Átlagos B kategóriás horrorfilm a Végső állomás 2 rendezőjétől a legbelső félelmünkről, feldolgozatlan gyermekkori traumákról, és egy elmegyógyintézet teljesen őrült orvosáról. A klisékkel teli történet főhőse Madison McBride, aki 9 évesen vesztette el édesapját, és alig 17 volt, amikor a bátyja is öngyilkos lett. Apja elmebeteg volt, hangokat hallott, és valami olyat látott, aminél borzalmasabbat nehéz lenne elképzelni. Annyira szörnyű látomások gyötörték, hogy inkább főbe lőtte magát, minthogy tovább kelljen ezzel élnie. Azt remélte ezzel megkímélheti családját. Fia Brandon, Madison bátyja azonban az első éve során a főiskolán szintén hangokat kezdett hallani, és ugyanúgy látomások kínozták, mint az apját. Ő is önkezével vetett véget az életének. Madison pedig, bár megdöbbentően normálisnak látszik, egy hihetetlenül őrült dolgot talál ki. Hogy lezárhassa a múltat, ugyanarra a főiskolára megy tanulni, ahol bátyja öngyilkos lett. Az anyja, bár egy pillanatra átfut az arcán, hogy szerinte nem jó ötlet, támogatja ebben. Elég nehéz eldönteni melyikük a hülyébb, anya vagy lánya, de érdemes Madison-ra voksolni, aki az után is képes az újonnan átadott kollégiumi épületben maradni, miután kiderül, hogy korábban elmegyógyintézet volt, és annak romjait újították fel.
A lányt látomások gyötrik, mint egykor az apját, sorra tűnnek el a barátai, felbukkan Dr. Burke. Halvány másolata csak a valóban vért megfagyasztó B-kategóriás dilis dokinak, Dr. Vannacut-nak (House on the haunted hill), külleme erősen emlékeztet a Twilight vámpírokéra. Vérben forgó szeme, fehérre vakolt arca alapján akár "normális vámpír" is lehetne. A filmben két valamire való, nagyjából 16os karikát érdemlő trancsírozás van, az egyik a szőke fiú, a másik pedig a doktor kivégzése.
A művér csak mérsékelten csorog, a rémület hiteltelen, színészi játékról nem igazán érdemes beszélni, nem jellemző a film során. A fiatalok egyenkénti elhullása az első 2 esetben még érdekes, utána már kiszámítható, és unalmas. Ami feldobja kicsit, az a családi hátterük. Meglepően sokat tudunk meg ezekről a srácokról, annak ellenére, hogy alig 1.5 órás film az Asylum. Mindegyiküknek megvan a maga nyomora, a saját belső démonok odakint is üldözték őket, az elmegyógyintézet és a kegyetlen Burke doktor csak ráerősít ezekre a rossz élményekre, félelmekre. A magának való srác a hobbija által hal, a maga köré módszeresen falat építő lányt a bántalmazó volt barát segítségével öli meg a jó doktor, az elhízástól betegesen rettegő jelenleg tökéletes testű ám egykor pufók fiúcska Schobert Norbit megszégyenítően éles elmével (!) és erős akarattal küzd, de a doktort ő sem élheti túl. Az apja által molesztált és videózott lány pedig hiába könyörög, hogy nem akar többé játszani, Sade márkit megszégyenítő brutalitással hasítanak rajta új lyukakat.
Az egyetlen ami garantáltan nem meglepő a filmben, az az, hogy Madison túléli. Ez egy percig se legyen kétséges senki előtt. A takarító ugyan szintén alulmarad a küzdelemben, de Madison és frissen megtalált szerelme kijutnak. A horror egy napos, világos erdőben folytatódik, a folyamatosan villogó lámpák kereszttüzéből némi áramszüneten át ugyanis ide jutnak a főhőseink. A doktor köddé válik, majd súlyos száz méterekkel arrébb materializálódik ismét, és váltig állítja, hogy ő legyőzhetetlen. A mi Maddie-nk azonban kifog rajta. Saját fegyverét fordítja Burke ellen, ezzel felszabadítva a fogságba ejtett szenvedő lelkeket, akiknek fizikai testét Burke kínozta halálra.
Teljes a happy end, a doktor kimúlt, az elmegyógyintézetben 50 éve raboskodó kamaszok kék csillámlényekként lebegnek az ég felé, Maddie és Holt pedig kézenfogva sétálnak a napfényben. Hogy a férfiak se unják halálra magukat, Sarah Roemer megvillantja a teljes testét, hosszú perceken keresztül zuhanyzik, majd a vízzel megtelő zuhanyfülkében mindent megtesz azért, hogy csak előnyös szögből látszódjon, miközben vergődik. Igazán profi eyecandy. A másik két lány külsejére se lehet panasz, és a három fiúból kettő is igazán finom falat. A harmadik srácot pedig a sorozataddictok a Született Feleségekből ismerhetik, 52 epizódon keresztül játszotta Zach Young-ot. Az ő játékára itt sincs különösebb panasz, ahogy a sorozatban sem volt. A változatosság kedvéért ismét egy igazán freaky fiút formál meg. Úgy tűnik ez áll jól neki.
A leírtakból egyértelmű, hogy nem épp egy kiemelkedő alkotásról van szó, mégis megtekintésre érdemesnek tartom. Kliséi, amatőrsége, és tipikussága ellenére is érdekes, hogyan mossák egybe a srácok múltját, és a jelent. Klassz ötlet volt.
2/10
A lányt látomások gyötrik, mint egykor az apját, sorra tűnnek el a barátai, felbukkan Dr. Burke. Halvány másolata csak a valóban vért megfagyasztó B-kategóriás dilis dokinak, Dr. Vannacut-nak (House on the haunted hill), külleme erősen emlékeztet a Twilight vámpírokéra. Vérben forgó szeme, fehérre vakolt arca alapján akár "normális vámpír" is lehetne. A filmben két valamire való, nagyjából 16os karikát érdemlő trancsírozás van, az egyik a szőke fiú, a másik pedig a doktor kivégzése.
A művér csak mérsékelten csorog, a rémület hiteltelen, színészi játékról nem igazán érdemes beszélni, nem jellemző a film során. A fiatalok egyenkénti elhullása az első 2 esetben még érdekes, utána már kiszámítható, és unalmas. Ami feldobja kicsit, az a családi hátterük. Meglepően sokat tudunk meg ezekről a srácokról, annak ellenére, hogy alig 1.5 órás film az Asylum. Mindegyiküknek megvan a maga nyomora, a saját belső démonok odakint is üldözték őket, az elmegyógyintézet és a kegyetlen Burke doktor csak ráerősít ezekre a rossz élményekre, félelmekre. A magának való srác a hobbija által hal, a maga köré módszeresen falat építő lányt a bántalmazó volt barát segítségével öli meg a jó doktor, az elhízástól betegesen rettegő jelenleg tökéletes testű ám egykor pufók fiúcska Schobert Norbit megszégyenítően éles elmével (!) és erős akarattal küzd, de a doktort ő sem élheti túl. Az apja által molesztált és videózott lány pedig hiába könyörög, hogy nem akar többé játszani, Sade márkit megszégyenítő brutalitással hasítanak rajta új lyukakat.
Az egyetlen ami garantáltan nem meglepő a filmben, az az, hogy Madison túléli. Ez egy percig se legyen kétséges senki előtt. A takarító ugyan szintén alulmarad a küzdelemben, de Madison és frissen megtalált szerelme kijutnak. A horror egy napos, világos erdőben folytatódik, a folyamatosan villogó lámpák kereszttüzéből némi áramszüneten át ugyanis ide jutnak a főhőseink. A doktor köddé válik, majd súlyos száz méterekkel arrébb materializálódik ismét, és váltig állítja, hogy ő legyőzhetetlen. A mi Maddie-nk azonban kifog rajta. Saját fegyverét fordítja Burke ellen, ezzel felszabadítva a fogságba ejtett szenvedő lelkeket, akiknek fizikai testét Burke kínozta halálra.
Teljes a happy end, a doktor kimúlt, az elmegyógyintézetben 50 éve raboskodó kamaszok kék csillámlényekként lebegnek az ég felé, Maddie és Holt pedig kézenfogva sétálnak a napfényben. Hogy a férfiak se unják halálra magukat, Sarah Roemer megvillantja a teljes testét, hosszú perceken keresztül zuhanyzik, majd a vízzel megtelő zuhanyfülkében mindent megtesz azért, hogy csak előnyös szögből látszódjon, miközben vergődik. Igazán profi eyecandy. A másik két lány külsejére se lehet panasz, és a három fiúból kettő is igazán finom falat. A harmadik srácot pedig a sorozataddictok a Született Feleségekből ismerhetik, 52 epizódon keresztül játszotta Zach Young-ot. Az ő játékára itt sincs különösebb panasz, ahogy a sorozatban sem volt. A változatosság kedvéért ismét egy igazán freaky fiút formál meg. Úgy tűnik ez áll jól neki.
A leírtakból egyértelmű, hogy nem épp egy kiemelkedő alkotásról van szó, mégis megtekintésre érdemesnek tartom. Kliséi, amatőrsége, és tipikussága ellenére is érdekes, hogyan mossák egybe a srácok múltját, és a jelent. Klassz ötlet volt.
2/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése