A Hetedik egy 1995-ben bemutatott amerikai krimi, mely David Fincher második rendezése. Olyan neves színészek szerepelnek benne mint Brad Pitt, Morgan Freeman és Gwyneth Paltrow.
William Somerset nyomozónak (Morgan Freeman) csupán egy hete van a nyugdíjig, mikor kap egy új társat David Mills (Brad Pitt) nyomozó személyében, aki a feleségével, Tracy-vel (Gwyneth Paltrow) költözött New Yorkba. A nyomozók megpróbálják megakadályozni egy kegyetlen sorozatgyilkos, John Doe (Kevin Spacey) ámokfutását, aki a Bibliában megírt hét főbűn alapján szedi áldozatait.
David Mills forrófejű, hirtelen haragú, nagyon könnyen kihozza a sodrából a legkisebb zavaró körülmény is. Somerset fásult, az életbe és annak tragédiájába a maga módján beletörődött, a világot az idősek bölcsességével és kiábrándultságával szemlélő karakter. Kettejük ellentéte nem is lehetne élesebb. Ebből az igencsak elcsépelt szituációból azonban most merőben más események bontakoznak ki, nem azok, amiket várnánk. Nem kettejük összeférhetetlensége kap hangsúlyt, inkább azok a finom szálak, melyek összekötik őket John Doe-t üldözve. A maguk különös módján jól illenek egymáshoz, és együtt dolgozni is kiválóan tudnak.
John Doe, a kegyetlen gyilkos pedig sorra veszi a hét főbűnt, tehát mindenképpen gyorsan kell összeszokniuk.
A szépséges nő kevélység által hal, bár egyik kezében ott van a telefon, amivel segítséget hívhatna, de elcsúfított arcát gyáva megmutatni, így maga választja sorsát. A magába tömött gyógyszerekkel önkezével vet véget életének, így teljesíti be a John Doe által megírt végzetét.
Hasonlóképp bűnhődik a torkos, akit gyilkosunk halálra etet.
A rest "lusta" felkelni enni, bár nem saját akaratából marad ágyban. A sorsa "csupán" annyi, hogy életben marad, kivágott nyelvvel, rettenetes szenvedések után, örökre ágyhoz kötve a mozdulatlanság börtönében.
John Doe a bujaságért is halállal fizet, egy prostituált leli halálát szex közben, egy bőrdíszműves leleményeinek, és a gyilkos kegyetlenségének eredményeképp.
A fösvény ügyvéd sem úszhatja meg. De ezzel még nem teljes a kör. Még hátravan két bűn, és két bűnös. A két rendőr veszett tempóban üldözni kezdi a tettest, próbálják megakadályozni, hogy újra öljön, de mind az öt esetben elkésnek. Csak útjelzőket találnak a következő esetekhez, John Doe játszik velük, több lépéssel is előttük jár, lesifotósként még Mills-t is lefényképezi. Tehetetlennek érzik magukat, mindig az utolsó pillanatban csúszik ki a kezükből a Kevin Spacey alakította szörnyeteg... De ami végül történik, arra ők maguk se számítanak. Az irigység és a harag közelebb van, mint gondolnák.
Félelmetesen jó film, megdöbbentő fordulattal a végén. Fincher megint (mint mindig) nagyot alkotott, kellően provokatív, kellően izgalmas, kellően intelligens történet, amiben mindennek helye van, még a mondatok közötti csendnek is. Néha, persze csak pillanatokra olybá tűnik, hogy vakvágányon halad a történet, de később kiderül, minden üresjáratnak ható jelenetnek szerepe lesz később. Mindkét rendőr karakterében ott az elfojtott feszültség, a színek, a képek, és a vágások csak erősítik a hatást.
Somerset és John Doe még hasonlítanak is, mindketten kiábrándultak a társadalomból, és valamennyire saját magukból is. John Doe sem hiszi tökéletesnek, istennek magát, az irigység bűnének súlyát hordozza. Somerset egész életében lemondott mindenről, ami tiszta, ami jó, ami esetleg jó lehet, lemondott a saját gyermekéről is, úgy vélte ebbe a világba nem érdemes születnie, mégis képes olyan gyengédséggel bánni Mills feleségével, amit ki se néznénk belőle. Talán ő se magából. Rá így hatnak az események.
Mills és Somerset is folyamatosan fejlődnek a filmben, mindketten új mélységet fedeznek fel magukban, és változnak, egyértelműen előnyükre. A végkifejlet persze mindkettejüket ugyanabba a fertőbe taszítja vissza, és lehetőséget ad a továbbgondolásra. Mit lehetett, mit kellett volna másként.
Nézzünk mélyen magunkba, képes lett volna bármelyikünk arra, hogy "jobb ember legyen Mills-nél?" Képes lenne bárki ellenállni a kezébe simuló fegyvernek? Őszintén szólva én azt vártam, hogy Somerset húzza meg a ravaszt, hogy lesz elég bátorsága. Sajnos nem volt. Ezt az egyet hiányoltam.
Fincher úgy tűnik szerelmes Brad Pitt-be, időről időre újra előveszi, és milyen jó döntés tőle. A maximalizmusa, igényessége és profizmusa mellé még azt is pozitívumként írhatjuk fel a rendező neve mellé, hogy alaposan megválogatja, mit is vállal el. Ami nem illik a világába, filmjeinek sorába, arról akármekkora sikernek érzi már a forgatókönyv alapján, képes lemondani. Csak olyan mozit rendez meg, amiről tudja, hogy képes megcsinálni. Valahogy így kéne nálunk is. Pontosan így.
9.5/10
- A bűnök korrekt felsorolásához Yama barátnőm nyújtott segítséget, ezúton is köszönöm neki. -
William Somerset nyomozónak (Morgan Freeman) csupán egy hete van a nyugdíjig, mikor kap egy új társat David Mills (Brad Pitt) nyomozó személyében, aki a feleségével, Tracy-vel (Gwyneth Paltrow) költözött New Yorkba. A nyomozók megpróbálják megakadályozni egy kegyetlen sorozatgyilkos, John Doe (Kevin Spacey) ámokfutását, aki a Bibliában megírt hét főbűn alapján szedi áldozatait.
David Mills forrófejű, hirtelen haragú, nagyon könnyen kihozza a sodrából a legkisebb zavaró körülmény is. Somerset fásult, az életbe és annak tragédiájába a maga módján beletörődött, a világot az idősek bölcsességével és kiábrándultságával szemlélő karakter. Kettejük ellentéte nem is lehetne élesebb. Ebből az igencsak elcsépelt szituációból azonban most merőben más események bontakoznak ki, nem azok, amiket várnánk. Nem kettejük összeférhetetlensége kap hangsúlyt, inkább azok a finom szálak, melyek összekötik őket John Doe-t üldözve. A maguk különös módján jól illenek egymáshoz, és együtt dolgozni is kiválóan tudnak.
John Doe, a kegyetlen gyilkos pedig sorra veszi a hét főbűnt, tehát mindenképpen gyorsan kell összeszokniuk.
A szépséges nő kevélység által hal, bár egyik kezében ott van a telefon, amivel segítséget hívhatna, de elcsúfított arcát gyáva megmutatni, így maga választja sorsát. A magába tömött gyógyszerekkel önkezével vet véget életének, így teljesíti be a John Doe által megírt végzetét.
Hasonlóképp bűnhődik a torkos, akit gyilkosunk halálra etet.
A rest "lusta" felkelni enni, bár nem saját akaratából marad ágyban. A sorsa "csupán" annyi, hogy életben marad, kivágott nyelvvel, rettenetes szenvedések után, örökre ágyhoz kötve a mozdulatlanság börtönében.
John Doe a bujaságért is halállal fizet, egy prostituált leli halálát szex közben, egy bőrdíszműves leleményeinek, és a gyilkos kegyetlenségének eredményeképp.
A fösvény ügyvéd sem úszhatja meg. De ezzel még nem teljes a kör. Még hátravan két bűn, és két bűnös. A két rendőr veszett tempóban üldözni kezdi a tettest, próbálják megakadályozni, hogy újra öljön, de mind az öt esetben elkésnek. Csak útjelzőket találnak a következő esetekhez, John Doe játszik velük, több lépéssel is előttük jár, lesifotósként még Mills-t is lefényképezi. Tehetetlennek érzik magukat, mindig az utolsó pillanatban csúszik ki a kezükből a Kevin Spacey alakította szörnyeteg... De ami végül történik, arra ők maguk se számítanak. Az irigység és a harag közelebb van, mint gondolnák.
Félelmetesen jó film, megdöbbentő fordulattal a végén. Fincher megint (mint mindig) nagyot alkotott, kellően provokatív, kellően izgalmas, kellően intelligens történet, amiben mindennek helye van, még a mondatok közötti csendnek is. Néha, persze csak pillanatokra olybá tűnik, hogy vakvágányon halad a történet, de később kiderül, minden üresjáratnak ható jelenetnek szerepe lesz később. Mindkét rendőr karakterében ott az elfojtott feszültség, a színek, a képek, és a vágások csak erősítik a hatást.
Somerset és John Doe még hasonlítanak is, mindketten kiábrándultak a társadalomból, és valamennyire saját magukból is. John Doe sem hiszi tökéletesnek, istennek magát, az irigység bűnének súlyát hordozza. Somerset egész életében lemondott mindenről, ami tiszta, ami jó, ami esetleg jó lehet, lemondott a saját gyermekéről is, úgy vélte ebbe a világba nem érdemes születnie, mégis képes olyan gyengédséggel bánni Mills feleségével, amit ki se néznénk belőle. Talán ő se magából. Rá így hatnak az események.
Mills és Somerset is folyamatosan fejlődnek a filmben, mindketten új mélységet fedeznek fel magukban, és változnak, egyértelműen előnyükre. A végkifejlet persze mindkettejüket ugyanabba a fertőbe taszítja vissza, és lehetőséget ad a továbbgondolásra. Mit lehetett, mit kellett volna másként.
Nézzünk mélyen magunkba, képes lett volna bármelyikünk arra, hogy "jobb ember legyen Mills-nél?" Képes lenne bárki ellenállni a kezébe simuló fegyvernek? Őszintén szólva én azt vártam, hogy Somerset húzza meg a ravaszt, hogy lesz elég bátorsága. Sajnos nem volt. Ezt az egyet hiányoltam.
Fincher úgy tűnik szerelmes Brad Pitt-be, időről időre újra előveszi, és milyen jó döntés tőle. A maximalizmusa, igényessége és profizmusa mellé még azt is pozitívumként írhatjuk fel a rendező neve mellé, hogy alaposan megválogatja, mit is vállal el. Ami nem illik a világába, filmjeinek sorába, arról akármekkora sikernek érzi már a forgatókönyv alapján, képes lemondani. Csak olyan mozit rendez meg, amiről tudja, hogy képes megcsinálni. Valahogy így kéne nálunk is. Pontosan így.
9.5/10
- A bűnök korrekt felsorolásához Yama barátnőm nyújtott segítséget, ezúton is köszönöm neki. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése