RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. május 23., vasárnap

The human centipede

Először is le kell szögeznem, hogy nem értem mitől hánytak az amerikaiak. Én békés palacsintázgatás közben tekintettem meg az emberi százlábút, ami végülis csak 6lábú lett... Egyáltalán nem volt hányingerem. A doki elborult tekintetétől, a mozdulataitól, és a hangjától néha belém fagyott (próbálom finoman fogalmazni) a gondolat is, nem hogy a tett... De más súlyos nem volt ebben.

Az alapsztori sem túl kecsegtető, adott 2 tininek mondott, de inkább erősen huszonéves lányka, akik távol otthonról épp a nagyvilág felfedezésén fáradoznak, azonban egy autós durrdefekt (vagy valami nagyon hasonló) mindent megváltoztat. Térerő persze nincs, hiszen miért is lenne Európában a nagy büdös semmi közepén, ahol csak erdő van, meg végtelen szántók, meg nomádok... Kénytelenek elindulni a sűrű sötétben, hogy találjanak egy házat, és valakit, aki segítséget hív hozzájuk.

A helyükben én ugyan kereket cserélni tanultam volna meg, még otthon apám és anyám védőszárnyai alatt, vagy ha azt nem is, akkor a túlélésem érdekében az út mellett, azzal párhuzamosan sétálgatnék, hátha jön egy másik autó, hátha felvesz valaki, és bevisz a városba. Úgy vélem nagyságrendekkel kisebb az esélye, hogy arra érkező pszichopata autósba futok, aki megöl, megerőszakol, feldarabol, mint annak, hogy az erdőben mászkálva megsérülök, megesznek a vadállatok, lelőnek, stb.

Természetesen a két amerikai lányka a második megoldást választja. Kaland az élet, irány az ismeretlen. Így jutnak el egy gyanúsan steril, gyanúsan hófehér, gyanúsan erdőben rejtve levő házhoz, és annak tulajdonosához. Doctor Heiterről mindent el lehet mondani, kivéve azt, hogy bizalomgerjesztő lenne. Ő az a fickó, akihez akkor se csengetnék be, hogy épp 44 farkas vicsorogna rám odakint, úgy lennék vele, hogy inkább szívrohamban halok meg a farkasokat nézve, vagy akár tépjenek szét és egyenek meg, de a jó doktor ne vegyen kezelésbe.

A lányokat persze ez sem zavarja, bemennek hozzá, megisszák a vizet, természetesen a benne levő gyógyszert is, és hüpphüpphüpp barbatrükk, mikor felébrednek máris a pincében (alagsorban) levő titkos laborban fekszenek egy-egy kórházi ágyhoz szíjazva. Először egy dagadt kamionsofőrrel, akik a természet lágy ölén történő székletürítés közben kapott el a jó doktor (a szar mint olyan visszatérő elem lesz a történetben) Majd miután kiderül, hogy a zsírgombóc nem alkalmas a kísérletre, a nagy vadász újabb zsákmányt hoz, egy mongoloid jellegű fazon képében, akinek most utána néztem az imdb-n, és a történeti hűség kedvéért akkor elmondom, hogy japán. (de legalább értem miért számolt japánul... a judo órák emlékei... höhö)

Szóval van 3 potenciális áldozatunk, Lindsay, Jenny és Katsuro. A forgatókönyvírónak szerintem pótlékot is fizettek, amiért ilyen sablon tucat "barbiamerika" neveket sikerült kitalálnia. Nehogy kreatívak merjünk lenni ugyebár. Vannak ilyen alaptézisek, amik közül egyet már az előbb is említettem. Európában nincs térerő, Európában nem nagyon járnak autóval az emberek, minden amerikai lánynak hülye neve van, minden német őrült, minden német náci... A náci németek pedig még 2009ben is kurva gazdagok, mert akkora palotákat építenek az erdők közepére, hogy 4 titkos labor is elférne bennük, nem csak 1. Persze ilyeneken csak a rosszindulatú emberek akadnak fenn, a normális nem kötekedő alaptermészetű nézők élvezik a filmet, és a történet csavarosságán ámuldoznak. (nem)

A filmben a 30. percig abszolúte semmi nem történik. A 47. percben visítva kell röhögnöm azon, hogy ezt az első ránézésre 100 órásnak saccolt műtétsorozatot Doktor Elmebaj egymaga, egyhuzamban mindennemű asszisztencia és segítség nélkül levezényli, nem alszik el, nem ájul el, nem fárad el. Semmi sem jön közbe. Finoman betakarja a kreálmányt. És ennyi.

Nem tudom humorosnak szánták-e a filmet, öniróniának, vagy vérkomoly horrort akartak vetíteni. Ha utóbbi, akkor súlyos problémák vannak. Ha előbbi, akkor teljes a siker, gratulálok. Az egymás szájába ürítős jelenetek azért büntetnek, de erre is inkább csak utalás van, mármint persze látjuk az erőlködést, meg a "gondolat megszületését" a fejekben, hogy "gyerekek ez szar lesz", de magát a műveletet nem látjuk, mert úgy vannak összevarrva, és összekötve, hogy még véletlenül se... Egyes mozdulatoknál nekem ez még gyanús is, mert legalább 3-4 centit saccolok a lányok arca és az arc előtt levő segg közötti távolságnak. Mondjuk maximálisan megértem a színésznőket, hogy ez volt az igényük, úgymond... Nem biztos, hogy van az a pénz, amiért a számat képes lennék napokra/hetekre/a forgatás idejére egy japán fickó pelenkába bugyolált ánuszára tapasztani...

Ami a filmmel kapcsolatban elmondhatok, hogy ha moziban néztem volna, bánnám a jegy árát és a rászánt 1.5 órát is. Így, hogy itthon tettem, és közben ezer más dologgal foglalkoztam nem érzem hogy bármit is elvett volna az életemből. De nem is adott hozzá.

Dieter Laser 10pontos teljesítménye ellenére is

3/10

2010. május 9., vasárnap

Kedves John

Hát... Ezt se nézem meg még 1×. Pedig azt hittem, hogy...

Most kikúrálom magam egy kis Pattinson-féle Remember me-vel, azután megírom mit is gondoltam erről. Reményeim szerint akkor már többet fogok tudni mondani annál, hogy Amanda Seyfried néhol szar, máshol meg még rosszabb. Channing Tatum füleit pedig ki lehetne feszíteni Connecticut fölé esőben, és nem ázna meg senki. Mert jelenleg ennyi élményem maradt csak a filmből.

Hallström csalódást okozott. De még hagyom ülepedni. Hátha...

Egyelőre 5/10

Az operatőrt azért szerettem. Ez mindenképpen pozitívum.

A levelezés romantikus. Ez is igaz. Bár 2 hét "nagy szerelem" után elég viccesnek tartom ezt a kötődést, de ez az én egyéni szoc. problémám.

A két főszereplő valamennyire még illik is egymáshoz. Ez is rendben lenne.

Hogy mi a gond? Az, hogy semmi nem maradt meg ebből a filmből, csak az érmék. Az elején. Nem tudom mikor mi történt, miért. És magát a történetet 15 percben el tudtam volna mesélni.

Mondtam már, hogy kár? Pedig igényes mese lett volna, kár volt ilyen cukrossá tenni.

Battle Royale

Hát amíg a könyv egy igazi élmény volt, és 10ből legalább 8 pontra értékelném, ha a szórakoztató irodalom kategóriájában kellene versenyeztetni, addig a film valahol a lebutított és a minősíthetetlen között helyezkedik el a szarsági skálán.

A könyv elolvasása nélkül érthetetlen, a patakokban folyó művértől élvezhetetlen, a kidolgozatlansága miatt nézhetetlen, és a szereplők abszolút tehetségtelensége miatt egy általános iskolai színi előadás színvonalát épp csak megütő darabról kellene itt elemzést írnom. De szerintem nincs értelme.

Vegyétek meg a könyvet és olvassátok el. Forgassatok a fejetekben egy sokkal jobbat.

1/10