New in Town 2009 - Miért éppen Minnesota?

"Nincs még egy olyan ambiciózus nő mint a Miamiban élő Lucy Hill (Renée Zellweger). Szereti a csillogást és a pénzt, de még ennél is jobban imádja a karrierjét, amivel szemben minden csak másodlagos. Mikor szembejön egy új megbízatás, amiben le kell vezényelni egy isten háta mögötti gyár átszervezését, Lucy ráveti magát a feladatra, ugyanis úgy sejti, a siker újabb előléptetéssel jár. Igen ám, de a rutinmunkának induló feladat nem csak olyan meglepetéseket tartogat számára, melynek hatására egész élete átértékelődik, de még álmai férfijával (Harry Connick, Jr.) is összeakad ott, ahol álmában sem gondolta volna, hogy meglelheti." port.hu

A film, amiben Renee Zellweger már szinte felismerhetetlen - fogalmam sincs mit tett az arcával, de kár érte... És amiben Harry Connick Jr. az utolsó pár kockára borotválkozik meg - bár nem értem miért teszi, és hatalmas hiba részéről is.

Besorolása szerint romantikus vígjátékkal van dolgunk, közben viszont alig lehet rajta nevetni, és a romantika is mérsékelt benne. A poénok zöme abból fakad, hogy délről a nagyvárosi beképzelt liba odacuccol az isten háta mögé, ahol éppen tombol a tél, és kiskosztümben, tűsarkúban akar túlélni a jég és fagy országában... Jó, egyszer egy kamaszlány frizuráját is tönkreteszi a dauer, és valakit seggbelőnek sörétes puskával, de ezen kívül tényleg csak Zellerwég kisasszonyon lehet röhögni, aki nem tud seggen cipzáros anorákban pisilni, aki bennragad a hóban a kocsijával, és egy csipkés kombinét lebegtetve próbálja felhívni magára a figyelmet, miközben lerészegedik.

Kissé unalmas már, hogy minden ilyen film arra próbál építeni, hogy a vidéki ember furcsa, bogaras, kissé tán hibbant, és persze szörnyen vallásos, ezért a nagyvilági, felvilágosult ember csak kiröhögheti. (Bár bevallom, egy jó poén volt a vallással, amin tényleg sikerült nevetnem.) Az alapötlet tehát kissé poros, de ha a megvalósítás legalább minimálisan formabontó próbált volna lenni, akkor ezzel nem lett volna gond. Viszont a megvalósítás is poros. A színészi játék végtelenül gyenge, Zellervég is alulmúlja saját magát, gyakorlatilag egy az egyben másolva Bridget Jones manírjait, bár kissé talán kimértebben hozva a figurát. (Nemrég láttam a Ms. Potter c. filmben is, és abban is ugyanilyen hülye, 100% Bridget, mert még csak nem is kimért.)

Érdekes, hogy a főszereplők minimalizmusa mellett a mellékszereplők valósággal brillíroznak. Siobhan Fallon a hátán viszi az egész filmet, nélküle katasztrofális bukta lenne a minekszótá állambeli bridzsit dzsónsz kavargása.

Kár ezért az egészért, és főleg Zellweger-ért.

5/10

How do you know 2010

Annyira rossz film, hogy minden másodpercet bánok, amit azzal töltöttem, hogy bámultam és vártam mi sül ki belőle.
Láttatok már romantika és humor nélküli romantikus komédiát?
Hát, ne is nézzétek meg.

Lisa szépen felépített élete romokban hever, amikor kiteszik a softball csapatból. Próbál beilleszkedni a normális életbe, amikor találkozik az önző, nőcsábász baseballjátékossal, Mattyvel. A kezdeti nehézségek ellenére összeköltöznek, amikor a lúzer George képében felbukkan a harmadik. A fickó rossz passzban van, elhagyta a barátnője, anyagilag a csőd szélén áll, az apja ellen meg szövetségi nyomozás folyik. Úgy tűnik, minden széthullik körülötte, ám mégis felettébb vonzó Lisa számára. Ettől kezdve a lány a két pasi között hánykódik, nem tudja, melyik az igazi.


Trash. 120 perc trash. Egyik fickónál sem értem miért van velük a nő, de azt sem, hogy ők miért foglalkoznak a nővel. Semmi érzelem, semmi kötődés, csak sodródás van, meg balfék döntések. Mindezt iszonyatos, arcról bőrt lekaparósan botrányos párbeszédek koronázzák meg, és persze a kedvenc Szöszink tágra nyílt csillagszemei, amiknek varázsa azért megkopott az elmúlt években. Reese már nem az a hamvas tinilány, akit a Kegyetlen Játékokban Ryan Philippe tett nővé, hanem egy érett (lassan középkor felé lépdelő) nő, akinek már egyáltalán nem állnak jól ezek a végletekig lebutított, ostobácska szerepek.

Egyedül Owen Wilson menti a menthetőt, remekül alakítja az arrogáns, nagyképű, tenyérbe mászó sportolót, aki azt képzeli, minden az övé lehet. Paul Rudd naiv karaktere borzalmas, a cselekmény (ami nincs) botrányosan unalmas. Jack Nicholson-nál pedig nem is értem mit keres a filmben. Annyival felette áll ennek az egésznek. Egy szemöldökrándulása érdekesebb, mint a 120 perc trash összesen.

Innen is gratulálnék James L. Brooks-nak. Ilyen rosszat is régen láttam.

1/10

De csak Wilson & Nicholson miatt

Kieg: Az eddig leírtaknál szomorúbb, hogyha mindezt csak paródiának szánták, mert paródiának még gyengébb, mint romantikus filmnek.

John Carpenter: Vámpírok

John Carpenter valamilyen szinten a horror jelenkori atyja, most mégis olyan fattyú szabadult a világra a kezei alól, ami bizony akárhonnan is nézzük szégyenfolt a vámpíros filmek széles palettáján. Annyira persze nem rossz, mint az alapból elcseszett ötletből táplálkozó tvájlájt, de azért az ember erősen szívja a fogát, miközben nézi. Percekig nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolják-e ezt, ami a vásznon zajlik, és valóban horrort nézek-e, vagy paródiát.

A vérszegény alaptörténet a port.hu szerint ennyi: A vámpírok még ma, a XXI. század küszöbén is kikelnek sírjaikból, hogy préda után kutassanak. A vér, amire szomjaznak, számukra a halhatatlanság nektárja; kielégíthetetlen vágy sarkallja őket arra, hogy mohó agyaraikat az ártatlanok húsába mélyesszék. Kevesen merik felvenni velük a küzdelmet. Jack Crow (James Woods) e kevesek közé tartozik. Ügyes és ravasz vámpírvadász, az emberiség hajnala óta folyó küzdelem egyik utolsó harcosa, aki a Crow csapat nevű, zsoldosokból álló osztag élén harcol a vámpírok ellen.

Különösebben nem kötnék bele ebbe a leírásba, ugyan kimaradt belőle a Padre, a kereszt, amit Valek keres, és a kurva, aki megharapja a szerencsétlen vámpírvadász társát. De ne legyenek túl nagy igényeink. C kategória, vagy talán nagy jóindulattal alulról súrolja a B-t, Woods, és a néhol fellelhető poénok nélkül tulajdonképpen eladhatatlan szemét lenne. J.C. iránti tiszteletem, valamint afelett érzett örömöm, hogy ezek a vámpírok legalább elégnek a napon, teljes egy pontot tesznek hozzá az eredményhez.

5/10

Alice in Wonderland

Ami ugye Underland. Az első csalódásom, ami Tim Burton nevéhez köthető. Alapvetően nem rossz film, ha egy gipszjakab hozta volna tető alá, most itt ujjonganék, hogy mekkora volt. De Burtontől többet vártam. A történet harmatos, a karakterek félig döglöttek, ez pedig a Halott menyasszony élő csontvázai után meglepő és kiábrándító. A nyúl idióta, Johnny Depp átlagos számomra, elveszett a smink alatt, vagy nem is tudom mi történt vele. Alice jellemfejlődése valahol elveszik a látvány mögött, a tanulság nehezen jön át, vagy inkább egyáltalán nem.

Alice fonnyadt, a Fehér Királynőt alakítő Anne Hathaway triplára rúzsozott amúgy is dupla szája irritáló, a harc a jobb világért unalmas. A történet elején Alice-t nőül kérő fickó persze kacagtató külsővel bír, tulajdonképpen ő minden leány rémálma, egy förtelmes ínyvillantó piperkőc, aki elől bárki Odaországba menekülne, és harcolna bármivel. De ez elég kevés ahhoz, hogy elvigye a filmet a hátán.

A film végén persze olyan direkten, és annyira szájbarágósan kapjuk meg az üzenetét, hogy szinte sírni támad kedvem, hova is süllyedt Tim Burton a mesék világában. Milyen mélyre. Állj ki magadért. Harcolj. Nőj fel. Légy kemény.

Majdnem minden ugyanolyan, mint Lewis Carrol története idején, a rózsákat ugyan nem festik, csak egy emlékben, de a Kalapos még mindig őrült, a teázások még mindig ugyanúgy zajlanak, igaz már törött teáskészlettel, és sütemény, néha tea nélkül, de valahova nekik is menekülni kell a Vörös Királynő által felépített kiábrándító valóság elől. Nekik csak az emlékek vannak, amíg Alice-nek ott a gyermekkor. Minden más mégis. Kicsit sötétebb, kicsit karikásabbak a szemek, és kicsit bizarrabb a Kalapos gyengéd közeledése Alice felé. A lány persze nem marad odalent, de nem lel társra idefent sem. A karrierje rendeződni látszik, anyagi stabilitást ígér neki a munka, de ez rossz üzenet.

Mia Wasikowska kicsit Jeanne D'Arc, kicsit Xena, kicsit középkori lovag... És kicsit sem Alice. Nem tudom eldönteni, hogy ez a film most fricska-e a dizninek, vagy inkább a megújulás irányába mutató tábla... Disney filmnek a történet sötét, ijesztő, Tim Burton filmnek harmatos. Nem látom benne Lewis Carroll drogos vízióit, és nem látom benne Burton saját világát sem. A keretes szerkezet sem sokat javít a dolgokon, pedig abban lehetnének még nagy lehetőségek.

Nagyon gyenge hetes, de azért

7/10

De csak azért mert lehetett volna rosszabb is.