazudtolva felrúgja Bella leesett almáját, így nyilatkozik magáról: " Na, megjött a balfasz szuperember. Ki van rúzsozva, kis felöltőben jár, és cirkuszi trükkökkel szórakoztatja a népet." Amikor épp komoly képpel várja Bellát az iskola előtt, így kommentálja: "Itt éppen fogalmam sincs, mi van. Azt sem tudom, hol vagyok. Próbáltam úgy tenni, mintha annyi gondolatom lenne, mint Hamletnek." Vagy a híres jelenetnél, amikor Edward megmutatja magát a napfényben: "Bocsi, Bella, kicsit izzadok." A csókjelenetnél Robert kijelenti, hogy szerinte olyan lapos feje van, hogy képtelenség jó szögből felvenni.

És a lapos fej milyen igaz. Profilból borzalmas az arca. De erről képet is kapsz. És tuuuudom, Neked a könyv, és nem a film:))) De ezt akkor is kikerestem a kedvedért:P

Madame Tussauds

A panoptikumok márpedig félelmetesek.
Nekem legalábbis.

Végnapjaim

Napok óta főleg komolyzenét hallgatok. Kezdek kifordulni önmagamból. Főleg, hogy mindezt tornacipőben teszem, kellően szakadtan ahhoz, hogy azt mondhassák rám, nem rokker, nem punk, csöves... És akkor Beethovent cserélgetek Sway-vel msnen, meg Debussyt dúdolok zuhanyzáskor...

Még a végén elmegyek az operába is...

Képben is kifejezve a hangulatot

Duplikálódok megint, de ez is olyan

Először is Stephenie Meyer egy hatásvadász szörnyeteg:) Szegényemet annyira megsértették azzal, hogy a félkész (bár jelzem félkész állapotban is ezerszer jobb könyvét), a midnight sun-t feltették a netre, hogy ő azt többet se akarja fejezni... Vagy legalábbis 2 évig nem akar hozzányúlni, mert úgy érzi megölné Cullenéket. Egy ezresbe fogadok, hogy a könyvecske készen várja 2010et, annak nyarát, amikor kb beérik majd a harmadik film, és amikor még meg lehet lovagolni a hullámokat. Mint már említettem az egészben annyi csupán a tragikus, hogy az MS ezerszer jobban sikerült, legalábbis az első 11 fejezet, mint bármelyik a másik 4 közül. Sokkal kevesebb logikai bukfenc, sokkal kevesebb hiba, pongyolaság, szóismétlés... Vagy lehet csak azért éreztem jobbnak, mert olyan régimódi vagyok mint Edward, és legalább olyan szörnyeteg, ezért tudok vele könnyebben azonosulni, és az ő látásmódjával, mint Bellácska kamaszos sirámaival. Ezen most nem akarok elgondolkozni. Viszont Stephenie-nak innen is üzenem, annak biztos tudatában, hogy sose adják át neki, hogy sokkal jobb "üzletasszony" mint író, és ehhez a képességéhez szeretnék gratulálni.

Aztán meg itt van egy film, egy sorozatocska, az El Internado. Ami ugyan fut az AXN-en is, de kinek van ideje AXN-t nézni... Inkább megszereztem máshogyan, és abszolút rajongás alakult ki. Olyan eyecandy pasi van benne... Hűűű... Még akkor is eyecandy, ha pasikra nem mondják. A feje kevésbé, de ami az alatt van... Csak pislogtam. Ha hatással lennének rám a szép férfitestek, akkor úgy kéne, hogy lefogjanak a sorozat nézése közben. Kár, hogy sose a külsőség érdekelt. Viszont, amit fontos most megjegyeznem, hogy felháborítónak tartom, hogy ilyeneket nem vesz meg mindenki számára elérhető TVcsatorna. Hanem helyette mónika sót nyomatnak. Rendben, próbálom megérteni, erre van igény, na de baszomanyulat, hogy finom legyek és nőies, nem MINDENKI akkora tajparaszt, hogy beérje fogatlan cigányok ordibálásával. Nem értem miért kell megragadni ezen szinten és miért kell degradálni az egész magyar társadalmat. Persze aztán felszállok a metróra és rájövök... Csak néha annyira szeretnék hinni abban, hogy az átlagmagyar többre vágyik mint a győzike.

Az rendben van, hogy esténként az értelmiség agyhalottan vegetál a képernyők előtt, és ilyenkor bármit le lehet nyomni a torkán, a négymilliomodszor ismételt filmeket is, de mi lenne ha megpróbálnának valami mást? Valami újat? Valami finomat? Ma este például volt szerencsém belefutni az Áll az alkuban egy lelkileg totálisan instabil szőke naívába... Bár az, hogy naíva volt-e, még kérdéses számomra, de hogy érzelmi roncs, az biztos. Ditke sikeresen elpasszolta a lehetőségeit, hogy értelmes összeget nyerjen, majd kiderült róla, hogy 2× volt futballista felesége külföldön. Gondolom nem az eszéért vették el. Annyiszor sírt, hogy meg se tudom számolni, Akkora butaságokat beszélt, hogy félelmetes, naivitásról, kihasználásról, nehéz sorsról, és arról, hogy ő szép... A végén mikor Áron azt mondta, az utazáson kívül van még egy meglepetésük, komolyan azt hittem Gaszner és Rihmer fognak besétálni karjukon Csernus Imrével, és elviszik a nőt melegebb éghajlatra, de tévedtem. Ki jött be? Na ki? Joshi Bharat. Vagy ahogy a Balogh Gábor hívta, a Borat. És Joshi empátiáról, meg műsor utáni naaagy beszélgetésről kezdett halandzsázni... Már el se tudtam fojtani a röhögésem. Nem elég, hogy Ditke 600 000 Ft helyett egyedül elmehet 3 hétre Afrikába, úgy, hogy a 16 éves fiát itthon telelteti, még emellé megkapja Joshit is, aki ott fogja osztani az észt neki, és helyreteszi lelkileg... Persze. Könyörgöm, ennek a nőnek terápia kéne... Na de majd a Joshi megoldja.

A statisztikám megőrült. Szomód, Baj, Tatabánya, és egy város amit nem nevezek nevén után most Komáromnak írja azt, ami nem is Komárom. Érdekes, hogy néha mekkorákat téved. Az IP stimmel, a gép adatai stimmelnek, böngésző stimmel, felbontás stimmel, oprendszer stimmel... Csak a várost variálja veszettül, mintha azt hinné a program, hogy ezzel át tud verni. Vannak olyan IP címek, amiket álmomból felébresztve vakon Braille-írásból kiolvasva felismerek. Ez pl egy olyan. Szóval üzenem a statisztikámnak, hogy nyugodtan írhatja, hogy Tata, nem fogok megsértődni. Úgyis tudom. Úgyis látom.

Közben itthon katasztrófák sora történt... Nem tudom mennyire blog-pozitív ezek közül bármi is, vagy mennyire van jogom elmondani. Olyan emberekről van szó, akik fontosak anyámnak, és akik egykor tanáraim voltak. Alzheimerről van szó, és olyan fájdalmas elbutulásról, amire szavak sincsenek... Mindenkinek fáj, aki látja, egyedül annak nem fáj, aki benne él, aki butul... A volt osztályfőnököm Alzheimeres. Relatíve fiatal még ehhez, sőt, hihetetlenül fiatal ehhez, de mégis gyorsabban romlik, mint várták. Gyorsabban, mint azt fel lehetne dolgozni. Ártatlan és értetlen gyermeki tekintettel szemléli a világot az a nő, aki anno a magyar alapjait verte bele a fejembe... Ma már nem képes megfogalmazni egy összetett mondatot. A férje pedig... A zenetanár... Istenem. Sose kívántam egyiküknek sem rosszat, és sose kívánnék, főleg nem ilyet, hogy végig kelljen néznie az intelligens és humoros felesége pusztulását. De bátran viseli. Ma is bátor volt, amikor utána lendült az asszonykája után, aki a pedagógus napi ünnepségen sikerrel lebucskázott pár lépcsőfokot. A sors iróniája, hogy a nőnek semmi baja nem lett, még csak karcolások se, a férfit nagyjából most tolják ki a műtőből. Ilyen természetellenes pozícióban még nem látott bokát anyám. Én nem láttam, de el tudom képzelni. Minden tört, ami törhetett, és minden szakadt, ami szakadhatott. A nőt ismerősök vitték haza, a vendégsereg pedig a mentőt várta a férfival. Fél pillanatra belegondoltam, hogy a volt osztályfőnökömre most egy ismerős család, egy férj, és egy mit ad isten Alzheimeres feleség vigyáz... A volt zenetanár a kórházban épp most ébred tudatára annak, hogy már ketten magatehetetlenek a családban... Abban a családban, amit ketten alkotnak... És elsírtam magam. Szemét dolog, de arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mi ezen EGYELŐRE túl vagyunk. Végigcsináltuk, amit végig kellett, mamával 6 évet, és lassan 5 éve halott... El se hiszem, hogy ez valóban 5 év... Azt sem tudom mit kívánjak nekik, fogalmam sincs. Sok erőt. A világ összes erejét. És azt, hogy szegény törött lábú J. bá' minél hamarabb talpra álljon.

Aztán történt más is. Ma volt a második olyan nap, amikor észrevettem, hogy apám nem érti, amit mondok neki. Nem nem hallja. Nem érti. Másra reagál, keresi a szavakat, össze-vissza beszél. Fogalma sincs mi van, hol van. Ma volt a második olyan nap, hogy megrémültem emiatt. Kivörösödve, szuszogva, tüzelő fejjel ült a fotelben, és összefüggéstelenül makogott valamit, aminek köze nem volt ahhoz, amiről beszéltem. Legszívesebben ordítottam volna, hogy (és elnézést most vulgáris leszek) kurvaisten most ájjá le, mert ha nem akkor... de kihagytam az ordítást. Behoztam a gyógyszereit. Hoztam vizet. Leültünk. Elkezdtük elölről az egészet. Azt hiszem sose voltam ennél jobban tisztában azzal, hogy apám meg fog halni, mint ma... Még akkor sem volt ilyen kristálytiszta, mikor a műtét előtt végrendelkezett, hogy hamvasztassuk el. Még megvan, ahova felírtam mindent, mit hogy szeretne. Eltettem. Soha többé nem akarok vele erről beszélni. Soha többé.

Engem mindenki elhagy. Még nem vagyok 23. Még nem vagyok kész.

hehe...

Sex and the City Quiz » QuizRocket.com's fun quizzes!
~ American Idol Quiz ~ Backyard Makeover ~ The Dumb Test ~
Quizzes | Hollywood Quizzes & Movie Quizzes | Dumb MySpace Quizzes

Vers mindenkinek

Pilinszky János: Miféle földalatti harc


Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.


Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.


Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.


Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!


Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogycsak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!


Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?


Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?


Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?

Ha már

Ha már mindenki twilightol itt is, meg más szolgáltatókon is, akkor legalább valami igényes, szép, művészileg értékes képet tennének ki basszus. Mint pl ez. Komolyan mondom nem értem azokat akik csak egy hülye moziplakátot képesek felpakolni 550×, hogy jujdeizgi. Ebben legalább van valami... Ami több.

Twilight by ~Loga90 on deviantART

Mai kérés

Kedves olvasóm!

Ajánlj nekem egy filmet. Amit szerinted látnom kell.

Előre is köszönöm.

Vers mindenkinek

András Sándor: Most éppen szörnyû

Most éppen szörnyû, hogy szeretlek,
az elme képeket õrjöng, a test
szakadozni rohanna ki magából:
szerelemben társam elhagyott, el is némult,
sok hónapnyi mindenrõl híven-beszéd után
ökölcsapás szemem közé és csend, csak a csend.
Ha te így pálfordulsz, világ szakad,
ezért szörnyû nékem, hogy szeretlek,
hiszen a szerelem nem olyan láz,
amelyet tablettákkal ki lehet ûzni a testbõl,
nem festmény, hogy le lehessen venni a lélek faláról,
nem víz a csapból, hogy nyitni és zárni
lehessen, amikor kell, és amikor nem kell,
a szerelem, ami eddig véled megosztva
csoda volt, megváltás egymástól egymáshoz,
most zúzó, õrjöngõ vadállat bennem,
megszelídíthetnéd egyetlen szóval,
kézmozdulattal, hiszen hallgatásod,
kezed visszavont simogatása vadította meg,
de elmarad az emberi szó és mozdulat;
a testcinkos pillantás végképp sehol,
én pedig így szeretlek, a szerelem így
eszi testem, szaggatja lelkem, nyughatatlanul,
és hagynom kell: nem hívtam, nem küldhetem el,
efféle erõm-hatalmam nincsen,
ha pusztul, csak úgy, hogy én pusztulok.

Nyelvtanulósdi

Van ez a szokincs.hu, ahol eléggé viccesen 3000 Ftot elkérnek 300 szóért. Nem kicsit röhögök.

la cena vacsora
gentile kedves
il villaggio falu
o vagy
chiudere csukni
aperto nyitva
la casa ház
visitare látogatni
sopra fent
dire mondani
abbastanza elég
il letto ágy
economico olcsó
il prezzo ár
la parete fal


gli occhiali da sole napszemüveg
il dolce desszert
l'assegno utalvány
l'insalata saláta
il bicchiere pohár
la periferia külváros
la sabbia homok
il passaporto útlevél
il volo repülés
cavalcare lovagolni
la canoa kenu
il conto számla
Europa Európa
la sedia a sdraio nyugágy
il medico orvos

ez a tizede. 5 hétre írnak 300at. kinek tartana 5 hétig?

Átmentem magam magamról magamra

Nem Susan Boyle nyert, nem lett Britain Talentje. Kicsit sajnálom a hölgyet, mert igazán megérdemelte volna, de reménykedek abban, hogy ha színházi szerepeket kap majd, és lemezt adhat ki, azzal jobban jár, mintha ő lenne a média bohóca. Mióta olvastam EZT a cikket, úgysem térek magamhoz, hogy mi az istent képzelnek ezek magukról úgy mégis. A kommenteken is felháborodtam, de a legjobban mégis a Kick Ass Production ötletén, mert bár elismerem, mindenkinek van az a pénz, amiért megvehető, és 1 millió dollár nálam már pont az a pénz lenne, amiért bármit elvesztenék bárhol (aztán persze ki tudja, lehet inkább a farmakológia szigorlat kettes lenne az az ajánlat, amiért...) Tiszta szívből kívánok szép karriert Susan Boyle-nak, és sok sok sikert a továbbiakhoz, és sok erőt, hogy el tudja viselni ilyen tiszta szívvel és tiszta lélekkel ezt a mocskos világot, amiben élünk.

Aztán az villant be, hogy már elseje van.. És hamarosan tizedike, és ez lesz az első születésnapja, ami úgy telik majd el, hogy nem beszélünk. Bár valószínű, hogy nem az utolsó, de akkoris szokatlan még. És fájdalmas is. De erre igyekszem nem gondolni, nekem tizedikéig még rengeteg dolgom van, hogy úgy mondjam, élnivalóm. Nincs időm arra, hogy magamat sajnáljam a veszteségek miatt.

Megnéztem a Kis hableány 1-2-3at a hétvége folyamán, valamint egy korábbi japán verziót, ami az eredeti történet hű mása. Marina nem öli meg a herceget, és nem is megy hozzá, egyszerűen meghal, tajtékká válik... Olyan szomorú... Mégsem ezen sírtam el magam, hanem az Alkonyat Saga 3. részén, az Eclipse-en. De azon többször is. Egyrészt a magyar kalózfordításon, amiről azonnal angolra váltottam, amikor rájöttem, hogy nem tudom fizikailag elviselni egyes fordítók mondatait, majd az angol szövegen ugyanannyira kikészültem, mert annyira rossz, hogy már attól jó. Végül azon, hogy magamra ismertem benne.

A hétvégén a tanulás mellett elolvastam 6 könyvet, a 7. a Búcsúkeringő lesz Kunderától, ha holnap a végére érek. Ezek közül mondjuk 5 Stephanie Meyer volt, és azokat úgy olvastam, hogy csak futtattam a szemem a sorokon, és ahol érdekesebb rész volt, ott mélyültem el. Nem sok helyen volt olyan. Egy-két dolog ennek ellenére megfogott benne. De ez titok.

Könnyű éjszakai olvasmányként tesztgyakorlás mellé Mengele életrajzot olvasgatok, német nyelven. Mindig is érdekeltek az ikerkísérletei, hát most meg is kapom... Arcomba bele... Néhol kiborít. Majd talán írok erről, meg sok másról is... Ami kapcsolódik. Nem mostanában lesz, mert most még túl friss. De kötök egy csomót a zsebkendőmre, és nem fogom elfelejteni. Ha meg mégis, akkor meg... Így jártam. És így jártatok.

Ma Fiannával több mindenről beszélgettünk, például Kurt Cobain-ről. Hogy milyen "fiatal" lenne még most is. Hogy vajon megtette-e tényleg. Én elég gyakran utánanézek, hogy áll a találgatás, van-e már valami új fejlemény. Persze tudom, semmi értelme, hiszen olyan ez is mint az Elvis halála utáni láz. Összeesküvés-elméletek tömkelege terjeng a neten, de azért próbálkozom. Számomra nehezen hihető, hogy ha valóban annyi drog volt benne, amennyi, akkor eszméleténél volt, hogy meghúzza a ravaszt. Kurt emlékére a mai nap dala a Rape me. Sokadszorra.

Aztán előkerült a Doctor Who is. Erről igazából csak annyi a véleményem, hogy aki egy részt is látott belőle, darálja le, nézze végig, és olvasson utána. De aki Sarah Jane kalandjait nézi a Cartoonon, az is keressen rá a Doktorra. Mert érdemes. ;)

Mától egyébként idegen szavakat akartam tanulni, minden nap egyet. INNEN. Erre mai szónak a konstitúciót ajánlotta. Hát de könyörgöm, azt ismerem. És nem szép emlék. :) Azért kitartóan próbálkozom. Mióta láttam egy filmen, mindig is ki akartam próbálni, hogy mennyi számít, ha pl egy évig minden nap tanulok valami újat. Valami icipicit. Meglátjuk mennyire leszek kitartó. Ha annyira, mint a heti 1 könyv olvasásával, akkor hamar bebukom.

Még 2-3 tételt át kéne olvasni. Legalább. Meg befejezni Kunderát. És kivégezni Mengelét, aki még ki sem jött a koncentrációs táborból. Sok a dolgom. Így legalább nem gondolok senkire. Rá se.