Elöljáróban annyit mondanék el, hogy összességében kellemes csalódás volt.
Ezerszer rosszabbat vártam, és meglepően jó volt a feldolgozás. Bár ha teljesen őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy a legnagyobb pozitívuma egyértelműen az ismertebb (és csodálatos) József Attila versek felvonultatása, nem pedig a költő életéből a két nagy (nagyobb) szerelem felvillantása. Ha valaki ebből akarja megismerni Vágó Mártát, vagy magát József Attilát, akkor téves következtetéseket fog levonni. Ugyanúgy nem láthat valós képet az ember Kozmutza Flóráról sem. Az Én, József Attila cím mellett alcímül adott József Attila szerelmei se illik igazán a darabhoz, mert József Attilát, korhűséget és szerelmet csak nyomokban tartalmaz. A költő halálát egyértelműen öngyilkosságnak beállítani azért elég súlyos dolog, a rendező helyében nem tettem volna.
A zene néhol olyan érzetet kelthet, mintha már hallottuk volna máshol, ennek ellenére fülbemászó, populáris, eladható akár a középiskolás generációnak is. A színészi játék meglepően jó, Nagy Sándor hangilag néhol instabil, de impulzív, érzelmeit az arcán viselő József Attilája mégis élő, lélegző alak. Hölgypartnerei (Balla Eszter, Polyák Lilla) zseniálisak, ez kompenzálja Nagy minden hiányosságát.
Muri Enikőre és Posta Victorra is kíváncsi lennék.
Ez így, ebben a formájában 6/10. Érzelmesebb napjaimon 6.5.
Ízelítőül a darabból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése